A klasszikus esete volt a találkozásunknak a jó helyen, jó időben. Persze a figyelmembe ajánlották az “istent”, aki valójában nem az óriások egyike, de látnom kellett a saját szememmel, hogy eldönthessem, valóban képes lennék-e vele együtt dolgozni. Elvégre kényes dolgokról volt szó, és akárkire nem kívántam a titkaimat bízni. Thrym azzal kezdett, akivel csak akart, hihette azt, mindenki eszén túljárhat, de én kezdettől fogva óvatosabb voltam annál, hogy csapdákba fussak. Ezért is vártam el az első találkozásunkat követően Lokitól, adjon a kezemre valakit, akin azonnal kipróbálhattam az átkomat. Azóta a számunkra gyorsan pergő napok lelassulni látszanak, de az átok biztosan és egyre mélyebben emészti fel az elátkozottakat.

A halandók között pedig olyan kapcsolatot alakítottam ki Lokival, ami egyáltalán nem teszi gyanússá, hogy mi találkozunk. A királyi család és környezete még a sajtónak sem gyanús, inkább csak pletykára adhatna okot, de ahhoz nem vagyok elég fontos személy a királyi palotában, hogy kettőnkről hozzanak le bármit is a sajtóban. Így probléma nélkül tudunk találkozni, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne.

Kényelmes léptekkel sétáltam be az egyik kávézóba a diplomanegyedbe, ami nagyjából sétatávolságban helyezkedett el a lakásomtól, elvégre ugrásra készen kellett állnom, ha a hercegnő úgy óhajtotta, szerencsére azonban általában megelégedett a heti rendszerességű találkozóinkkal. Könnyedén tudtam intézni hát a ruhatevezés mellett minden mást is. Már ismertek a kávézóban, a barista csak annyit kérdezett, hogy a szokásosat készítse-e, mire én könnyed bólintással feleltem, és leültem az egyik hátsó, csendes asztalhoz, ahhoz, ami a leginkább el volt szeparálva a belső térben, és ahol a legkevésbé sem zavarhattak mások. A chai lattémat hamarosan meghozta a pincér, én pedig belekortyoltam a fűszeres italba, amikor megláttam, ahogyan a férfi besétál az üvegajtón. Nem kellett intenem sem neki, azonnal tudta, merre keressen. - Daniel - álltam fel, amikor megérkezett és tökéletes természetességgel léptem annyira közel hozzá, hogy arcon csókoljam, ahogy az szokás volt a jó ismerősök között Norvégiában. Kevés lénnyel voltam úgy, mint Lokival, akiben volt valaki, ami tetszett és érdekelt, éppen ezért vele közvetlenebb voltam, mint másokkal. Közvetlenebb és egészen barátságos, ami tőlem nem volt megszokott.