Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Nem mondom, hogy nem nyűgözött le, hiszen remekül felismerte a helyzetet és még közbe is lépett, bár felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon Ő is követett-e és azért vette észre, hogy a nyomomban van valaki, vagy még odabent feltűnt neki az egész és utánam jött. Nem, mintha az előbbi verzióval bajom lenne, hiszen épp az lenne a dolga, hogy vigyázzon rám, csak épp ennyi erővel, akár tényleg haza is kísérhetett volna. Mondjuk, ha ezt így konkrétan kértem volna tőle, akaratlanul is eszembe jutott volna mindaz, ami az erkélyen -majdnem- történt és talán kényelmetlennek éreztem volna az egészet. Errefelé, a halandók között egy ilyen mondat teljesen mást tud jelenteni, főleg, ha egy klubban hangzik el.
Őszinte elismeréssel figyelem Malthét és nem szalasztom el az alkalmat egy pimasz megjegyzésre sem, válasza pedig őszintén megmosolyogtat. -Meglehet.- válaszolom kacéran és kénytelen vagyok beismerni, hogy egész szexi, ahogy a pasas torkát szorongatja, bár a tény, hogy ilyesmitől szexinek látok egy férfit, valahol aggasztó is. Összefűzött karokkal állok meg végül előtte, szemügyre veszem a férfit, akit utánam küldtek, majd Malthe kérdése hallatán felvonom a szemöldökömet. -Ne sértegess...- válaszolom bájos mosollyal arcomon, majd közelebb lépek a pároshoz és összeszűkült szemekkel figyelem pár pillanatig a támadómat. -Nem is tudom. Ha elengedjük, talán újra próbálkozik majd. Nem gondolod?- közlöm végül halkan, valóban fontolóra véve, hogy talán az lenne a legbiztonságosabb, ha eltüntetnénk a férfit. -Mondjuk, őszintén érdekelne, hogy miként szerettél volna hazatoloncolni...- fordítom tekintetem a férfi felé, kezemmel állára fogok, de ügyelnem kell rá, hogy ne roppantsam össze a csontjait. Bár a kérdésem felesleges, hiszen  én magam is tudok olyan mágiáról, ami képes lenne a testemet olyanná tenni, akár egy börtön, gúzsba kötve az erőmet, valamint akadnak bőven olyan eszközök is, melyeket a törpök nemzetsége készített pontosan azért, hogy egy-egy erősebb istent meg tudjanak állítani.
A pasas viszont válasz helyett, csak makacsul összepréseli ajkait és szúrós tekintetét az enyémbe mélyeszti. Ha nem az lennék, aki vagyok, talán még meg is ijesztene ezzel az elszánt ábrázattal, de így inkább nevetségesen fest, miközben Malthe satuként szorítja a nyakát. Igen gyorsan beigazolódott, hogy jó ötlet volt felkérni testőrömnek és nem csak azért, mert jó szeme van arra, hogy kiszúrja a gyanús alakokat, hanem mert erő is bőven lakozik benne. Meglehet, ha az ellenségeim táborát erősítené, egy egész picit megizzasztana. Más helyzetben meg biztosan...
-Eszem ágában sincs bármiféle kapcsolatot is létesíteni a férjemmel . Pontosan tudom, hogy mit szeretne, de nem fogja megkapni.- morgom halkan, miközben eleresztem a férfi állát, taszít a is rajta egyet majd hátat fordítok mindkettejüknek, vállamra simuló hajamat hátradobom, miközben próbálom kitalálni, mihez is kellene kezdeni ezzel az alakkal. Ha én intéztem volna a dolgot, már minden bizonnyal halott lenne, Malthe viszont -nem meglepő módon- inkább lefogta a pasast, mint hogy végezzen vele. -Tégy belátásod szerint de, ha életben hagyod és újra rám támad, már fel lesz készülve a Te jelenlétedre is.- lesek végül hátra Malthéra, mikozben szó szerint figyelmeztetem arra, hogy jelenleg a meglepetés ereje mellettünk áll, következőleg azonban, már nem így lenne. Akármilyen erős is, ellene is meg vannak a megfelelő eszközök, amit bizonyára ez a férfi is tud. -Ha végeztél, gyere utánam.- mosolyodok el végül, nyomatékosan kékjeibe pillantok, majd elfordulok és lassú, andalgós tempóban eredeti célom felé veszem az irányt, de azért a kikötőnél megállok és a korlátnak támaszkodva bámulom a tengert. Elegem van ebből, hogy egyszerűen nincs nyugtom, szóval sürgősen megoldást kell találnom a helyzetre.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Az azért valahol jól esett, hogy fel tudja magában idézni, miféle pusztításra vagyok képes, bár az is igaz, hogy ilyesmire azért ritkán kerül sor. Általában tudok uralkodni magamon és az lebeg a szemem előtt, hogy ne ártsak senkinek, de van, amikor már képtelen vagyok visszafogni magam. Olyankor már-már rühellem, hogy az érzelmeim hatással vannak a mágiámra, az pedig a tengerre és a viharokra, mert igazán szeretnék már egyszer úgy tombolni, hogy annak nem issza meg senki sem a levét. De nekem ez jutott, ezzel kell élnem, ezáltal néha bizony előfordulhat még a létezés során, hogy elpusztítok véletlenül ezt azt.
Azt mondjuk, már én magam sem értem, hogy miért épp Őt kíméltem meg akkor régen. Nem tudnék rá konkrét választ adni, egyszerűen csak láttam benne valamit, amiről úgy gondoltam, hogy érdemes megtartani. Na nem magamra gondoltam, nem akartam én az adósommá tenni, nem azért mentettem meg, de az ilyen dolgokat nehéz lenne szívességként elszámolni. Valamit kérnem kellett cserébe majd egyszer és most itt volnánk, Ő lesz a fülem és a szemem, ha én épp nem akarok ezzel vesződni, bár még én magam sem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet. Főleg azután a tánc után, amit majdnem több is követett, csak még időben kapcsoltam.
Nem is baj, ha inkább egyedül indulok haza, ha kiszellőztetem a fejem, de mivel rögtön a nyomomba ered valaki, nem igazán van nyugtom. Feldühít, hogy nekem már ennyi sem jut, pár nyugodt perc, egy laza séta hazafelé vagy csak, hogy egyszerűen nyugodtan létezzek, de ezt igyekszem elrejteni és elfojtani magamban. Csak haladok tovább, hogy valami csendesebb helyet találjak ahhoz, hogy esetleg szétrúgjam a fazon hátsóját, amennyiben nem tévedek és tényleg engem követ, de amint közelebb ér hozzám, váratlanul el is illan onnan.
Csak a nyekkenést hallom, majd a gyorsan mozgó, ismerős alakot figyelem, ahogy Malthe elkapja a férfit, hogy aztán felkenje a falra, majd a gallérjánál fogva megragadja és rám néz. Őszintén meglepett ezzel, valószínűleg látszik is az arcomon, de azért az elégedettség is leolvasható róla, amiért egyértelművé vált számomra ezáltal, hogy számíthatok rá. Mármint, fogalmam sincs, hogy miért jött végül utánam vagy, hogy mitől lett számára gyanús az egész, de egyértelműen megóvott attól, hogy nekem kelljen itt fárasztani magam. -Őszintén remélem, hogy nem így szoktad levenni a nőket a lábukról.- jegyzem meg halkan fejemet csóválva, majd lassan közelebb sétálok és tekintetem az idegenre vezetem. -Az pedig egyenesen sértő, hogy ilyen alakokat küld utánam az a barom, de már meg sem lepődöm azon, hogy így alábecsül...- sóhajtom unott arccal, ahogy végig vezetem pillantásom a pasin, végül Malthéra nézek közvetlenül mellőle és hosszasan tekintetét fürkészem. -Mihez kezdjünk vele? - biccentem kissé oldalra a fejem huncut pillantással, mert igazság szerint nekem lenne ötletem, de iszonyúan kíváncsi vagyok arra, hogy Malthe mivel áll elő. Elég sok mindent elárulhat a vérmérsékletéről és a hozzáállásáról a válasza...

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Kacér pillantást vetek rá, ahogy szóba hozza a táncunkat, ami valahogy sokkal pezsdítőbbre sikerült, mint terveztem a tudat pedig, hogy neki sem volt ellenére, fel is idézi bennem az előzményeket. Malthe igazán különös hatással volt rám és nem vagyok biztos benne, hogy képes lettem volna utána megállni, hogy legalább az ajkait megízleljem, ha nem áztatom el magunkat alaposan. Nem lett volna sem bölcs, sem helyes tett a részemről, akármennyire is vonzó egy vele elcsattanó csók gondolata. Ritka vonzó férfi, bár nem igazán emlékszem, hogy erre felfigyeltem volna a múltban is, amikor megmentettem a haláltól. Akkoriban valószínűleg még nem igazán láttam túl a férjemen, valahogy egyértelmű volt számomra, hogy nála tökéletesebb nem is létezik, most meg olyan, mintha újra látnék. Mintha egy egészen új világ nyílt volna meg előttem, mert teljes mértékig kiirtott a tettével belőlem mindent, ami eddig a hűségre sarkallt. Ha ő élvezheti a létet, én miért ne tehetném?
Bármennyire is szeretnék azonban Malthe szemében a kemény, legyőzhetetlen istennő lenni, legalább neki kénytelen vagyok bevallani, hogy nekem is megvannak a magam gyengeségei. Pontosan ezért, hogy kellően komolyan vegye a feladatát, mert így meg van rá az esély, hogy félvállról veszi az egészet, mondván, úgyis egy istennő vagyok. Az erőm, amit jelenleg birtoklok, meg sem közelíti mindazt, amire hajdanán képes voltam, bár ezt borzasztóan fáj bevallani. Jól is esik, hogy gúnyolódás helyett, inkább csak elvicceli a dolgot és a dinoszauruszokat említi meg, amin nevetek egy jót és a fejemet csóválom. -Sajnos, tűzgolyót nem tudok létrehozni, de talán emlékszel rá, mi mindenre képes egy vihar.- villantom rá sokatmondó pillantáson, hiszen Ő mindezt tényleg testközelből élte át, bár fogalmam sincs, mi mindenre emlékszik pontosan. Talán, úgy beverte a fejét, hogy nincsenek is meg az előzmények benne, csupán már csak arra emlékszik, hogy fölé hajolok.
Végül komolyra fordítja ő is a szót, újfent ígéretet tesz, amit én el is raktározok magamba jó mélyre. Tényleg szükségem van rá, hogy ne nekem kelljen reggeltől estig a környezetemet figyelni, de így utólag, ha eszembe jut az a vonzalom, amit ébresztett bennem a közelsége, azért az sem lesz egy kellemetlen dolog. Azok után, ahogy megtépázták a büszkeségemet, igazán jót fog tenni, ha valaki néha úgy néz rám, ahogy ő tette, na nem, mintha el akarnám veszíteni a józan ítélőképességemet. Eszem ágában sincs összeszűrni a levet olyasvalakivel, aki kihasználhatna, már pedig neki igazán kapóra jönne, ha befolyásolni tudna és esetleg idő előtt szabadon engedném.
Nem is értem, hogy mindezek ellenére miért döntök végül mégis úgy, hogy az ajánlatán egyáltalán elgondolkozzak, miközben kutakodó pillantást vetek rá. -Ugyan. Most adtad a tudtomra, hogy fáradt vagy. Nem akarlak már a "nulladik napodon" leterhelni. - közlöm mosolyogva, de ez már megint olyan kacéran sikeredik, hogy még én magam is elcsodálkozok rajta. Meg is köszörülöm a torkom, eltolom magam a korláttól és az ajtó felé sandítok. -Talán, egyedül is haza tudok menni, de azért köszönöm.- mosolyodok el, majd úgy döntök, ha már ennyire búcsúzkodósra vettük a figurát, én magam le is lépek. Az ajtó felé indulva azonban, még vetek rá egy pillantást a vállam felett és elmosolyodok. -Szuper randi volt. Élveztem minden pillanatát.- kuncogok pimasz mosollyal, majd kitárom az ajtót, belépek és a pult felé veszem az irányt, hogy kikérjem a kolléganőtől a kabátomat és a táskámat, majd azokat magamhoz véve haladok tovább a kijárat felé. Az azonban nem kerüli el a figyelmemet, ahogy eluralkodik rajtam az a furcsa de ismerős érzés, hogy valaki figyel. Nem úgy, ahogy a halandók szoktak egy csinos nőt megbámulni, hanem olyan "a frász kerülget" módon, de igyekszem inkább nem tudomást venni róla. Akárki is tart szemmel, kívül akkor is tágasabb, így sietősen ki is lépek az ajtón.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Muszáj volt kitisztítani a fejemet a rögtönzött eső pedig, meghozta a kívánt eredményt, mert az a hirtelen keletkezett vágy épp olyan hirtelen el is tűnt, ahogy jött. Na nem nyom nélkül, mert a tudat, hogy kis híján megcsókoltam az előttem álló férfit, azért megmarad és emlékeztet is majd arra, hogy vigyázni és koncentrálni kell. Nem azért szerveztem őt magam mellé, hogy kiéljem rajta a bennem bújkáló vágyat, na nem, mintha az olyan rossz dolog lenne.
-Csak a látszat kedvéért gondoltam, de igazad van. Egyedül is hazatalálok.- válaszolom a már állandósult, pimasz mosollyal arcomon, bár nem hittem volna, hogy ma este még a "herélés" szó is elhangzik köztünk. Főleg, egy férfi szájából furcsa ezt hallani, mert azt hittem, ez olyannyira ijesztő dolog számukra, hogy a legtöbb még csak beszélni se akar róla. Mondjuk az sem lep meg, hogy Malthe viszont elég tökös ehhez.
A lakásom hollétét nem igazán akarom reklámozni, de be kell lássam végül, hogy muszáj leszek legalább Vele megosztani ezt az információt, ha már azt várom tőle, hogy óvjon, bár még azt is hozzáfűzöm -ami már nem lenne fontos-, hogy akár szabad lakrésszel is tudok szolgálni. A válasza épp az, amire számítok, bár az, hogy a ma esti véletlennek köszönhető találkozást randinak nevezi, őszintén megnevettet. -Ja, inkább férfiakkal?- biccentem oldalra a fejem pimasz mosollyal, szándékosan forgatva ki a szavait, mert úgy tűnik eső ide vagy oda, ezt a játékos incselkedés még én sem tudtam tökéletesen eltüntetni. -Mondjuk nem gondoltam volna, hogy ez egy "randi", de most már másképp tekintek rá.- harapom be finoman alsó ajkam, de aztán erővel állítom le magam, mert az, ha megint flörtölni kezdek vele, semmi jóra nem fog vezetni. Vagyis, biztosan jó lenne, csak épp az ügyemnek nem tenne jót. Nem is értem, miért töprengek egyáltalán ilyesmin, terelem is a gondolataimat gyorsan másfelé, komolyabb téma irányába, az egyezségünk felé és elkérem a számát. Az mindenképpen hasznos lehet, ha el tudom érni, bár azért sietve emlékeztetem arra is, hogy mit várok el Tőle.
Komoly arccal bámulok rá, ahogy válaszol, mintha azt kutatnám, mennyire hihetek a szavában, mintha egy ígéret valóban olyan erős lehetne, hogy bárkit is kötelez bármire. De a halandóknak fontos dolog, szeretik magukat tartani hozzá és talán, ez a berserkerekre is érvényes. Nem tudhatom és ez nem is most fog kiderülni.-Talán badarságnak tartod, hogy erre kértelek. Valószínűleg úgy gondolod, hogy felesleges Tőled várnom a védelmet, amikor egy isten vagyok, de már semmi nem olyan, mint régen...- sóhajtom végül halkan a várost szemlélve, szinte fájdalmas arccal, majd nyelek egy nagyot, mert ez olyasmi, amiről mi, istenek, nem szeretünk beszélni. De muszáj lesz megértetnem vele, miért van szükség rá. -Az erőnket a halandók hite táplálja, ami manapság nem valami sok. Hajdanán olyan erő volt a birtokomban, amit el sem tudnál képzelni, de ma már ez nem így van.- sandítok rá némiképp félve, hangom meg olyan halk, hogy szinte nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg kimondom a szavakat, vagy csak gondolom. -Még én magam sem tudom pontosan, hogy mennyire gyengültem el, amiért megfeledkeztek rólunk a halandók, így nem is szeretnék kockáztatni. Ezért van szükségem Rád . - fejezem be végül, majd kelletlenül elfordítom az arcom és a dühöt, amit a gyengeségem okoz bennem, igyekszem elnyomni jó mélyen. Iszonyúan megalázó számomra arról beszélni bárkinek is, hogy mennyire nem vagyok erős, de mielőtt még Malthe túl nagyot képzelne rólam és úgy mérné fel a helyzetet, hogy elbírok majd valamivel, ami végül a halálomat okozza, inkább célszerűbbnek tartom felvilágosítani. Ha mást nem is, legalább őt.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Mióta itt élek, Midgarban, rájöttem, hogy egyáltalán nincs ellenemre a flörtölés. Sőt. Kifejezetten élvezem, ha körül zsongnak a halandók, ha legeltetik rajtam a szemüket, ezek valahogy mind-mind kedvezően hatnak a hiúságomra. Táncolok, nevetgélek velük, iszogatok, ha ahoz van kedvem, de ennél tovább még nem igazán merészkedtem eggyel sem. Elég nagy visszatartó erő a tudat, hogy egyébként van egy férjem még, ha elhagytam is és valahogy egyik sem tudott még annyira lenyűgözni, hogy ezt elfeledtesse velem. Erre most itt van ez a pasi, akit évekkel ezelőtt megóvtam a haláltól és alig két óra leforgása alatt majdnem eljut odáig, hogy Én akarjam, hogy megcsókoljon. Sőt. Igazából én kacérkodtam Vele, na nem, mintha nagyon bíztatni kellett volna, hogy részt vegyen a játékban, hiszen egyértelműen úgy bámult rám az imént is, hogy attól kiszáradt a szám és minden eszembe jutott, csak a férjem nem.
Kellett az az eső és még engedem is, hogy pár pillanatig áztasson minket, mert mindkettőnkre ráfér, amivel viccesen még ő is egyetért. -Tökéletesen elmondtam, milyen vagyok.- mosolygok rá bájosan, próbálom összeszedni magam és ebben sokat segít az, hogy Ő is elhátrál picit tőlem. Nagyon furcsa volt ez az egész, amit a közelében éreztem és ami egyértelműen Rá is hatással volt, mert most kicsit úgy viselkedik, mintha kezdene visszatalálni önmagához. Vagy csak azt szeretném hinni, hogy tényleg én hoztam ezt ki belőle, amit kétlek. Ő is, csak egy férfi és ugye azoknak elég egy csinos fenék, egy bájos arc meg némi mell ahhoz, hogy elveszítsék a józan ítélőképességüket. Arra meg igazán nincs szükségem, hogy túlbonyolítsam ezt az egészet, hogy aztán azon kapjam magam, hogy Aegir helyett egy másik szemét szórakozik velem. Inkább én akarok szórakozni.
-Így szoktál bevágódni a főnökeidnél?- biccentem kissé oldalra a fejem mosolyogva, az üveget meg idő közben átadom neki, hogy ő is kortyolhasson párat, míg én az éjszakai fényeket csodálom csak, hogy ne Malthét kelljen néznem. Ez így rögtön az első estén elég jó lecke volt arra, hol is kell meghúzzam a határokat, ha észnél akarok maradni. -Most jön az, hogy jó testőrként haza akarsz kísérni vagy csak tudni szeretnéd, hol lakom?- kérdezek vissza vigyorogva, de már megint én kezdem ezt a hülye incselkedést is, így végül megköszörülöm a torkom és komolyabbra veszem a figurát. -Két utcával odébb van egy tetőtéri lakásom. Még szabad lakrész is van, ha nagyon elkapna a hivatástudat, csak nem akartam senkivel közösködni.- vetem fel végül, mert bár nem fűlik rá a fogam, hogy tényleg bárki ott tébláboljon nekem, de azért praktikus lenne, ha...kéznél lenne Malthe. -Mindegy. Felejtsd el. A számodat add meg inkább.- veszem elő a mobilomat a nadrágom zsebéből, bár annyira nem vagyok még profi a kezelésében, iszonyú különös számomra ez a sok modern kütyü, így végül inkább átadom neki, hogy beírja magát míg én az üveget veszem magamhoz és kortyolok belőle egy nagyot. -Remélem, tényleg számíthatok rád, mert ha beledöglök se fogok oda visszamenni. Bár a halálom, téged feloldozna...- jegyzem meg gúnyosan, valószínűleg már neki is megfordult ez a fejében, na nem, mintha olyan könnyen el lehetne engem intézni.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Különös ez a hangulat, ami közénk telepedik és ami a friss levegővel se múlik, bár hogyan is múlna, mikor Malthe egész a korlátig követ, mindezt pedig olyan közelről teszi, hogy már magam sem tudom, hogy én akarok hátrálni, vagy Ő késztet erre. Mintha még most is a táncban vezetne épp, én pedig hagyom neki, mert...tetszik,ahogy vezet, meg az is, amilyen szemekkel méreget, amitől aközben sem foszt meg, hogy letekeri az üveg kupakját. -És akkor mivel kellene érzékelnem azokat az érdekes dolgokat, melyeket nem láthatok?- kérdezem pimaszul bölcs szavait követően, majd kezem az üveget szorongató kezére fog, kortyolok párat meg nem szakítva a szemkontaktust és azt is végig nézem, ahogy Ő is iszik az üvegből.
Ez az egész kezd valami igazán különös játszmává válni, mintha mindketten azt keresnénk, hol húzódik a határ vagy, hogy egyáltalán létezik-e olyan, miközben jószerével csak tekintetünk kommunikál és a testünk, ami továbbra is olyan közel áll egymáshoz, hogy érzem a belőle áradó hőt, hogy az illatáról már ne is beszéljek, bár az már jóval korábban beette magát az orromba. A legfurcsább az egészben, hogy cseppet sem frusztrál a közelsége, egyáltalán nem zavar, hogy így méricskél, sőt, még közelebb is hajolok hozzá, ha már odáig merészkedett, hogy "sarokba" szorítson. Kíváncsi vagyok, hogy mi a célja ezzel vagy, hogy mi a következő lépése, meg meri-e lépni egyáltalán, bár a válasza arra enged következtetni, hogy nem egy félős fajta. Inkább olyan figura, aki tud és szokott kockáztatni, ha úgy hozza kedve, ez pedig legalább annyira tetszik, mint a külseje. Illik is hozzá, mert igen különös lenne, ha ehhez a testalkathoz egy felénk, teszetosza jellem társulna.
Szóvá is teszem a merészségét, hogy ilyen közel mer állni a tűzhöz, feszegetni a határokat, mire visszakérdez, átpasszolja a labdát, amin őszintén elnevetem magam. -Pimasz vagy.- vigyorgok fel rá, rosszabb napjaimon talán, még sértene is, ha valaki ilyesmit kérdezne tőlem, úgymond megkérdőjelezné a tökösségemet, főleg azok után, hogy nem régiben hátrahagytam az egész eddigi életemet egy teljesen idegen, új világért. De most jó kedvem van. Jól érzem magam, szinte fürdőzök kitüntető figyelmében. -Kevés dolog van, amit ne mernék megtenni, ha úgy akarom. - válaszolom végül huncut mosollyal, miközben tekintetem levándorol ajkaira, majd újfent kékjeire talál. Ez itt a kulcsszó, hogy akarok-e merni. Át akarok-e lépni egy határt, amikor nem rég lépett elő testőrömmé és mostantól az lenne majd a feladata, hogy vigyázzon rám vagy inkább hárítson el mindent a közelemből, ami nem kívánatos számomra. Valószínűleg elég hülye lépés lenne, ha engednék ennek a különös vonzalomnak, ami közénk telepszik, mégis közelíteni kezdek ajkai felé, de olyan lassan teszem, hogy egyértelműen lejön mozdulatomból, hogy hezitálok. Időt adok magamnak arra, hogy eldöntsem, bonyolítani akarom-e a saját dolgomat, vagy sem, míg végül egy egész más verzió mellett döntök. Az ég nagyot dörren, majd egy pillanattal később már el is ered az eső, mintha csak úgy öntenék, én meg kuncogva hátrébb húzódok Malthétól.
Nem, mintha nem akarnám kideríteni, miféle vonzalom ez, ami felütötte köztünk a fejét, csak épp szívesebben játszadozom inkább Vele, mint hogy azt gondolja, képes elcsavarni a fejem egy tánccal meg a jó külsejével. -Hűtsd le magad egy kicsit, szépfiú.- vigyorgok fel rá továbbra is, közben az italt magamhoz veszem tőle -vagy épp újfent úgy iszok, ahogy pár perce, kezét irányítva- és szemtelen pillantásom vizes arcára szegezem. -Még a végén azt gondolnám, hogy el akarsz csábítani...- jegyzem meg halkan, közben hátravetem kicsit a fejem, hogy az arcom az ég felé fordítsam és élvezzem a hűs esőcseppeket. Szó se róla, ez rám is rám fért, mielőtt még hülyeséget csinálok, mert tény, én magam sem úgy viselkedtem, mintha annyira ellenemre lenne a közeledése. De nem bízom benne. Mégis csak az adósom, ezzel vettem rá a testőrködésre is és nem azért áll mellettem, mert ezt akarná. Már csak az hiányozna, hogy romantikus baromságba kezdjek vele, hogy aztán kikönyörögje a szabadságát...

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Mióta a halandók közt töltöm a mindennapjaimat, rengeteget tanultam és valószínűleg épp emiatt nem akarom most Malthét rendőrként elképzelni. Már így is épp elég zavaró mindaz, amit okoz bennem, holott alig ismerem...egy órája talán? Nem, mintha a halandók világában ez olyan nagyon számítana, mert éppenséggel, annak is szemtanúja vagyok nap, mint nap, miként verődik itt össze két teljesen idegen ember, hogy aztán pár kör ital és tánc után, végül egymás társaságában távozzanak innen. Na nem, mintha az én házasságom a hosszú ismeretségen alapult volna, bár most sok mindenre szeretnék épp gondolni, csak a férjemre nem. Főleg akkor nem, amikor egy olyan férfi társaságában vagyok, aki úgy tud hozzám érni, mintha mindig is az övé lettem volna én meg még élvezem is. Az is lehet, hogy csak a csorbult büszkeségemnek tesz jót az, ahogy Malthe viselkedik velem, ahogy reagál rám, magam sem tudom, de ez a tánc most sokkal jobban felpezsdít, mint ahogy számítottam rá.
Nem is ellenkezek, amikor azzal az ötlettel áll elő, hogy menjünk a friss levegőre és nem is várok túl sokáig azzal, hogy elinduljak, bár azzal kapcsolatban, amit nem rég megtudtam róla, azért még teszek pár megjegyzést. Tényleg nem egy tolmács alkat, bár a nyelvet egyértelműen jól beszéli -legyen szó bármelyikről épp -, ahogy az ajtóban mögém lépve duruzsol, bár azért halkan elnevetem magam. -Sajnálom. Most még, csak a testi adottságaid egyértelműek számomra.- jegyzem meg pimaszul, miközben az erkélyre lépkedek, bár arra nem igazán számítok, hogy lesz olyan pimasz és lenyúlja tőlem az italt, de csak egy fejcsóválással és egy igen enyhe, megrovó pillantással díjazom a mutatványt.
Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, kénytelen vagyok belátni, hogy élvezem a figyelmet, amivel kitüntet és valószínűleg, most épp erre is van szükségem. Mármint, nem egy férfi figyelmére, mert azt alapból megkapom, hanem egy nem akármilyen férfi figyelmére, amilyen Ő is, bár azt nem tudom, hogy a berserker mivoltának köszönheti vagy a vonzerejének, a testi adottságainak.
Tény, hogy a pillantása és az, ahogy végül egészen a korlátig követ -nem csökkentve a köztünk lévő távolságot-, a vártnál is izgatóbban hat rám, de hát tudok én uralkodni magamon, vagy legalábbis az arcberendezésemen mindenképp, így a mosoly nem is tűnik el ajkaimról, míg ő az üveg kupakjával foglaltoskodik. Pillantásom azonban egy másodpercre sem veszem le róla, a nevem hallatán pedig, ahogy ajkai közül finoman kiejti azt a pár betűt, kellemes borzongás fut végig rajtam és ezen nem segít a kérdése sem, amit olyan vigyorral intéz felém, mintha épp a zsákmányát, a prédát figyelné. -Nem is tudom.- jegyzem meg halkan, pimasz mosollyal lesve fel rá, miközben testem már megint az övének feszül, mintha már nem is akarna ennél távolabb kerülni tőle a mai este folyamán. -Van még más is a tarsolyodban, ami érdekelhet?- harapok mosolyogva alsó ajkamba, egyértelműen flörtölve vele, ha pedig idő közben megszabadította az italt a tetejétől, kezére fogok finoman és úgy emelem ajkai hoz az üveget, le nem véve Róla pillantásom, míg kortyolok párat. Őszintén nem tudom, hogy mi történik épp, de élvezem. A testem felpezsdült, a bőröm szinte lángol a hűvös levegő ellenére és talán, csak most értem meg igazán, hogy is szokott ez valójában zajlani a halandók esetében. -Bár kétségtelen, hogy a merészséged is figyelemre méltó...- súgom végül halkan egészen közel hajolva hozzá, mintha csak incselkedni akarnék vele, kivívni valamit, amiben nem is vagyok száz százalékig biztos, de nem azért vagyok most épp távol a megszokott helyemtől, hogy új dolgokat éljek át? Mondjuk, pont valami ilyesmit.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Kérdésére csak egy mosollyal válaszolok, mert méltóságomon aluli lenne kijelenteni, hogy valószínűleg Én képes lennék elvonni a figyelmét bármiről. Nem kell az ilyesmit kimondani, amikor egyébként is egyértelmű, hogy nincs ellenére ez a tánc vagy épp az, ahogy hozzásimulok, amikor a keze olyan magabiztosan mozdul testemen, mintha megszokott mozdulatsor lenne. Azt is kár lenne tagadnom, hogy élvezem az érintését, mert már szimplán a fizikuma, a testalkata olyasmi, ami vonzó számomra, bár ez csak most tudatosul bennem igazán. Aegir volt nekem hosszú évszázadok óta az egyetlen és a tökéletes férfi, bár azok után, hogy ő többször is félre ment, én nem szívesen büszkélkednék el azzal, hogy mindvégig hűséges voltam hozzá. Idióta voltam, mert míg ő másnál szórakozta ki magát, én nem tettem ugyanígy, pedig Malthe is tökéletes példa arra, milyen kellemes társaságra bukkanhat az ember akaratlanul is.
Szembe fordulva vele, míg ő szinte elveszik tekintetemben, én vonásait veszem szemügyre, míg csípőm továbbra is egy ritmusra jár az övével. Kétségtelenül vonzó férfi, bár nem árt emlékeztetnem magam sem arra, hogy az adósom, sem arra, hogy mától konkrétan nekem dolgozik. -Jól teszed, mert kevesen mondhatják el, hogy ép bőrrel megúszták a velem való találkozást.- duruzsolom szemtelen mosollyal, bár én magam sem tudnám megmondani, hogy Malthét miért kíméltem meg egykor és, hogy most miért engedem neki, hogy tenyerei a fenekemre csússzanak. Látszólag semmivel sem különb, mint bármelyik másik férfi ebben a teremben, mégis van benne valami, valami titokzatosság, ami leköti a figyelmemet, felkelti a kíváncsiságomat és még a testemre is különös hatással van. Még az sem lomboz le, amikor elárulja, hogy tolmács, mert ahogyan ezt mondja és amilyen vigyort villant rám közben, még ez is...magam sem értem, mi történik. Mindenképpen érdekes lesz Őt a közelemben tudni, manapság pedig semmi más nem éltet, mint az új és váratlan élmények, amikről ezidáig lemaradtam vagy önként lemondtam, úgyhogy máris élvezem. -Gondolod, hogy rendőrként vagy tűzoltóként izgalmasabb lennél számomra?- biccentem kissé oldalra a fejem, úgy lesek fel rá a szokásos, huncut mosolyommal, csípőm pedig újra és újra az övének feszül tánc közben, bár lehet, hogy mostanra már szándékos is kicsit ez a mozdulat. Tetszik a gondolat, hogy hatással vagyok rá, mert mégis csak másabb, mint egy egyszerű halandó, azokat pedig pillanatok alatt az ujjaim köré tudom csavarni. Kíváncsi vagyok, vajon egy berserker képes-e nekem ellenállni. -Bár igazán hízelgő, hogy izgalmasnak akarsz tűnni a szememben...- duruzsolom pimasz vigyor kíséretében, miközben tekintete folyamatosan enyémet fürkészi, míg végül fel nem veti, hogy szívjunk friss levegőt. Vetek rá egy hosszú, kutakodó pillantást, de biccentek a javaslatára, fordulok is újra háttal neki, hogy úgy induljak az egyik erkély felé, de menet közben azért lekapok a pultról egy üveg italt. -Szóval tolmács vagy...- jegyzem meg hátra sandítva rá a vállam felett, miközben már valamivel kevesebb halandó közt vágom magamnak az utat, az ajtó előtt pedig megtorpanok, szembe fordulok vele és mosolyogva végig mérem tetőtől talpig. -Szerencsére, a testalkatod egész mást sugall, így akár még hasznodat is vehetem...- jegyzem meg pimaszul, talán szándékosan cukkolva, de tény, hogy ez nem feltétlenül olyasmi szakma, ami jól jönne, ha netán Aegir egyik puszipajtása megjelenne. A fizikuma azonban kétségtelenül mást sugall, így legalább visszatartóerőként szolgálhat. Meg mondjuk másként is tudna, de remélem, a friss levegő kisöpri elmémből az ilyesfajta gondolatokat. Ki is tárom hátam mögött az ajtót végül, a hűs levegő bele is kap finoman a hajamba én pedig hátrébb lépkedek a korlátig.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

A tökösségem hallatán elnevetem magam, de lényegében tökéletesen összefoglalta, hogy miről szól ez az egész. Én is úgy képzelem, mint egy végvárat, aki az esetleges veszélyt felfogja, mint egy pajzs vagy tényleg egy hátvéd. Nem, mintha fel akarnám áldozni, mert híján vagyok az ilyesfajta pajzsoknak, szóval nagy eséllyel nem hagynám csak úgy odaveszni. Az alku egyébként is alku, és mi nem abban egyeztünk meg, hogy a halálával teljesíti az egyezségünket, de ez szintén olyasmi, amiről Neki nem kell tudnia. Mint ahogy arról sem, hogy mi mindenre vagyok képes, ha igazán akarom na meg, ha igazán erőm teljében vagyok.
Végül hátvédekhez hűen fordít rajtam egyet, hogy háttal simuljak hozzá, úgy von közelebb magához, a zene ritmusára vagy épp az Ő ritmusára ringatózok is vele, ahogy a tenger szokott nyugodtabb napjain, miközben teszek is egy apró megjegyzést az okos húzására. Válaszul a fülembe suttog, hallom a hangján, hogy mosolyog én meg vele mosolygok. Mondhatnám, hogy ez az egész kellemetlen vagy rossz, de cseppet sem az, ami még számomra is különös felfedezés. Vissza is térek inkább a feladatához, fordulok karjaiban, hogy közöljem vele, innentől több időt kell majd itt töltenie, ami állítása szerint nincs is ellenére. Már csak azért is, mert jobban szemmel tud tartani, ha jól értem szavait. -Főleg, ha egy ilyen pasas figyel a hátam mögé.- jegyzem meg mosolyogva. -Már, ha nem vonja el semmi a figyelmedet.- suttogom pimasz pillantás kíséretében, bár őszintén szólva szerintem, már az is épp elég védelmet nyújt számomra, ha egy ilyen férfi társaságában látnak. Így, szembe fordulva vele, ráadásul ilyen közelről vizslatva, hogy még érzem is szinte a kidolgozott izmokat, őszintén mondhatom, hogy a fizikuma több, mint megfelelő. Azzal sem lesz gond, hogy majd gyanút keltenénk, mert olyan természetesen nyúl a fenekemre és húz újra egész közel magához, mintha begyakoroltuk volna, vagy megszokott lenne. Abba már inkább nem is gondolok bele, milyen kellemesen cseng a szájából a nevem. Felpillantok rá, kíváncsian várom, mit is szeretne tudni, majd halkan kuncogok a kérdésén. -Nem. Igazából az a dolgom, hogy bódítsam őket egy kis itallal. - vonok vállat kecsesen, mosolyogva. -Nem szokásom mindenkivel táncolni.- fűzöm még hozzá, amit akar bóknak is vehetne, ha nem azért keveredtünk volna össze, mert innentől majd nekem...segédkezik.
-Azt még nem kérdeztem, hogy Te mivel foglalkozol, ugye?- ráncolom a homlokom, mert őszintén szólva nem nagyon emlékszem, hogy ilyesmi szóba került volna. Csak azt említette, hogy keres valakit és ugye viccesen megjegyezte, hogy nyaralni jött, de a munkáját nem említette és talán én se kérdeztem. -Simán elhinném, hogy hivatásos testőr vagy.- biccentem kissé oldalra a fejem, ahogy összeszűkített szemekkel kémlelem arcát, tekintetét és próbálom kitalálni, mivel foglalkozhat.

Maybe past is behind us, but there's what we just can't forget

Úgy érzem, hogy nem árt, ha emlékeztetem arra, hogy én egyébként egy istennő volnék, aki nem mellesleg okosabb annál, mint hogy teljes mértékig egy idegenre bízza az életét. És persze az sem árt, ha azzal is tisztában van, hogy mivel kell számolnia, ha netán mégis arra adná a fejét, hogy eláruljon vagy megpróbáljon valamilyen módon kibújni az egyezségünk alól. Ezért hát az erőfitogtatás, a cikázó fény az égen, ami még, csak a jéghegy csúcsa, az általam produkálható legcsekélyebb veszély. Attól még, hogy Ő lesz a védőbástyám, én is nyitva fogom tartani a szemem,, bár én magam sem tudom, hogy mi mindenre kell még számítanom. Talán, idővel Aegir egyszerűen ráun erre az őrültségre, amit a fejébe vett, hogy mindenképpen megpróbálja összetartani az általa szétzúzott családunkat és elfogadja végre, hogy én nélküle is remekül elvagyok.
A további mesedélután - vagy este- helyett el is indulok inkább vissza a halandók közé, ahol hangosabb a zene és kellemesebb a hangulat, de miközben haladunk, most végre én kérdezősködök. -Magányos lélek.- jegyzem meg mosolyogva, ahogy haladok az emberek közt, de aztán váratlanul elé kerülök és miközben a következő kérdésem is felteszem neki, tekintetem az övébe fúrom. Egy hosszú pillanatra el is veszek kékjeiben, ő meg mintha az enyémekben tévedt volna el, úgy bámulunk egymásra. Az egész olyan különös, nem is igazán értem, mi történik, de végül megköszörüli a torkát, elpillant másfelé és előbb felvezeti, majd fel is teszi a kérdését. Bár ekkor én már a zenével vagyok elfoglalva, attól még tisztán értem szavait és míg körülötte ringatózok és forgok,  meg is válaszolom kérdését. -Nagyjából mindig. Hiszen, én volnék a préda , nem?- vonok vállat, megállok előtte és csak bámulok rá egy ideig, mint aki vár valamire. Ő pedig veszi az adást, hogy valamilyen módon ez már talán a mai estére is vonatkozik, mert kezei a csípőmre siklanak és egy apró mozdulattal érezteti velem, hogy azt várja, forduljak meg. Nem, mintha ínyemre lenne, hogy hátat fordítsak neki, de végül mégis így teszek, hagyom, hogy közelebb húzzon magához és még engem is meglep, milyen kellemes érzéssel tölt ez el. Fenekem öléhez simul, végül hátam is mellkasának támasztom, miközben felveszem az általa diktált ritmust és együtt ringatom vele a csípőmet. -Mondjuk, ha így vagy a közelemben, az nem kelt senkiben gyanút. Okos húzás.- jegyzem meg halkan, egyik kezem hátranyúl hozzá, vállára simul, majd onnan tarkójára vezetem, míg másik csípőmön nyugvó kezére téved. Jó pár férfival táncolgattam már -messzebbre nem merészkedtem még - mióta itt vagyok, de valahogy egyik sem töltött el ilyen érzéssel, mint amit most érzek, ahogy Malthe simul hozzám. És ez nagyon különös. -Egyébként ezen a helyen dolgozok, szóval lehet több időt kell majd itt töltened.- szólalok meg újfent, valamivel amúgy is meg kell törnöm ezt az idillt, mielőtt még az érzékeim túlságosan elködösítenék az elmémet. Inkább megfordulok karjai között, ha hagyja és átkarolom lazán a nyakát, hogy úgy beszélhessünk tovább a feladatáról és annak részleteiről. Bár meglehetősen nehéz most erre koncentrálnom, mert valahogy túlságosan is kellemes ez a tánc és az, ahogy teste az enyémhez feszül. De egyszer belefér, nem? Ma úgyis szórakozni akartam.