Gullveig

Sokan mondják: a tudás hatalom, te azonban sokkal nagyobb igazságnak érzed azt, hogy amikor valaki túl sokat tud, az már inkább átkos. A legtöbben irigylésre méltónak találják a látnoki képességeket, de csak mert fogalmuk sincs arról, milyen érzés ezzel nap mint nap együtt élni. A jövőre és a jelenre vonatkozóan nem tudod befolyásolni, hogy mit, mikor, hol, miről, vagy éppen kiről látsz, ahogyan azt sem, mennyi ideig tart egy-egy látomás - és néha az értelmezésük sem egyszerű. A látomásaid általában a jövőt mutatják - de nem árulják el egyértelműen, ez mennyire távoli jövő -, de előfordul, hogy jelenbéli történéseket érzékelsz, akármekkora távolságból. A múlt soha nem bukkan fel véletlenszerű képekben, de amennyiben szükséged van rá, képes vagy előhívni magad előtt múltbéli eseményeket.
Ez így mondjuk tényleg nem hangzik annyira szörnyen - abba azonban nem gondol bele senki, hogy mekkora súlya van ezeknek a látomásoknak; mert hogy a te erőd erre korlátozódik, nem arra, ha a sarki zöldséges épp megbotlott az útpadkában. Szörnyűségeket láttál. Világégéseket. Végzetes döntéseket és háborúkat. És amikor megpróbáltál közbelépni, általában nem bántak veled kesztyűs kézzel.
Most is láttad, mi fog történni, de túlságosan apró adagokban jöttek a látomások, és mire elkezdted érteni, miről van szó, már túl késő volt. Az Átok elszabadult, te pedig megfogadtad, hogy így vagy úgy, de felveszed a kesztyűt, hogy megmentsd a többi istent és istennőt.
Talán még van esélyetek...