Érdekes, mennyire máshogy látjuk a dolgokat. Mindenesetre, nem jelenti azt, hogy mindketten tévedünk, vagy ne tudnánk közös nevezőre jutni. - A bizalom nem egy gyenge érzés, anyám. A bizalom egy állapot, amelyet ki kell használni. Amely néha bizonyos előnyökhöz juttathat. Apám meg pont azért tudta az előnyére fordítani a helyzetét, mert bíztak benne. Ha nem így lett volna, akkor eleve mindenki különös óvatossággal lenne vele szemben. A szenilis Odin is a keblére öleli, pedig hányszor megforgatta a tőrt a hátában? - mutatok rá egy apró, de fontos részletre. Apám tudja, hogyan kell eladnia magát ahhoz, hogy bízzanak benne. El tudja játszani a hülyét, vagy azt, hogy túl járnak az eszén, pedig lépésekkel előrébb jár, mint más. Én is lehetnék hasonló, de nekem nincs időm és energiám ilyen játékokra. Ennél egy fokkal egyenesebb, de egyben halálosabb is vagyok, ez pedig olyan jellemvonás, amely apámra sosem volt elmondható. Ezt már inkább anyámtól örököltem. - Ha nem lenne végleges, szerinted Odin leparancsolt volna mindenkit Asgardból, hogy kaparják össze a híveket? Mert nekem ez nagyon kétségbe esett mozdulatnak tűnik. Még a bifröstöt is lezáratta, nincs visszaút. - világítok rá egy újabb gyanús dologra, de amikor azt mondja, hogyha az istenek elfeledik magukat, és nem lesz Ragnarök, akkor mi boldogan élünk. Egy rendkívül hideg, apró, és számító mosoly kerül az arcomra. Olyasmi, amit talán eononként egyszer engedek meg magamnak. Most az anyámnak ajándékozom ezt a pillanatot. - Pont ez a lényeg. Ezt akarom elérni. De hallgass rám. Ha az istenek belehalnak a feledésbe, akkor kell lennie néhány kivételnek, különben nem szakad meg a kör. Illetve... - sóhajtok egy nagyot, mert a következő dolog még nehezebb feladat. - Le kell kötni azok erejét, akik képesek elindítani a Ragnarököt nélkülem is. A lista pedig... rendkívül hosszú. - azt meg se említem, hogy ez nem csak az ázokra vonatkozik. A sárkány is potenciális veszélyforrás ebben a tekintetben, hogy csak egy példát hozzak. Amikor felhozom, hogy csodálkozom, amiért az átokkal még csak egy valaki vádolt meg, anyám egyből rá kap Sif nevére, mintha el se érne az üzenet az agyáig. - Azért nem Helt hoztam fel példának, mert bár nincs jó kapcsolatunk, ő nem vádolt meg azzal, hogy én terjesztem az átkot. Sif igen. - felelem az első kérdésére. A másodikra azt se tudom, feleljek-e, nem mintha lenne bármi titkolni valóm. - Nincs kapcsolatom Siffel, ha ettől tartasz. - jelentem ki határozottan Angrboda szemeibe nézve. Ágyba csalt egyszer, tény, de azóta nem láttam, és habár tudom hol van, se én nem kerestem őt, se ő engem. Thortól pedig már megkaptam a magam jussát azért, amiért együtt látott a feleségével. A mellkasom még mindig lila a Mjölnirrel való találkozásom okán.
Kiskép : Rendeltetésem : Angrboda vagyok play by : ❅ Natalie Dormer Posztok száma : 21 User neve : ❅ Nüx Csoport : ❅ Jégóriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : ❅ Sentrum Foglalkozás : ❅ színésznő Előtörténet : All the world's a stage, And all the men and women merely players
Keresem : ❅ Ragnarök
Reana Berg —
Elküldésének ideje — Hétf. Márc. 14, 2022 6:22 pm
Trygve & Reana
What did you think I'd say to that? Does a scorpion sting when fighting back?
A fiam az egyetlen, aki eddig sosem szúrt hátba és ezért valahol a lelkem mélyén mérhetetlenül hálás voltam neki. Nem állt szándékomban megszakítani ezt a jó szokásunkat, szerettem volna mindenben támogatni, hiszen kettőnk célja eddig egyezett. Próbálok bízni benne, mégis temérdek kérdés hagyja el ajkaimat, mindent tudnom kell mielőtt kiadom a saját információimat. Haloványan elmosolyodom az első válaszán. Igen, mindketten azt akarjuk, hogy az istenek tűnjenek el a kilenc birodalom színéről. Mégis előtte azt akarom, hogy mindenkinél jobban szenvedjenek, mindazért, amit elkövettek velünk szemben. Kihallom hangjából a mérhetetlen gyűlöletet, amivel csak úgy köpi a szavakat. - A bizalom egy gyenge érzés, mely könnyen felrúgható. Nézd csak meg apádat, egyik ígéretét se tartotta meg, ahelyett a saját előnyére forgatta az adott szituációkat. Ellenben a motivációddal teljesen egyetértek - válaszolok könnyedén, mintha a gyűlöletünknél mi sem lenne természetesebb. Kényelembe helyezem magam a kanapénak dőlve, miközben az okfejtését hallgatom. - Mi van akkor ha a feledésük nem jelent egyet a halálukkal? Mi van akkor ha ez megmentene titeket? Ha nincs Ragnarök, akkor nincs új ciklus és élhetitek vígan az életetek a kilenc birodalom közül bármelyikben. Ebbe bele se gondoltál? - kérdezek vissza, miközben a feltevésén gondolkodom. Szóval ez nem egy ragály, mint a pestis. Örülök, hogy a gyermekeim még nem kapták el és nem is akarom, hogy elkapják. Az apjával megakarjuk menteni őket, ezen semmi se változtathat. Kortyolok még egyet, majd érdeklődve pillantok rá, amikor az istennőt említi. - Sif? Miért pont őt hoztad szóba és nem a nővéred? Mi van köztetek az istennővel Jörmungandr? - szemeim összeszűkültek, miközben hangomban cseng az anyai szigor. Egyáltalán nem tetszik az a feltevés, hogy a fia éppen Thor feleségével szűrte össze a levet.
Furcsa úgy szemben állni az anyámmal, hogy közben még is egymást "támogatjuk". Legalább is ő sose forgatta meg a tőrt a hátamban, nem úgy, mint mondjuk a húgom, akivel képesek voltunk egy egész ciklus végét okozni egy vita miatt. Megtehetné, hogy megkeményíti a vonásait, ám hagyja, hogy olvassak belőle. Azt akarja, hogy tudjam, tud valamit, fent akarta tartani az érdeklődésem, és talán ezzel kicsalni belőlem a dolgokat, de felesleges. Akkor is elmondanám, ha nem így állna hozzá, mert érdekemben áll, hogy elmondjam neki, és megtudjam azt, amit ő is. Igyekszem kérdéseire is válaszolni, noha nem vagyok szószátyár típus. - Egy olyan kor, amiben Odin meg a többi mocskos áz, akik egész életünkben keresztbe tettek nekünk, nincs benne. - válaszolok röviden, csak azért, hogy utána jobban kifejtsem az üggyel kapcsolatos gondolataimat is aggályaimat. Persze amit kapok, az egy újabb kérdés. Még is miért akarna bárki velem egyezséget kötni? - Mert - a hiedelmekkel ellentétben - megbízhatóbb vagyok, de kegyetlenebb is. Apámtól örököltem a készséget arra, hogyan kössek számomra előnyös üzleteket, de azokat ritkán szegem meg komolyan. Több motivációm is van eltakarítani az isteneket az útból, már ha csak arra gondolunk, hogy életem kezdetén száműztek erre a fertelmes világra, és Asgardot, vagy a többi világot én csak hallomásból ismerem. Az csak a cseresznye a habon. - mélyebb és komplexebb gyűlölettel égek az asgardi istenek iránt, és ezt anyám is tudhatja jól, hiszen az ő kezei közül martak ki minket - hármónkat -, hogy aztán Fenrirből házi kedvencet, Helből szolgát csináljanak, míg engem megölni próbáltak - sikertelenül. Figyelem, miként kel fel, és talán ebben a mozdulatban van valami idegesség is. A kérdésére kényelmesen ülve figyelem. - Tudod mi történik, ha elég isten hal meg nem igaz? Újra kezdődik a ciklus. Ha egy istenről elfeledkeznek, az meghal. Úgy sejtem, akkor se jár jobban, ha saját magát felejti el, mint egy demens ember. Az viszont biztos, hogy nem természetes, és nem terjed, mint egy betegség. Különben már én is, Fenrir is, és más istenek is elkapták volna, ráadásul azok is, akik megkapták az átkot, azok közt se találok különösebb kapcsolatot. - mondom, és bele iszok az italomba. - Igazából azon csodálkoztam, hogy Sifen kívül eddig még senki más nem vádolt meg azzal, hogy én hoztam ezt mások fejére, de talán jobb is. - teszem hozzá megjegyzésként a dolgot.
Kiskép : Rendeltetésem : Angrboda vagyok play by : ❅ Natalie Dormer Posztok száma : 21 User neve : ❅ Nüx Csoport : ❅ Jégóriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : ❅ Sentrum Foglalkozás : ❅ színésznő Előtörténet : All the world's a stage, And all the men and women merely players
Keresem : ❅ Ragnarök
Reana Berg —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 05, 2022 6:41 pm
Trygve & Reana
What did you think I'd say to that? Does a scorpion sting when fighting back?
Egyértelmű, hogy a fiam akar valamit, nem szokása csak úgy bejelentkezni, így nem vagyok rest egyből a tárgyra térni. Egyenesek vagyunk mindketten, hiszen mást nem tehetünk, olyan sokszor és sokat hazudozunk másoknak, hogy radarunk van arra, ha a másik azt tenné. Nem áll szándékomban füllenteni éppen neki, hiszen azzal csorba esne az anyai becsületemen. Bárki bizalmát könnyedén elvesztem, ha az egyezik a terveimmel, de az övét sose tenném kockára. Éppen ezért jelzem felé, hogy tudok egysmást ugyanakkor jelenleg nem akarok róla beszélni, előbb ismernem kell az ő indítékait. Hagyom hadd vizsgáljon végig, a nonverbális jelek árulkodóak lehetnek, de nem fogom rá figyelni mit mutatok felé. Lehetnék hűvös és érzéketlen, ahogy ő teszi, de az távol áll tőlem jelen esetben. Ugyanakkor hagyom hadd higgye nekem is közöm van az egészhez, nem csak a drágalátos apjának. Aprós mosoly bujkál a szám szélén, ahogy meghallom a jellemzést Lokiról. Ó, a kiszámíthatatlan gyenge jelző rá nézve és ezzel mindketten tisztában vagyunk. - Mégis mi számít számunkra előnyösnek? - kérdezek rá, hiszen egyelőre nem tudom, hogy egyeznek-e a terveink és a számunkra tényleg ugyanazt jelenti-e. Végig kizárólag a szemeibe nézek, megakarom fejeteni a benne rejlő titkokat, azokat, miket mindenki előle elhallgat. Kissé a magasba szalad a szemöldököm szavai hallatán. Ő, aki azért jött a világra, hogy elhozza az istenek alkonyát most meghátrálni látszik, mintha nem lenne önmaga. Ne kelljen csalódnom a saját fiamban! Egyetlen másodperc alatt rendezem a vonásaimat, hogy semmit se tudjon leolvasni róla. Végül az összes szó értelmet nyer és realizálom, hogy végtére egy a célunk. Mielőtt bármit mondanék felkelek magamhoz ragadva az italom és a kanapé mögé megyek, előre hajolva annak támaszkodok. - Mégis hogyan akarod mindezt elérni? Miért akarna bárki veled szövetséget kötni Jörmungandr? - csupa kérdés, amire választ várok tőle, mert amíg nem tudok mindent, addig beszélni se fogok a titkokról. Az átok egy dolog és tisztában vagyok vele, hogy Loki kiakarja terjeszteni azt a gyermkeink érdekében. Ő sem akarja a Ragnarököt, de ha igaz, amit a fiam mondd rosszul látja a dolgokat és az istenek felejtésével semmi se oldódna meg. - Mégis mit tudsz az átokról és az istenek felejtéséről? - kortyolok eggyet az italomból, hogy aztán a két kezembe fogva figyeljek rá. Jégkék szemeim az övébe fúrom, hűvössé teszem a környezetet, a jól fűtött szobában fokokat csökken a hőmérséklet.
Rém egyszerűen, egy mondatban összefoglalom, hogy miért vagyok itt. Persze anyám reakciói nem kerülik el a figyelmemet. A villanás a szemében, az, ahogy helyet foglalva engem méreget. A szóhasználata sem. Szóval apámnak tényleg köze van az átokhoz. Nem tagadja, hiszen tudna róla mesélni, hogy őt idézzem, csupán nem akar. A karjait is összefonja maga előtt, a metakommunikációja azt sugallja, hogy nagyon is bele találtam valamibe. Hűvös nyugalommal, érzelemmentes arccal figyelem őt, kíváncsi kérdései mintha olyan dologra utalnának, hogy neki is köze van hozzá. - Eleinte arra gondoltam, hogy apámtól ered a dolog. Később rájöttem, hogy nem számít, mert ha csak köze is van hozzá, bőven elég, hogy aggódjak. Te is tudod, és én is, hogy Loki mennyire ... kiszámíthatatlan. - fejezem ki magamat viszonylag óvatosan. - Talán elkapták néhányan az átkot, de ha valaki, ő mindig meggondolja magát. Mondjuk úgy, tartok attól, hogy nem fejezi be, amit elkezdett. Illetve, attól is tartok, hogy nem úgy fejezi be, hogy az számunkra előnyös legyen. - mondom továbbra is egyenesen. Ha valaki, akkor tudom, hogy anyám az a fajta, aki megfogja tartani magának az információt, pontosan azért, mert olyan mint én: mindent a maga javára használ fel, amit pedig mondok, csak rontana az ő, és az én esélyemen is. Ezzel rá is térek arra, hogy mit akarok az átokkal. - Tudod, ha minden isten "elkapja" az átkot, és nem találnak megoldást, eljön a Ragnarök, és minden újra kezdődik. Még nem értik, hogy ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy túl éljenek, ők megoldást keresnek. Valamit, amivel visszafordíthatják a folyamatot, pedig ha minden isten meghal, a következő ciklust tisztán kezdik. Ezt akarom megakadályozni. - mondom ezt úgy, mint az első zászlósa a Ragnaröknek, szemeim hűvös nyugalommal figyelik a nő minden rezdülését. - Elegem volt a ciklusokból, Angrboda. Elegem volt az istenekből, elegem volt a Ragnarökökből. Azt akarom, hogy megtaláljam a forrást, és olyan szövetséget kössek, amelyet Loki nem tud, mert mindig bele állítja a tőrt más hátába, feltehetőleg az átok forrásába is. Pedig nagyon is kell az a szövetség, ha azt akarjuk, hogy leáldozzon az isteneknek, örökre. - fejtem ki a dolgot nyugodt hangon.
Kiskép : Rendeltetésem : Angrboda vagyok play by : ❅ Natalie Dormer Posztok száma : 21 User neve : ❅ Nüx Csoport : ❅ Jégóriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : ❅ Sentrum Foglalkozás : ❅ színésznő Előtörténet : All the world's a stage, And all the men and women merely players
Keresem : ❅ Ragnarök
Reana Berg —
Elküldésének ideje — Kedd Feb. 01, 2022 9:57 pm
Trygve & Reana
What did you think I'd say to that? Does a scorpion sting when fighting back?
A család az első számomra, bármennyire úgy tűnik, hogy hidegen hagy az egész. Mégis a gyermekeimért bármire képes vagyok, persze erről nem kell nekik tudniuk. Elég, ha azt hiszik, hogy az anyjuk éppen olyan hűvös velük szemben, mint amilyen belülről. Egy jéghegy, mely elsőre aprónak, törékenynek tűnik, mert a felszínen csak az látszik, a lényeg takarásban van, a tény, hogy bármit felnyársal, ami az útjába kerül. Mégis szívemben olvadt jégsapka vagyok, ha hármójukról van szó. Talán éppen ezért az első üres időpontra betuszkoltam ezt a találkozót a fiammal. Kettőnk kapcsolata elsőre végtelenül közömbösnek, már-már hűvösnek tűnik, mégis tudom mennyi hasonlóság van köztünk. Apró mosoly bujkál a szám sarkában válaszát hallva. Vannak dolgok, melyek sosem változnak. Tudom, hogy okkal kérte a találkozót és nem arról van szó, hogy bibis lett az ujja. Ő ennél sokkalta rafináltabb, amiért nem lehetek eléggé büszke rá. Figyelem, ahogy az átnyújtott whiskyvel a kezében leül a fotelba. Szemeim megvillannak, ahogy elmondja az látogatásának indokai, végtelenségig egyenes - legalábbis velem szemben. kristálypohárral a kezemben leülök vele szembe és egy aprót kortyolok az aranybarna nedűből, mely jólesően marja végig a nyelőcsövem, hogy aztán az asztalra helyezzem a mardékot. - Tudok, inkább az a kérdés, hogy akarok-e. Mégis miért érdekel az átok? - fagyos tekintetem az övébe fúrom, ahogy lazán keresztbe fonom karjaimat magam előtt. Nem fogom ilyen könnyen megadni neki a kért információkat. Az anyja vagyok, éppen ezért tudom, hogy valami hátsó szándék vezérli. Okkal kérdezősködik az apja iránt, aki nem a szíve csüscke. - Miért érdekel hirtelen az apád? De ennél is fontosabb kérdés az, hogy mit akarsz az átokkal? - tisztában vagyok vele, hogy ha egy ilyen fontos információ jutott a fülébe, akkor azt felakarja használni, hiszen én is azon vagyok. Azt akarom, hogy elbukjanak az istenek és semmivé váljanak. Eljött az óriások kora, ideje, hogy mi uralkodjunk a kilenc birodalom felett.
Az ajtó kinyílik, és mögötte feltűnik - kissé bujkálva - a nő is. Felesleges, a folyosón senki nincs rajtam kívül, nem érzem más szagát, ízét a nyelvemen, csak az anyámét. Olyan, akár az olvadó jég, amely szétterül, ha helye van rá. Belépek a szobába, az ajtót becsukja mögöttem, én pedig csak egy pillanatot szentelek a szoba végig vizslatásának, utána figyelmem a nőé. - Az mindenkinek jobb volna. - válaszolok egyelőre ennyivel egyszerűen, majd mikor az italról kérdez, a bárpult felé lépek. - Elfogadok egyet. - figyelem, ahogy elkészíti a whiskeyt, biccentve elveszem a poharat, majd azzal együtt foglalok helyet az egyik kényelmes fotelben, amely a bárpulttól nem messze van, amolyan társalgónak berendezve. Csak egy kortyot iszok a pohárból, aztán hátra dőlve a tőle örökölt jég kék szemekkel figyelem anyámat, mint valami nyitott könyvet. - Azért jöttem, hogy az átok, és apám kapcsolatáról beszélgessünk. Tudsz nekem erről mesélni? - kérdezem színtelen hangon, szinte pislogás nélkül figyelve őt. Ha valaki, akkor Ő biztosan tud valamit, ha az átok köthető az apámhoz. Márpedig én biztos vagyok, hogy valamilyen módon Lokinak benne van a keze ebben az egészben, csak azt nem tudom, hogy a kisujjának a vége, vagy könyékig.
Kiskép : Rendeltetésem : Angrboda vagyok play by : ❅ Natalie Dormer Posztok száma : 21 User neve : ❅ Nüx Csoport : ❅ Jégóriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : ❅ Sentrum Foglalkozás : ❅ színésznő Előtörténet : All the world's a stage, And all the men and women merely players
Keresem : ❅ Ragnarök
Reana Berg —
Elküldésének ideje — Csüt. Jan. 27, 2022 2:00 pm
Trygve & Reana
What did you think I'd say to that? Does a scorpion sting when fighting back?
Az ügynökömtől jött egy telefon, hogy valami Sandra nevű nő akar időpontot egyeztetni találkozóra Trygve nevében. Egyértelmű utasítást adtam neki, hogy a legelőbbi szabad időmet ajánlja be neki abba a bizonyos hotelba, ahol könnyedén elbújhatok ha szükség van rá. Olyan sok vendége van a szállodának, hogy egy paparazzi se jön rá ki megy be a szobámba. Tisztában vagyok vele, hogy odalenn minimum egy tucatnyian várják a távozásomat. A halandók annyira felszínesek és középszerűek, hogy tényleg nem ártana egy újabb Ragnarök. Sandrával üzentem Trynek, hogy melyik a szobaszám, így keresgélnie se kellett. Három erőteljes kopogtatás szakít ki a gondolataim közül, majd az órámra nézek. Pontos, mint mindig. Egy apró mosollyal a szám sarkában nyitok ajtót, mely lehervad mire szemtől szemben állunk egymással. Érzelemmentesen szólít a nevemen, ahogy mindig, mire kitárom az ajtót és beljebb lépek, hogy a kilétem rejtve maradjon. Adnom kell a látszatra és nem hiányzik, hogy azt higgyék van köztük bármi romantikus kapcsolat. Eléggé furcsán nézne ki, ha a saját fiammal lenne ilyen beteg kapcsolatom, nem vagyunk mi görög istenségek, hogy bárkit és bármit, ami mozog magunkévá tegyünk. Azért mindennek van határa. - Jörmungandr, minek köszönhetem a szívélyes látogatásod csak nem hiányzott anyuci? - kissé oldalra döntöm a fejem gunyoros szavaimmal ellentétben végtelenül nyugodt vagyok. A gyermekeim közül ő hasonlít rám a legjobban és tudom mennyire a maga ura. - Italt? - kérdezek rá, miközben elindulok a bárpult felé, ami a lakosztállyal járt. Az alkohol igazán nincs ránk hatással, így csak az íze kedvéért szoktam inni. Kérdés nélkül töltök egy kis whiskyt két kristálypohárba, hogy aztán elé sétálva felé nyújtsam az egyiket.
Kiszállva az autóból feltekintettem a hotel impozáns épületére. Sandra már előre jelezte Angrbodának, hogy találkozni óhajtok vele, és erre meg is beszélték a megfelelő időpontot, és helyet. Azt nem tudom, hogy Reana itt tölti az idejét, vagy csak semleges helyet akart találni a találkozónak, mindenesetre ha ez volt a kérése, akkor ide jöttem. Belépve a hallba több paparazzit is felfedezni vélek, szemem sarkából, nyilvánvalóan arra vadásznak, mikor jön le a sztár a zugból, ahová "menekült". Az egyik mintha talán felismerne engem, és ellőne egy képet, de nem foglalkoztat. Megállok a liftnél. Tudom az emeletet és a szobaszámot is, így mikor annak ajtaja csengve kinyílik belépek, és megnyomom a nekem kellő gombot, aztán zsebre téve kezeim várok. Nem száll be velem senki, noha nem is nagyon akarnának, rideg aurám mindig is hidegrázást okozott az embereknek - is. Kiszállva az emeleten megnézem a szobák rendjét a falon, aztán 703-as felé veszem az utam. A szobához érve kiveszem kezeimet a nadrágomból, és határozottan kopogok hármat az ajtón. Nem igazgatom a ruhám, sem a hajam, egyáltalán nem izgulok a találkozó miatt, és mint mindig, most is tudom, hogy természetellenesen tökéletes rajtam minden. Arcom ahogy eddig, most is érzelem mentes márványszoborként várja, hogy rá tekintsenek, és ez akkor sem változik, amikor kattan a zár, és az ajtó mögött megjelenik az anyám. - Angrboda. - biccentek neki egyet köszöntésképpen, aztán ha beenged, beljebb lépek. Nem hiszem, hogy megsértődne a viselkedésemen, még akkor sem, ha tudni lehet, hogy én éppen rá ütöttem. Mindenkivel távolságtartó vagyok, tudja rólam ezt az egész család.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 65 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 65 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.