Axel & Aviva

Látom, milyen tekintettel néz, miközben mozgatni kezdi ujjait a számban, ezért szándékosan rá is játszok az érzésre ajkaimmal és nyelvemmel is. Szemeim a vágy ködén át figyelik őt, forró, heves lélegzetem a kézfején csapódik le, látszik rajtam, hogy cseppet sem bánnám, ha úgy döntene, hogy folytatni akarja, amit a konyhában csináltunk, de végül mégis inkább mást választ. Ujjaival és ajkaival ezúttal úgy kerget az őrületbe, hogy szinte hozzám sem ér, minden simítása éppcsak elér a bőrömig, és ezt addig csinálja, míg úgy nem érzem, hogy tényleg bele fogok őrülni. Amikor végre megfordít és elmerül a testemben, ahhoz hasonló megkönnyebbülést érzek, mint az imént a konyhában, csak még sokkal erőteljesebben, hogy aztán a következő pillanatban meg is fosszon ettől. Csalódottságomnak viszont nem igazán van lehetőségem hangot adni, ugyanis rögtön ezután újra mozdul, hogy egy olyan helyet vegyen birtokba, amit eddig még senki. Az érzés, a helyzet új, szokatlan, de az ágyon lezajlott pillanatokhoz képest ez nem kísérletező vagy óvatos, hanem határozott. Néhány pillanatig levegőt sem veszek, a testem próbál adaptálódni, hozzászokni az új érzéshez, a feszítő érzés összekeverik a fejemben a vággyal, amitől még mindig reszketek. Nem kímél, rövid időt tölt csak mozdulatlanságban, hagyva, hogy szokjam egy kicsit az érzést, aztán ugyanolyan hevesen és erőteljesen kezd el mozogni, mint ahogy az imént a pulton tett magáévá, és nekem teljesen összefolynak a fejemben és a hangomban az érzések. A fájdalom elvegyül a kéjjel, de amikor a testem hozzászokik az érzéshez, fokozatosan feledkezek meg előbbiről, hogy végül ne maradjon más, csak a vad, heves vágyakozás. Eljut hozzám élvezettel teli zihálása, de amikor könyörgőre fogom a dolgot, nem is reagál azonnal, mikor pedig mégis, nem könyörül rajtam. Ujjai a torkomra fonódnak, hátrahúzza a fejem, a testem megadó ívbe hajlik a kezei között. Zihálása visszhangzik a fülemben és a halántékomat égeti, miközben mozdulatai még hevesebbé és követelőzőbbé válnak, a világ összefolyik a szemeim előtt, és amikor másik kezével előre nyúlva végre lesimít a hasamon, talán félig magamnál sem vagyok már. Ujjai elmerülnek a testemben, fogai erőteljesen mélyednek a nyakamba, nem tudom, mennyi idő telik el, talán csak pillanatok kellenek, hogy felszakadjon belőlem minden, amit addig visszatartott tőlem. A testem megremeg aztán lüktetve feszül meg, torkomból elhaló kiáltás tör fel, a szemeim bár nyitva vannak, semmit nem látok. Még hallom a fülemben hangos nyögését, érzem, ahogy nem sokkal később őt is elragadja a gyönyör, de aztán egy pillanatra - vagy talán többre is - teljesen lekapcsolódik a fejemben a villany, szinte szó szerint. Testem remegve nehezedik a karjaiba, bár heves zihálásom elárulja, hogy azért meg nem haltam, azt azért nem állíthatnám, hogy jelen vagyok.
Mikor legközelebb kitisztul a fejemben a kép, már a padlón ülök, és bár fogalmam sincs, hogy kerültem oda, nem úgy tűnik, mintha estem volna. Axel előttem kirajzolódó arcán viszont enyhe aggodalom ül, amit arra is utalhat, hogy talán mégis. A kérdése nem teljesen jut el hozzám, de aztán fáziskéséssel mégis feldolgozom.
– Mire gondolsz? – kérdezek vissza lassan elmosolyodva, bár a hangom olyan rekedtnek érződik, mintha nagyjából ötven évnyi dohányzást tudhatnék a hátam mögött, ezért meg is köszörülöm a torkom.
A légzésem még mindig sűrűbb a kelleténél egy kicsit és a szívverésem is csak most kezdi megközelíteni a normális ritmust, de a testem kellemesen zsibbadtnak érződik - egészen addig a pontig, amíg meg nem mozdulok. Érzem, hogy egyszerre veszek meg egy pohár vízért és egy forró fürdőért, de mindkét ötletet gyorsan sutba kell dobnom, amikor érzem, hogy egy bizonyos részem talán mégis igennel felelne az előző kérdésre. A nyelvemre harapok, hogy elfojtsak egy halk káromkodást, mert azért lelkiismeret-furdalást nem szeretnék kelteni benne, de legalább azt biztosan elintéztük, hogy az apám meglátogatását tényleg elhalasszuk egy kicsit, érzéseim szerint.
– Ezt legközelebb bevezetővel csináljuk – fűzöm hozzá egy halvány mosollyal, mert ha nem is adtam hangot az előbb a fájdalomnak, tudom, hogy túl jól ismer ahhoz, hogy ne olvasson ki a szemeimből mindent. Viszont nem ücsöröghetek napestig a fürdőszoba csempéjén, arról nem is beszélve, hogy maga az ülés gondolata sem túl csábító perpillanat, szóval a kezeim segítségével nyomom fel magam a padlóról, amikor úgy érzem, hogy képes vagyok megtartani magam.

Axel & Aviva

A fejemre vastagon ül rá a kéjes, vágyakozó köd, ami nem hagy teret semmi másnak rajta kívül. Olyan hatással van rám, mint még soha, sem ő, sem más, és ha egy kicsit is magamnál lennék, valószínűleg eltűnődnék ennek az okain, de most a legkevésbé sem érdekelnek a miértek. Csak őt látom és hallom, szemeim éhesen, vágyakozva fogadják be a látványát, miközben lassan hátrálok a fürdőszobában, ő pedig úgy zárja be az ajtót, mintha ezzel véglegesítené a csapdát, amit nekem szánt. Végignézem, ahogy ragadozó módjára cserkész be az övvel a kezében, a légzésem már a puszta látványától hevessé és méllyé válik, a forró vágy hullámokban söpör végig rajtam, miközben ő a hátamra, a derekamhoz rögzíti mindkét kezemet, stabilan és erősen még a puha anyaggal is. Megőrjít minden egyes szavával, mozdulatával, érintésével, szinte már a puszta jelenlétével is, ahogy némán, sötéten csillogó szemekkel figyel, még csak elégedettség sem tükröződik az arcán, miközben ujjai a újra és újra a testembe merülnek, egyértelmű hangokat és reakciókat csalva elő belőlem. Zihálva, a vágytól remegve nézek rá, ő viszont válaszul megfoszt az érzéstől.
A válaszom ösztönös, szinte sóhajként tör fel belőlem, visszakérdésére rögtön kérlelni kezdem inkább, és ahogy válaszul testével présel neki a falnak, ismét felnyögök. Az egész testem libabőrös lesz az érintésére, szavaira jól ismert borzongás fut végig a gerincem mentén, és amikor ujjait az ajkaimra simítja, a szemeibe nézve engedem azokat a számba. Ajkaimat úgy simítom rájuk és nyelvemmel is úgy ölelem őket körbe, mintha nem az ujjairól lenne szó, szuszogva, ködös szemekkel nézem őt közben, de ha azt hinném, hogy megkönyörül rajtam, hát ismét hatalmasat tévedtem. Kezeivel és ajkaival is ostromolni kezdi az érzékeimet, de a legkevésbé sem úgy, ahogy vágynék rá; túlságosan finoman ér hozzám, leheletnyien, mintha ott sem lenne igazán, és közben olyan szorosan tart, hogy képtelen vagyok akár egyetlen érintésbe is beletörleszkedni. Ajkai és ujjai is csak játszanak velem, teljesen elvéve az eszem, felforrósítva a bőröm, az egész testem, mígnem a testemben tomboló féktelen vágyakozás elviselhetetlenné válik. Kínlódva zihálok és fújtatok, panaszos, kérlelő hangok törnek fel a torkomból, szemeim nagyra nyílva nézik őt, könyörögve azért, hogy tegyen végre valamit.
Nem tudom, hogy ezért könyörül-e meg rajtam végül, de amikor a fal felé fordul, testem hevesen, várakozó vágyakozással remeg meg. Engedelmesen hajlítom ívbe a hátamat, a bőröm olyan forró, hogy nem is érzem rajta a csempe hűvösét, mert előbb forrósítom fel én magam. Hangos, felszabadult nyögés szakad fel a mellkasomból, amikor minden finomkodás nélkül mélyen elmerül bennem, de aztán ahelyett, hogy a magáévá tenne, ki is húzódik belőlem. Újabb kínlódó hang kúszik fel a torkomon, de csak azért, hogy a következő pillanatban oda is fagyjon. Még a levegő is bennem reked néhány hosszú pillanatra, amikor egyetlen lassú, de határozott mozdulattal újra a testembe hatol, de a legkevésbé sem ott, ahol számítottam rá. Szemeim tágra nyílnak és ajkaim is egy "o"-t formálnak, de hang egyelőre nem jön ki rajtuk, az agyamat túlságosan lefoglalja, ahogy próbálja megszoktatni a testemmel az új helyzetet. Izmaim hevesen szorulnak köré, miközben feldolgozom az érzést, a heves, forró vágyakozás és a feszítő fájdalom keverékét, ami valamiért sokkal kevésbé taglóz le, mint egyébként számítanék rá. Teljesen elmerül bennem, sóhajára végigfut rajtam egy reszketés, a libabőr végigfut a gerincem mentén, és ekkor már én is veszek levegőt, a torkomból felszakad az első hang, egy kissé megkésett, meglepett nyögés, miközben próbálom ellazítani magam.
Érzem, hogy közelebb hajol, lélegzete égeti a bőrömet, morgása és az abban rejlő figyelmeztetés pedig szinte el sem jut igazán az agyamig, csak akkor, amikor ujjai a hátrakötött karjaimra kulcsolódnak. Visszahúzódik, hogy aztán hevesen újra belém lökje magát, és ugyanúgy nem finomkodik, ahogy az előbb a konyhában; kíméletlenül, gyorsan és erősen kezd mozogni, és én akaratlanul is engedelmeskedem, mert a mellkasomból feltörő hangok már tényleg nem nyögésekre emlékeztetnek. A testemben még mindig őrjítő elegyet alkot a forróság és a fájdalom, de ahogy múlnak a percek, úgy enyhül fokozatosan az utóbbi és annál jobban felerősödik az előbbi. A hangomon is hallatszik, mikor kerül túltengésbe a kéj, kezeim ökölbe szorulnak a hátamon, a légzésem ismét vad zihálássá alakul, már amikor van egyáltalán lehetőségem levegőhöz jutni. Az agyamat teljesen ellepi a kéjes köd, a testem szinte reszket, vad forróság vád rajta keresztül újra és újra, érzem, hogy mindennél jobban vágyik a feloldozásra, még valamire, de aligha tudok segíteni magamon.
– Axel...! – A neve ziháló nyögésnek indul, de ahogy közben újra hevesen belém löki magát, inkább kéjes kiáltás lesz belőle. Kinyitom a szemem, sűrű lélegzetem forró nyomot hagy a csempén, ahogy hátranézek rá, a szemeimet teljesen leárnyékolja a kéj köde, mégis ott van benne az a könyörgés, ami az előbb is. – Kérlek... – zihálom hevesen, pedig azt sem tudom, mit akarok. A testem azon a bizonyos pengeélen táncol már percek óta, őrjítően vágyva valamire, és ha lennének még épkézláb gondolataim, valószínűleg én is tudnám, hogy akármilyen módon is ér hozzám, ha megteszi, egyetlen pillanat alatt fog átlendíteni azon a határon, ami még elválaszt valami észveszejtő érzéstől.

Axel & Aviva

Nem hittem volna, hogy egyszer a szó minden lehetséges értelmében veszi majd el az eszem, most mégis valami ilyesmi történik. Olyan heves vágyat ébreszt bennem, aztán olyan felfoghatatlanul erőteljes gyönyörhöz segít hozzá kíméletlenül, hogy az agyam tényleg elengedi egy kicsit a valóságot. Szinte alig kapok levegőt, a szívem olyan őrült iramot diktál, hogy képes lenne kiugrani a helyéről, és az első dolog, amit igazán felfogok, az az imádott, csillogó, kék szempár. Felültet a pultra, nyugtatja, csitítja a testem, kérdésével viszont lassan nyugvó szívverésemet újra gyorsabb tempóra készteti. Megcsókolom, élvezettel érintem a testét, húzom közelebb magamhoz, a válaszom pedig egyértelmű. Talán szavak nélkül is az lenne.
Hihetetlenül izgató látni a szemeiben a változást, tekintete megvillan, aztán belemarkol a hajamba és oldalra mozdítja a fekem. Lehunyt szemekkel nyögök fel halkan a szavaira, a hangja és ahogy beszél ismerős bizsergést indítanak el, ami lassan végigkúszik a gerincemen és éppen akkor ér az ölemhez, amikor ő hozzám dörzsöli magát, ezzel újabb nyögést csalogatva elő belőlem. Másik kezével megtalálja a mellemet, ujjai finoman mélyednek az érzékeny húsba, nekem pedig máris nehezebbé válik a légzésem. Visszafordítja maga felé a fejem, lélegzetem forrón csapódik le az ajkain, miközben csillogó szemekkel nézek az ő sötétlő tekintetébe. Szavaira felrémlik előttem, hogyan élvezett ki az előbb, a gondolatra felsóhajtok, ezt pedig csak tetézí, ahogy kezével tovább játszik a mellemen.
Lefejti magáról a lábaimat, aztán a hajam helyett a felkaromat megragadva lehúz a pultról. Morgását az ölemnél érzem, illata egy pillanatra kúszik csak be az orromba, mielőtt a fürdőszoba felé fordítana, de ez is elég ahhoz, hogy megőrjítsen. Engedelmesen megyek be a fürdőbe, tekintete végig perzseli a bőrömet, először csak hátulról, de ahogy átlépem a küszöböt, megfordulok, hátrálva távolodva tőle. Úgy mér végig, mint egy ragadozó, aki elejtette a vadat és épp felfalni készül, ettől pedig újult erővel árad szét bennem a forróság. Szemeim vágytól csillogva, ködösen figyelik, végigmérik az alakját tetőtől talpig, iszom magamba a látványát, sötét tekintete és határozott kiállása szinte megremegteti a térdem. Pillantásom a kezére siklik, ahogy kattan az ajtón a zár, aztán vissza az arcára, ajkaim elnyílnak, lélegzetem még sűrűbbé válik. Amikor a fürdőköpenyhez fordul, aztán kihúzza belőle az övet, kis híján felnyögök. Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, miközben figyelem, hogyan indul felém, a vérem a fülemben dobol, az egész testem felforrósodik. Figyelem a kezét, ahogy néhány egyszerű mozdulattal megköti a hurkot, oda sem nézve, de aztán képtelen vagyok nem a szemeit nézni. Forró sóhaj szökik ki elnyílt ajkaimon, amikor a csuklómra húzza a hurkot, alaposan megszorítva azt, aztán ismét magára kényszeríti a pillantásomat. Halk nyögéssel veszek el abban a sötét erotikus fenyegetésben, amivel rám néz, bőrömbe mélyedő ujjai alig engednek bólintani, de a tekintetem és a zihálásom is elég válasz lenne, azt hiszem.
Engedelmesen fordulok a jelzett irányba, de így is rásegít a mozdulatra, aztán keményen, határozottan húzza a csuklómat a derekamhoz. Átvezeti az övet a hasamon, másik kezemet is hátra fogja, utasitására a helyén is tartom azt, a gerincemen pedig várakozásteljes borzongás fut végig, immár sokadjára. Szorosan köti hátra a kezeimet, elég egy kicsit mozdítani a kezeimen, hogy érezzem, a forróság pedig hullámokban árad szét bennem ettől. Visszafordít maga felé, a szemeim a kéj ködében úszva néznek sötétlő pillantásába, ahogy a hideg csempéhez löki a hátam. Sűrűn, mélyeket lélegzem, figyelem, hogyan lép elém, tekintete szinte lángra gyújt, de aztán érzem, hogy mozdul a keze. A testem már attól megvonaglik, hogy hozzám ér, pedig ujjai kikerülik a legérzékenyebb pontot, hogy aztán elmerüljenek bennem. Felnyögve ejtem a fejem a csempének, a testem lüktet a vágytól, ujjai nem sok akadályt találhattak volna akkor sem, ha az előbb nem juttatott volna gyönyörhöz a pulton. Szavaira újra felnyögök, a vérem forrón száguld az ereimben, tekintetem szinte könyörgőn néz rá az emésztő vágytól. Kínzóan lassan mozdítja meg az ujjait újra és újra, elnyílt ajkakkal, zihálva, szinte pislogás nélkül nézem őt, fel-felnyögve attól, ahogyan játszik velem. Nem hiszem, hogy láttam vagy tapasztaltam volna valaha izgatóbbat annál, mint amilyen arcát most megmutatja nekem, és ettől teljesen megőrülök.
Aztán megvonja tőlem ezt az érzést, elenged, és én csalódottan nyögök fel a szinte fájó hiánytól. Minden porcikám forrón lüktetve vágyja magának az érzést, az érintését. Közelebb hajol, szavaira és hangjára megborzongok, és amikor nem csókol meg, én próbálom megtenni, de nem hagyja. Csalódottan fújom ki a levegőt újra, annyira szomjazon, hogy hozzám érjen, hogy folytassa, hogy szinte beleőrülök.
– Folytasd – sóhajtom azonnal, szinte remegve a vágytól, szemeim szinte kérlelőn néznek rá, de ha ennyi nem elég, nem vagyok rest könyörgőre fogni. – Kérlek – nyögöm vágyakozva. A testem forrón lüktet, az sem érdekel, mit csinálna velem, hol és hogyan érintene, vagy egyáltalán megérintene-e, vagy inkább csak használna, mint az előbb.
– Érezni akarlak – nyöszörgöm kínlódva, megfeszülve a kezei alatt, esdekelve azért, hogy tegyen valamit.

Axel & Aviva

Fogalmam sem volt, hogy egyszer majd ilyen hatással lesz rám, vagy hogy egyáltalán láthatom majd egy ilyen oldalát is. Az eddig is világos volt, hogy amilyen menthetetlenül módon felébresztette az érzéseimet és elrabolta a szívemet, ugyanolyan erőteljes hatást képes gyakorolni rám szexuális értelemben is, és úgy tud játszani a testemmel, mintha egy csak neki teremtett hangszer lenne, de ha azt hittem, hogy az ágyon lezajlott jelenet lesz ma az egyetlen újdonság, amit mutat, akkor bizony nagyot tévedtem. Erre már akkor kezdek rájönni, ahogy az érintései megváltoznak, aztán ahogy odalent rám néz és utasít, de amikor már előtte térdelek, akkor egészen biztossá válik. Még senki nem tudott rám ilyen zsigeri módon hatni, elérni azt, hogy úgy remegjek az iránta érzett a vágytól, hogy lényegében hozzám sem ért, de most megtörténik. Elképesztően felizgat önmagában azzal is, amit csinál, ahogy csinálja, és mindezt tetézi azzal a megsemmisítő, sötéten csillogó, követelő szemeivel, amivel szinte folyamatosan engem figyel. Látok az arcán mindent, kiszúrom azokat a pillanatokat is, amikor a tekintete az ajkaimra szegeződik, megborzongok a hangtól, ahogy fújtat egyet, hogy aztán hevesebben követelje a számat. Még így sem tudom visszatartani a nyögéseimet egy-egy különösen izgató pillanatban, és látom, hogyan izzik fel a tekintete ilyenkor, talán ezért is tölt el némi csalódottsággal, amikor elhúzza a fejem magáról - de nem sokáig tudom megélni ezt az érzést, tesz róla.
Felnyögök, ahogy a pultra szorít, de még ennél is erőteljesebb hang hagyja el a torkomat, amikor elmerül a testemben, főleg, hogy egyetlen pillanatnyi pihenőt sem hagy. Összefolynak az érzések, akárcsak a világ a szemeim előtt, képtelen vagyok bármi másra gondolni vagy bármi mást felfogni azon kívül, ami történik. Azt sem dolgozza fel az elmém, amikor leverek valamit, nem létezik számomra más, mint a kínzó, gyönyörteljes feszültség a testemben, az izzó vágy, amit heves mozdulataival szinte túl gyorsan űz a végkifejlet felé. A zihálása az egyetlen, ami eljut a tudatomig, és az a hang, ahogy a testünk újra és újra találkozik, semmi más. Azt sem tudnám megmondani, mennyi idő telik el, míg a testem tehetetlenül meg nem remeg, de valószínűleg nevetségesen kevés. Teljesen elvesztem az eszem, már nem is nyögök, hanem szinte felkiáltok a gyönyör pillanatában, a testem megfeszül, lüktet, nyögése visszhangzik a fejemben, és néhány pillanatra tényleg elveszítem a valóság fonalát. Nem tudom, hogy a zihálástól vagy miatta, esetleg a kettőtől egyszerre, de nem is számít.
Csak akkor kapcsolódok vissza a jelenbe, amikor felhúz a pultról és maga felé fordít. A légzésem még mindig sűrű és a pulzusom is az egekben van, de a szemeim szinte azonnal megtalálják az övéit, és a kedvéért még fókuszálni is képesek. Elmosolyodom, bár még mindig nem tértem vissza teljesen, de ennek elébe is megy azzal, hogy felültet a pultra. Egyszer tisztábban rajzolódik ki előttem az az elégedett, pajkos vigyora, amitől valószínűleg hevesebben dobogna a szívem, ha tudna ennél is gyorsabb iramot diktálni, de így csak a ritmust véti el. Teste az enyémhez simul, tenyereim azonnal, reflexszerűen találják meg a bőrét, ezt talán még öntudatlanul is meg tudnám tenni. Finoman borzongok meg a nyugtató csókokra és simogatásokra, lehunyom a szemem, hogy kiélvezhessem a pillanatokat, és amikor meghallom a hangját, halkan, rekedten nevetem el magam; szerencsére lassan nyugvó légzésem már engedi ezt is.
– Tudom – búgom mosolyogva. Megtalálom magamban a képességet arra, hogy megmozduljak, csípője mellett nyugvó lábaimat a teste köré fonom, hogy egy kicsit még közelebb húzzam magamhoz. Érzem, hogy ő még nem végzett, ez pedig kellemes emlékeket elevenít fel a fejemben, és egyben megadja a választ a kimondatlan kérdésére is.
Felemelem a kezem, ujjaimat a tarkójára csúsztatom, élvezettel túrva bele ismét a hajába, forró, szenvedélyes csókra invitálva az ajkait. Másik kezem a hátát simítja végig, megállapítom magamban, hogy már negyedszer juttatott a csúcsra, de ennek szégyenletesen kevés nyomát viseli most magán, és megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy ezen azért jó lenne változtatni. Ettől még alaposan kiélvezem a csókot, és amikor elengedem, még közel tartom magamnál, hogy az ajkaira suttoghassak.
– Emlékszel, mit mondtam erre a hajón? – súgom forrón, mosolyogva, szemeimmel az övéibe pillantva. Akkor azt kérdezte, elég volt-e, de az arra adott válaszom ugyanúgy megállná a helyét most is. Belőle sosem lenne elég. Ez persze azt is eszembe juttatja, hogy azon az éjszakán nagyon közel álltam a tényleges ájuláshoz, mire végeztünk - vagy legalábbis nem bírtuk tovább -, de a gondolatot valahogy a legkevésbé sem tudom ijesztőnek találni. Sőt.
– Kíváncsi vagyok, hányféleképpen tudod még tesztelni a határaimat – mormolom aztán, a szavak szinte kihívásnak hatnak, de még csak nem is szégyellem magam miattuk. Hüvelykujjam végigsimítja puha ajkait, tekintetem követi a mozdulatot, és ettől ismét kényszert érzek arra, hogy megcsókoljam. Eleget is teszek ennek a vágynak, és ahogy ajkaim az övéire forrnak, eszembe jut, hogy a fürdőszobában még egyébként sem jártunk.

Axel & Aviva

Már azokra a pillanatokra is nehéz lenne szavakat találni, amit még odafent, az ágyon művel velem, de a kép csak akkor válik teljessé, amikor leérünk és ő ellentmondást nem tűrően terel be a konyhába, heves, követelőző csókkal kísérve. A határozottsága aztán még nyilvánvalóbbá válik, amikor felemeli a fejem, aztán pedig utasít, hogy térdeljek le. Ami az ágyon még csak afféle sejtésként dolgozott az elmém hátuljában - pedig már úgy is kellően nagy hatással volt rám -, most még erőteljesebb rajzolódik ki előttem, és ettől olyan remegés fut végig rajtam, ami még tovább forrósítja a vérem.
Tekintetem az övébe kapcsolódik, miközben engedelmesen letérdelek, hihetetlenül izgató az a sötét izzás a szemeiben. Kezdetben hagy kibontakozni, megborzongok arra a sóhajra, ahogy az ajkaim közé fogadom, és bár én is határozottabban érintem és mozdulok, nem megyek túl messzire, legalábbis nem magamtól. Pillantásom ismét az övébe kapcsolódik, érzem, hogy libabőrös lesz az érintésem alatt, de legalább ennyire leköt az, ahogy néz. Határozott mozdulattal húzza el magáról a jobb kezem, látszólag érdektelenül engedve el azt, én pedig értve a szóból, a csípőjére simítom vissza a tenyerem. Újabb reszketés fut végig a gerincem mentén, ahogy összefogja a hajam a fejem mögött, majd a markába fogja és annál fogva irányítja a fejem. A rekedt, mély hangú utasításra felnyögök, ebben még az sem tud megakadályozni, hogy a számban van, a határozott nyomásnak engedelmeskedve mélyebbre engedem őt, a fejem minden egyes mozdításánál egy kicsit közelebb a torkomhoz, ő pedig nem rest kezével rásegíteni ezekre a mozdulatokra. Nem is engem kényeztet, de a helyzet mégis olyan hihetetlenül izgató, hogy érzem, hogyan árad szét bennem is a lüktető forróság. A szemeimet szinte végig rajta tartom, a látványa, ahogy engem néz, ugyanúgy megbabonáz, mint a viselkedése. Ahogy hozzászoktatom magam az érzéshez, egy idő után már képes vagyok egészen a torkomra engedni, és amikor ezt kihasználva egy pillanatra oda is szorít magára, újra felnyögök körülötte, és hasonló eredményt ér el azzal is, amikor már nem csak a kezét használja, hanem a csípőjével is belemozdul. Nyelvemet tudatosan préselem hozzá folyamatosan és ha már a kezemmel nem tudom intenzívebbé tenni számára az élményt, akkor megoldom azzal, hogy néha finoman megszívom. Körmeim belemélyednek a bőrébe, a légzésem sűrű és nehézkes, olyan erőteljesen kívánom, mintha bárhol máshol hozzám érne a hajamat markoló kezén kívül, kéjtől ködös szemekkel bámulom őt, figyelve az arcán megjelenő minden érzést és reakciót, hagyva, hogy kedvére használja a számat, de téve a dolgomat, amikor épp nem ő irányít.
Teljesen elveszítem az időérzékemet, eszméletlenül felizgat, lényegében hozzám sem ér, mégis olyan hevesen vágyom rá, hogy szinte fel sem fogom, pedig már a combtövem is nedves. Szinte csalódottsággal tölt el, amikor elhúzza magától a fejem, de aztán megragadja a kezem, ami még mindig a felsőtestén pihen és felránt magához, a következő mozdulatával pedig a karomat hátracsavarva fordít a pulthoz, magának háttal. Felnyögök, ahogy lenyom a pultra, de ebben a nyögésben nincs semmi panasz vagy fájdalom, a testemen forró hullám söpör végig, miközben a térdemet felteszi a pultra. Egy hirtelen mozdulattal merül el bennem, a torkomból feltörő hang pedig már talán a hangos nyögés fogalmán is túltesz. A testem lüktetve fogadja magába, de egy pillanatnyi pihenőt sem hagy, hevesen és erősen löki belém magát, mire az agyam teljesen lekapcsolódik a valóság fonaláról, szinte vakon keresek kapaszkodót a pultban a szabad kezemmel, a nyögéseim összefüggéstelenül olvadnak össze. Vadul zihálok, az előbb hozzám sem ért, mégis olyan érzés, mintha legalább egy órán keresztül játszott volna velem és most végre megadná, amire vágytam. A tenyerem elcsúszik a pulton, az elmém mélyén érzékelem a hangot, hogy valami nem túl szépen ér földet, de nem igazán fogom fel. Az érzékeim már-már nevetségesen gyorsan telítődnek túl mindennel, ott dolgoznak bennem az elmúlt percek is amellett, hogy most milyen hevesen tesz magáévá a pultra szorítva, és ha akarnám sem tudnám elhúzni a pillanatot, amikor a testemet elemi erővel éri el a gyönyör. Szinte felkiáltva feszülök meg, erővel kell a helyén tartania, ha akar, lüktetve és remegve élem át az elsöprő pillanatot és a fejemben még sokáig nem marad hely semmi másnak rajta kívül a mámor ködében.

Axel & Aviva

A már egyébként is forró és heves pillanatokba beköltözik az újdonság varázsa is, és én készséggel hagyom, hogy bevezessen az ismeretlenbe, ha az ilyen hatással van rám. Nyögéseimmel, csípőm mozdításával is jelzem neki, hogy nincs ellenemre, amit csinál, sőt, még többre vágyom. Hamarosan újra felveszi azt a heves és erőteljes ritmust, egyik keze a csípőmet markolja, míg másik kezének ujjával továbbra is a másik fronton ostromolja az érzékeimet, és ez az együttes hatás hamarosan el is éri a célját. A testem megfeszülve adja meg magát, a gyönyör erőteljesen vág végig rajtam és ő gondoskodik róla, hogy minél tovább tartson, még akkor is remegek, amikor elenged és elnyúlok az ágyon. A mámor ködös függönyén át is jól érzékelem, ahogy forró teste a hátamhoz simul, a szemem csukva van, zihálok, de az ajkaim így is mosolyra görbülnek, ahogy megérzem ajkait a hátamon, a vállamon, a nyakamon. Libabőrös leszek a csókjaitól, a simításától, és ahogy fogai a bőrömbe mélyednek, úgy fut végig rajtam a borzongás, mintha nem épp most hajszolt volna a csúcsra. Ijesztő lehetne, milyen erőteljes hatással van az érzékeimre is, de én inkább csak élvezem.
Amikor képes vagyok viszonylag normálisan lélegezni és felé fordulva kinyitom a szemem, nem kerüli el a figyelmem az a mosoly a szája sarkában és a csillogás a szemeiben. Nekem is mosolyognom kell, de kezeim rögtön rátapadnak, szomjazom, hogy érinthessem, és ennek eleget is teszek. Az arcára simítva húzom magamhoz egy csókra, megborzongok a simításaira. Szavaimra elvigyorodik és halkan fel is nevet, a válasza viszont határozottan felkelti az érdeklődésemet.
– Tényleg? – kérdezek vissza incselkedve, de valóban kíváncsian, mielőtt ajkaimat a vállára simítanám.
Készséggel helyezkedek el rajta, ahogy a hátára fordulva magával von engem is, egyik könyökömre támaszkodva tartom meg magam, hogy kényelmesen elérjem, forró csókokkal illetem a vállát, a finom, illatos részt a válla és a nyaka találkozásánál, a nyakát, az állát. Nyelvemmel is meg-megízlelem a bőrét, elégedetten mosolyodom el, mikor még több helyet ad nekem a nyakánál, és hasonlóan reagálok a szavaira is. Ujjaim végigsimítják a testét, le a csípőjéig, sóhaja kellemesen visszhangzik a fülemben, mielőtt újra megcsókolnám. A fejbőröm bizsereg az érintésétől, a csók szenvedélye szinte megőrjít, és amikor szavaimra rám néz, kék szemeiben olyasmi villan, amitől szinte megborzongok. Felizzó szemekkel, elnyílt ajkakkal figyelem, tekintetemmel képtelen vagyok elengedni az övét, miközben kezemet lassan lüktető férfiasságára vezeti. Elhaló nyögéssel veszek el heves csókjában, végigbizsereg a tarkóm és a gerincem, ahogy belemarkol a hajamba, ujjaimat rögtön köré fonom, de hamarosan megérzem a saját kezét is az én kézfejem körül. Még mindig nedves tőlem, vele együtt sóhajtok fel, ahogy megmozdítja magán a kezemet, ami aztán halk nyögéssé válik, miközben ajkaival elengedi az enyémeket, hogy aztán a nyakamat vegye birtokba. Érzem, hogy reszketés fut végig rajtam, áthaladva a gerincemen és a lábaim között állva meg; valami egészen újat érzek abban, ahogy a hajamba markolva irányítja a fejem, ahogy fogai a nyakamba mélyednek, ahogy keze az enyémet uralja, és ez az új érzés borzongatóan izgató. Sóhajtva élvezem, amit a nyakamnál művel és azt, amit vele teszünk éppen. Amikor elenged, az én ujjaim csak fáziskéséssel engednek a szorításon, szemeim izzón, újra vágytól ködösen néznek az övéibe. A légzésem elnehezül rekedt hangjára, szinte kábán bólintok és követem az utasítást.
Már a lépcső alján magához húz, kezeim a nyaka köré fonódnak, a hajába túrva viszonzom a csókját forró szenvedéllyel. Engedelmesen hátrálok, és amikor megállunk, kihasználom az alkalmat, hogy ismét beleharapjak az alsóajkába; ha már ő is szereti és nekem is pokolian jól esett az imént, nem fogom magunkat megfosztani az élménytől. Nem ültet fel a pultra, az állam alá nyúlva emeli fel a fejem, én pedig ködös tekintettel nézek fel rá, elveszve szemeinek vágyakozó kékségében. Aztán megszólal, nekem pedig halk sóhaj szökik ki az ajkaimon. Nem kér, hanem utasít, én pedig újra érzem azt az izgató bizsergést végigkúszni lefelé a gerincemen.
Csak egy pillanatig nézek felizzó szemeimmel az övéibe, mielőtt engedelmesen a térdeimre ereszkednék előtte, bár a pillantásom eközben sem engedi el az övét. A fejbőröm bizsereg, ahogy ujjai beletúrnak a hajamba, de nem teszek semmit, csak követelő, vágyakozó szemeit figyelem, amíg meg nem szólal, maga felé mozdítva a fejem. Nem kéretem magam, mindkét tenyerem a csípőjére simítom, aztán az ajkaim közé fogadom, megízlelve rajta saját magamat is. Ez már nem bevezető, ezért én sem úgy állok hozzá, ajkaim szorosan fogják körbe, nyelvemet hozzápréselem, miközben mélyen a számba engedem, és mivel még nem csinál semmit, teszek néhány mozdulatot így a fejemmel, mielőtt felnéznék rá, szemeimmel vágyakozva, szinte várakozva figyelve őt, de nem hagyva abba, amit csinálok, sőt. Jobb kezem szorosan köré kulcsolom, tenyerem mozgatásával segítve az érzés intenzitását, miközben bal kezeim feljebb simít a felsőtestén. Ujjaimmal is kiélvezem bőre forró érintését, körmeim finoman karcolják végig a hasa jobb oldalát.

Axel & Aviva

Az egy dolog, hogy olyan könnyen és gyorsan fűtjük fel egymást és a vágyainkat is, mintha nem is kaptunk volna még a másikból, de azt nem gondoltam volna, hogy még valami újat is fogok tanulni. A pozíció, amit felveszek az ágyon, egyértelműen neki szól, nem mintha nekem lenne okom panaszra - és ezt ki is mutatom -, de azért mégis az ő érzékeit hivatott gyönyörködtetni. Erre tudatosan rá is teszek egy lapáttal, bár arra nem számítok, amit végül kihoz ebből az egészből. A meglepetés mégis pozitív, nagyon is, ezért nem állítom meg, amit elégedett mosolyából ítélve nem is bán. Hüvelykujja egy egészen új élményben részesít, és cseppet sem bánom, én helyeztem magam ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe, és ha ő ebből ilyen izgató helyzetet kerekít ki, én ugyan nem fogok ellenkezni, sőt. Másik kezének ujjai belemélyednek a bőrömbe, amiből biztosan tudom, hogy neki is tetszik, amit csinál, és én is igyekszem a testem mozdításával és a hangommal megmutatni neki, hogy nyugodtan folytassa. Hüvelykujja óvatosan merül a testembe, és bár a testem ösztönösen reagál, ahogy lassan ellazítom az izmaimat és engedek az érzésnek, hamarosan egy kéjes sóhajt csalogat elő belőlem csak ezzel. A csípőm ösztönösen mozdul bele újra és újra, egy idő után megkövetelve azt is, hogy ő is mozduljon meg a csípőjével is, és amikor ezt megteszi, a testemnek már két ingerre kell odafigyelnie. hamarosan megtalálja azt a ritmust is, amivel gyorsan újra sikerül megőrjítenie, a testem már nem ismerkedik az új érzéssel, hanem ugyanúgy élvezi is azt, és ezt nyögéseimmel is a tudtára adom. Érzem, hogy a hátamon verejték gyöngyözik, ujjaim a takaróba markolnak, és hamarosan a fejemet is vissza kell fordítanom, hogy homlokomat le tudjam támasztani. Lehunyom a szemem, nem marad más a fejemben, csak az ingerek és az érzések, zihálva, nyögdécselve, a kéjtől szinte vakon hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. A testemen hamarosan végigfutnak az ismerős remegések, meg sem próbálom visszatartani a gyönyört, egyszerűen csak átadom magam neki; elhaló nyögéssel feszülök meg, izmaim két helyen is satuba zárják. A mámor köde rátelepszik a fejemre, de valahogy nem igazán lep meg, amikor nem érzem, hogy ő is követne. Ha elenged, épp csak annyira van erőm, hogy elfeküdjek az ágyon, a hasamon, ahogy vagyok, remélve, hogy ő is csatlakozik hozzám, legalább amíg egy kicsit magamhoz térek.
Amikor a szívverésem és a légzésem kezdi megközelíteni a normális értékeket, felé fordulok, hacsak eddig nem tett ezért valamit. Magamhoz húzom, kiélvezem, hogy végre megérinthetem, mert ez volt az egyetlen dolog a látványa mellett, ami hiányzott az előző helyzetben, és hosszan, szenvedélyesen csókolom meg.
– Nem számítottam rá, hogy meg fogsz lepni – vallom be mosolyogva, az előző percektől még mindig rekedt hangon, miután sikerült elszakadnom tőle. Ujjaim élvezettel simítják a bőrét és nem vagyok rest ajkaimmal is érinteni a vállát, a nyakát, az állát, ahol épp érem. Az persze sokat elmond a további terveiről, hogy ő ismét nem adta át magát a gyönyörnek.
– Most már az ágyadhoz is szép emlékek kötnek – mormolom a nyaka bőrére mosollyal a szám sarkában, miközben ujjaim végigsimítják a hátát a csípőjéig. Ajkaim aztán ismét megtalálják az övéit egy forró csók erejéig, hogy aztán a szájára suttogjam a következő kérdést. – A következő választás a tiéd – pillantok fel a szemeibe pajkosan.

Axel & Aviva

Egy kicsit nosztalgikus érzés az egész, de talán nem is szabadna ezen meglepődnöm. Olyan hevesen vágyjuk egymást, hogy nem csak minden egyes érintésen és csókon érződik, hogy két hónapot kell bepótolnunk, hanem azon is, hogy bár megkaptuk egymást, ez közel sem bizonyul elégnek. Miután véghezvitte a maga terveit, én veszem kezembe az irányítást, legalábbis addig, amíg felérünk az ágyhoz, megszakítva egy kis megállóval a lépcsőn. Kiélvezem egy kicsit a csókjait és a teste érintését, de aztán az ágyhoz hátrálok, hogy felvegyek egy olyan helyzetet, ahol már a legkevésbé sem az enyém marad az irányítás. Még így is kihasználja a helyzetet, hogy egy kicsit tovább fokozza a forróságot a testemben érintéseivel, simításaival és csókjaival, aztán azzal az izgató dörzsöléssel, de végül ő sem bírja tovább és belőlem is felszakad egy hangos nyögés, amikor végre ismét érzem elmerülni a testemben. Nem finomkodik és nem is várnám el tőle, mozdulatai pont olyan hevesek és követelőzőek, mint amit én is érzek magamban, tekintete szinte perzseli a bőröm, nem is kell látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, engem mustrál. Egy egészen kicsit biztosan irigyelném emiatt, ha nem őrjítene meg teljesen, de nagyon is megteszi. Nyögéseim között hallom, hogy ő is zihál, a hangok összeadódnak a fejemben az érzésekkel, így minden érzékem teljesen eltelítődik vele.
Szeretnék adózni az érintésnek is, de egyelőre más terveim vannak, amit meg is valósítok azzal, hogy lassan leengedem magam a takaróra. Hallom, hogyan változik meg a légzése, amitől megborzongok, de nem bírom tovább, hogy nem láthatom, hátranézek rá és kis híján a puszta látványtól is felnyögök, ahogy ködös, vágytól lángoló szemeivel engem néz. Egy erős sóhaj így is utat nyer elnyílt ajkaimon át, ami aztán mégis nyögéssé fajul, amikor erősen a fenekembe markol egyik kezével. Végigfut rajtam egy remegés, amit ő is érezhet, mert izmaim megszorulnak körülötte egy pillanatra, pedig még nem is tudom, mire készül. Látom felizzani a szemeit, de aztán tekintete másfelé fordul; már-már csalódottsággal tölt el, amikor megszűnik ujjai nyomása a bőrömön, főleg, amikor a mozgását is lelassítja. Érzem, hogy keze lejjebb kalandozik, nem tudom, mire készül, de ahogy teljesen megáll, panaszos szusszanást hallatok. Kíváncsian figyelem, mit csinál, mert láthatóan nagyon leköti, aztán megérzem hüvelykujja érintését, amitől újra végigfut rajtam egy kis remegés. Várakozó forróság tör rám, mert fogalmam sincs, mit forgat a fejében, csak azt tudom, hogy valamiben mesterkedik, de aztán megérzem megnedvesített hüvelykujját egy egészen más helyre simulni. Halk, meglepett nyögés hagyja el az ajkaimat, látom, hogy ismét engem figyel, a tekintetünk összekapcsolódik, de én nem állítom meg és nem is adom jelét, hogy ellenemre lenne, amit csinál. Szemeim ugyanolyan vágyakozó izzással figyelik őt, és nem is fordítom el a pillantásom, hogy ezt láthassa is rajtam. Az érzés ismeretlen, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt, van benne valami rohadtul izgató, mintha csak kihoznánk ebből a helyzetből a maximumot. Ha a tekintetem nem is lenne elég, izmaim a vágytól lüktetve ismét köré szorulnak a testemben, és mintha csak ez emlékeztetne egyfajta hiányérzetre, finoman megmozdítom a csípőmet, emlékeztetve rá, hogy ne feledkezzen meg a másik dolgáról sem, és egyben egy kicsit belemozdulva hüvelykujja érintésébe is, ami újabb nyögést csal ki belőlem. Ha újra mozogni kezd, örömmel ajándékozom meg a hangommal ismét a mozdulatai nyomán, de az érzékeim már egyszerre két helyre koncentrálnak, és még mindig nincs ellenemre egyik sem. Ujjaim belemarnak a takaróba, csípőmmel újra ellenmozgok egy kicsit, mintha csak próbálgatnám az érzést, de még mindig csak fokozza bennem a forró lüktetést és ezt nemcsak a hangom, de a testem minden egyes apró reakciója elárulhatja számára is.

Axel & Aviva

Azok után a heves, forró pillanatok után, amiket ő okozott, nem is beszélve az elsöprő gyönyörről - ismét -, én magam is kedvet kapok, hogy egy kicsit játsszak vele. Időre van ugyan szükségem, hogy összeszedjem magam, és sok erőre, hogy uralkodjak az ösztöneimen, amikor világossá válik, hogy akár az ölében ülve is megkezdhetném a következő kört. Mégis tartom magam az eredeti elképzeléseimhez, akkor is, ha nem könnyű, és a pillantásából ítélve nagyon is hatásos vagyok. A lépcsőn mégis utolér - és talán hagyom is magam egy kicsit -, szerezve nekünk néhány egyszerre forró és vidám pillanatot, mielőtt ismét utamra engedne.
Az ágy mellett heves, szenvedélyes csókban forrunk össze, ujjai puszta érintése is égeti a bőrömet. Élvezem, ahogy reagál kezem simítására, mikor elindulok vele lefelé, hogy aztán egyszerre sóhajtsunk bele a csókba, amint ujjaimat köré fonom. Az ő kezei is lefelé simítanak, halkan nyögök ajkaira, amikor a fenekembe markolva magához szorít, csókom egy pillanatra még éhesebbé vágyik, hogy aztán megszakítsam azt, és engedve az odalenti csábító gondolatnak, finoman, de azért hatásosan harapjam meg puha alsóajkát. Nyögése zene füleimnek, végigfut rajtam a borzongás, szavaira ajkam szegletébe csábító mosoly költözik, a szemeim pedig felvillannak, azt üzenve, hogy ezt megjegyzem.
Az ágyhoz hátrálok, és bár ragadozó módjára követ, hagyja, hogy kedvemre helyezkedjek el az ágyon. Tekintete szinte lángra gyújt, és amikor meghallom a sóhaját, újra megborzongok, pedig ez még semmi ahhoz képest, amikor mögém lép. Hozzám simul, kezének simítására libabőr fut végig a testemen, hátamat lehunyt szemekkel feszítem ívbe az érintése alatt. Forró csókjára felsóhajtok és ez a sóhaj el is nyúlik, ahogy egyik kezével lefelé simít a mellemig, másikkal pedig még közelebb húz magához a csípőmnél fogva. Férfiassága forrón feszül nekem, halk nyögéssel feszülök meg, amikor megmozdítja a csípőjét, izgató súrlódást keltve köztünk. A testemet valósággal felemészti a lüktető vágy, csípőm önkéntelenül is az övével mozdul, tovább fokozva az érzést és az elviselhetetlen forróságot, amit tudom, hogy ő is pontosan jól érezhet most. Várakozásteljesen remegek meg, amikor felegyenesedik, keze forró utat és libabőrt hagy maga után. Hátravetett fejjel nyögök fel, ahogy egyetlen határozott mozdulattal elmerül bennem, a gerincem mentén forró borzongás fut végig, a légzésem pedig felgyorsul, főleg, hogy ezúttal egy pillanatig sem finomkodik, szinte azonnal mozogni kezd, kezeivel is ráerősítve minden mozdulatra. Ujjaim belemarnak a takaróba, ugyan sajnálatos, hogy ebben a helyzetben nem láthatom őt, de így szabadon hunyhatom le a szememet, hogy teljesen átadjam magam az érzésnek és annak, amit tesz velem. Heves, mély lökései elveszik az eszem, hamarosan már zihálva kapkodom a levegőt, nyögéseimet a testünk találkozásából adódó izgató hangok törik csak meg. Éhezem arra, hogy megérinthessem, hogy a bőrébe mélyeszthessem a körmeimet, de egyelőre uralkodok magamon, sőt. A tervem az volt, hogy minél inkább az ő kedvére tegyek, ezért egyelőre erre játszok rá, lejjebb engedem a testem a könyökeimre, hátamat ívbe feszítve, hogy a csípőm ugyanabban a magasságban maradjon, így nem akadályozva őt abban, amit elkezdett, de egyben a szemeiben egy még sokkal kiszolgáltatottabb helyzetet véve fel. Beletúrok a hajamba, hogy kisimítsam azt az arcomból, így fordítom oldalra a fejem, hogy hátranézhessek rá a kéj ködén át, szemeim izzón figyelik őt, miközben elnyílt ajkaim között zihálásomat csak a mámoros nyögések szakítják meg. Pusztító vágy dolgozik bennem, amit csak felerősít a látványa, de szerencsére eleget játszott a testemmel ahhoz, hogy most már én is könnyebben tudjak kitartani.

Axel & Aviva

Csak remélni merem, hogy megtanulom végre: ő nem ismer kegyelmet, ha egyszer rám teszi a kezeit. Nem mintha akár egyetlen porcikám is tiltakozna az ellen, amit csinál, a vágy és a kéj forró hullámokban önti el a testem, minden egyes érintése és csókja, de önmagában a tekintete is megőrjít, feltüzel. Én is hatással tudok lenni rá - nem is akármilyennel, azt a tekintetet örökre elraktározom magamban -, de aztán saját magamnak helyezem el a csapdát, tudtom nélkül. A mosolyától úgy érzem, elolvad a testem a forróságtól, és ez csak egyre rosszabb lesz, ahogy lassan lefelé halad a testemen, hogy aztán megmutassa: ő tényleg nem kegyelmez nekem.
A már addig is épp elég édes kínzásnak alávetett testem azonnal reagál ajkai és nyelve játékára, megpróbálhatnám megállítani, de nem hiszem, hogy ebben az állapotban képes lennék rá. Ujjaival már alaposan előkészített erre az újabb támadásra az érzékeim ellen, én pedig ennek megfelelően reagálok, tehetetlenül remegve és nyöszörögve, a hajába kapaszkodva, míg újra el nem juttat a gyönyör mámorába. A kéjes köd nehezen oszlik a fejemben, sőt, inkább talán fel sem oszlik teljesen, mikor már rá tudom venni arra, hogy megmozduljak. Forró csókja égeti a hasam, ujjai simítása borzongást idéz elő a combjaimon, de ő is tudhatja, hogy ha ilyen játékokat akar játszani, emberére talált.
Még mindig egy kicsit sűrűbben veszem a levegőt, amikor megakadályozom, hogy fölém hajoljon, hevesen csókolom meg, miközben leültetem és az ölébe helyezkedem. Nehéz az eredeti terveimhez tartanom magam, amikor meghallom vágyakozó sóhaját, egy részem szívesen kiteljesítené ezt a helyzetet is, különösen, amikor megérzem ujjait a csípőmön, de nem akarom, hogy csak a kanapéhoz kössék szép emlékek. Így is sok erőre van szükségem ahhoz, hogy felkeljek róla, bár nagyban kárpótol az a perzselő pillantás, amivel végigméri a testem. A mosolyommal és a szavaimmal egyszerre csábítom, amikor pedig találkozik a tekintetünk, mindent kiolvasok a szemeiből. Kiszélesedik a mosolyom, de rögtön elindulok, hallom, érzem, ahogy utánam iramodik, nem mintha nem próbálnám ki szívesen, mivel akar megbüntetni, ha mégis utolér. Ezért is tud elkapni a lépcsőn, halk torokhangú nevetésem összekeveredik egy sóhajjal, ahogy fogait a fenekembe mélyeszti. A vállam felett pillantok rá, a szívem több okból is hevesebben dobban, forróság kúszik végig a gerincem mentén, ahogy ajkai a combomat simítják, de amikor hagy tovább menni, elindulok.
Az ágytól néhány lépésnyire állok meg, szembefordulok vele, és ahogy odaér hozzám, mindkét kezemmel felsimítok a mellkasán. Forró szenvedélyes csókra húzom magamhoz, testem az övének szorítom, aztán jobbom a nyakáról lefelé simít, végighaladva a mellkasán és a hasán. Elégedetten sóhajtok a csókba, ahogy ujjaimat lüktető vágya köré kulcsolom, nem tervezem ilyen módon sokáig húzni az agyát, de azért kiélvezem a kínálkozó lehetőséget. Lassan szakítom csak meg a csókot, végre engedek annak a vágynak, hogy finoman a fogaim közé vegyem az alsóajkát, miközben az ujjaim is szorosabban fogják odalent, de aztán elengedem.
Az ágyhoz hátrálok, aztán felmászok rá, tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla. A térdeimen maradva fordulok lassan oldalra, hogy az ágy hossza mentén tudjak helyezkedni. Vontatott mozdulattal ereszkedem négykézlábra, tenyereimet a takaróra helyezve, miközben vállam felett még mindig őt figyelem.