this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Látom, milyen tekintettel néz, miközben mozgatni kezdi ujjait a számban, ezért szándékosan rá is játszok az érzésre ajkaimmal és nyelvemmel is. Szemeim a vágy ködén át figyelik őt, forró, heves lélegzetem a kézfején csapódik le, látszik rajtam, hogy cseppet sem bánnám, ha úgy döntene, hogy folytatni akarja, amit a konyhában csináltunk, de végül mégis inkább mást választ. Ujjaival és ajkaival ezúttal úgy kerget az őrületbe, hogy szinte hozzám sem ér, minden simítása éppcsak elér a bőrömig, és ezt addig csinálja, míg úgy nem érzem, hogy tényleg bele fogok őrülni. Amikor végre megfordít és elmerül a testemben, ahhoz hasonló megkönnyebbülést érzek, mint az imént a konyhában, csak még sokkal erőteljesebben, hogy aztán a következő pillanatban meg is fosszon ettől. Csalódottságomnak viszont nem igazán van lehetőségem hangot adni, ugyanis rögtön ezután újra mozdul, hogy egy olyan helyet vegyen birtokba, amit eddig még senki. Az érzés, a helyzet új, szokatlan, de az ágyon lezajlott pillanatokhoz képest ez nem kísérletező vagy óvatos, hanem határozott. Néhány pillanatig levegőt sem veszek, a testem próbál adaptálódni, hozzászokni az új érzéshez, a feszítő érzés összekeverik a fejemben a vággyal, amitől még mindig reszketek. Nem kímél, rövid időt tölt csak mozdulatlanságban, hagyva, hogy szokjam egy kicsit az érzést, aztán ugyanolyan hevesen és erőteljesen kezd el mozogni, mint ahogy az imént a pulton tett magáévá, és nekem teljesen összefolynak a fejemben és a hangomban az érzések. A fájdalom elvegyül a kéjjel, de amikor a testem hozzászokik az érzéshez, fokozatosan feledkezek meg előbbiről, hogy végül ne maradjon más, csak a vad, heves vágyakozás. Eljut hozzám élvezettel teli zihálása, de amikor könyörgőre fogom a dolgot, nem is reagál azonnal, mikor pedig mégis, nem könyörül rajtam. Ujjai a torkomra fonódnak, hátrahúzza a fejem, a testem megadó ívbe hajlik a kezei között. Zihálása visszhangzik a fülemben és a halántékomat égeti, miközben mozdulatai még hevesebbé és követelőzőbbé válnak, a világ összefolyik a szemeim előtt, és amikor másik kezével előre nyúlva végre lesimít a hasamon, talán félig magamnál sem vagyok már. Ujjai elmerülnek a testemben, fogai erőteljesen mélyednek a nyakamba, nem tudom, mennyi idő telik el, talán csak pillanatok kellenek, hogy felszakadjon belőlem minden, amit addig visszatartott tőlem. A testem megremeg aztán lüktetve feszül meg, torkomból elhaló kiáltás tör fel, a szemeim bár nyitva vannak, semmit nem látok. Még hallom a fülemben hangos nyögését, érzem, ahogy nem sokkal később őt is elragadja a gyönyör, de aztán egy pillanatra - vagy talán többre is - teljesen lekapcsolódik a fejemben a villany, szinte szó szerint. Testem remegve nehezedik a karjaiba, bár heves zihálásom elárulja, hogy azért meg nem haltam, azt azért nem állíthatnám, hogy jelen vagyok. Mikor legközelebb kitisztul a fejemben a kép, már a padlón ülök, és bár fogalmam sincs, hogy kerültem oda, nem úgy tűnik, mintha estem volna. Axel előttem kirajzolódó arcán viszont enyhe aggodalom ül, amit arra is utalhat, hogy talán mégis. A kérdése nem teljesen jut el hozzám, de aztán fáziskéséssel mégis feldolgozom. – Mire gondolsz? – kérdezek vissza lassan elmosolyodva, bár a hangom olyan rekedtnek érződik, mintha nagyjából ötven évnyi dohányzást tudhatnék a hátam mögött, ezért meg is köszörülöm a torkom. A légzésem még mindig sűrűbb a kelleténél egy kicsit és a szívverésem is csak most kezdi megközelíteni a normális ritmust, de a testem kellemesen zsibbadtnak érződik - egészen addig a pontig, amíg meg nem mozdulok. Érzem, hogy egyszerre veszek meg egy pohár vízért és egy forró fürdőért, de mindkét ötletet gyorsan sutba kell dobnom, amikor érzem, hogy egy bizonyos részem talán mégis igennel felelne az előző kérdésre. A nyelvemre harapok, hogy elfojtsak egy halk káromkodást, mert azért lelkiismeret-furdalást nem szeretnék kelteni benne, de legalább azt biztosan elintéztük, hogy az apám meglátogatását tényleg elhalasszuk egy kicsit, érzéseim szerint. – Ezt legközelebb bevezetővel csináljuk – fűzöm hozzá egy halvány mosollyal, mert ha nem is adtam hangot az előbb a fájdalomnak, tudom, hogy túl jól ismer ahhoz, hogy ne olvasson ki a szemeimből mindent. Viszont nem ücsöröghetek napestig a fürdőszoba csempéjén, arról nem is beszélve, hogy maga az ülés gondolata sem túl csábító perpillanat, szóval a kezeim segítségével nyomom fel magam a padlóról, amikor úgy érzem, hogy képes vagyok megtartani magam.
Ujjaim köré fonódó ajkai borzongással töltenek el, főleg ahogy mozgatni kezdem azokat, mert lelki szemeim előtt feldereng, hogy mi volt pár perce így a szájába. Rám tör a vágy, hogy újra magam elé kenyszeritsem, de közben mást is ki akarok próbálni, így nem élek ezen lehetőséggel. Helyette leheletnyi simításaim ujjaimmal és ajkaimmal megteszik a hatásukat. Látom, hogyan veszti el egyre jobban a fejét, de tehetetlen ellene. Pillantása könyörgő, mintha már ajkain is ott lenne a kérlelés, de megfosztja őt a szótól a légszomj. Amikor már tudom, hogy ha tovább csinálom sem feszíthetném tovább a húrt, megfordítom őt. Amikor először belé hatolok, forrósága, nedvessége, szűk öle kellemesen izgat, de most másra vágyom. Kihúzva belőle férfiasságom análisan hatolok belé. Épp elég lassan ahhoz, hogy ne okozzak neki túl nagy fájdalmat - mivel úgy látom, soha nem csinált ilyet, már a felkészületlensége, az automatikus reakciók, a rászorítás is okozhat neki kellemetlenséget-, de elég határozottan ahhoz, hogy lássa, ebből nincs visszatáncolás. Elakad a lélegzete, a hangja, teste megfeszül. Oda hajolva suttogok fülére, miután tövig merültem benne. Nyugodtan engedje csak ki a hangját, munkaidő alatt nem valószínű, bárkit is zavarnánk. Aztán heves, kemény mozdulatokkal kezdem ostromolni őt. Végre megtalálja a hangját, és innentől kezdve hol halk, hol hangosabb sikolyaival telik meg a fürdő. Az érzésre az én fejemre is rá száll egy fajta köd, annyira jól esik az érzés, hogy tényleg minden vágyam kitöltöm rajta, teljesen belefeledkezve a "szerepbe". Karjánál fogva tartom őt, és zihálva élvezem testét, amíg fázis késéssel ugyan, de el nem ér hozzám a könyörgése. Fújtatva hajolok előre, egyik kezemmel torkára simítok, azzal húzom hátra felém a fejét, de egyelőre mást nem változtatok a dolgon, mintha elmentek volna szavai a fülem mellett, tovább gyötröm őt, talán még egy kicsit lelkesebben is, még pár percig, amíg nem érzem, hogy magam is az orgazmus közelébe nem érek. Amikor már tudom, hogy nincs sok hátra, a karján maradt kezemmel nyúlok le hozzá előre, hogy megadjam neki a kegyelemdöfést, amire már olyannyira vágyott. Ujjaimmal mélyre hatolok, hátra húzott feje miatt feltárult nyakába harapok erősen. Amikor érzem, hogy izmai megrándulnak, és körém szorulnak, hangosan felnyögve engedem el fogaimmal, de a mozdulatokat tovább viszem. Egyrészt, hogy neki elnyújtsam az érzést, másrészt azért, mert ennyi még pont kellett nekem is, hogy elélvezzek. A katartikus eufória végig vág a testemen, de még így is vagyok annyira észnél, hogy szorosabban húzzam magamhoz Vivát, ha netán megint elgyengülne a lába. A testem lüktetve, remegve adózik a korábbi percek élményének, a levegőt mély lélegzetvételekkel veszem, ölelő karjaimban tartom reszkető testét, ez a mozdulat már inkább szerelmes, mint az iménti durva. Ha netán még mindig nem tud lábra állni, finoman ültetem le a csempézett padlóra, és már oldom is el őt, szemeimmel kutatva arcát, enyhe aggodalommal, egy kis megbánással. - Elvetettem a sulykot? - kérdezem rekedtesen, halkan, arcára simítva tenyeremmel, szemeimmel őt fürkészve, keresve pillantását.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
A fejemre vastagon ül rá a kéjes, vágyakozó köd, ami nem hagy teret semmi másnak rajta kívül. Olyan hatással van rám, mint még soha, sem ő, sem más, és ha egy kicsit is magamnál lennék, valószínűleg eltűnődnék ennek az okain, de most a legkevésbé sem érdekelnek a miértek. Csak őt látom és hallom, szemeim éhesen, vágyakozva fogadják be a látványát, miközben lassan hátrálok a fürdőszobában, ő pedig úgy zárja be az ajtót, mintha ezzel véglegesítené a csapdát, amit nekem szánt. Végignézem, ahogy ragadozó módjára cserkész be az övvel a kezében, a légzésem már a puszta látványától hevessé és méllyé válik, a forró vágy hullámokban söpör végig rajtam, miközben ő a hátamra, a derekamhoz rögzíti mindkét kezemet, stabilan és erősen még a puha anyaggal is. Megőrjít minden egyes szavával, mozdulatával, érintésével, szinte már a puszta jelenlétével is, ahogy némán, sötéten csillogó szemekkel figyel, még csak elégedettség sem tükröződik az arcán, miközben ujjai a újra és újra a testembe merülnek, egyértelmű hangokat és reakciókat csalva elő belőlem. Zihálva, a vágytól remegve nézek rá, ő viszont válaszul megfoszt az érzéstől. A válaszom ösztönös, szinte sóhajként tör fel belőlem, visszakérdésére rögtön kérlelni kezdem inkább, és ahogy válaszul testével présel neki a falnak, ismét felnyögök. Az egész testem libabőrös lesz az érintésére, szavaira jól ismert borzongás fut végig a gerincem mentén, és amikor ujjait az ajkaimra simítja, a szemeibe nézve engedem azokat a számba. Ajkaimat úgy simítom rájuk és nyelvemmel is úgy ölelem őket körbe, mintha nem az ujjairól lenne szó, szuszogva, ködös szemekkel nézem őt közben, de ha azt hinném, hogy megkönyörül rajtam, hát ismét hatalmasat tévedtem. Kezeivel és ajkaival is ostromolni kezdi az érzékeimet, de a legkevésbé sem úgy, ahogy vágynék rá; túlságosan finoman ér hozzám, leheletnyien, mintha ott sem lenne igazán, és közben olyan szorosan tart, hogy képtelen vagyok akár egyetlen érintésbe is beletörleszkedni. Ajkai és ujjai is csak játszanak velem, teljesen elvéve az eszem, felforrósítva a bőröm, az egész testem, mígnem a testemben tomboló féktelen vágyakozás elviselhetetlenné válik. Kínlódva zihálok és fújtatok, panaszos, kérlelő hangok törnek fel a torkomból, szemeim nagyra nyílva nézik őt, könyörögve azért, hogy tegyen végre valamit. Nem tudom, hogy ezért könyörül-e meg rajtam végül, de amikor a fal felé fordul, testem hevesen, várakozó vágyakozással remeg meg. Engedelmesen hajlítom ívbe a hátamat, a bőröm olyan forró, hogy nem is érzem rajta a csempe hűvösét, mert előbb forrósítom fel én magam. Hangos, felszabadult nyögés szakad fel a mellkasomból, amikor minden finomkodás nélkül mélyen elmerül bennem, de aztán ahelyett, hogy a magáévá tenne, ki is húzódik belőlem. Újabb kínlódó hang kúszik fel a torkomon, de csak azért, hogy a következő pillanatban oda is fagyjon. Még a levegő is bennem reked néhány hosszú pillanatra, amikor egyetlen lassú, de határozott mozdulattal újra a testembe hatol, de a legkevésbé sem ott, ahol számítottam rá. Szemeim tágra nyílnak és ajkaim is egy "o"-t formálnak, de hang egyelőre nem jön ki rajtuk, az agyamat túlságosan lefoglalja, ahogy próbálja megszoktatni a testemmel az új helyzetet. Izmaim hevesen szorulnak köré, miközben feldolgozom az érzést, a heves, forró vágyakozás és a feszítő fájdalom keverékét, ami valamiért sokkal kevésbé taglóz le, mint egyébként számítanék rá. Teljesen elmerül bennem, sóhajára végigfut rajtam egy reszketés, a libabőr végigfut a gerincem mentén, és ekkor már én is veszek levegőt, a torkomból felszakad az első hang, egy kissé megkésett, meglepett nyögés, miközben próbálom ellazítani magam. Érzem, hogy közelebb hajol, lélegzete égeti a bőrömet, morgása és az abban rejlő figyelmeztetés pedig szinte el sem jut igazán az agyamig, csak akkor, amikor ujjai a hátrakötött karjaimra kulcsolódnak. Visszahúzódik, hogy aztán hevesen újra belém lökje magát, és ugyanúgy nem finomkodik, ahogy az előbb a konyhában; kíméletlenül, gyorsan és erősen kezd mozogni, és én akaratlanul is engedelmeskedem, mert a mellkasomból feltörő hangok már tényleg nem nyögésekre emlékeztetnek. A testemben még mindig őrjítő elegyet alkot a forróság és a fájdalom, de ahogy múlnak a percek, úgy enyhül fokozatosan az utóbbi és annál jobban felerősödik az előbbi. A hangomon is hallatszik, mikor kerül túltengésbe a kéj, kezeim ökölbe szorulnak a hátamon, a légzésem ismét vad zihálássá alakul, már amikor van egyáltalán lehetőségem levegőhöz jutni. Az agyamat teljesen ellepi a kéjes köd, a testem szinte reszket, vad forróság vád rajta keresztül újra és újra, érzem, hogy mindennél jobban vágyik a feloldozásra, még valamire, de aligha tudok segíteni magamon. – Axel...! – A neve ziháló nyögésnek indul, de ahogy közben újra hevesen belém löki magát, inkább kéjes kiáltás lesz belőle. Kinyitom a szemem, sűrű lélegzetem forró nyomot hagy a csempén, ahogy hátranézek rá, a szemeimet teljesen leárnyékolja a kéj köde, mégis ott van benne az a könyörgés, ami az előbb is. – Kérlek... – zihálom hevesen, pedig azt sem tudom, mit akarok. A testem azon a bizonyos pengeélen táncol már percek óta, őrjítően vágyva valamire, és ha lennének még épkézláb gondolataim, valószínűleg én is tudnám, hogy akármilyen módon is ér hozzám, ha megteszi, egyetlen pillanat alatt fog átlendíteni azon a határon, ami még elválaszt valami észveszejtő érzéstől.
Hihetetlen, hogy mennyire ki tudom készíteni már csak egy határozott pillantással, és egy erősebb érintéssel. Már attól felnyög, hogy neki szegezem nem túl szép szavaimat, aztán újra, amikor hozzá nyomom lágyékomat. Vágyakozó sóhajokkal hallgat, ahogy magam felé fordítom, szemei úgy csillognak, mintha valami gyönyörűt mondtam volna neki, pedig inkább vagyok fenyegető, mint bármi más. Amikor leszedem a pultról, és elindítom a fürdőbe, ahova nagyon engedelmesen be is tér. Közben alakját figyelem, bőrét, a lépésektől meglibbenő haját. A fürdőbe érve felém fordul, látom, milyen csillogó pillantással néz végig rajtam, ajkai úgy nyílnak el, mintha sosem látott volna még így. Pedig voltam már ilyen, csak nem vele, és az nem játék volt. Ez most az. Látom, miként kezd zihálni már az öv látványától is, ez pedig majdnem az arcomra csal egy mosolyt, de nem engedek ennek az ingernek, nem akarom megtörni a varázst, amelyet érez. Úgy hogy ugyan azzal a pillantással kapom el a kezét, és kötöm meg, mint amilyennel betereltem ide. A másik kezét is hátra fogom, úgy szorítom kezeit a derekához, hogy könyökével, karjai 90°os szöget zárjon be. Így ha annál fogom sem okozok neki sérülést. A falhoz vezetve lépek elé, egy kezemmel azonnal alá nyúlok, ujjaimmal belé hatolok. A nyögése zene a füleimnek, figyelem, miként hajtja hátra a fejét, teste megrezzen tőlem, kapkodja a levegőt. Nem tudom eldönteni, hogy a szavaimra, vagy ujjaim mozgására kezd el újra hangokat kiadni magából. Egy ideig csendesen fürkészem őt, míg játszok a testével, aztán elengedem. Panaszos hangjára állára fogok, oda hajolva tőle követelek tőle újabb hangokat, ezúttal szavak formájában, mielőtt még megakadályoznám a csókban - amire fújtat egyet. A szavaimra szinte azonnal, sóhajtva rá vágja, szinte parancsolva, mire megemelem a szemöldökeim. - Hogy mondod? - kérdezek vissza, már majdnem mérgesen. Amikor kérlelőre fogja a dolgot, elengedem az állát, testemmel préselem a falhoz pár pillanatig, kezeimet végig vezetem csípőjétől felfelé az oldalán, szemeim gonosz mosoly kíséretében figyelik. - Elfelejtetted, hogy mit mondtam pár perce? Te csak a játékom vagy, nem kapsz semmit, ha könyörögsz se. - suttogom a fülébe, majd az általa nedves ujjaim az ajkára simítom, szájába teszem, várva, hogy lenyalja azokat. Szemeim fürkészik az arcát, nyelvén pihenő mutatóm és középső ujjam kijjebb húzom, majd beljebb tolom, imitálva a negyed órával ezelőtti helyzetet, egy teljesen más "alkatrészemmel". Ezután elengedve őt simítok ajkára, majd tovább lefelé. Ujjaimmal leheletnyien érek a bőréhez, ahogy korábban, most is egyik kezemmel körbe rajzolom kerek mellének vonalát. Mindent finoman, futólagosan érintek, semmit sem közvetlenül, azt akarom, hogy őrjítően vágyja azt, hogy marjam, vagy nyúljak fel neki. Még az ajkaimmal is csak incselkedek vele, finoman érek hozzá, mint egy pihe, de nem is csókolok bele. Ujjaim fentről megindulnak lefelé, alhasát simítom, majdnem elérem a szeméremdobjait, de még mielőtt elérne odáig a kezem, már húzom is vissza. Néhány kínzóan hosszú percig csak így játszok vele, gyötröm őt, aztán amikor már látom rajta, hogy hogy egy darab valódi érintés is katartikus lenne neki, a fal felé fordítom, vállánál fogva nyomom oda egyik kezemmel, másikkal csípőjét húzom hátrébb, hogy háta finom ívbe feszüljön. Férfiasságom nem finomkodva merül el testében olyan mélyre, amilyen mélyre csak a pozitúra engedi, de nem kezdek el mozogni, sőt... Kihúzom belőle magamat, csak azért, hogy utána általa nedves férfiasságom a boldogság kiskapuján hatoljon be. A mozdulat határozott, de lassú, nem kérdezek, nem kísérletezek, elveszem az érzést. Persze annyiban tekintettel vagyok rá, hogy nem mozdulok egyből, de amikor már összesimul ágyékomon a bőr fenekével, jó mélyen benne, akkor a szűk érzésre, sóhajtva állok meg, hagyom, hogy szokja az érzést. - Sikolts csak, ha jól esik. - morgom rekedten a fülébe, oda hajolva hozzá, mielőtt kezeimmel az ő összekötött karjaira fognék, és hevesen dugni kezdeném.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Nem hittem volna, hogy egyszer a szó minden lehetséges értelmében veszi majd el az eszem, most mégis valami ilyesmi történik. Olyan heves vágyat ébreszt bennem, aztán olyan felfoghatatlanul erőteljes gyönyörhöz segít hozzá kíméletlenül, hogy az agyam tényleg elengedi egy kicsit a valóságot. Szinte alig kapok levegőt, a szívem olyan őrült iramot diktál, hogy képes lenne kiugrani a helyéről, és az első dolog, amit igazán felfogok, az az imádott, csillogó, kék szempár. Felültet a pultra, nyugtatja, csitítja a testem, kérdésével viszont lassan nyugvó szívverésemet újra gyorsabb tempóra készteti. Megcsókolom, élvezettel érintem a testét, húzom közelebb magamhoz, a válaszom pedig egyértelmű. Talán szavak nélkül is az lenne. Hihetetlenül izgató látni a szemeiben a változást, tekintete megvillan, aztán belemarkol a hajamba és oldalra mozdítja a fekem. Lehunyt szemekkel nyögök fel halkan a szavaira, a hangja és ahogy beszél ismerős bizsergést indítanak el, ami lassan végigkúszik a gerincemen és éppen akkor ér az ölemhez, amikor ő hozzám dörzsöli magát, ezzel újabb nyögést csalogatva elő belőlem. Másik kezével megtalálja a mellemet, ujjai finoman mélyednek az érzékeny húsba, nekem pedig máris nehezebbé válik a légzésem. Visszafordítja maga felé a fejem, lélegzetem forrón csapódik le az ajkain, miközben csillogó szemekkel nézek az ő sötétlő tekintetébe. Szavaira felrémlik előttem, hogyan élvezett ki az előbb, a gondolatra felsóhajtok, ezt pedig csak tetézí, ahogy kezével tovább játszik a mellemen. Lefejti magáról a lábaimat, aztán a hajam helyett a felkaromat megragadva lehúz a pultról. Morgását az ölemnél érzem, illata egy pillanatra kúszik csak be az orromba, mielőtt a fürdőszoba felé fordítana, de ez is elég ahhoz, hogy megőrjítsen. Engedelmesen megyek be a fürdőbe, tekintete végig perzseli a bőrömet, először csak hátulról, de ahogy átlépem a küszöböt, megfordulok, hátrálva távolodva tőle. Úgy mér végig, mint egy ragadozó, aki elejtette a vadat és épp felfalni készül, ettől pedig újult erővel árad szét bennem a forróság. Szemeim vágytól csillogva, ködösen figyelik, végigmérik az alakját tetőtől talpig, iszom magamba a látványát, sötét tekintete és határozott kiállása szinte megremegteti a térdem. Pillantásom a kezére siklik, ahogy kattan az ajtón a zár, aztán vissza az arcára, ajkaim elnyílnak, lélegzetem még sűrűbbé válik. Amikor a fürdőköpenyhez fordul, aztán kihúzza belőle az övet, kis híján felnyögök. Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, miközben figyelem, hogyan indul felém, a vérem a fülemben dobol, az egész testem felforrósodik. Figyelem a kezét, ahogy néhány egyszerű mozdulattal megköti a hurkot, oda sem nézve, de aztán képtelen vagyok nem a szemeit nézni. Forró sóhaj szökik ki elnyílt ajkaimon, amikor a csuklómra húzza a hurkot, alaposan megszorítva azt, aztán ismét magára kényszeríti a pillantásomat. Halk nyögéssel veszek el abban a sötét erotikus fenyegetésben, amivel rám néz, bőrömbe mélyedő ujjai alig engednek bólintani, de a tekintetem és a zihálásom is elég válasz lenne, azt hiszem. Engedelmesen fordulok a jelzett irányba, de így is rásegít a mozdulatra, aztán keményen, határozottan húzza a csuklómat a derekamhoz. Átvezeti az övet a hasamon, másik kezemet is hátra fogja, utasitására a helyén is tartom azt, a gerincemen pedig várakozásteljes borzongás fut végig, immár sokadjára. Szorosan köti hátra a kezeimet, elég egy kicsit mozdítani a kezeimen, hogy érezzem, a forróság pedig hullámokban árad szét bennem ettől. Visszafordít maga felé, a szemeim a kéj ködében úszva néznek sötétlő pillantásába, ahogy a hideg csempéhez löki a hátam. Sűrűn, mélyeket lélegzem, figyelem, hogyan lép elém, tekintete szinte lángra gyújt, de aztán érzem, hogy mozdul a keze. A testem már attól megvonaglik, hogy hozzám ér, pedig ujjai kikerülik a legérzékenyebb pontot, hogy aztán elmerüljenek bennem. Felnyögve ejtem a fejem a csempének, a testem lüktet a vágytól, ujjai nem sok akadályt találhattak volna akkor sem, ha az előbb nem juttatott volna gyönyörhöz a pulton. Szavaira újra felnyögök, a vérem forrón száguld az ereimben, tekintetem szinte könyörgőn néz rá az emésztő vágytól. Kínzóan lassan mozdítja meg az ujjait újra és újra, elnyílt ajkakkal, zihálva, szinte pislogás nélkül nézem őt, fel-felnyögve attól, ahogyan játszik velem. Nem hiszem, hogy láttam vagy tapasztaltam volna valaha izgatóbbat annál, mint amilyen arcát most megmutatja nekem, és ettől teljesen megőrülök. Aztán megvonja tőlem ezt az érzést, elenged, és én csalódottan nyögök fel a szinte fájó hiánytól. Minden porcikám forrón lüktetve vágyja magának az érzést, az érintését. Közelebb hajol, szavaira és hangjára megborzongok, és amikor nem csókol meg, én próbálom megtenni, de nem hagyja. Csalódottan fújom ki a levegőt újra, annyira szomjazon, hogy hozzám érjen, hogy folytassa, hogy szinte beleőrülök. – Folytasd – sóhajtom azonnal, szinte remegve a vágytól, szemeim szinte kérlelőn néznek rá, de ha ennyi nem elég, nem vagyok rest könyörgőre fogni. – Kérlek – nyögöm vágyakozva. A testem forrón lüktet, az sem érdekel, mit csinálna velem, hol és hogyan érintene, vagy egyáltalán megérintene-e, vagy inkább csak használna, mint az előbb. – Érezni akarlak – nyöszörgöm kínlódva, megfeszülve a kezei alatt, esdekelve azért, hogy tegyen valamit.
Zihálásából, és abból, hogy nem nehezedik lábaira, látom, hogy még kell neki egy perc, hogy visszatérjen, de hogy végül ez könnyebben mehessen neki, megfordítom, és felültetem a pultra. Lassan tisztuló szemekkel néz rám, ajkaimon halványan az az elégedett, pajkos mosoly játszik. Simítom, csókolom, tenyerei rám simulnak, már nem érzem annyira reszketni őt, szavaimmal figyelmeztetem, hogy jobb, ha felkészül még egy körre. Rekedt nevetésére a bőrére bazsalygok, aztán ahogy a lábai körém fonódnak, már tudom, hogy ha rajtuk állna, se esne össze. Jelenleg ez minden, amit tudnom kell. Ujjai ismét tarkómon járnak, ajkaink összeforrnak, a csók szenvedélyes, kezeim meg is találják alatta meleg bőrét a derekán. Aztán amikor rám tekint, azzal a mosolygással, és ajkaimra leheli a szavait már tudom, hogy kipihente magát. Csillogó szemekkel fürkészem az övét, és amikor a másik mondat is kicsúszik a száján, akkor ismét áthasonulok a "kemény, durva szerető" szerepébe. Arcomról eltűnik a mosoly, a pillantásom villan. Jobb kezemmel hajába túrok, bele markolok, és oldalra húzom, hogy a füléhez tudjak hajolni, ám szavaim nem suttogóak, inkább kemények és számon kérőek. - "Még?" Telhetetlen vagy. Az előbb keféltelek félájultra, és neked már is azon jár az eszed, hogy mit kaphatsz még? - mintha csak megvetném az ötletet, úgy beszélek vele. Nem fogom ribancozni, azt nem tudnám komoly ábrázattal rá mondani, de ha a durvaságot szereti, lehet szereti, ha mocskosan beszélnek vele. Bal kezemmel mellére simítok, finoman markolok bele, lent összeszoruló testünket dörgölöm hozzá. - Egyébként sem kapsz te semmit. A játékom vagy. Örülhetsz, ha csurran-cseppen abból, hogy kiélvezlek téged. - fordítom magam felé a fejét, hogy már-már kegyetlenül nézzek rá, de szavaim közben nem engedem el mellét, sőt, határozottabban játszok vele, még egy kis ideig. Aztán kisvártatva elengedem, már-már ideges, türelmetlen mozdulattal fejtem le magamról a lábait, mintha csak zavarna, aztán elengedem haját, hogy felkarját ragadjam meg, és hátra lépve húzzam le a pultról, és toljam a fürdő felé. - Lódulj. - mordulok rá, elengedve őt lépek be utána a fürdőbe, kikerülve a mártír halált halt virágot a pult végén. A fürdőbe érve megállok az ajtónál, míg őt figyelem, kezem megtalálja az ajtó szélét, és behajtom magam mögött, mintha valami nagyon rossz dologra készülnék, mintha be akarnám zárni, csapdába csaltam volna. Ragadozó pillantással mérem végig, amíg nem kattan a kilincs nyelve a helyére. Kezemmel megérzem az ajtóra akasztott szürke köntösöm anyagát, és ez az a pillanat, amikor leveszem róla a szemeim. A fürdőköpenyhez fordulok, rövid mozdulattal találom meg annak övét, és húzom ki belőle. Leeresztve azt fordulok ismét Viva felé, és kezemben az eszközzel fürkészem végig, mintha csak azt akarnám eldönteni, hol és hogy használjam ezt rajta. Aztán döntésre jutok, az öv egyik végét hurokká fonom, közben pedig már-már fenyegető testtartással indulok el felé, tekintetemet az övébe akasztva. Oda érve hozzá megragadom a csuklóját ellentmondást nem tűrően, rá húzom a hurkot és erősen rá szorítom. A vastag, puha anyag úgy se fogja felsérteni, azt meg szerintem nem bánja, ha már majdnem fáj. Ha látom rajta, hogy élvezi, egyik kezemmel elengedem azt a csuklóját, hogy elkapjam az állkapcsát és satuba fogva magam felé emeljem a fejét, szemeim vágytól és szigortól elsötétedő pillantással tekintenek szemeibe. - Még ez is tetszik, hm? Rögtön gondolhattam volna. Fordulj meg! - kezemmel félre lököm állát, mutatva neki a forgási irányt, és ha nem teszi elég gyorsan - már pedig most épp a türelmetlent játszom -, akkor ismét erőszakosan a karjára fogva segítek erre rá. Megkötött csuklóját a derekára húzom az övvel, amelynek hosszából úgy veszek el, hogy körbe vezetem előtte, át a hasán. Amint ismét hátra kerül az anyag, a másik kezét is durván hátra fogom. - Tartsd így, ha jót akarsz magadnak. - vetem oda, aztán a másik kezét is a derekához, és a másik kezéhez kötöm egy tengerészcsomóval, hogy ne tudja csak úgy kiszabadítani magát, ha próbálkozik se. Ezután ismét megragadom a felkarját, markommal rá szorítva vonom, aztán fordítom és lököm háttal a hideg, csempézett falhoz. Elé lépve még mindig azzal a sötét pillantással tekintek rá, jobbommal lenyúlok lába közé. Ujjaim simítva haladnak el csiklója mellett, hogy aztán két ujjal belé hatoljak várakozás nélkül. Még mindig érzem rajta, hogy mennyire kívánt, vagy éppen kíván most is, egy idő után nehéz meghatározni, éppen az aktus melyik részét tapintom. - Már ettől ilyen nedves vagy. - állapítom meg, míg ujjaim lassú, kínzó mozdulatokkal mozdulnak kifelé, hogy aztán mélyre süllyedjenek benne. Bal kezemmel ismét állkapcsára fogok, finom erőszakkal tartom magamon a szemeit, de arcom szenvtelen, csak szemeim csillognak, ahogy magamba iszom látványát. Ujjaimmal még egy kicsit húzom az agyát, aztán elengedem, de nem teszek semmit. Ha megint látom rajta azt a csalódott, várakozással teli pillantást, mint eddig, amikor valamit megszakítottam, akkor rosszallóan ráncolom a homlokom. - Nem tetszik valami? Ha azt akarod, hogy folytassam, mondanod kell. Nem vagyok gondolatolvasó. - vetem oda morogva, kicsit közelebb hajolva hozzá, de nem csókolom meg, és őt erősen fogó kezemmel nem is engedem neki, hogy ő megcsókolhasson engem.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Fogalmam sem volt, hogy egyszer majd ilyen hatással lesz rám, vagy hogy egyáltalán láthatom majd egy ilyen oldalát is. Az eddig is világos volt, hogy amilyen menthetetlenül módon felébresztette az érzéseimet és elrabolta a szívemet, ugyanolyan erőteljes hatást képes gyakorolni rám szexuális értelemben is, és úgy tud játszani a testemmel, mintha egy csak neki teremtett hangszer lenne, de ha azt hittem, hogy az ágyon lezajlott jelenet lesz ma az egyetlen újdonság, amit mutat, akkor bizony nagyot tévedtem. Erre már akkor kezdek rájönni, ahogy az érintései megváltoznak, aztán ahogy odalent rám néz és utasít, de amikor már előtte térdelek, akkor egészen biztossá válik. Még senki nem tudott rám ilyen zsigeri módon hatni, elérni azt, hogy úgy remegjek az iránta érzett a vágytól, hogy lényegében hozzám sem ért, de most megtörténik. Elképesztően felizgat önmagában azzal is, amit csinál, ahogy csinálja, és mindezt tetézi azzal a megsemmisítő, sötéten csillogó, követelő szemeivel, amivel szinte folyamatosan engem figyel. Látok az arcán mindent, kiszúrom azokat a pillanatokat is, amikor a tekintete az ajkaimra szegeződik, megborzongok a hangtól, ahogy fújtat egyet, hogy aztán hevesebben követelje a számat. Még így sem tudom visszatartani a nyögéseimet egy-egy különösen izgató pillanatban, és látom, hogyan izzik fel a tekintete ilyenkor, talán ezért is tölt el némi csalódottsággal, amikor elhúzza a fejem magáról - de nem sokáig tudom megélni ezt az érzést, tesz róla. Felnyögök, ahogy a pultra szorít, de még ennél is erőteljesebb hang hagyja el a torkomat, amikor elmerül a testemben, főleg, hogy egyetlen pillanatnyi pihenőt sem hagy. Összefolynak az érzések, akárcsak a világ a szemeim előtt, képtelen vagyok bármi másra gondolni vagy bármi mást felfogni azon kívül, ami történik. Azt sem dolgozza fel az elmém, amikor leverek valamit, nem létezik számomra más, mint a kínzó, gyönyörteljes feszültség a testemben, az izzó vágy, amit heves mozdulataival szinte túl gyorsan űz a végkifejlet felé. A zihálása az egyetlen, ami eljut a tudatomig, és az a hang, ahogy a testünk újra és újra találkozik, semmi más. Azt sem tudnám megmondani, mennyi idő telik el, míg a testem tehetetlenül meg nem remeg, de valószínűleg nevetségesen kevés. Teljesen elvesztem az eszem, már nem is nyögök, hanem szinte felkiáltok a gyönyör pillanatában, a testem megfeszül, lüktet, nyögése visszhangzik a fejemben, és néhány pillanatra tényleg elveszítem a valóság fonalát. Nem tudom, hogy a zihálástól vagy miatta, esetleg a kettőtől egyszerre, de nem is számít. Csak akkor kapcsolódok vissza a jelenbe, amikor felhúz a pultról és maga felé fordít. A légzésem még mindig sűrű és a pulzusom is az egekben van, de a szemeim szinte azonnal megtalálják az övéit, és a kedvéért még fókuszálni is képesek. Elmosolyodom, bár még mindig nem tértem vissza teljesen, de ennek elébe is megy azzal, hogy felültet a pultra. Egyszer tisztábban rajzolódik ki előttem az az elégedett, pajkos vigyora, amitől valószínűleg hevesebben dobogna a szívem, ha tudna ennél is gyorsabb iramot diktálni, de így csak a ritmust véti el. Teste az enyémhez simul, tenyereim azonnal, reflexszerűen találják meg a bőrét, ezt talán még öntudatlanul is meg tudnám tenni. Finoman borzongok meg a nyugtató csókokra és simogatásokra, lehunyom a szemem, hogy kiélvezhessem a pillanatokat, és amikor meghallom a hangját, halkan, rekedten nevetem el magam; szerencsére lassan nyugvó légzésem már engedi ezt is. – Tudom – búgom mosolyogva. Megtalálom magamban a képességet arra, hogy megmozduljak, csípője mellett nyugvó lábaimat a teste köré fonom, hogy egy kicsit még közelebb húzzam magamhoz. Érzem, hogy ő még nem végzett, ez pedig kellemes emlékeket elevenít fel a fejemben, és egyben megadja a választ a kimondatlan kérdésére is. Felemelem a kezem, ujjaimat a tarkójára csúsztatom, élvezettel túrva bele ismét a hajába, forró, szenvedélyes csókra invitálva az ajkait. Másik kezem a hátát simítja végig, megállapítom magamban, hogy már negyedszer juttatott a csúcsra, de ennek szégyenletesen kevés nyomát viseli most magán, és megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy ezen azért jó lenne változtatni. Ettől még alaposan kiélvezem a csókot, és amikor elengedem, még közel tartom magamnál, hogy az ajkaira suttoghassak. – Emlékszel, mit mondtam erre a hajón? – súgom forrón, mosolyogva, szemeimmel az övéibe pillantva. Akkor azt kérdezte, elég volt-e, de az arra adott válaszom ugyanúgy megállná a helyét most is. Belőle sosem lenne elég. Ez persze azt is eszembe juttatja, hogy azon az éjszakán nagyon közel álltam a tényleges ájuláshoz, mire végeztünk - vagy legalábbis nem bírtuk tovább -, de a gondolatot valahogy a legkevésbé sem tudom ijesztőnek találni. Sőt. – Kíváncsi vagyok, hányféleképpen tudod még tesztelni a határaimat – mormolom aztán, a szavak szinte kihívásnak hatnak, de még csak nem is szégyellem magam miattuk. Hüvelykujjam végigsimítja puha ajkait, tekintetem követi a mozdulatot, és ettől ismét kényszert érzek arra, hogy megcsókoljam. Eleget is teszek ennek a vágynak, és ahogy ajkaim az övéire forrnak, eszembe jut, hogy a fürdőszobában még egyébként sem jártunk.
Nem tudom, hogy nem tűnt fel eddig, hogy ezzel ennyire kikészíthetem. Pedig ha úgy vesszük, szó szerint itt volt az orrom előtt. Eddig is mindig jól megdolgoztam őt, és minden alkalommal azon voltam, hogy semmi, vagy senki más ne járhasson az eszében rajtam kívül, mikor együtt vagyunk, de ez az állapot, amit kicsalok belőle, ez teljesen más. Legutóbb órákon át szeretkeztünk, míg ilyen lett, most elég volt tíz perc is, pedig alig értem hozzá. Már attól a mozdulattól nyögdécsel, hogy irányítom, vagy hogy használom a száját, a hang pedig elképesztően felajz. Mindamellett, hogy neki okozok egyfajta boldogságot, magam is izgatott leszek ettől. Azért szeretem kényeztetni Vivát, mert rettentően izgató, amikor élvez valamit, így azok a hangok amiket kiad, szuszogása és a pillantás, amivel folyamatosan illet, próbára teszi a tűrőképességemet. Láthatja rajtam, hogy élvezem, amit csinál, csinálunk, néha pillantásom lekúszik ajkaira, főleg amikor azok tövig érnek. Ezeknél a pillanatoknál fújtatok is egyet, mint valami felbőszített állat, hogy aztán hevesebb mozgással követeljek tőle még többet ebből az érzésból. Nyelvének játéka, és a szívásai borzalmasan jól esnek, és egy pillanat erejéig megfordul a fejemben a gondolat, hogy így fejezzem be a dolgot, de ennek (még) nem jött el az ideje. Helyette már mások jár az eszem, és ezt el is kezdem megvalósítani, amikor elhúzom magamtól. Látom arcán a csalódottságot, de tudom, hogy mindjárt máshogy fogja ezt látni. Kezénél fogva húzom fel, és ahogy hátra csavarom, majd a pultra nyomom, meghallom tőle a nyögést. Ezt vártam. Felteszem a lábát a pultra, ekkor már szabad szemmel is látom, hogy mit váltottam ki belőle. Könnyedén merülök el nedves testében, mire szinte felkiált. A hangjára lassan fújok ki egy levegőt, de nem várok egy pillanatig se, azonnal mozogni kezdek. Bőrünk ismét hangosan csattan, feneke már kissé pirosas színt ölt magára emiatt, vonatott nyögdécselése összefolyik zihálásommal. Szabadon hagyott keze láthatóan kapaszkodó után kutat, de csak egy cserepes virágot talál meg a szélen, azt véletlenül le is löki. Ajkaimra egy elégedett vigyor költözik a látványra két levegővétel között, de nem zavar meg a növény tragikus halála, úgy folytatom a dolgom, mintha nem is történt volna semmi. A korábbi tapasztalatokhoz képest nevetségesen rövid idő alatt érzem őt reszketni alattam, szinte kiált a gyönyörtől, izmai összerándulnak. Halkan felnyögök, még ha nem is megyek el, a látvány, a gondolat, hogy mindezt én értem el nála, már elég ahhoz, hogy ilyen kéjjel illessen engem is. A pulthoz szegezem testemmel, kezeimmel, már csak azért is, mert ha nem így teszek, össze fog esni. Várok egy kicsit, mielőtt elengedném a lábát, kicsit elhúzódva tőle hagyom el testét is, lassan az én légzésem is megnyugszik. A keze szorításán lazítok, aztán válla alá nyúlva finoman húzom fel, fordítom meg, másik kezemmel átkarolom, és úgy fürkészem az arcát, mintha azt figyelném, mikor lesz rosszul. Ha látom, hogy minden rendben van, egyszerű mozdulattal, derekánál fogva ültetem fel a pultra, hogy ne kelljen reszkető lábait terhelnie, arcomon ismét ott van az a huncut, elégedett mosoly. Lábai közé lépve hajolok hozzá, ajkaim vállát, nyakát érik nyugtatólag, testem hideg verítékkel simul az övéhez. - Ugye tudod, hogy még nem fejeztem be? - dörmögöm a bőrére, míg kezeim combjait, oldalait simogatják, csitítják kicsit testét, és szükség esetén tartják is, ha netán a zihálástól még mindig szédülne. A kérdés egyrészt figyelmeztetés, másrészt a sorok közt ott van a másik kérdés is, hogy "Bírod-e még?" Már csak egy helyet kell felszentelnünk, a fürdőt, és már arra is vannak terveim, hogyan csalogassam elő belőle a nevemet sikoltva.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Már azokra a pillanatokra is nehéz lenne szavakat találni, amit még odafent, az ágyon művel velem, de a kép csak akkor válik teljessé, amikor leérünk és ő ellentmondást nem tűrően terel be a konyhába, heves, követelőző csókkal kísérve. A határozottsága aztán még nyilvánvalóbbá válik, amikor felemeli a fejem, aztán pedig utasít, hogy térdeljek le. Ami az ágyon még csak afféle sejtésként dolgozott az elmém hátuljában - pedig már úgy is kellően nagy hatással volt rám -, most még erőteljesebb rajzolódik ki előttem, és ettől olyan remegés fut végig rajtam, ami még tovább forrósítja a vérem. Tekintetem az övébe kapcsolódik, miközben engedelmesen letérdelek, hihetetlenül izgató az a sötét izzás a szemeiben. Kezdetben hagy kibontakozni, megborzongok arra a sóhajra, ahogy az ajkaim közé fogadom, és bár én is határozottabban érintem és mozdulok, nem megyek túl messzire, legalábbis nem magamtól. Pillantásom ismét az övébe kapcsolódik, érzem, hogy libabőrös lesz az érintésem alatt, de legalább ennyire leköt az, ahogy néz. Határozott mozdulattal húzza el magáról a jobb kezem, látszólag érdektelenül engedve el azt, én pedig értve a szóból, a csípőjére simítom vissza a tenyerem. Újabb reszketés fut végig a gerincem mentén, ahogy összefogja a hajam a fejem mögött, majd a markába fogja és annál fogva irányítja a fejem. A rekedt, mély hangú utasításra felnyögök, ebben még az sem tud megakadályozni, hogy a számban van, a határozott nyomásnak engedelmeskedve mélyebbre engedem őt, a fejem minden egyes mozdításánál egy kicsit közelebb a torkomhoz, ő pedig nem rest kezével rásegíteni ezekre a mozdulatokra. Nem is engem kényeztet, de a helyzet mégis olyan hihetetlenül izgató, hogy érzem, hogyan árad szét bennem is a lüktető forróság. A szemeimet szinte végig rajta tartom, a látványa, ahogy engem néz, ugyanúgy megbabonáz, mint a viselkedése. Ahogy hozzászoktatom magam az érzéshez, egy idő után már képes vagyok egészen a torkomra engedni, és amikor ezt kihasználva egy pillanatra oda is szorít magára, újra felnyögök körülötte, és hasonló eredményt ér el azzal is, amikor már nem csak a kezét használja, hanem a csípőjével is belemozdul. Nyelvemet tudatosan préselem hozzá folyamatosan és ha már a kezemmel nem tudom intenzívebbé tenni számára az élményt, akkor megoldom azzal, hogy néha finoman megszívom. Körmeim belemélyednek a bőrébe, a légzésem sűrű és nehézkes, olyan erőteljesen kívánom, mintha bárhol máshol hozzám érne a hajamat markoló kezén kívül, kéjtől ködös szemekkel bámulom őt, figyelve az arcán megjelenő minden érzést és reakciót, hagyva, hogy kedvére használja a számat, de téve a dolgomat, amikor épp nem ő irányít. Teljesen elveszítem az időérzékemet, eszméletlenül felizgat, lényegében hozzám sem ér, mégis olyan hevesen vágyom rá, hogy szinte fel sem fogom, pedig már a combtövem is nedves. Szinte csalódottsággal tölt el, amikor elhúzza magától a fejem, de aztán megragadja a kezem, ami még mindig a felsőtestén pihen és felránt magához, a következő mozdulatával pedig a karomat hátracsavarva fordít a pulthoz, magának háttal. Felnyögök, ahogy lenyom a pultra, de ebben a nyögésben nincs semmi panasz vagy fájdalom, a testemen forró hullám söpör végig, miközben a térdemet felteszi a pultra. Egy hirtelen mozdulattal merül el bennem, a torkomból feltörő hang pedig már talán a hangos nyögés fogalmán is túltesz. A testem lüktetve fogadja magába, de egy pillanatnyi pihenőt sem hagy, hevesen és erősen löki belém magát, mire az agyam teljesen lekapcsolódik a valóság fonaláról, szinte vakon keresek kapaszkodót a pultban a szabad kezemmel, a nyögéseim összefüggéstelenül olvadnak össze. Vadul zihálok, az előbb hozzám sem ért, mégis olyan érzés, mintha legalább egy órán keresztül játszott volna velem és most végre megadná, amire vágytam. A tenyerem elcsúszik a pulton, az elmém mélyén érzékelem a hangot, hogy valami nem túl szépen ér földet, de nem igazán fogom fel. Az érzékeim már-már nevetségesen gyorsan telítődnek túl mindennel, ott dolgoznak bennem az elmúlt percek is amellett, hogy most milyen hevesen tesz magáévá a pultra szorítva, és ha akarnám sem tudnám elhúzni a pillanatot, amikor a testemet elemi erővel éri el a gyönyör. Szinte felkiáltva feszülök meg, erővel kell a helyén tartania, ha akar, lüktetve és remegve élem át az elsöprő pillanatot és a fejemben még sokáig nem marad hely semmi másnak rajta kívül a mámor ködében.
Sokatmondó pillantással és mosollyal válaszolok csak kérdésére, aztán egy egészen más irányba terelem a dolgot, és kezét. Ajkaim és fogaim bőrébe marnak, ujjaim az övére szorulnak. Látom, érzem rajta a változást. Hallom a hangjából, sóhajából, az apró nyögésből, amit ad - pedig nem is őt kényeztetjük -, ködössé váló szemeiből. Látom, mekkora hatással van rá már az, hogy hajába markolok, látom megborzongani, hallom a sóhaját. Ez pedig erősödik, ahogy a kezét irányítom. Egyfajta izgalommal tölt el a felfedezés, mert ez újfajta módszer arra, hogy elégedetté tegyem őt, és ebben csak megerősít, amikor elengedve ő az, akinek fázis késése van, és a szemei olyan ködösek, mintha egy órája gyötörném. Olyan ez, mintha valami titkos kincsre akadtam volna, egy olyan fegyverre ellene, amit bármikor bevethetek, ha fokozni akarom az örömeit. Lent pont emiatt nem is engedem messzire, karjánál fogva határozottan fordítom magam felé, hogy aztán hevesen csókoljam meg, és toljam a pulthoz, amin - később - magamévá fogom tenni. Amikor ajkamba harap, mély levegőt veszek, mert csak jobban kívánom tőle, de ez így lesz egy ideig. Oda érve a putlhoz azonban nem teszem fel rá, ahogy egyébként tenném, hanem elengedve ajkait kezem kis mozdulatával, és az állának fogásával kényszerítem, hogy rám nézzen, míg arra utasítom, hogy térdre ereszkedjen előttem. Tekintetünket összekötjük, miközben teszi, amit mondok, akkor is engem figyel, én pedig szinte pislogás nélkül állom ezt a pillantást, míg hajába túrva nem jelzem számára, hogy mit akarok. Nem kell győzködni, kezei rám simulnak, és amikor ajkai közé vesz, egy pillanatra mélyebbet lélegzek. Most máshogy, határozottabban csinálja, amitől megborzongok, és tudom, hogyha korábban így csinálta volna, már a második mozdulata elvitt volna. Most ilyesmitől nem kell félnem. Látom rajta a várakozást, és meg is kapja tőlem, miután megfigyelem, mit és hogyan csinál. Az oldalamon lévő simítására kilibabőrösök, másik keze pedig rá segít a mozdulataira, ami egyébként tetszene, de most mást akarok. Határozott mozdulattal fogom meg azon kezének csuklóját, amely a férfiasságom körül van és húzom el onnan, utána pedig úgy engedem el, mintha hasztalan lenne, mert útban lesz neki. Kezeimmel összefogom haját a feje mögött, majd egyik markomba veszem a copfot, és határozottan közelebb nyomom magamhoz vele fejét, másik kezemet lazán a testem mellé engedem. - Mélyebbre. - mondom rekedt, mély hangon, ismételten csak utasítva, miközben szemeim az arcát fürkészik. Feszegetem a határait ebből a szempontból is, minden egyes mozdulatánál, amikor beljebb csusszanok, kicsit "rásegítek" a dologra. A látvány maga olyan izgató, hogy egy idő után már nem csak a kezem, de finoman a csípőmet is megmozdítom, előre tolva azt. A mozdulataim nem egyenletesek. Van, amikor mélyebb, van amikor gyorsabb, van hogy megállok, amikor szorosan magamra húzom, van hogy hagyva őt levegőzni csak figyelem, és hagyom, hogy magától csinálja. Amikor látom rajta, hogy elfáradt, vagy hogy már ismét olyan ködös a pillantása, hogy alig érzékel, akkor elhúzom magamtól a fejét. Testemen lévő kezét ragadom meg erősen, annál fogva húzom fel, hogy felálljon, aztán durva mozdulattal csavarom a hátára, elfordítva őt tőlem. Még gyengéd is vagyok ahhoz képest, hogy tudom, milyen erő okozna neki igazi fájdalmat. Durva vagyok, de nem akarom bántani őt. A pultra nyomom a karjánál fogva, másik kezemmel felemelem a térdét és felteszem a pultra, azt erősen ott tartva hatolok újfent belé hátulról, hirtelen, és várakozás nélkül kezdem erőteljes, heves mozdulatokkal az orgazmusig gyötörni testét.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
A már egyébként is forró és heves pillanatokba beköltözik az újdonság varázsa is, és én készséggel hagyom, hogy bevezessen az ismeretlenbe, ha az ilyen hatással van rám. Nyögéseimmel, csípőm mozdításával is jelzem neki, hogy nincs ellenemre, amit csinál, sőt, még többre vágyom. Hamarosan újra felveszi azt a heves és erőteljes ritmust, egyik keze a csípőmet markolja, míg másik kezének ujjával továbbra is a másik fronton ostromolja az érzékeimet, és ez az együttes hatás hamarosan el is éri a célját. A testem megfeszülve adja meg magát, a gyönyör erőteljesen vág végig rajtam és ő gondoskodik róla, hogy minél tovább tartson, még akkor is remegek, amikor elenged és elnyúlok az ágyon. A mámor ködös függönyén át is jól érzékelem, ahogy forró teste a hátamhoz simul, a szemem csukva van, zihálok, de az ajkaim így is mosolyra görbülnek, ahogy megérzem ajkait a hátamon, a vállamon, a nyakamon. Libabőrös leszek a csókjaitól, a simításától, és ahogy fogai a bőrömbe mélyednek, úgy fut végig rajtam a borzongás, mintha nem épp most hajszolt volna a csúcsra. Ijesztő lehetne, milyen erőteljes hatással van az érzékeimre is, de én inkább csak élvezem. Amikor képes vagyok viszonylag normálisan lélegezni és felé fordulva kinyitom a szemem, nem kerüli el a figyelmem az a mosoly a szája sarkában és a csillogás a szemeiben. Nekem is mosolyognom kell, de kezeim rögtön rátapadnak, szomjazom, hogy érinthessem, és ennek eleget is teszek. Az arcára simítva húzom magamhoz egy csókra, megborzongok a simításaira. Szavaimra elvigyorodik és halkan fel is nevet, a válasza viszont határozottan felkelti az érdeklődésemet. – Tényleg? – kérdezek vissza incselkedve, de valóban kíváncsian, mielőtt ajkaimat a vállára simítanám. Készséggel helyezkedek el rajta, ahogy a hátára fordulva magával von engem is, egyik könyökömre támaszkodva tartom meg magam, hogy kényelmesen elérjem, forró csókokkal illetem a vállát, a finom, illatos részt a válla és a nyaka találkozásánál, a nyakát, az állát. Nyelvemmel is meg-megízlelem a bőrét, elégedetten mosolyodom el, mikor még több helyet ad nekem a nyakánál, és hasonlóan reagálok a szavaira is. Ujjaim végigsimítják a testét, le a csípőjéig, sóhaja kellemesen visszhangzik a fülemben, mielőtt újra megcsókolnám. A fejbőröm bizsereg az érintésétől, a csók szenvedélye szinte megőrjít, és amikor szavaimra rám néz, kék szemeiben olyasmi villan, amitől szinte megborzongok. Felizzó szemekkel, elnyílt ajkakkal figyelem, tekintetemmel képtelen vagyok elengedni az övét, miközben kezemet lassan lüktető férfiasságára vezeti. Elhaló nyögéssel veszek el heves csókjában, végigbizsereg a tarkóm és a gerincem, ahogy belemarkol a hajamba, ujjaimat rögtön köré fonom, de hamarosan megérzem a saját kezét is az én kézfejem körül. Még mindig nedves tőlem, vele együtt sóhajtok fel, ahogy megmozdítja magán a kezemet, ami aztán halk nyögéssé válik, miközben ajkaival elengedi az enyémeket, hogy aztán a nyakamat vegye birtokba. Érzem, hogy reszketés fut végig rajtam, áthaladva a gerincemen és a lábaim között állva meg; valami egészen újat érzek abban, ahogy a hajamba markolva irányítja a fejem, ahogy fogai a nyakamba mélyednek, ahogy keze az enyémet uralja, és ez az új érzés borzongatóan izgató. Sóhajtva élvezem, amit a nyakamnál művel és azt, amit vele teszünk éppen. Amikor elenged, az én ujjaim csak fáziskéséssel engednek a szorításon, szemeim izzón, újra vágytól ködösen néznek az övéibe. A légzésem elnehezül rekedt hangjára, szinte kábán bólintok és követem az utasítást. Már a lépcső alján magához húz, kezeim a nyaka köré fonódnak, a hajába túrva viszonzom a csókját forró szenvedéllyel. Engedelmesen hátrálok, és amikor megállunk, kihasználom az alkalmat, hogy ismét beleharapjak az alsóajkába; ha már ő is szereti és nekem is pokolian jól esett az imént, nem fogom magunkat megfosztani az élménytől. Nem ültet fel a pultra, az állam alá nyúlva emeli fel a fejem, én pedig ködös tekintettel nézek fel rá, elveszve szemeinek vágyakozó kékségében. Aztán megszólal, nekem pedig halk sóhaj szökik ki az ajkaimon. Nem kér, hanem utasít, én pedig újra érzem azt az izgató bizsergést végigkúszni lefelé a gerincemen. Csak egy pillanatig nézek felizzó szemeimmel az övéibe, mielőtt engedelmesen a térdeimre ereszkednék előtte, bár a pillantásom eközben sem engedi el az övét. A fejbőröm bizsereg, ahogy ujjai beletúrnak a hajamba, de nem teszek semmit, csak követelő, vágyakozó szemeit figyelem, amíg meg nem szólal, maga felé mozdítva a fejem. Nem kéretem magam, mindkét tenyerem a csípőjére simítom, aztán az ajkaim közé fogadom, megízlelve rajta saját magamat is. Ez már nem bevezető, ezért én sem úgy állok hozzá, ajkaim szorosan fogják körbe, nyelvemet hozzápréselem, miközben mélyen a számba engedem, és mivel még nem csinál semmit, teszek néhány mozdulatot így a fejemmel, mielőtt felnéznék rá, szemeimmel vágyakozva, szinte várakozva figyelve őt, de nem hagyva abba, amit csinálok, sőt. Jobb kezem szorosan köré kulcsolom, tenyerem mozgatásával segítve az érzés intenzitását, miközben bal kezeim feljebb simít a felsőtestén. Ujjaimmal is kiélvezem bőre forró érintését, körmeim finoman karcolják végig a hasa jobb oldalát.
Már most látom, hogy ez a kísérletezés napja lesz. Az első új gondolat akkor szökik a fejembe, amikor Viva felveszi azt az őrjítően szexi pózt, amivel ha nem lennék elég tapasztalt, vagy épp ez lenne az első kör, szerintem két percet se bírnék. De mivel szerencsére már túl vagyok egyen, van erőm gondolkodni. Látom rajta, hogy mennyire elégedetlen, amiért megállok, de ez hamar eltűnik az arcáról, amikor megérzi, hogy mit csinálok. Meglepett nyögése és az, hogy bele mozdul az érintésbe jelzi nekem, hogy nem zárkózik el ettől az újdonságtól. Ujjammal is belé hatolok, érzem, miként lazul el, nyögése csak buzdít, mozgása pedig jelzi, hogy ennél is többet akar. Megadom neki, amit kér, nem is tud figyelni sokáig, látom, miként fordítja vissza fejét a párnára. Mozdulataim most is hevesek, csípőjébe markolva az erejéből sem veszek vissza, hiába az újdonság, azt akarom, hogy rekedtre nyögje magát. Nem kell sokat várnom, hogy érezzem, miként szorul körém két fronton, mélyítem, lassítom a mozdulataimat, hogy elnyújtsam orgazmusát. Amikor elengedem, reszketve fekszik el, én pedig először rá, a hátára, hozzá simulva csókolok lapockájára, vállára, félre simítva haját hátul a nyakára. Finoman bele is harapok oldalt a bőrébe, kezem végig simít az oldalán. Aztán mellé csúszok, szám sarkában folyamatosan látni lehet a mosolyt, amely az előbbi újdonság, és az abból fonódó gondolatok okán bujkál arcomon. Csókját szenvedélyesen viszonozom, kezemmel derekát simítom, combját, fenekét. Amikor rám néz, szavaira, rekedt hangjára egy halvány vigyorral halkan nevetek. - Pedig még óvatos is voltam. - felelem, aztán ahogy ajkai a bőrömhöz érnek, úgy fordulok a hátamra, hogy közben magamra húzom őt, így egyszerűbben éri el azokat a helyeket. Kicsit félre fordítom a fejem, és amikor a bőrömre mormog, szélesen elmosolyodok. A szuszogása kellemesen simít. - Mostmár még jobban szeretem ezt az ágyat. - mondom halkan, aztán lefelé tartó simítása halk sóhajt fakaszt belőlem, amit aztán elnyom forró csókja. Szenvedélyesen viszonozom, egyik kezemmel tarkójára, másikkal csípőmnél pihenő kezere simítva. Suttogására rá pillantok, szemeimben forró, játékos csillanás villan meg. - Mindjárt, nem sietünk. - fogok rá csuklójára, és vezetem azt feszülő férfiasságomra. Tarkójánál hajába marva szorítom magamhoz egy heves, követelőző csókra. Ujjaira simítva sajátomat szorítom azt magam köré, szorosabban, mint ahogy ő szokta, de én nyilván bátrabban csinálom, tudom, mikor elég. Lassan mozdítom magamon kezét, ajkaira sóhajtok, aztán feljebb könyökölve elhúzom ajkam, hogy nyakára csókoljak, bőrébe harapjak, hajába markolt ujjaimmal húzva félre fejét, hogy szabaddá tegyem magamnak azt az érzékeny részt. Amikor úgy érzem, megint nehezebb egy kicsit bírni magammal, akkor elengedem férfiasságom körül csapdába esett kezét, és rápillantok. - Menjünk a konyhába. - dörmögöm kissé rekedten a fülébe. Ha felkel, megyek utána. Leérve a lépcsőn nem engedem messzire sétálni. Karjánál fogva húzom vissza magamhoz, magamhoz ölelve csókolom hevesen, hátra felé vezetve őt a rövid pultig, ott azonban nem ültetem fel, mikor odaérünk, hanem elhúzódva tőle, állára fogva emelem fel fejét, hogy pillantását az én kéjvágyó tekintetemre emelje. - Térdelj le. - nem kérem. Láttam, mennyire izgatta, amikor egy kicsit durvább voltam vele. Tudtam eddig is, hogy nem kell kímélni, de az más, ha azt szereti, hogy ledominálják. Ha letérdel, ujjaimmal a hajába túrok, szemeim ugyan azzal a követelő mélységgel figyelik. - Tudod mit akarok. - húzom magam felé kicsit fejét. Ha ajkai közé vesz, halkan sóhajtok, de megvárom, mit és hogyan csinál, mielőtt bármit tennék.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Az egy dolog, hogy olyan könnyen és gyorsan fűtjük fel egymást és a vágyainkat is, mintha nem is kaptunk volna még a másikból, de azt nem gondoltam volna, hogy még valami újat is fogok tanulni. A pozíció, amit felveszek az ágyon, egyértelműen neki szól, nem mintha nekem lenne okom panaszra - és ezt ki is mutatom -, de azért mégis az ő érzékeit hivatott gyönyörködtetni. Erre tudatosan rá is teszek egy lapáttal, bár arra nem számítok, amit végül kihoz ebből az egészből. A meglepetés mégis pozitív, nagyon is, ezért nem állítom meg, amit elégedett mosolyából ítélve nem is bán. Hüvelykujja egy egészen új élményben részesít, és cseppet sem bánom, én helyeztem magam ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe, és ha ő ebből ilyen izgató helyzetet kerekít ki, én ugyan nem fogok ellenkezni, sőt. Másik kezének ujjai belemélyednek a bőrömbe, amiből biztosan tudom, hogy neki is tetszik, amit csinál, és én is igyekszem a testem mozdításával és a hangommal megmutatni neki, hogy nyugodtan folytassa. Hüvelykujja óvatosan merül a testembe, és bár a testem ösztönösen reagál, ahogy lassan ellazítom az izmaimat és engedek az érzésnek, hamarosan egy kéjes sóhajt csalogat elő belőlem csak ezzel. A csípőm ösztönösen mozdul bele újra és újra, egy idő után megkövetelve azt is, hogy ő is mozduljon meg a csípőjével is, és amikor ezt megteszi, a testemnek már két ingerre kell odafigyelnie. hamarosan megtalálja azt a ritmust is, amivel gyorsan újra sikerül megőrjítenie, a testem már nem ismerkedik az új érzéssel, hanem ugyanúgy élvezi is azt, és ezt nyögéseimmel is a tudtára adom. Érzem, hogy a hátamon verejték gyöngyözik, ujjaim a takaróba markolnak, és hamarosan a fejemet is vissza kell fordítanom, hogy homlokomat le tudjam támasztani. Lehunyom a szemem, nem marad más a fejemben, csak az ingerek és az érzések, zihálva, nyögdécselve, a kéjtől szinte vakon hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. A testemen hamarosan végigfutnak az ismerős remegések, meg sem próbálom visszatartani a gyönyört, egyszerűen csak átadom magam neki; elhaló nyögéssel feszülök meg, izmaim két helyen is satuba zárják. A mámor köde rátelepszik a fejemre, de valahogy nem igazán lep meg, amikor nem érzem, hogy ő is követne. Ha elenged, épp csak annyira van erőm, hogy elfeküdjek az ágyon, a hasamon, ahogy vagyok, remélve, hogy ő is csatlakozik hozzám, legalább amíg egy kicsit magamhoz térek. Amikor a szívverésem és a légzésem kezdi megközelíteni a normális értékeket, felé fordulok, hacsak eddig nem tett ezért valamit. Magamhoz húzom, kiélvezem, hogy végre megérinthetem, mert ez volt az egyetlen dolog a látványa mellett, ami hiányzott az előző helyzetben, és hosszan, szenvedélyesen csókolom meg. – Nem számítottam rá, hogy meg fogsz lepni – vallom be mosolyogva, az előző percektől még mindig rekedt hangon, miután sikerült elszakadnom tőle. Ujjaim élvezettel simítják a bőrét és nem vagyok rest ajkaimmal is érinteni a vállát, a nyakát, az állát, ahol épp érem. Az persze sokat elmond a további terveiről, hogy ő ismét nem adta át magát a gyönyörnek. – Most már az ágyadhoz is szép emlékek kötnek – mormolom a nyaka bőrére mosollyal a szám sarkában, miközben ujjaim végigsimítják a hátát a csípőjéig. Ajkaim aztán ismét megtalálják az övéit egy forró csók erejéig, hogy aztán a szájára suttogjam a következő kérdést. – A következő választás a tiéd – pillantok fel a szemeibe pajkosan.
Nem tudnék szebb ajándékot, felajánlást elképzelni annál, mint amit most kapok. Ez a póz megtudna őrjíteni, főleg ahogy leengedi mellkasát a takaróra, így gyönyörű hátával ívet írva le. Nem is fogom vissza magam attól, hogy rendesen kiélvezzem a helyzetet, és ahogy hallom nyögéseit, ő sem bánja, hogy végül így döntött. Megjegyzem, hogy a szorításom a fenekén milyen reakciót váltott ki belőle, ugyan is az az egy szorítás is elég beszédes volt ahhoz, hogy rájöjjek, nem kell ám itt megállnom a durvaságnál, mert még az is izgatja. Azonban a figyelmemet lassan eltereli egy gondolat, amelyet ki szeretnék próbálni. Volt már alkalmam ennél extrémebb dolgokban, de minden nő más, és így minden határ máshol is feszül. Épp emiatt, mikor megállok, és ujjamat vele nedvesítem be, óvatosan viszem azt a boldogság másik kapujához, miközben a nőt fürkészem. Az előbb még panaszosan szusszant, most már meglepetten nyög fel. A reakcióra ajkam szegletébe költözik egy elégedett mosoly, amikor pedig rászorít férfiasságomra, már tudom, hogy zöld utat kapok, még ha utána bele is mozdul. Az ujjaim ismét szorulnak a bőrén, hüvelykem is elmerül benne, finoman, óvatosan, nem feszegetve semmit. Amint érzem, hogy kellően ellazult az érzéshez, csípőmet is mozgatni kezdem, hiszen érzem, hogy alig várja. Az újdonság varázsa most is nehézzé teszi a koncentrációt, de muszáj, ha mindkét ingert fent akarom neki tartani. Egy kicsit el is terelődik a figyelmem a saját kéjes érzéseimről, de amint megtalálom a megfelelő ritmust a kezemmel és a csípőmmel, már könnyebb ismét magamra engedni ezt az eufórikus ködöt, amelyet hangja és testének látványa kivált belőlem. Örülök, hogy sikerült valami újjal meglepnem, bár ebből adódik a kérdés, hogy hol feszülnek azok a határok? Meddig mehetnék el, ha akarnék? A gondolatot nem fejtegetem magamban, csupán félre teszem a később kiderítem polcra, mert most minden figyelmemet rá szándékozom fordítani. Igyekszem őt ismét az orgazmusig hajtani, de magamat nem engedem el ennyire. Azt "beszéltük meg", hogy több dolgot is felavatunk a lakásban, és ha ennek eleget akarok tenni, ha folytatni akarom, kénytelen leszek még megvonni magamtól a katartikus élményt.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Egy kicsit nosztalgikus érzés az egész, de talán nem is szabadna ezen meglepődnöm. Olyan hevesen vágyjuk egymást, hogy nem csak minden egyes érintésen és csókon érződik, hogy két hónapot kell bepótolnunk, hanem azon is, hogy bár megkaptuk egymást, ez közel sem bizonyul elégnek. Miután véghezvitte a maga terveit, én veszem kezembe az irányítást, legalábbis addig, amíg felérünk az ágyhoz, megszakítva egy kis megállóval a lépcsőn. Kiélvezem egy kicsit a csókjait és a teste érintését, de aztán az ágyhoz hátrálok, hogy felvegyek egy olyan helyzetet, ahol már a legkevésbé sem az enyém marad az irányítás. Még így is kihasználja a helyzetet, hogy egy kicsit tovább fokozza a forróságot a testemben érintéseivel, simításaival és csókjaival, aztán azzal az izgató dörzsöléssel, de végül ő sem bírja tovább és belőlem is felszakad egy hangos nyögés, amikor végre ismét érzem elmerülni a testemben. Nem finomkodik és nem is várnám el tőle, mozdulatai pont olyan hevesek és követelőzőek, mint amit én is érzek magamban, tekintete szinte perzseli a bőröm, nem is kell látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, engem mustrál. Egy egészen kicsit biztosan irigyelném emiatt, ha nem őrjítene meg teljesen, de nagyon is megteszi. Nyögéseim között hallom, hogy ő is zihál, a hangok összeadódnak a fejemben az érzésekkel, így minden érzékem teljesen eltelítődik vele. Szeretnék adózni az érintésnek is, de egyelőre más terveim vannak, amit meg is valósítok azzal, hogy lassan leengedem magam a takaróra. Hallom, hogyan változik meg a légzése, amitől megborzongok, de nem bírom tovább, hogy nem láthatom, hátranézek rá és kis híján a puszta látványtól is felnyögök, ahogy ködös, vágytól lángoló szemeivel engem néz. Egy erős sóhaj így is utat nyer elnyílt ajkaimon át, ami aztán mégis nyögéssé fajul, amikor erősen a fenekembe markol egyik kezével. Végigfut rajtam egy remegés, amit ő is érezhet, mert izmaim megszorulnak körülötte egy pillanatra, pedig még nem is tudom, mire készül. Látom felizzani a szemeit, de aztán tekintete másfelé fordul; már-már csalódottsággal tölt el, amikor megszűnik ujjai nyomása a bőrömön, főleg, amikor a mozgását is lelassítja. Érzem, hogy keze lejjebb kalandozik, nem tudom, mire készül, de ahogy teljesen megáll, panaszos szusszanást hallatok. Kíváncsian figyelem, mit csinál, mert láthatóan nagyon leköti, aztán megérzem hüvelykujja érintését, amitől újra végigfut rajtam egy kis remegés. Várakozó forróság tör rám, mert fogalmam sincs, mit forgat a fejében, csak azt tudom, hogy valamiben mesterkedik, de aztán megérzem megnedvesített hüvelykujját egy egészen más helyre simulni. Halk, meglepett nyögés hagyja el az ajkaimat, látom, hogy ismét engem figyel, a tekintetünk összekapcsolódik, de én nem állítom meg és nem is adom jelét, hogy ellenemre lenne, amit csinál. Szemeim ugyanolyan vágyakozó izzással figyelik őt, és nem is fordítom el a pillantásom, hogy ezt láthassa is rajtam. Az érzés ismeretlen, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt, van benne valami rohadtul izgató, mintha csak kihoznánk ebből a helyzetből a maximumot. Ha a tekintetem nem is lenne elég, izmaim a vágytól lüktetve ismét köré szorulnak a testemben, és mintha csak ez emlékeztetne egyfajta hiányérzetre, finoman megmozdítom a csípőmet, emlékeztetve rá, hogy ne feledkezzen meg a másik dolgáról sem, és egyben egy kicsit belemozdulva hüvelykujja érintésébe is, ami újabb nyögést csal ki belőlem. Ha újra mozogni kezd, örömmel ajándékozom meg a hangommal ismét a mozdulatai nyomán, de az érzékeim már egyszerre két helyre koncentrálnak, és még mindig nincs ellenemre egyik sem. Ujjaim belemarnak a takaróba, csípőmmel újra ellenmozgok egy kicsit, mintha csak próbálgatnám az érzést, de még mindig csak fokozza bennem a forró lüktetést és ezt nemcsak a hangom, de a testem minden egyes apró reakciója elárulhatja számára is.
Egy kis játékot is bele csempészünk a forró hangulatba, de a galériára érve már meg is feledkezek a közjátékról. Heves csókok, sóhajok, nyögések, simítások és markolások váltják egymást. Bele feledkezve az érzésekbe figyelem, hogyan helyezkedik az ágyra, és tekint rám. Nem kell noszogatni, hogy mögé helyezkedjek, de még ebben a kiszolgáltatott helyzetben is van annyi lélekjelenlétem, hogy ahelyett, hogy egyből neki essek, csókkal és simításokkal adózzak választásának. Érintésemre, törleszkedésemre nyögéssel, és rámozgással válaszol, ami bőven elég ahhoz, hogy pattanásig feszítse bennem a húrt. Felemelkedve nem is húzom tovább az időt, azonnal elmerülök benne, kezemmel pedig rásegítek a mozdulatokra, amelyekkel várakozás nélkül kezdem őt ostromolni. Egyébként is gyönyörűnek tartom, de így látva, karcsú alakját, a hátán finoman kirajzolódó izmokat, kerek fenekét ágyékomnak csattanni, egy egészen más dolog. Rá száll a fejemre az a bizonyos köd, amely minden más gondolatot elnyom, hangja, zihálása szinte visszahangzik a fülemben. Magam is sűrűn veszem a levegőt, de ahogy, mint egy macska leereszti magát a takaróra, fenekét a magasban tartva, még mélyebb lélegzetet kell vennem. Amikor oldalra dobva a haját rám tekint, meglátom kéjtől ködös szemeit, és engem majd szét feszít ez az izgató érzés. Egyik kezemmel fenekébe markolok, ujjaim erősen és durván marnak bőrébe, de aztán, ahogy így kitárulkozik nekem, eszembe jut valami nagyon aljas, amire viszont nagyon is kíváncsi volnék. Lelassítok, fenekét markoló kezem elengedi a bőrét és kicsit lejjebb simítok vele, hogy vörösre dörzsölt ajkai elérhessem hüvelykemmel. Megállok, figyelem a mozdulatom, azt, ahogy ujjam férfiasságom mellett csusszan el nedves ajka alá, de nem belé hatolva. Csak épp megsimítja, hogy elég nedves legyen, utána feljebb és feljebb kúszik, hogy egy másik lehetséges kapuhoz simuljon izgatóan. Az érintésem lassú és kísérletező, tekintetem azonnal a nőre kúszik, hogy lássam, milyen reakciókat csal ki belőle az, hogyha a második izgató pont ezúttal nem a csiklója lesz.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Azok után a heves, forró pillanatok után, amiket ő okozott, nem is beszélve az elsöprő gyönyörről - ismét -, én magam is kedvet kapok, hogy egy kicsit játsszak vele. Időre van ugyan szükségem, hogy összeszedjem magam, és sok erőre, hogy uralkodjak az ösztöneimen, amikor világossá válik, hogy akár az ölében ülve is megkezdhetném a következő kört. Mégis tartom magam az eredeti elképzeléseimhez, akkor is, ha nem könnyű, és a pillantásából ítélve nagyon is hatásos vagyok. A lépcsőn mégis utolér - és talán hagyom is magam egy kicsit -, szerezve nekünk néhány egyszerre forró és vidám pillanatot, mielőtt ismét utamra engedne. Az ágy mellett heves, szenvedélyes csókban forrunk össze, ujjai puszta érintése is égeti a bőrömet. Élvezem, ahogy reagál kezem simítására, mikor elindulok vele lefelé, hogy aztán egyszerre sóhajtsunk bele a csókba, amint ujjaimat köré fonom. Az ő kezei is lefelé simítanak, halkan nyögök ajkaira, amikor a fenekembe markolva magához szorít, csókom egy pillanatra még éhesebbé vágyik, hogy aztán megszakítsam azt, és engedve az odalenti csábító gondolatnak, finoman, de azért hatásosan harapjam meg puha alsóajkát. Nyögése zene füleimnek, végigfut rajtam a borzongás, szavaira ajkam szegletébe csábító mosoly költözik, a szemeim pedig felvillannak, azt üzenve, hogy ezt megjegyzem. Az ágyhoz hátrálok, és bár ragadozó módjára követ, hagyja, hogy kedvemre helyezkedjek el az ágyon. Tekintete szinte lángra gyújt, és amikor meghallom a sóhaját, újra megborzongok, pedig ez még semmi ahhoz képest, amikor mögém lép. Hozzám simul, kezének simítására libabőr fut végig a testemen, hátamat lehunyt szemekkel feszítem ívbe az érintése alatt. Forró csókjára felsóhajtok és ez a sóhaj el is nyúlik, ahogy egyik kezével lefelé simít a mellemig, másikkal pedig még közelebb húz magához a csípőmnél fogva. Férfiassága forrón feszül nekem, halk nyögéssel feszülök meg, amikor megmozdítja a csípőjét, izgató súrlódást keltve köztünk. A testemet valósággal felemészti a lüktető vágy, csípőm önkéntelenül is az övével mozdul, tovább fokozva az érzést és az elviselhetetlen forróságot, amit tudom, hogy ő is pontosan jól érezhet most. Várakozásteljesen remegek meg, amikor felegyenesedik, keze forró utat és libabőrt hagy maga után. Hátravetett fejjel nyögök fel, ahogy egyetlen határozott mozdulattal elmerül bennem, a gerincem mentén forró borzongás fut végig, a légzésem pedig felgyorsul, főleg, hogy ezúttal egy pillanatig sem finomkodik, szinte azonnal mozogni kezd, kezeivel is ráerősítve minden mozdulatra. Ujjaim belemarnak a takaróba, ugyan sajnálatos, hogy ebben a helyzetben nem láthatom őt, de így szabadon hunyhatom le a szememet, hogy teljesen átadjam magam az érzésnek és annak, amit tesz velem. Heves, mély lökései elveszik az eszem, hamarosan már zihálva kapkodom a levegőt, nyögéseimet a testünk találkozásából adódó izgató hangok törik csak meg. Éhezem arra, hogy megérinthessem, hogy a bőrébe mélyeszthessem a körmeimet, de egyelőre uralkodok magamon, sőt. A tervem az volt, hogy minél inkább az ő kedvére tegyek, ezért egyelőre erre játszok rá, lejjebb engedem a testem a könyökeimre, hátamat ívbe feszítve, hogy a csípőm ugyanabban a magasságban maradjon, így nem akadályozva őt abban, amit elkezdett, de egyben a szemeiben egy még sokkal kiszolgáltatottabb helyzetet véve fel. Beletúrok a hajamba, hogy kisimítsam azt az arcomból, így fordítom oldalra a fejem, hogy hátranézhessek rá a kéj ködén át, szemeim izzón figyelik őt, miközben elnyílt ajkaim között zihálásomat csak a mámoros nyögések szakítják meg. Pusztító vágy dolgozik bennem, amit csak felerősít a látványa, de szerencsére eleget játszott a testemmel ahhoz, hogy most már én is könnyebben tudjak kitartani.
Annyira élvezem az érzést, ahogy érintésemre reagál, hogy nem tudok betelni vele. Hangja megtölti a fejemet, ahogy pedig remegve elélvez, a látványát is csodálva fogadom magamba. Ujjaim simítják a lábát, ajkaim hasát érik, várom, hogy lassan megnyugodjon reszkető teste. Azonban nem sokáig örülhetek magamnak, mert amikor leültet és az ölembe ül, csak sóhajt arra az érzésre, hogy most azonnal képes lennék belé hatolni, de át nem adja magát neki. Sőt, még húzza is az agyamat csábító pillantásával és mosolyával, szavaival, miközben elhátrál. Elég effektív, a pillantásommal üzenem, hogy jobb ha siet. A lépcsőn érem utol, elkapva derekát harapok feszes bőrű fenekébe. A nevetésére vidáman csillogó pillantással válaszolok, aztán végig csókolom oldalt a combját. A sóhajtását szívemből érzem, mert már magam is ismét kívánom, ezért el is engedem, hogy felmehessünk. Felém fordul, én közel lépek hozzá, kezei a mellkasomra simulnak, az én ujjaim derekára simítanak,, azokkal szorítom magamhoz, míg húzására oda hajolok, ajkaim hevesen viszonozzák forró csókját. A keze elindul lefelé, nekem pedig egész testemet beborítja tőle a libabőr. Ahogy ujjai ráfonódnak férfiasságomra, szinte egyszerre sóhajtok fel vele, a kezeim a derekáról lesimítanak a csípőjén át a fenekére, ujjaimmal telhetetlenül markolok bele mindkét olddalt, ezzel is szorosabban húzva magamhoz. Aztán lassan elhúzza tőlem ajkát, de csak hogy belém harapjon, és ez az érzés, együttesen a szorításával egy halk nyögést vált ki belőlem. - Imádom, amikor karmolsz, harapsz. - suttogom ajkára, amikor elenged, aztán figyelem, miként hátrál. Lassú léptekkel követem őt, figyelem, miként helyezkedik el, aztán feltör belőlem egy újabb sóhaj, amikor négykézlábra ereszkedve hátra pillant rám. Oda lépve mögé helyezkedek, kezem végig simít a hátán, hozzá simulva, rá hajolva ajkaimmal csókot adok lapockájára, míg a hátáról a hasára kúsznak ujjaim az oldalán át, aztán onnan feljebb a mellére, másik kezem viszont csípőjénél fogva húzza magamhoz közelebb, és habár nem merültem el benne, combjai közé csúszott férfiasságom izgatóan mozgatni kezdem, hozzá dörzsölni nedves ajkaihoz. Csak miután úgy érzem, hogy nem bírom tovább, felemelkedek tőle, kezem végig simít a testén, aztán ahogy kiegyenesedek, már teszem is magamat a helyére, hogy türelmetlen mozdulattal merüljek el benne. Halkan fújtatok egyet, és állok neki mozogni, kezeim pedig ezzel egyidőben, a ritmust követve rántják őt hozzám, hogy minden alkalommal tövig érhessek benne.
Vendég —
Axel & Aviva
this kind of love we can't control the art of touch, I am covered in gold
Csak remélni merem, hogy megtanulom végre: ő nem ismer kegyelmet, ha egyszer rám teszi a kezeit. Nem mintha akár egyetlen porcikám is tiltakozna az ellen, amit csinál, a vágy és a kéj forró hullámokban önti el a testem, minden egyes érintése és csókja, de önmagában a tekintete is megőrjít, feltüzel. Én is hatással tudok lenni rá - nem is akármilyennel, azt a tekintetet örökre elraktározom magamban -, de aztán saját magamnak helyezem el a csapdát, tudtom nélkül. A mosolyától úgy érzem, elolvad a testem a forróságtól, és ez csak egyre rosszabb lesz, ahogy lassan lefelé halad a testemen, hogy aztán megmutassa: ő tényleg nem kegyelmez nekem. A már addig is épp elég édes kínzásnak alávetett testem azonnal reagál ajkai és nyelve játékára, megpróbálhatnám megállítani, de nem hiszem, hogy ebben az állapotban képes lennék rá. Ujjaival már alaposan előkészített erre az újabb támadásra az érzékeim ellen, én pedig ennek megfelelően reagálok, tehetetlenül remegve és nyöszörögve, a hajába kapaszkodva, míg újra el nem juttat a gyönyör mámorába. A kéjes köd nehezen oszlik a fejemben, sőt, inkább talán fel sem oszlik teljesen, mikor már rá tudom venni arra, hogy megmozduljak. Forró csókja égeti a hasam, ujjai simítása borzongást idéz elő a combjaimon, de ő is tudhatja, hogy ha ilyen játékokat akar játszani, emberére talált. Még mindig egy kicsit sűrűbben veszem a levegőt, amikor megakadályozom, hogy fölém hajoljon, hevesen csókolom meg, miközben leültetem és az ölébe helyezkedem. Nehéz az eredeti terveimhez tartanom magam, amikor meghallom vágyakozó sóhaját, egy részem szívesen kiteljesítené ezt a helyzetet is, különösen, amikor megérzem ujjait a csípőmön, de nem akarom, hogy csak a kanapéhoz kössék szép emlékek. Így is sok erőre van szükségem ahhoz, hogy felkeljek róla, bár nagyban kárpótol az a perzselő pillantás, amivel végigméri a testem. A mosolyommal és a szavaimmal egyszerre csábítom, amikor pedig találkozik a tekintetünk, mindent kiolvasok a szemeiből. Kiszélesedik a mosolyom, de rögtön elindulok, hallom, érzem, ahogy utánam iramodik, nem mintha nem próbálnám ki szívesen, mivel akar megbüntetni, ha mégis utolér. Ezért is tud elkapni a lépcsőn, halk torokhangú nevetésem összekeveredik egy sóhajjal, ahogy fogait a fenekembe mélyeszti. A vállam felett pillantok rá, a szívem több okból is hevesebben dobban, forróság kúszik végig a gerincem mentén, ahogy ajkai a combomat simítják, de amikor hagy tovább menni, elindulok. Az ágytól néhány lépésnyire állok meg, szembefordulok vele, és ahogy odaér hozzám, mindkét kezemmel felsimítok a mellkasán. Forró szenvedélyes csókra húzom magamhoz, testem az övének szorítom, aztán jobbom a nyakáról lefelé simít, végighaladva a mellkasán és a hasán. Elégedetten sóhajtok a csókba, ahogy ujjaimat lüktető vágya köré kulcsolom, nem tervezem ilyen módon sokáig húzni az agyát, de azért kiélvezem a kínálkozó lehetőséget. Lassan szakítom csak meg a csókot, végre engedek annak a vágynak, hogy finoman a fogaim közé vegyem az alsóajkát, miközben az ujjaim is szorosabban fogják odalent, de aztán elengedem. Az ágyhoz hátrálok, aztán felmászok rá, tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla. A térdeimen maradva fordulok lassan oldalra, hogy az ágy hossza mentén tudjak helyezkedni. Vontatott mozdulattal ereszkedem négykézlábra, tenyereimet a takaróra helyezve, miközben vállam felett még mindig őt figyelem.
Láthatóan nem sejt semmit, pedig eléggé ismer már ahhoz, hogy tudja, az én kezeim közül nem szabadul olyan könnyen, én sokkal többel fogok adózni neki, mint ő nekem, de szerintem ez így is van jól. Azzal persze majdnem teljesen keresztül húzza a számításaimat, hogy saját magát kezdi érinteni, mert ettől olyan vágy tör rám, amitől szó szerint egy pillanatra nehéz gondolkodnom. Azonban amikor felfogom, hogy kérdése - amit olyan hangon tesz fel nekem, hogy legszívesebben az öklömbe harapnék - sarokba szorítja őt, nem tudom elfojtani azt a mosolyt, ami kikívánkozik. Még akkor sem sejt semmit, amikor oda hajolok hozzá. Talán megadást vár tőlem, pedig ez csak a bevezető. Egyre lejjebb haladok rajta, aztán mikor ujjaim elhagyják testét, és a hasára csókolok, elkínzott hangján szólít meg, ismét kicsalva belőlem azt a mosolyt. Nem kegyelmezve mozdulok lejjebb és folytatom nyelvemmel, ajkaimmal azt, amit az imént az ujjaimmal elkezdtem. Nyögdécselése, testének remegése és ahogy hajamba túr, csak ösztönöz arra, hogy ne álljak meg. Szeretném, ha elérné a gyönyört, és nem is akadályoz abban, hogy eljuttassam oda. Hosszú, orgazmustól fűtött nyögése zene füleimnek. Elengedem alsó ajkait, csókot nyomok hasára, ujjaim finoman simogatják eddig tartott lábait. Amikor kicsit nyugodtabban lélegzik, feljebb kúsznék hozzá, de megállít mozdulatban a keze. Kíváncsi pillantással figyelem, ahogy leültet, majd az ölembe helyezkedik. Megborzongok, már-már azt hiszem, hogy ilyen gyorsan ismét folytatni akarja, mert ráadásul hozzám is dörgöli magát, amitől egy vággyal teli sóhajtás a válasz tőlem. Kezeim a csípőjére csimulnak, ám mielőtt bármit tehetnék, fel kel rólam. Értetlenül nézem, ahogy elhátrál, tekintetem magamba issza azt a fenséges látványt, amelyet nyújt. Szavaira szemeim gyorsan visszatérnek arcára, és ahogy elindul, felkelek én is egy "jobb ha szaladsz, mert ha elkaplak, nem köszönöd meg" pillantással indulok utána. Az ágy a galérián van, az oda vezető lépcsőn érem utol őt. Elkapom egy kézzel még az egyik magasabb lépcsőfokon, és tökéletes magasságban van ahhoz, hogy feszes, gömbölyű fenekébe tudjak harapni, úgy hogy ezt meg is teszem, egy "megmondtam" pillantással. Az ajkam lejjebb kúszik a combjára, és ezzel el is engedem, hagyva, hogy tovább mehessen a lépcsőn, és magam is utána induljak, türelmetlen léptekkel.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 75 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 75 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.