Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Dec. 28, 2021 8:04 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Talán, nem kellett volna kimerészkednem a tornyomból, mint ahogy máskor se tettem, mert akkor most nem szembesülnék ilyen durván azzal, hogy ez kurvára nem egy játék. Nem paintballozni jár vagy bokszolni a klubba, hanem tényleg, rohadtul lövöldözni. Azt hiszem, csak most, amikor látom a kissé gyűrött és csurom véres Dimitriy, tudatosul bennem igazán, hogy miről szól ez az egész. De még így is, sokkal erősebb bennem az aggodalom, mint az erkölcsi iránytűm jelzése és ez, valószínűleg az arcomra is van írva. A bébi hallatán azért mindezektől függetlenül felvonom szemöldökömet és halovány mosoly jelenik meg ajkaimon. Még mindig a lépcsőn állva alaposabban szemügyre veszem, de nem látom rajta, hogy fájdalmai lennének vagy ilyesmi, amitől furcsa módon megkönnyebbülök. Viszont fáradt. Ez is tisztán látszik rajta, én pedig totál hülyének értem magam, amiért olyan baromságokkal foglalkoztam eddig, hogy mi lesz majd, amikor hazajön. Gyanítom, a háta közepére se kíván most egy közös vacsorát, ahol még majd megtornáztatná az agyát és velem csevegne. Kirill utasítást kap, én a lépcső korlátját markolom feszülten, hogy már az ujjaim is belefehérednek és ezen az sem enyhít, amikor neki lát kigombolkozni. Nem tudom megállni, hogy ne az esetleges sérülések után kutassak tekintetemmel, míg ő megkérdezi az amúgy is teljesen nyilvánvalót. Pillantásom az övéibe fúrom és némán biccentek is egyet, míg azt a pár lépcsőnyi távot megteszem még köztünk és megállok előtte. -Inkább, csak most tudatosult bennem, hogy mennyire komoly ez az egész. - sóhajtom halkan, újra és újra mellkasát vizslatom, majd némiképp hezitálva lesek fel újra arcába. -Nem akarsz pihenni? Máskor is behajthatom az ígéreted...- vetem fel alig hallhatóan, mert bár tényleg izgatottan vártam, hogy hazajöjjön és együtt vacsorázzunk -ez is olyasmi, amit álmomban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet-, de nem akarom fárasztani sem feleslegesen. Nagyobb gondja is van annál, hogy a kamufeleségével enyelegjen. -Ez a te véred, vagy...- bukik ki belőlem halkan a kérdés, nyelek is egy nagyot, bár legszívesebben saját kezemmel ellenőrizném le mellkasát, bár ezt a gondolatot kurva gyorsan el is hessegetem. Szép is lenne, ha neki állnék itt taperolgatni.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Dec. 28, 2021 7:18 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Minden részletesen kidolgozott tervnél előfordulhattak apró malőrök. és ugyan egy éles helyzetben hirtelen kellett döntést hozni, de a Papa mindig igyekezett arra motiválni, hogy egy ilyen leszámolásba ne keverjünk ártatlanokat, mert az ő megölésükre már felkapja a fejét mindenki. Ez igaz is volt, de ma este is egy ilyen ártatlannak volt köszönhető az a bizonyos malőr. Többek között az is, hogy a tisztára mosott ingem tiszta vér lett. A fékcsikorgás bántotta a fülemet, mikor Stepan megállt a ház előtt. Ahogy kiszálltam, és megcéloztam a bejáratot, tudatosult bennem, hogy mára még maradt egy küldetésem, és szinte teljesen megfeledkeztem az ígéretemről, amit Iris-nak tettem a ma esti vacsorára vonatkozóan. Ez legfőképpen akkor testesült meg, mikor belépve szinte rögtön megpillanthattam a lépcső korlátjánál, tekintete pedig végigpásztázott rajtam, bár én is hasonlóképp tettem vele. Meg kellett hagyni, jelenleg sokkal jobb bőrben volt mint én, de ez amúgy is elmondható volt róla. A ruhaválasztást pedig minden épeszű, potens férfi díjazta volna. Láttam rajta valami átsuhanó aggodalmat és nyugtalanságot, főleg mikor még közelebb jött, de még így is megtartotta a tisztes távolságot. - Nyugi bébi, nem eszik olyan forrón azt a kását - reagáltam kissé komótos hangon a ki nem mondott kérdésére, igaz, valószínűleg én is rosszat sejtettem volna, mert ennyire csapzott állapotban még sosem látott. A hangulatomat pedig valószínűleg a fáradtság eredményezte. Nem a ma este szívta le az energiáimat, hanem az elmúlt három nap szinte minden alvás nélkül. De egy igazi férfi betartja az ígéreteit, főleg ha a feleségének tette. Vagy valami ilyesmi. Időközben a másik irányból befutott Kirill, én pedig egyből felé fordultam. - Hozz valami tiszta felsőt - adtam neki utasításba, aki ennek hallatán már ki is robogott, én pedig ismét Iris-ra fordítottam a tekintetemet, közben elkezdve kigombolni az ingem gombjait. - Megijedtél? - kérdeztem tőle, bár talán a mostani helyzetünk mutatta a legjobban, hogy mennyire mások voltunk. Ő a szépség, én pedig a szörnyeteg. Nagyjából pont így néztünk ki.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 27, 2021 10:07 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Órákkal később...
Figyeltem az ablakból, ahogy elindult a kis csapat és bár volt bennem bőven rosszallás is, amiért tisztában voltam a konkrét célokkal, még mindig több volt bennem az aggodalom. Hiszen, a hangulat köztünk épp most kezdett mássá, valami többé válni, mint két idegen, akinek muszáj együtt élnie a fene tudja pontosan meddig, úgyhogy nem igazán szerettem volna, hogy most érjen véget. Már, csak azért sem, mert kezdtem meglátni Dimitriyben olyasmit, ami kíváncsivá tett. Ha már az életem egy részét Vele, itt kell leélnem, meg akartam ismerni jobban, kicsit betekintést nyerni a gondosan felépített falak mögé. Igazából mindez már olyan kezdett lenni, mint egy izgalmas kutatómunka. Lehetne a címe az, hogy "van-e szíve annak, aki lövöldözni indul épp?" vagy ilyesmi. Közvetlenül ezután a randink -vagy micsodánk- kötötte le inkább a figyelmemet. Biztos voltam benne, hogy vissza fog jönni, meg amúgy is, francokat fog kibújni ez alól azzal, hogy feldobja nekem a pacskert. Nem. Hónapok óta nem voltam randizni, úgyhogy ennyit már igazán megérdemlek, ennek örömre pedig igyekeztem is kihozni magamból a maximumot. Mármint, a ruháimat túrtam jó ideig, hogy kiválasszam a megfelelőt, aztán kicsit bepánikoltam és azt kezdtem fontolgatni, hogy lefújom az egészet, de végül összeszedtem magam újra. Fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de akkor is élvezem. Ezt a különös izgatottságot, ezt a játékosságot...be kell hajtanom rajta még egy csókot is, ami miatt megint csak nem hátrálhatok ki, mert arra viszont nagyon vágyom. A fagyos ruszki ugyanis olyan forrón csókolt, hogy attól bárki képes lenne öngyulladni. Végül fél kilenc körül hallom odakintről a fékcsikorgást, majd a becsapódó kocsiaktók hangját, mire azonnal a folyosóra, majd a lépcső korlátjához indulok. Az első, amit megpillantok, hogy Dimitriy csupa vér, mire őszinte aggodalom és riadtság ül ki arcomra és ezzel az ábrázattal indulok meg lefelé a lépcsőn minimális értetlenséggel vegyítve, majd az ötödik lépcsőfokon megtorpanok és alaposan szemügyre veszem a férjemet . -Mi történt?- kérdezem halkan és persze, nem arra gondolok, amit amúgy is tudok, hogy merre jártak és miért, hanem arra, hogy terv szerint mentek-e a dolgok, bár a vért látva rajta, kétlem. Rá is szegeződik pillantásom a foltra, valószínűleg picit el is sápadok, majd Dimitriy kékjeit figyelem. Legalább életben van, én meg még örülök is ennek.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 27, 2021 8:43 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
- Itt - válaszoltam a kérdésére szinte zsigerből, mert már ismertem magamat annyira, hogy ha egy akció után hazaérek, nem fogom kitenni innen a lábamat. És ha ismerné a köröket, amikben mozogtam, ő sem akarná tiszteletét tenni nyilvános helyen. Az itthoni vacsora miatt azonban nem kellett aggódnia, volt egy jó pár strapabíró alkalmazottam, aki mindig gondoskodott az ilyesmiről. Igaz, általában egy főre kellett készülniük, de mennyivel lehetett nagyobb erőfeszítés két főre megteríteni? Nemes egyszerűséggel vontam meg a vállaimat. Már régen nem nyugtalankodtam az ilyen események előtt, az csak zavart volna a koncentrációban. Életem első akciója előtt majdnem kiugrott a szívem a helyéről, és ugyan a természetes ideg ott gyűrűzött valahol a gyomrom körül, de ezt mindig tökéletesen tudtam leplezni. Előtte is számos dolgot lepleztem már el, szóval mondhatni, sikeres volt a dolog. - Hát eléggé megijednének a fiúk, ha sírva összeroskadnék az akció előtt, nem gondolod? - kérdeztem, de továbbra sem tüntettem el a pimasz vigyort az arcomról. Nyugodt voltam, nyugodtnak kellett lennem és nemcsak magam miatt. Az évek és a rutin már amúgy is megtette a maga hatását, és valószínűleg ő roskadt volna össze sírva, ha tudná, mennyi ilyen akcióban vettem már részt. A való élet mindig csúnyán arcon tudta csapni a naiv embereket. Iris pedig még csak most ismerkedett ezzel a világgal, rajtam keresztül. Tudtam, hogy soha nem akar majd részt venni benne. És éppen ezért próbáltam kristálytiszta vonalat húzni kettőnk között. Nem bonyolódhattam bele olyasmibe, ami aztán később megpróbál majd visszahúzni, netán kihúzni ebből. Habár eddig tökéletesen szlalomoztam a vonal mentén, hol átugorva, hol tartva a tisztes távolságot. Az ujjaim nem eresztették az övéit, és szavai ugyan szélesítették a mosolyomat, de sóhajtanom is kellett egyet. Hol is volt most az a bizonyos határ, amit annyira próbáltam meghúzni? Igen, ez volt az a momentum, mikor éppen átugrottam a vonalon. - Nem tudom, hogy zokon vette-e. Nem tűnik egy könnyű esetnek - grimaszoltam, bár furcsa volt róla, mint a feleségemről harmadik személyben beszélni, és most már nem is szívesen haragítottam volna magamra amúgy sem. Ez az este kétféleképpen alakulhatott, és talán nem kívánta a halálomat, de megkönnyebbült volna, ha mégis bekövetkezik. Nem mintha annyira vágytam volna a halálra, még túl sok mindent akartam megvalósítani az életben. Közelebb léptem hozzá, miután befejezte a beszédet, majd az utolsó másodpercben megálltam, mielőtt elértem volna az ajkait. - Tudod mit? Akkor majd a többivel együtt kérem, mikor hazajövök - vált teljesen szemtelenné a hangom, elutasítva az engedélyét a csókra, viszont az illata úgy kúszott be az orromba, mintha arra esküdött volna, hogy az utolsó pillanatban maradásra kényszerít. Elengedtem a kezét, de előtte még szemtelenül rákacsintottam, mintha valami pimasz kamaszfiú lennék. Tisztában voltam vele, hogy a megszokottal ellentétben ezúttal nem én döntök, és ez valahol bökdöste is az agyamat. Ahhoz képest, hogy megfogadtam, hogy semmi sem változik, mégis úgy tűnt, hogy kifordítja a világomat a négy sarkából. - Ne sírj sokat utánam - vágtam még oda neki pimaszul, majd még a háta mögé nyúlva elvettem a kis dobozt, amibe az ajándék karórát csomagolták. Elvégre csak nem hagyom itt. Csak ezt követően indultam el a csukott ajtó felé. Érdekes este elé néztünk, és már biztos voltam benne, hogy ha magától az akciótól nem is féltem, de nem az lesz az egyetlen olyan dolog az este folyamán, ahol izgulnom kellett.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 27, 2021 8:02 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Igazán abszurd volt ez az egész, ahogy konkrétan arról beszéltünk, hogy ő ma este el fog menni és valószínűleg meg is öl pár embert. Ez nem egy kibaszott akciófilm, ahol Mel Gibson leszámol a rosszfiúkkal és emiatt iszonyú szexi lesz minden nő szemében. Itt Dimitriy a rosszfiú, ő az, akit legszívesebben a rendőrnyomozók kergetnének, de talán jobb is, ha nem ezeken jár az eszem. Amúgy is, remélhetőleg valamelyik konkurenciával lesz balhéjuk, azok meg megint csak rosszfiúk lehetnek, szóval kár is lenne órákig gyötrődnöm ezen az erkölcsi dilemmán. Egyébként is randira hív, ami kellőképpen letaglóz annyira, hogy ne az esti programján gondolkozzak, hanem inkább azon, hogy mit válaszoljak. Nem, mintha nem tudnám már előre, hogy amilyen hülye picsa vagyok, úgyis belemegyek a dologba. Kíváncsi vagyok rá. Azon kapom magam, hogy meg akarom Őt ismerni, tudni róla dolgokat, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez bölcs dolog-e részemről. Mert mi van, ha nem fog tetszeni, amit látok? Könnyebb lenne elbújni a lakosztályomban és kivárni, amíg...azt se tudom, mikor lehetne ennek vége. Talán, az egész életem eltelne azzal, hogy várok. -Itt vacsizunk majd vagy elmegyünk valahova?-érdeklődöm óvatosan, bár így utólag el sem hiszem, hogy valóban egy randiról van szó, meg azt sem, hogy igent mondtam. Hetekkel ezelőtt totál abszurdnak tűnt volna ez az egész, bár az is igaz, hogy akkor még Dimitriy sem hívott volna el. Annak a csóknak nem lett volna szabad elcsattannia. Azóta nem vagyok eszemnél. -Hogy a francba tudsz ilyen nyugodt lenni?- kérdezem kétkedve, hiszen még el is vigyorodik, mintha csak sörözni menne a haverokkal vagy nem is tudom, pedig ő...lövöldözni megy, mert egy kicseszett maffiózó. Nem hiszem el, hogy mostantól ebből áll majd az életem. A legdurvább pedig, hogy ezzel hivatalosan én is bűnöző lettem, már csak ezért is, mert tudok róla, hogy hova megy, mégsem teszek semmit, tehát bűntárs vagyok. Mondjuk hülye lennék bármit is tenni. Inkább homokba dugom a fejem. Lesöprök valami koszt a mellkasáról, ami valószínűleg nem is létezik, de túl sok minden jár most a fejemben, túl sok mindent érzek. Leginkább aggodalmat, ami pláne nevetséges. Nem kellene aggódnom érte. Ha lelövik, így járt. Ezt vállalta, ez az élete. Talán, még meg is érdemelné. Tényleg nem értek már semmit, de ez a tipródás el is törpül hirtelen, amikor a feleségeként utal rám és egy csókra kér tőlem engedélyt. Na ez megint meglep. Szerintem látszik is rajtam, mert legalább kettőt pislogok, mielőtt fejemet csóválva elmosolyodnék. -Nem tudom. Úgy gondolod, legutóbb zokon vette? - kérdezem halkan, pimasz mosollyal ajkaimon, lepillantok kezére, mely időközben finoman ujjaimra simultak és egészen elképeszt, mennyire nem érzem idegennek az érintést. Aztán fentebb kúszik pillantásom ajkaira, majd kékjeire és kicsit közelebb húzódom hozzá. -De csak egy apró csók. A többit majd megkapod, amikor visszajössz.- kúszik játékos mosoly ajkaimra, a szóhasználat pedig szándékos. Nem "ha", hanem "amikor", mert biztos vagyok benne, hogy visszajön, bár abban már nem annyira, hogy nem volt totál félreérthető részemről, hogy pontosan mit is fed az a többi. Az a baj, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem kellene erőszakot alkalmaznia ahoz, hogy többet is kapjon és sajnálatos módon, ezzel valószínűleg Ő is tisztában van. Pedig, tartanom kell magam, mert ha ezt hagynám, azzal végképp átlépnénk egy határt, amiben nem vagyok egészen biztos, hogy jó ötlet lenne.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 27, 2021 7:06 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Elég érdekes jelenet rajzolódott ki a szemeim előtt, és erre nemrég még nem fogadtam volna egy fillérben sem. Elvégre az, hogy szembesítettem az életemmel, és azzal, hogy élet és halál urai voltunk, azt hittem, sokkal nagyobb ellenszenvet vált majd ki belőle. Elvégre ő minden volt, ami én nem, más neveltetésben részesült, és abban az életben talán máshogy ítélték meg azt, ha valaki embert ölt. Nyilván nem örült neki, hogy egy gyilkossal kellett egy fedél alatt élnie. De ez volt az életem, és abban az egyben biztos voltam, hogy erről egyetlen nő kedvéért sem tudnék lemondani. Elmosolyodtam, látva a zavart az arcán. Talán ezzel nekem is sikerült elfednem azt, hogy amúgy én sem gondoltam, hogy ki fogom mondani ezeket a szavakat. Az egésznek olyan benyomása volt, mintha randevút egyeztettem volna vele, márpedig én soha nem randiztam. Azt sem tudtam, hogy mi fán terem, és abban még helyt tudtam állni, hogy kinyitom egy nő előtt az ajtót, de asszem ez egy randevúra még nem volt egy egész eszköztár. - Ha nem lőnek le, itt leszek - vontam meg a vállaimat könnyedén, mintha nem is valami komoly dologról beszéltem volna, de a veszély mindig szerepelt a pakliban, a halállal kézenfogva. Sokat tanultam az apámtól, talán ezért voltam mindig magabiztosabb másoknál, de egyszer-egyszer már engem is megérintett a halál szele. És elég elszánt voltam annak érdekében, hogy ezt elkerüljem. Lenéztem a kezeire, mikor a mellkasomhoz nyúlt, mintha csak le akart volna piszkálni onnan valamit. Nem számítottam a mozdulatra, és betudtam az aggódás egy fura jelének. Ez is új volt, hogy aggódott valaki értem. Ráadásul éppen ő aggódott értem, akiről néhány napja még bizton állítottam volna, hogy mindent megtenne azért, ha eltűnnék az életéből. Ez talán még most sem változott. - Ezt viszont nem ígérem - vigyorodtam el. Az szinte garantált volt, hogy nem fogom megúszni karcolás nélkül, de közben nem kerülte el a figyelmét a szóhasználat. Azt mondta, hogy haza. Talán észre sem vette, vagy ha igen, már későn. Úgy állt velem szemben, mintha tényleg a feleségem lett volna, aki éppen valami háborúba engedi a férjét. De valami hiányzott ebből a képletből, és előbb-utóbb egy hozzá hasonló lány - bár sokkal inkább nő - ezt könnyedén felfedezi. - Zokon venné a feleségem, ha a férje most megcsókolná? Amolyan... búcsúzóul - csúsztak az ujjaim a mellkasomon tüsténkedő ujjakra, az arcomra pedig pimasz vigyor ült ki. Elvégre azt tényleg nem tudhatta, hogy milyen formában térek majd vissza a házba. Szerintem megérdemeltem.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 27, 2021 9:55 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Gondolom, már megszokott dolog számára, hogy a legtöbben a halálát kívánják, de én képtelen lennék erre. Nem tudom, mit kellene tennie ahhoz, hogy nálam ezt a szintet elérje, de az biztos, hogy nem ártott még nekem annyit, hogy így tegyek. Én inkább azt szeretném, ha épségben visszatérne, még ha ez azt is jelentené, hogy továbbra is a feleségeként kell majd élnem az életemet. Akkor sem az ő hibája ez az egész, szóval nem akarok én özvegy lenni. Azt se tudom eldönteni hirtelen, hogy bóknak vegyem-e szavait vagy sem a fekete színt illetően, de ahogy végig pillant rajtam, ahogyan rám néz, attól minden porcikám zsibogni kezd, mert kékjei egyértelműen elárulják számomra, hogy mi járhat a fejében. Kicsit úgy is érzem magam, mintha teljesen pucéran állnék előtte, de azért összeszedem magam, nyelek egy nagyot és megköszörülöm a torkom, mint ahogy pár pillanattal később ő is teszi, amikor afelől érdeklődöm, mikor is lesz ez az akció, viszont a korábbi távolság ellenére, most újra közvetlenül elém áll zsebre dugott kezekkel. Ma este. Hangzik el én pedig bólintok. Nem kellene aggódnom érte, hiszen nekem ő senkim. A férjem, de nem azért, mert ő választott vagy, mert én akartam, hanem mert ránk kényszerítették, most mégis azon kapom magam, hogy azt kívánom, bár kimaradna ebből. Főleg, mert pillanatokkal később megemlít valami vacsorát. Halovány mosoly jelenik meg arcomon és néhány másodpercig, csak bámulok kutakodón kékjeibe. -Az remek lenne.- súgom végül halkan lányos zavaromban, valami különös izgatottság lesz rajtam azonnal úrrá, amit próbálok leplezni előtte, de nem vagyok benne biztos, hogy pillantásom nem árul el. -Akkor viszont nagyon ajánlom, hogy ügyes légy ma este. Nem szeretem, ha felültetnek. - viccelem el kicsit a dolgot, de konkrétan most adtam tudtára, hogy azt szeretném, sőt, akarom, hogy ne essen baja, pedig végtére is Ő egy bűnöző. Ha nem lett volna már alkalmam betekintést nyerni a rideg, kemény páncél mögött lapuló Dimitriybe, talán nem is kívánnék ilyesmit, de már minden megváltozott. Semmi sem olyan, mint az elején, amikor elszöktem. Így utólag hülyeség is volt, hogy megszöktem, de lássuk be, egész másra számítottam és bepánikoltam. -És az sem lenne rossz, ha épségben jönnél haza. - fűzöm még hozzá halkan, kezem pedig közben, már valami odaképzelt szöszt seper le mellkasáról, de mindezt csak azért teszem, hogy elkerülhessem pillantását. Lehet, hogy hülye vagyok és most jót mulat magában, amiért a nő, aki pár hete elmenekült innen, most ilyesmiket kér tőle, de lássuk be, azóta minden más lett.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Dec. 26, 2021 7:16 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Most jól esett volna egy kör vodka, ilyen helyzetekben mindig kortyolgatni szoktam valamit. De nyilván az ő dolgozószobája kialakításakor nem ez volt a fő szempont, ő nem iszogatni készült ebben a helyiségben, habár még mindig volt problémám azzal, hogy pontosan mit is csinált. De talán egyszer majd úgy hozza a helyzet, hogy nyíltan rákérdezek, és több fogalmam lesz róla. - Akkor a ritka kivételt képviseled - válaszoltam egy kis vigyorral, elvégre ritkán hallottam ezt a mondatot. Inkább az ellenkezőjével szoktak fenyegetni, már aki meg merte próbálni, mások csendben imádkoztak egy szívrohamért, de ahhoz talán még fiatal voltam. Ő azonban velem ellentétben komolyan beszélt, legalábbis nem lazított a felvett pózon, így tudtam, hogy még mindig komolyan gondolta. Megvontam a vállamat, elvégre ez nem csak rajtam múlott. Sok akcióban részt vettem már, és ezeket meg is úsztam, hisz itt álltam előtte. Voltak neccesebb pillanatok, halásztak már ki pár golyót a testem különböző részeiből, de egy sem bizonyult halálosnak. De ezeket inkább nem soroltam végig neki. A számos tetoválás, ami a testemet díszítette, eltakarta a golyók okozta hegeket. - Szerintem passzolna hozzád a fekete. - Mintha szándékosan bosszantani akartam volna, de amúgy nem volt bennem ilyen szándék. Kikívánkozott a megjegyzés, és valljuk be, kevés olyan dolgot tudtam elképzelni, ami ne állt volna jól neki. De a legjobban valószínűleg az isten adta csupaszság állt volna neki, és már megint témánál volt a fantáziám. Túl gyorsan képzeltem el egy szál semmiben, ez pedig talán ki is ült az arcomra, miközben végigmértem az alakját. Megköszörültem a torkomat, majd annak ellenére, hogy az imént én kényszerítettem magunkat távolságra, most mégis én szeltem át megint, és elé sétáltam, miközben zsebre vágtam mindkét kezemet. - Ma este - adtam választ a kérdésére, elmerülve a kék íriszekben. Furcsa volt látni bennük a ki nem mondott, szinte már tökéletesen elfedett aggódást, és talán ez a szempár késztetett arra, hogy még ne menjek vissza a társaimhoz. Annak ellenére, hogy távol akartam tőle maradni, egy másik felem mágnesként tapadt hozzá. Bár tudtam volna, hogy mit kellene tennem. - Ha hazajövök, vacsorázhatnál velem - böktem ki végül, de legalább egy fél perces hatásszünet előzte meg a szavakat. Abban sem voltam biztos, hogy tényleg kimondtam-e őket vagy képzelődtem.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Dec. 26, 2021 6:17 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Nem először történik már ez, hogy elkezdünk közeledni egymáshoz, míg aztán váratlanul pólust vált valamelyikőnk és taszítani kezdjük egymást. Aztán jön a kényelmetlen bámulás, a zavar és a ridegség, amitől egyáltalán nem érzem jobban magam de, ha ő ilyenné válik, hát én nem fogok a lábai elé csúszni, mint valami kutya. Én is semleges stílust öltök magamra, emögé bújva veszem tudomásul, hogy konkrétan gyilkolni készülnek, azt tervezgették. Mi mást mondhatnék, mint hogy terv szerint menjen minden, de persze igaza van, bólintok is, hiszen a tervek nem mindig jönnek össze. Valami változó mindig akad és ez ránk nagyon igaz, hiszen bármit is terveztünk pár hónapja, az biztos nem volt benne egyikőnknek sem, hogy megházasodunk. Aztán kicsit elfordulok tőle, hátha majd így nem látszik rajtam, mennyire nehéz ezt megemésztenem, de mégis, az valahogy jobban érdekel, hogy Ő is részt vesz-e ebben az egészben, vagy az a fajta főnök inkább, aki otthonról irányít. De nem. Csalódtam is volna, ha így lenne, de azt nem kifejezetten mondanám, hogy öröm tölt el a hír hallatán. Az se kifejezetten tetszik, amit mond, de ezt számára csak egy szemöldökfelvonás jelzi. -Lehet, hogy nem önszántamból házasodtam, de azért a halálodat nem kívánom.- jegyzem meg komoly arccal, miközben újra felé fordulok. -A fekete amúgy sem az én színem, szóval...ha lehet, azért ne halj meg. Fiatal vagyok még az özvegységhez.- kúszik halovány mosoly ajkaimra, de ez olyan hirtelen eltűnik, mint ahogy megjelent. Nem nagyon van most okom mosolyogni, amikor újfent bezárkózott, aminek persze örülnöm kellene, mert legalább ezzel is távolabb tart magától, mégsem örülök. Már magam sem tudom, hogy pontosan mit akarok. Dimitriy iszonyú hatással van rám, a puszta jelenléte is összezavar, ugyanakkor nem akarom tönkre tenni az életem azzal, hogy olyasvalakibe szeretek bele, akibe nem kellene. Már pedig, ha ezt sokáig folytatjuk, tényleg menthetetlen lesz a helyzet. -Na és...mikor lesz ez az akció? - kérdezem halkan, de azért próbálom leplezni a bennem bujkáló aggodalmat, amiért ilyesmit fog csinálni és még baja is eshet. Nem is értem, mi a francért aggódok egy maffiózóért.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Dec. 26, 2021 10:22 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Még a levegő összetétele is megváltozott közöttünk szinte egyetlen perc leforgása alatt. Valószínűleg ehhez annak volt köze, hogy én is elkezdtem a saját kis falamat újra felhúzni magam körül, és a következő pillanatban ő is így tett, mikor keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt. A mozdulata láttán rögtön tudtam, hogy velem együtt ő is bezárkózott. Ezért valahol hálás voltam, mert ezzel a tudtomra hozta, hogy még mindig a helyzetünk tudatában van, az pedig a legnagyobb jóindulattal sem volt normálisnak nevezhető. Hát még nem egyszerűnek. A hangja is semlegesen csendült, mire biccentettem egyet. Még egyik találkozásunk során sem volt része abban, hogy ekkora betekintést kapjon az életembe, és tudtam, hogy ha másnak nem, de elrettentésnek tökéletes. A mellékelt ábra szerint be is vált, szinte tapintani lehetett azokat a láthatatlan falakat. De még soha nem éreztem ennyire szarul magamat emiatt. Soha nem törődtem azzal, ha csalódást okoztam valakinek, és most szándékosan ezen dolgoztam. Életemben először fájt. De nem mutattam ki. - Mindig van valami, ami felülírja a terveket - válaszoltam, mintha csak az időjárásról beszéltünk volna, nem pedig emberek haláláról. Bár talán ez már a sokadik szög volt a nem létező házasságunk koporsójában is. Bár képes lettem volna megváltozni annyira, hogy elfogadjam egy ilyen élet ígéretét. De a saját szüleim példáján át láttam, hogy ezek a házasságok nem olyanok voltak, mint az amerikai filmekben. Hátat fordított, egy ideig az ablakot bűvölve, de még így is rajta felejtettem a tekintetemet. Hirtelen kifogytam a szavakból, pedig mindig akadt egy-két mondat a tarsolyomban, és nem voltam az a fajta, aki nem tud mit mondani. De mire visszafordult, már nagyjából összeszedtem magam. - Igen - bólintottam ismét, válaszul a kérdésére. Az ilyen akcióknál én is jelen szoktam lenni, vállalom a felelősséget azért, ha netán elkalkuláltam valamit a tervemben. - De rád nézve van egy jó oldala is. Talán közelebb az özvegység, mint gondolnád. - A hangom nem árult el túl sokat, de nem voltam teljes mértékben közönyös. Ez velünk járt, ilyen volt az élet mellettünk. Talán ezért nem bajlódtunk az ilyenekkel, mint házasság. Annak ellenére, hogy nem kapott nagy betekintést az életembe, azt ő is láthatta, hogy a napom nagy részét munkával töltöttem, sokszor alvás helyett is ezek kötöttek le, így mellettem még egy igazi feleség is jogosan lenne boldogtalan.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Dec. 26, 2021 8:20 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Nem igazán értettem, mit is jelenthet az a "Nem egészen", mégis ki szabná meg ezt neki, ha a kamu felesége itt áll előtte, igazi meg nincs, de azért furcsa módon valami megkönnyebbülés-félét éreztem. És ez nem jó. Nem kellene érdekeljen, hogy mégis kivel bújik ágyba vagy kivel nem, de a múltkoriak után valamiért úgy éreztem, hogy azt a csókot nem akarom, hogy más is érezze. Azt a heves vágyat, amivel az asztalra döntött, aminek a gondolatába is beleborzongok, mert a fantáziám ennél, már jóval többet is megtett és akármilyen is Dimitriy, a nyakamat tenném rá, hogy nem lenne okom panaszra. Picsába, hogy már megint ilyen baromságokon jár az agyam. Valószínűleg, az ilyen pillanatok miatt van, mint ez is, amikor valahogy minden más elenyészik és, csak azt érzem, hogy ez jó, hogy helyes, hogy Dimitriy nem csak egy gyilkos, agresszív állat, hanem valahol mélyen lapul benne egy gondoskodó, gyengéd, figyelmes Dimitriy is, aki homlokát a tiédhez nyomja és csak csendben együtt lélegzik veled pár pillanatig. Félnem kellene tőle, vagy legalábbis minél inkább távol tartani magamtól, mégis most úgy érzem, hogy nagyobb biztonságban soha nem voltam és nem is lehetek. Végül megtöröm az idillt, még mielőtt túlságosan belesüppednék ebbe az ingoványba, ahonnan tudom, hogy nem lenne kiút, a varázs, a pillanat meg el is száll azon nyomban. Mintha megsütöttem volna, úgy hátrál el tőlem, valahol bánom is, hogy közbe szóltam de tudom, hogy így helyes. Ezt kellett tennem még, ha kényszert is érzek rá, hogy visszacsináljam az egészet, akár hozzá is bújjak. Ő nem egy nagy teddy mackó, amit kedvedre ölelgethetsz, hanem egy maffiózó és erre pillanatokkal később emlékeztet is. Mintha szándékosan akarná tudatni velem, hogy ki is ő valójában, úgy mondja el nekem azt a pár igen semleges hangvételű mondatot. Csak meredten nézek rá összepréselt ajkakkal, ahogy néhány részletet újra és újra megismételek magamban, melyeket ez a jóval ridegebb Dimitriy most a képembe vágott. Össze is fűzöm magam előtt karjaimat, mintha én magam is jelezni akarnám felé, hogy akkor ennyi volt a közeledés, újra fel kell húzni a falakat, hát Ő is épp ezt tette, nem? Egy tucat emberáldozat. Mindez számára hétköznapi dolog, de nekem azért...emlékeztetnem kell magamat arra, hogy az a tucat sem különb nála, náluk. -Nem igazán értem, miért osztottad ezt most meg velem. - jegyzem meg immár a megszokott, semleges stílusban, miközben odébb lépek, hátat fordítok neki és inkább az ablak felé bámulok. Ennél különbözőbb már nem is lehetne az a világ, amelyben én élek és az, amelyikben ő. -Remélem, minden a terveid szerint megy majd.- közöltem végül továbbra is háttal állva neki, elzárkózva pillantásától, ami képes elfeledtetni velem, hogy ő amúgy egy gyilkos. Rengeteg vér tapad a kezéhez, még, ha azzal a kézzel képes gyengéd érintést is produkálni. -Te is mész? - sandítok rá végül a vállam felett, ahogy kíváncsian felteszem a kérdést, lassan újra felé is fordulok, csípőmmel pedig az asztal oldalának támaszkodok még mindig karba tett kezekkel.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Dec. 26, 2021 7:11 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mi férfiak egészen máshogy jelöltük meg a területeinket, ha felfedeztünk egy esélyes vetélytársat. Bár ez szinte ismeretlen terep volt, nem sok olyan nő fordult meg az életemben, akiért beletartottam volna a kezemet a tűzbe, hát még veszélyes vizekre tévedjek miattuk. Márpedig ami nem érte meg, azért nem is vállaltam kockázatot, így pedig egy stresszfaktort ki is tudtam pipálni a sok közül. - Nem egészen - válaszoltam neki, mikor szóvá tette, lényegében engedélyt adva rá, hogy azt dugok meg, akit akarok. A feleségem engedélye nem írta felül a Papa utasítását, úgyhogy ettől nem dobódtam fel. Nem mintha Iris egy másodpercig is komolyan gondolta volna, tekintve, hogy olyan volt az arca, mint aki citromba harapott. Én azért ennél jobban színészkedtem, mikor közöltem vele, hogy eljárhat motelezni. Nagyjából pont ugyanennyire gondoltam rá jólesően. Mióta Iris a házban élt, volt szerencsém belekóstolni a házas életbe, bár abban mindketten egyetérthettünk, hogy normális házasságoknál valószínűleg nem így zajlanak a napok. Valamennyire próbáltam alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ami már nagy szó volt tőlem, mert az első pillanattól kezdve elzárkóztam a kompromisszumtól, mondván, hogy ez az egész nem az én ötletem volt és csak egy púp a hátamon. De nem akartam még egy ellenséget, mert abból volt már bőven. Amikor a homlokának döntöttem az enyémet, az ujjaim pedig eltűntek a hajában, éreztem a testén, hogy meglepődött. Nem számított erre a lépésre, de nem volt vele egyedül, mert ezt én sem láttam jönni. Amikor a mellkasomra csúsztak a kezei, már láttam magam előtt, ahogyan eltol majd magától, de ez nem történt meg. Valahol mélyen hálás is voltam ezért, mert valamiért pár másodperc erejéig a nyugalom szigetén éreztem magam. Még nem éreztem korábban hasonlót, hogy valaki mellett akár egy pillanatig is átjárjon valami ehhez hasonló földön túli megnyugvás. Csak akkor nyitottam ki a szemeimet, mikor ismét megszólalt, így adott volt, hogy elmerülhessek a szemében. Egy ideig nem is válaszoltam. Már többet láttam benne, mint eddig bármelyik nőben az életem során, és habár küzdöttem ellene, de a vonzalmamat nem tudtam elfedni. Kezdett olyan tiltott gyümölccsé válni, ami nem is akarja, hogy annyira tiltott legyen. De nem engedhettem őt be. Kívül kellett tartanom. - Semmit - mondtam halkan, mintha tényleg nem történne semmi, mintha teljesen hétköznapi lenne. Normális körülmények között tényleg az lett volna, de a mi helyzetünk nem volt normális. Még mindig ugyanott tartottam, mint pár napja. Nem tudtam, hogy mit kellett volna kezdenem vele, a mellette kialakuló helyzettel, és emiatt szinte rögtön eltűnt a megnyugvás, hogy ismét visszatérjen a feszített tempó, az agyam pedig ismét teljes üzemmódba kapcsolt. Ki akartam jutni innen, nem akartam, hogy többet lásson belém, mint ami valójában voltam, bár ezzel talán már el is késtem. Szinte rögtön eszembe jutottak a Mama szavai, mikor azt mondta nekem kamaszként, az első komolyabb balhém után, hogy reméli, megtalálom a számításaimat a maffiózó életben, mert szeretni úgysem fog soha senki. Ezek a szavak pedig végigkísértek egész életemben. Kihátráltam a felvett pozícióból, ekkor már kialakítva egy jó fél méteres távolságot, innen fürkészve továbbra is a tekintetét. Ebben a pillanatban egy egész világot tudtam volna összetiporni benne, de a rólam kialakított képét egész biztosan. És jelenleg ez tűnt az egyedüli menekülőútnak. - Az embereimmel egy leszámolás terveit készítettük elő a napokban. Minimum egy tucat emberáldozattal. Natasha amolyan csali a tervben, bevonzza a hozzám hasonló ruszkik figyelmét - tettem hozzá, elég furcsa tárgyilagossággal közölve a tényeket, megtéve az első lépést afelé, hogy emlékeztessem arra, hol is van és kivel él egy fedél alatt. A Mamának igaza volt, soha nem fog szeretni senki. Méghozzá azért, mert nem hagytam.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Dec. 25, 2021 8:46 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Egyértelmű, hogy átlát rajtam, de azért legalább megpróbáltam előadni, hogy egyáltalán nem zavart, ahogy az a nő fogdosta és dorombolt neki. Nekem se sikerülhet minden, talán tiszteletet se tudok majd kivívni magamnak, vállat is vonok tanácstalanul. - Nekem már az elég, ha egy ilyen Natasha nem akar velem szívózni.- válaszolom érdektelenül, na nem, mintha szívesen belemennék bármilyen nemű harcba vele, de azért szócsatákban még én is elég ügyes vagyok. Annak mondjuk örülök, hogy visszahúzta a kis karmait, de nem vagyok biztos benne, hogy ennyivel le is tudtuk az ügyet. Abban viszont igen, hogy köztük volt valami, hiszen én sem taperolok így akárkit. Nem szoktam Kirill karját fogdosni, vagy más idegen hapsiét, hacsak nem kufircoltunk már egy jót és érzem úgy, hogy megtehetem. Akárhogy is, azért amiatt aggódom egy picit, hogy egyáltalán tetszeni fog-e neki az óra, de a kíváncsiságát tény, hogy sikerült felkeltenem. Izgulok is, miközben bontogatni kezdi, kérdezem is a megbeszélésről, amiről most miattam kisétált, de természetesen most is érti, hogy miről van igazából szó. Mert ki tudja, ki ez a Natasha, nem-e a nője aztán én tök hülyét csináltam magamból azzal, hogy próbálok itt területet jelölgetni vagy franc tudja, mit csináltam egyáltalán. Nem is értem. Próbálok is laza lenni. -Azt dugsz meg, akit csak akarsz...- jegyzem meg csak úgy mellékesen, hiszen végtére is ez így van. Nem vagyunk igazából házasok sem igazi pár vagy ilyesmi, hogy bármi miatt is hűségesnek kellene lennünk egymáshoz. A gondolat viszont, hogy azzal a nővel hancúrozzon, ettől még irtó rosszul érint. Kezdek belezavarodni a szerepembe, de ettől még örülök, ha netán az óra tetszik neki vagy esetleg még viseli is majd néha, rá is kérdez, hogy kvittek vagyunk-e, de csak tanácstalanul vállat vonok. Kétlem, hogy ennyivel megköszönhetném neki ezt a szobát vagy bármit, amivel kényelmesebbé tette az ittlétemet, de ezt elmondani már nem tudom, mert közelebb lép és a hajamba túr, homlokát az enyémnek támassza én pedig lehunyt szemekkel merülök el ebben a meghitt pillanatban. Mert ez az. Két tenyerem mellkasára helyezem, de nem azért, hogy eltoljam hanem, mert képtelen vagyok megállni, hogy megérintsem. A szíve erőteljesen dobog kezem alatt, illata már megint lassan belém ivódik és egy pillanatra most egészen úgy érzem magam, mint egy feleség, aki pár pillanat békét nyújt a férjének. Totál elment az eszem, mégsem húzódom el tőle, csak sóhajtok egyet én is halkan. -Mit művelünk, Dimitriy?- suttogom végül halkan, pár pillanattal később pedig felnézek rá és elmerülök kékjeiben. Komolyan azt hittem, hogy az életben nem látnék vonzónak olyasvalakit, aki egész más életstílust tudhat a magáénak, akinek az értékrendje ennyire különbözik az enyémtől, mégis úgy érzem, hogy be fog férkőzni a bőröm alá -meg talán máshova is-, ha ez így folytatódik. Meg azt is érzem, hogy valószínűleg nagyon durván meg fogom égetni magam, ha nem vetek ennek gyorsan véget.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Dec. 25, 2021 7:39 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem szóltam közbe, inkább ráhagytam, hadd higgye azt, hogy beveszem az éppen bődületesen nagy füllentését a féltékenységről. Mert az volt, és hiába próbálta a szavaival megcáfolni, nem hittem neki. Fordított helyzetben ő sem hitt volna nekem. Ez volt szép kettőnk kapcsolatában. Már ha az eddigiek alapján ezt kapcsolatnak lehetett titulálni. - Minden bizonnyal - bólogattam szemtelen vigyorral a képemen, mikor éppen arról beszélt, hogy a feleségemként több tisztelet érdemel, és talán az első alkalommal valami ilyesmire gondolt a megalázás alatt. Bár ezt nem kenhette rám, nem én fizettem le Natasha-t, hogy másszon rám. Bizonyára nem tudott ellenállni a sármomnak - most sem. - De nem hiszem, hogy képes leszel megtanítani pár orosz maffiózónak, hogy mi a tisztelet - fűztem hozzá, elvégre nem akartam, hogy egy álomba ringassa magát. Sok mindent el lehetett rólunk mondani, de azt nem, hogy igyekeztünk más kedvére tenni. Amit én most csináltam... az például teljesen új volt még tőlem is. Soha senkinek nem tettem még ilyen gesztust. Próbáltam nem is nagyon kutatni az okát annak, hogy most miért tettem vele kivételt. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és mikor megfordultam, már ott állt velem szemben, így téve még hátrafelé pár lépést. Mintha attól félt volna, hogy hátba támadom. - Oh. Már tűkön ülök a kíváncsiságtól - válaszoltam, letéve az asztal sarkára a kis tasakot, és kíváncsian húztam ki belőle egy kisebb dobozt. Közben továbbra is figyeltem a szavaira, de csak vállat vontam. - Nem akartam megd*gni, ha erre vonatkozik a kérdésed. És tudom, hogy erre vonatkozik - kerestem meg a tekintetét, szám sarkában a már jól megszokott pimasz somolygással, miközben a kezeim továbbra sem álltak meg, tovább folytatták a kicsomagolást. A doboz formája alapján már volt egy elképzelésem az ajándék kilétéről, és mikor előkerült a benne lapuló tárgy, egy halk füttyentést engedtem szabadjára. Nem tűnt olcsó ajándéknak, raádásul tényleg nem számítottam rá. Mikor megvette, még nem tudott erről a szobáról, így tényleg tekinthettem őszinte gesztusnak. A kezemben tartottam az órát, a tekintetemet ekkor azonban már Iris ejtette rabul. Valamiért nem tudtam kimondani azt, amit ő kimondott nekem. Azt, hogy köszönöm. Pedig tényleg örültem, még ha nem is tudtam olyan jól kimutatni. Elég régóta éltem abból, hogy nem mutattam ki az érzéseimet, ebben kiköpött Papa voltam. - Szóval ezzel vagyunk kvittek? - kérdeztem, de szinte nem is vártam tőle választ, elé léptem, felemeltem a kezemet, és az ujjaimmal a szőke haja után nyúltam, elveszve vele a tincsek között. Azonben nem csaptam le az ajkaira, helyette a homlokomat döntöttem az övének, majd lehunytam a szemeimet, és sóhajtottam egyet. Nem tudtam, honnan jött a mozdulat, talán már fáradt voltam a több napnyi feszült munkatempó miatt, izgultam az akciónk sikeréért, és ebben a pillanatban végre úgy éreztem, hogy nem kellett megjátszanom magamat.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Dec. 25, 2021 6:52 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Megfordul a fejemben, hogy talán nem bölcs dolog azzal a nővel ujjat húznom, már csak azért sem, mert Dim valószínűleg még mindig fontosabbnak tartja, mint engem, azaz talán leolt és közli, hogy menjek a helyemre vagy ilyesmi, de nem ez történik, amikor oroszul megszólalok. Azért a mosolyért, ami megjelenik az arcán, már megérte megkísérelnem, hogy a helyére tegyem Natashát és még, mintha valami büszkeség-féle is csillanna a szemeiben. Még igazat is ad nekem, mintha csak azt üzenné ezzel a nőnek, hogy felesleges is tovább próbálkoznia, mert nem kíváncsi rá. Vagy nem tudom, de azért örülök, hogy nem az lett ebből, mint ami először megfordult a fejemben, még pedig, hogy "Iris, húzzál a szobádba" vagy hasonló. Aztán, már csak azért is, hogy éreztessem kicsit, hogy most már valóban itt vagyok még, ha el is szöktem nem rég, egy ajándékot teszek le Dimitriy elé az asztalra. Itt is meg van a fejemben a forgatókönyv arra, hogy vajon miként fog ez lezajlani, de megint csak nem lesz igazam, mert a férjem , a lehető legelegánsabban elnézést kér a társaságtól, tenyerét a hátamra simítja és kiterel onnan. Azt hittem, majd hümmög egyet és folytatja inkább ezt a - minden bizonnyal nagyon fontos - megbeszélést, de kellemeset csalódok. Nem is értem, nem is akarom érteni, de nagyon élvezem, hogy így viselkedik velem, meg azt is, hogy már megint egy olyan édes vigyor jelenik meg az arcán. A fenébe is. Ez az egész kamuházasság meg "távol tartom magam tőle és nem bonyolódok semmibe" dolog kezdett kicsúszni a kezemből. Minél több oldalát van szerencsém meglátni, annál inkább rá kell jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem vele kapcsolatban. Egész elviselhető pasas. Kivéve, amikor a fülembe suttagja milyen is vagyok, amikor féltékeny vagyok. Forgatom a szemeimet, igyekszem közömbös maradni, miközben ajkaimon azért megjelenik egy apró mosoly, ami aztán nevetéssé duzzad. -Cuki? - kacagom el magam, de aztán némi komolyságot erőltetek vonásaimra.-Csak szeretnéd... - hazudom. -Mindössze úgy éreztem, hogy akár kamu ez az egész, akár nem, akkor is több tiszteletet érdemlek a feleségedként.- vonok vállat kecsesen és persze, erről is szólt részben ez az egész, ugyanakkor azt is a nő tudtára akartam hozni, hogy nagyon nem kéne Dimitriyt taperolnia. Kurvára nem. Igen, féltékeny vagyok a francba is. Nagyon, de ezt akkor sem fogom bevallani neki. Az óra felől érdeklődik végül, hogy mennyire szántam tényleg ajándéknak, mire hosszan rápillantok és sejtelmes mosolyt villantok rá. -Is-is. - vonok vállat finoman, miközben besétálok előtte a szobába, ha már maga elé engedett, majd szembe fordulok vele és háttal megtéve még pár lépést folytatom. -Úgy gondoltam, ha egyszer kiérdemled, majd megkapod, de elnézve ezt a szobát, már ki is érdemelted.- mosolygok továbbra is, majd újra körbepillantok a szobán, amit nekem csináltatott. Iszonyú édes volt ez tőled, akármilyen maffiózó. -Biztosan nem zavartam meg semmit?- kérdezem és még én is meglepődöm rajta, hogy igazából talán nem is a találkozóra gondolok, hanem inkább arra a Natashára. Lehet a szeretője vagy ilyesmi.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Dec. 25, 2021 8:55 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Még nekem sem árulta el a Papa, hogy meddig kellett fenntartanunk ezt a látszat-házasságot, és ugyan szerettem volna tudni, hogy mire ment ki pontosan a játék, megérte-e egyáltalán azt az áldozatot, amit mindketten meghoztunk érte, de egyelőre csak sötétben tapogatóztam. Iris pedig még annyit sem tudhatott erről az egészről mint én, az ő apja sem dalolhatott többet, mint az enyém. Egyelőre úgy tűnt, hogy nem pár hónapról volt szó, így tényleg komfortosabb megoldásnak láttam, ha kap egy saját szobát a tervezgetéshez. Nem sajnáltam tőle, azt pedig, hogy megérdemelte-e, még nem döntöttem el. Már jó ideje egy fedél alatt élt velem, és még egyszer sem próbálta átvágni a torkomat alvás közben, úgyhogy ez már mindenképp jó pontnak számított. Amúgy nem rajongtam a féltékeny cicaharcokért, feleslegesnek tartottam őket, amolyan női hülyeségnek, ami nem termelt értéket. Most mégsem léptem közbe, pedig hétköznapi esetben megtettem volna. És nem azért, mert annyira élveztem magamon a vörös hajú démon tapadós ujjait, hanem mert Iris reakciója még az én elképzeléseimet is felülírta. Főleg mikor tökéletesen kontrázott Natasha oroszul elmondott szavaira. Még az én arcomon is megjelent egy elismerő mosoly, de csak azért, mert a meglepődöttséget nem engedtem kiülni az arcomra. A két nő nagyjából úgy feszült egymásnak, mint ég és föld. - Ez végül is igaz - biccentettem Iris szavaira, továbbra is azzal az elismerő féloldalasommal az arcomon, ennek hatására pedig Natasha is visszavonult, és levette rólam a kezét. Legalább nem nekem kellett. A következő felvonásra azonban még én sem számítottam. Már magára a mozdulatra sem, amivel Kirillnek jelzett. Ott abban a pillanatban megláttam benne valamit, amit eddig még nem, és ami a kelleténél is jobban tetszett. Az alkalmasságot erre az életre. És valljuk be, erre egy fillérben sem fogadtam volna korábban. Habár arról sem feledkezhettem meg, hogy a gesztus inkább szólt Natasha iménti előadásának, semmint ténylegesen nekem, de ha ez kellett ahhoz, hogy kicsalogasson belőle valamit, talán minden nap nőket kéne idehívnom. Mikor letette mellém a kis tasakot, kíváncsi szemmel fürkésztem, vajon mit rejthet, de nem értem hozzá. - Ha most megbocsátotok - fordultam körbe az eddigi társaságom körében, majd elnyomtam a cigarettacsikket, és az így felszabadult kezembe a tasakot fogtam, míg a másik tenyeremet Iris hátára csúsztattam, ezzel a mozdulattal invitálva őt ki a helyiségből, majd mikor vele együtt kiléptem a dolgozószobámból, és becsuktam mögöttünk az ajtót, elvigyorodtam. Egyelőre nem szóltam egy szót sem, ismét Iris hátára siklott a kezem, és tovább kalauzoltam a hallban, hogy ezúttal az ő dolgozószobája felé vegyük az irányt. - Cuki, mikor féltékeny vagy - suttogtam oda neki, habár talán még életem során egyszer sem használtam a cuki szót. Közben nem feledkeztem meg a tasakról, amit nekem szánt. Elvileg. - Ezt tényleg nekem szántad, vagy csak kapóra jött a vörössel szemben? - pimaszkodtam tovább, de már kíváncsi voltam, mi lapult a dobozban. Amikor a dolgozószoba ajtajához értünk, kinyitottam előtte, várva, hogy ő lépjen be előbb. Az udvariasságomra nem lehetett panasza. Csak a modoromra. És egy-két (sok) viselt dolgomra.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Dec. 24, 2021 10:48 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Iszonyú kedves volt ez tőle és nem is igazán tudom hirtelen, hogy mit kellene gondolnom erről. Ha megpróbálom úgy felfogni, hogy egyszerűen csak kedveskedni akart nekem, az agyam rögtön visítozni kezdi nekem, hogy "error". Mégis, miért lenne kedves velem valaki, aki a háta közepére se kíván, akinek az agyára megyek meg úgy általában, csak azért tűr meg, mert muszáj? Mondjuk, arra már sikerült rájönnöm, hogy annyira ő sem érzéketlen, mint gondoltam, de azért álmodni se mertem volna arról, hogy majd azon lesz egy nap, hogy én jobban érezzem magam itt. Mert végtére is, ez azt a célt szolgálja, azért csinálta, nem? Meg, mert megkértem rá, de én csak egy asztalt kértem. Nem vagyok egy hálátlan szuka. Nem szeretek se kérni, se megköszönni dolgokat de, ha valaki ilyesmit csinál - főleg Dimitriy-, akkor azért megerőltetem magam én is. Ezért is sétálok oda az ajtóhoz, hogy aztán lányos zavaromban, igen röviden megköszönjem, amit kaptam tőle, féloldalas mosolyára és tornyos megjegyzésére pedig hasonlóan reagálok, hogy aztán komoly arccal biccentsek mindenkinek, akit bemutat. Igazán érdekes kis csapat, nem is lenne baj velük, csak az a vörös lotyó ne pöffeszkedne ott mellette. Na attól, ahogy az a nő rám néz, még nekem is gyilkolhatnékom támad, hát még amikor Dimitriy karjára simítja gusztustalan pracliját és - már, csak azért is- oroszul döngicsélni kezd neki csak, hogy érezzem, mennyire nem tartozom ide. Értem én a célzást. Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy a vérnyomásom egy ferrariéhoz hasonlóan gyorsul fel, már csak amiatt is, mert értem , amit mond. Nem akartam ezt megosztani a ház egyetlen lakójával sem, de most nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak valami csípőset. Teszek én rá, hogy ki ez a nő vagy, hogy mennyire vagány csaj. Elmosolyosom az ajtóban állva, de ez cseppet sem kedves mosoly, majd megköszörülöm a torkom és, csak annyit mondok, hogy " nem mindenki érdemel ugyanolyan figyelmet ", majd várom a hatást. Igazság szerint először is arra számítok, hogy Dimitriynek leesik az álla, amiért értem az anyanyelvét, másrészt pedig, hogy Natasha feje remélhetőleg vörösebb lesz, mint a haja. -Egyébként, neked is hoztam valamit. - pillantok vissza a férjemre, közben intek Kirillnek, hogy a megfelelő tasakot legyen szíves odahozni, majd kezembe véve azt, a lehető legnagyobb magabiztossággal bentebb sétálok és Dimitriy elé teszem az asztalra. A tasak egy dobozt rejt, abban pedig egy igen stílusos karóra van, amit már csak azért sem hagyhattam ott, mert párban árulták és a női verzió iszonyúan megtetszett. Eszembe jutott, hogy csak szimplán elteszem vagy ilyesmi, de tekintve, hogy ez a némber épp rá akar mászni...nem is értem, miért zavar ez annyira, de az biztos, hogy nem fogom szó nélkül végig nézni. -Párban árulták. Gondoltam, jobb helyen nem is lehetne, mint a férjemnél.- hangsúlyozom szándékosan az utolsó szót, miközben Natashára sandítok mosolyogva, bár tényleg nem értem, miért csinálom ezt. Nevetséges, hogy féltékeny vagyok, hiszen konkrétan, csak papíron van hozzá közöm, ráadásul ez a nő sokkal jobban passzol az Ő világába, mint én valaha tudnék.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Dec. 24, 2021 7:59 pm
Siri.Rasmussen felhasználónak tetszik ez a poszt.
Kíváncsi voltam, hogy Kirill mikor fogja bemondani az unalmast erre az egészre, igaz, egyelőre még nem mutatta jelét annak, hogy problémája lenne a lánnyal. De reméltem, nem együtt járták az üzleteket, mint valami barátnők. Bizarr lett volna, pedig láttam már érdekes dolgokat, de erre nem lettem volna felkészülve. Kirill elkalauzolja a lányt a dolgozószoba felé, én pedig egy sóhajt követően visszatértem a többiekhez, hogy a térkép fölé hajolva újra mutogatni kezdjek. Ismerték a szituációt, pontosan tudták, hogy Iris egy színjáték része volt, azt is tudták, hogy mennyire főtt miatta a fejem, mikor elszökött. Vagyis, nem az enyém, de ezt már sokszor végigrágtuk. Felőlem maradhatott volna Franciaországban. - Szóval a raktár bejárata itt van - böktem az egyik pontra, majd gyors irányváltással ráböktem egy másik pontra. - Itt pedig van egy kamera, aminek... - Ekkor szakadt félbe a mondatom, mert meghallottam a halk kopogást az ajtófélfán, a tekintetem pedig rögtön a kicsit sem váratlan vendégre siklott. Ha választanom kellett volna, hogy vajon csendben felsétál-e majd az emeletre vagy pedig személyesen is megköszöni a meglepetést, én is az utóbbira tippeltem volna. Valahol mélyen vágytam is rá, hogy így tegyen, de ezt akkor se vallottam volna be, ha kínoztak volna. Felé fordultam, majd egy féloldalas mosollyal lassan megvontam a vállaimat. - Valószínűleg kényelmesebb lesz egy saját dolgozószoba, mint egy zsúfolt torony - mondtam neki, a mondat végét szándékosan elviccelve, de ezt a belső poént úgysem értette rajtunk kívül senki más. A mosolya hálás volt, emellett viszont zavarban volt, ami még tetszett is, kár, hogy társaságunk akadt. Ismét szívtam egyet a cigarettából, majd körbenéztem. Iris nem ismert innen senkit, nem mintha veszített volna ezzel bármit is, egytől egyig sáros, gyilkos alakok, akárcsak én. Minden zsák megtalálta a foltját, ha üzletről volt szó. - Iris, ők itt - mutattam a három férfira és a köztük álló nőre. - Leo, Konstantin és Stepan. Ő pedig Natasha - böktem a társaság egyedüli női tagjára, aki egyébként megtestesítette a mi ruszki ideálunkat a gyönyörű kék szemeivel és az élénk vörös hajával, a kirívó öltözködéséről nem is beszélve, és nem túl barátságos tekintettel méregette a feleségemet. Iris számára ezek a nevek nem voltak mérvadó információk. Nem fognak együtt grillezni a hátsó kertben, ezek egészen másfajta körök voltak. Már készültem volna mellé lépni, hogy a hátára simítva a kezem, kivezényeljem innen, hisz semmi neki tetszőt nem hallott volna, ha itt marad. Csak ismét ráerősítettem volna a hideg ruszki mivoltomra, akinek nem szent az emberélet. Ezt a fejezetet pedig nem volt kedvem újranyitni. Végül nem jutottam el a mozdulatig, mert Natasha mellém lépett, és a vállamra fonta az egyik karját. Egyértelmű volt, mire ment ki a játék, főleg mikor búgó hangon, oroszul kezdett beszélni hozzám. Valami olyasmit, hogy nem érti, miért foglalkoztam azzal a nővel, aki otthagyott a francba. Mondjuk erre én sem tudtam a választ, még az esélyt sem adta meg, de ezen már túlléptem. És semmilyen cicaharc miatt nem akartam újratárgyalni magamban. Mégsem léptem közbe, és nem állítottam le a tovább kígyózó nőt. Talán csak kíváncsi voltam, hogyan reagál Iris. Kötöttek kellemes emlékek Natasha-hoz is, de az utóbbi időben Iris túl gyakran gyűrűdzött be a fejembe, és állandóan azon kaptam magamat, hogy azon tűnődöm, hogyan kedveskedhetnék neki. Ez pedig valami kóros dolog tünete lehetett.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Dec. 24, 2021 4:14 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs
Nem tudtam mást tenni a történtek után, mint megint csak szorgosan elkerülni Dimitriy-t, már amennyire lehetséges volt ez és a minimumra redukálni az összetalálkozások számát. Már csak amiatt is, mert iszonyúan zavarban voltam, már a gondolatától is annak, ami köztünk történt. Olyan magabiztosan és határozottan állítottam az elején, hogy köztünk soha, semmi nem lesz, erre ezt műveltem. Hiszen, én csókoltam meg őt és komolyan képes lettem volna hagyni, hogy tovább fajuljanak a dolgok, ha Kirill nem kopogtat. Konkrétan segget csináltam a számból, vagy hogy szokás ezt mondani. Rájöttem arra is idővel, hogy a legkönnyebben úgy kerülhetem el, ha minél többet csavargok. Ma például úgy döntöttem, hogy ideje elmennem bevásárolni és új cuccokat szereznem, talán kicsit a lakosztályomat is csinosítani és, míg eddig kínosan ügyeltem rá, hogy Kirill láthatatlan legyen - majdnem még számomra is- ma hasznosítottam: ő volt a hordár, miközben a plázában bandukoltam az üzletek között. Na mondjuk két szó se váltottunk, de hűségesen cipelte a cuccaimat, szóval egész jó fej volt. Az ajtón belépve, szinte rögtön Dimitriy az első, akit észreveszek a dolgozó szoba ajtajában, ahogy lezserül az ajtófélfának dől cigarettával a kezében és pár pillanatig csak néz. Esküszöm, tiszta libabőr vagyok már ettől is, de azért óvatosan elmosolyodok és vállat vonok, mintha így üzenném neki "Bocsi, édes. Néha ilyen is kell." Aztán kommunikálnak valamit Kirillel, aki erre leteszi a cuccaimat szépen, óvatosan az egyik ülőalkalmatosságra és megindul az egyik ajtó felé. Én meg követem, mert hát gondolom ez a cél, szóval csendben utána indulok, lopva meg Dimitriy felé sandítok, majd benyitok a szobába, aminek ajtaja mellett Kirill félre áll az utamból és int, hogy menjek be. Egy pillanatra átsuhan az agyamon, hogy talán most leszek fejbelőve, de amikor megpillantom, mit rejt az ajtó, leesik az állam. Mármint, persze, kértem tőle egy tervezőasztalt, de arra nem számítottam, hogy saját dolgozószobám is lesz. Nem tudom megállni, hogy ne jelenjen meg arcomon egy gyermeki, széles mosoly, miközben végig nézek mindent alaposan, ujjaimmal is végig simítok a bútorokon, végül megállok pár pillanatra és, csak bámulok elképedve magam elé. Hát miféle maffiózó képes ilyen figyelmes lenni? Ajkamba harapva mosolyodok el, ahogy sarkon fordulok és kitipegek onnan, hogy aztán megcélozzam a nyitott dolgozószoba ajtaját, ahol az imént volt, de a küszöbnél megtorpanok, mert Dimitriy nem egyedül van. Kicsit zavarba is jövök, eszembe jut, hogy inkább el is sétálok onnan, de végül előhúzom az illedelmesebbik felemet és halkan kopogok az ajtófélfán. -Zavarok?- kérdezem szelíd mosollyal végig pillantva a társaságon, majd tekintetem megpihent a férjem arcán és, ha nem szakítottam félbe semmi fontosat, akkor folytattam. -Csak meg akartam köszönni az új dolgozószobát. Nagyon tetszik. - intek is kezemmel a szoba irányába, mosolygok zavaromban, igazság szerint még nem nagyon találkoztam itt másokkal, akik előtt fogalmam sincs, hogy a feleségeként kellene viselkednem, vagy tudnak erről a színjátékról?
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Dec. 24, 2021 6:40 am
Eltelt egy pár nap a dolgozószobai incidens óta, én pedig könnyen megállapítottam, hogy nem volt túl sok átfedés a kettőnk élete között. A házban néha látni véltem, habár ennél nyilvánvalóbban már nem is tudott volna kerülni, még ha néha össze is akadt a tekintetünk, mikor a dolgozószoba közelébe jött, azonban mikor elhagyta a házat, olyan helyekre ment, ahova én soha nem jártam. Ha hétköznapi emberek lennénk, valószínűleg soha nem találkoztunk volna. Amit ő feltehetően nem bánna. És feltehetően én se. Utáltam a tiltott gyümölcsöt, és annak ellenére, hogy nemrég a határokat feszegettük, még mindig így tekintettem rá: a nőre, akivel nem tehettem azt, amit akartam. Kezdett frusztráló lenni, hogy míg száműztek az életemből minden más örömforrást, beleértve a régi barátnőimet is és Sienna-t, addig egy karnyújtásnyira volt tőlem a feleségem, aki... mindegy. Már elmúlt dél, az íróasztal fölé görnyedtem egy pár másik fickó és egy nő társaságában, ujjaim egy térképen cikáztak fel-alá. Kirill okkal törte ránk az ajtót a minap, azóta nem volt nyugodt nappalom, sem éjszakám, és ha akartam volna sem lett volna időm a feleségemmel foglalkozni. A Papa nem hagyott szinte még levegőt venni sem. Én az ennél jóval egyszerűbb módszereket kedveltem, nem az ilyen habos-babos csomagokba burkolt, jól kidolgozott faszságokat. Ez a Papa mániája volt. Iris még kora reggel elment valahová, Kirill pedig ment utána, ahogyan attól még továbbra sem tekintettem el, de nyomatékosítottam a diszkrétséget. A lány már tudta, hogy sehol nincs egyedül, de talán ez a barom meg tudta oldani, hogy ne ennyire feltűnően legyen a nyomában. Nem tetszett, hogy ennyi ideig házon kívül voltak, de legalább alkalom nyílt arra, hogy Iris megkapja, amit akart. Én tartottam magamat az ígéreteimhez, így a délelőtt folyamán minden olyan cuccot, ami kellett neki a... fogalmamsincsmihez, bevittek egy eddig üresen álló helyiségbe. Nem akartam nagy ügyet csinálni abból, hogy képes voltam végre valakinek a kedvére tenni, méghozzá teljesen önzetlenül, de mégis valami belső büszkeség szurkálta a gyomromat miatta. Éppen nagy magyarázásban voltam, mikor hallottam a bejárati ajtót, így szinte a mondat közepén sétáltam a nyitott dolgozószoba ajtajához, és nem is tévedtem, Iris érkezett haza, mögötte pedig Kirill, egy csomó szatyorral a kezében. Nők. Nekidőltem az ajtófélfának, szabad kezemmel megfogva a cigarettámat, kifújva a füstöt, egy ideig Iris szemeit fürkészve, majd a háta mögött álló Kirillre pillantottam, és a fejemmel intettem neki, hogy mutassa meg a lánynak az új dolgozószobáját. Ami nem a szobájában volt, nem is a nyugati torony környékén, hanem itt lenn, a földszinten, közel az enyémhez. Ahhoz képest, hogy három napja még egy koszos, rohadásszagú helyiség volt, egész szép munkát végeztek rajta, én biztosan örültem volna egy ilyen dolgozószobának. Mikor Kirill vette az adást, és kalauzolni kezdte a lányt, én visszafordultam az asztal felé. Két forgatókönyv volt a fejemben: az egyik, hogy Iris csendben örömködik majd, elvégre én tényleg beletettem a szívemet és lelkemet - vagy mimet -, hogy a kedvére tegyek ezekkel a holmikkal és a dolgozószobával, a másik pedig, hogy rögtön visszajön és megosztja az örömét velem.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.