Dan & Rea

You think I don't know you're out of control

A lakás tökéletes, minden egyes szeglete engem tükröz, hogy mit várok el egy ingatlantól. Az egyetlen kivétel ez alól a fürdő volt, mely egy hatalmas sarokkádat tartalmaz, masszázsfunkciókkal a nagyobb élvezet érdekében. A finn szauna is az ő ötlete volt, melyet jó szokásom megbolondítani a képességemmel, ha nagyon feldühít. Az ötletei közül az erkélybe lógó süllyesztett úszómedencét díjaztam a legjobban, a félhomály romantikussá tette. Hallom, amint kattan a zár, hogy kitöltsem az italokat és hagyom hadd jöjjön beljebb. Ujjai a derekamra fonódnak, miközben csókkal köszöntöm, míg a másik keze bizsergetően köröz a tarkódon. Látom rajta a nemtetszést, ahogy elhúzódom tőle ugyanakkor elveszi tőlem a poharat és egy követ. Halkan beindul a zene, nem kell odanéznem anélkül is tudom, hogy ő kapcsolta be egyetlen mozdulatával. Egyetlen kortyot követően az asztalra helyezem a kristálypoharat és rá pillantok. A mosolya beszédesebb mint bármi, megint prédának néz, de felkészültem és nem fogom olyan könnyen hagyni magam.
- Mégis mi másra lenne szükséged? - búgom halkan a szavakat, miközben kissé oldalra döntöm a fejem, de felé indul, hogy az utolsó pillanatban irányt váltson. Elnevetem magam és keresztbe font karokkal várom a következő lépését. Míg nyílik és csukódik az ajtó számomra jobban tetsző alakot vált és rám emeli a pillantását, miközben egy eperbe harap. Kissé felemelem a szemöldököm, hogy aztán eleget téve a néma kérésének elveszem tőle a félig leharapott gyümölcsöt, de nem úgy, ahogy ő gondolta. Ahelyett, hogy az ajkaimmal vettem volna el, ujjaimmal vettem át és bekaptam. Közelebb lépek hozzá, hogy aztán ellépve mellette elővegyem a csokiöntetet, amit a pultra helyezek. Mintha mi sem történt volna a kanapé felé veszem az irányt és magamhoz ragadom az italom, hogy kortyoljak belőle.
- Múltkor nem maradt időnk beszélgetni, most bepótolhatnánk - hangom bűbájosan cseng, hogy aztán közelebb lépkedjek hozzá pultra helyezve az italt is. A zakóját könnyedén kigombolom, hogy aztán felnézve rá emeljem a pillantásom szerelmesen. Ő legalábbis ezt hiheti, de az érzés, ami átitat, mikor vele vagyok inkább nevezhető vágynak, mint egy múló, fel-fellángoló érzésnek. Nem alacsonyodok le, hogy ilyen jelentéktelen dolgok vezessék a tetteimet, ennél sokkalta magasztosabb játékot művelek.
- Van kedved úszni egyet? - kérdezem, miközben közelebb hajolok hozzá, mintha megakarnám csókolni, de megállok egy hajszálnyira attól, hogy ajkaink összeérjenek.

Rea && Daniel

Már bántam, hogy elmondtam neki az átkot. A limuzin megállt, és egy darabig még csendben figyeltem, nem jött utánam abba a lakásba, amelybe most készültem. Most is csak azért jövök ide, mert…beírtam a naptáramba. Mit tehetnék? Szeretem őt, jó vele, de nem tudnék senkivel sem együtt élni, megvan a magam szabadsága, és nem szeretném senki miatt sem beáldozni ezt az egészet. A másik, hosszú távon senki sem viselne el, mert mindig valami rossz dolgon töröm a fejemet, és nem szeretek unatkozni.
A cégem jól működik, ezt el is várom az alkalmazottaktól, meg egyáltalán mindenkitől, aki nálam dolgozik. A Volvom lekanyarodik a parkolóba, és még javában telefonálok, amikor leparkolok, majd kiszállok belőle. Az aktatáskám bent hagyom a kocsiban, nincs szükségem extra kiegészítőkre. Az asszisztensemet még eligazítom, és közlöm vele, hogy a reggeli tárgyalásokat ütemezze át, mondja azt, hogy egy ázsiai ügyféllel tárgyalok, és nem érek rá. Bánom is én.
A telefonom a zsebembe mélyesztem, még a liftben, és az órámon kapcsolom ki, ne zavarjanak funkcióval, most senki sem zavarhat meg abban, hogy vele legyek. Az ő ízlését tükrözi, én egyedül csak azt akartam, hogy hatalmas fürdőnk legyen, jó nagy káddal, amiben a masszázs funkció alap felszereltség, meg egy szauna, és az erkélynél és félig a lakásba is legyen egy úszómedence süllyesztve. Halvány fénnyel ég, pont annyival, amennyivel el tudunk tájékozódni a félhomályban. Meglazítom a nyakkendőmet, ahogy elfordítom a kulcsot a zárban, és aztán becsukom az ajtót. Kilépek a cipőmből, már látom ,hogy itt van, a cipőjéből is. De érzem, a jelenlét is, valahogy üres lenne a lakás, ha nem lenne itt.
Elém lép, és megcsókol a derekára fogok, és közelebb húzom magamhoz, egy határozott mozdulattal. A másik kezem pedig a tarkóján cirógat fel.
Résnyire szűkül a pillantásom, ahogy elenged, és egy poharat kínál nekem, belekortyolok, és utána indulok. Tekintetem a fenekére téved, ahogy előttem sétál, és újabbat kortyolok a pohárból. Intésemre megszólal a zene, még ő válogatta össze egyszer, nekem pedig nem volt kifogásom ellene, itt -ott még a sajátjaimat is elrejtette közte. Nem hozom szóba a múltkori vallomásomat, hunyorogva pillantok rá a félhomályban, és a lazán tartott kristály pohárba kortyolok újra, egy mosoly rajzolódik ki az arcomra. Mint amikor a cápa les az áldozatára.
- Egy pohár pezsgőnél többre lesz szükségem. – szólalok meg halkan, és elindulok felé, mint aki megakarná csókolni, de csak a hűtőhöz lépek. Tudom mi van ott, én töltettem fel erre az éjszakára.
Ahogy nyílik az ajtó, majd csukódik, úgy vedlem le a rövidhajú álcámat, és amikor már rá emelem a pillantásomat, miközben beleharapok az eprembe, a végét neki nyújtom, ki van szedve a zöldje.
Ha azt hiszi, hogy úgy fogok viselkedni, mint egy kiskutya, mert rossz fát tettem a tűzre, rosszul hiszi, egyetlen csínyem, tettem sem bántam meg sohasem, és mindig megbűnhődtem értük, vállalva a következményeket. Most is így van.

- XX szó // zene: Beliver // üzenet -
- ℤ -

Dan & Rea

You think I don't know you're out of control

Könnyedén fújom ki a levegőt, ahogy elfordítom a kulcsot a zárban. Egyedül az ügynököm tudja, hogy hova mentem, bár a pontos címet sosem voltam hajlandó megmondani. Elég volt annyi, hogy dolgom van. A többit nem kötöm az orrára és jól tudja ez mit jelent. A magánéletem szent és sérthetetlen számára, míg a rajongók szeretnek és piedesztára emelnek, addig neki sincs baja az egésszel. Én pedig jól tudom, hogyan intézzem a dolgokat, hogy észrevétlenül jöhessek ide. Az se véletlen, hogy kulcsom van a lakáshoz, bármikor itt lehetek. Tisztában vagyok vele, hogy még dolgozik, így hangtalanul kibújok a magassarkúból, fogasra akasztom a kabátom és úgy megyek beljebb mintha otthon lennék. Valahol ez igaz is, hiszen az én ízlésem szerint lett berendezve a lakás. Táskámat a fotelba helyezem, miközben tovább megyek a konyha felé. Tudatos minden egyes lépésem, előre megterveztem az egészet. A díjátadón történt fiaskó óta kerültem, mintha vosszús lennék, ugyanakkor ez is egy lépés volt a hatalmas sakktáblán, melyet kedvem szerint irányítottam. A dugó elpukkan, én pedig egyből kitöltöm a pezsgőt két kristálypohárba. Ahogy a nappaliban lévő dohányzóasztalra helyezem a poharakat már nyílik is az ajtó. Nem kell megszólalnom ahhoz, hogy tudja itt vagyok. Megvárom, míg beljebb lépked csak akkor indulok meg felé, hogy egy csókkal köszöntsem. Hiszen ez a lakás csak a kettőnké volt, a mi kis fészkünk, temérdeknyi titok tudója. Kínzóan lassan szakadok el tőle, hogy hátrébb lépve megfogjam a poharat és felé nyújtsam.
- Ez a tiéd - teszem hozzá apró mosollyal az arcomon, amolyan béke ajánlatként. Hosszú még az éjszaka és holnap délutánig semmi dolgom, így kiélvezhetjük egymás társaságát.