finding a spark deep down in the dark it's far from easy but I needed a brand new start
Nem hiányzott ez a találkozás. Sem. Ahogy az előző sem. Meghagyhatta volna nekem a szép emlékeket, ha pedig mindenáron vissza akart térni az életembe, tudtam volna jobb javaslatokat tenni, de ami történt, megtörtént. Ezért sem voltam rest megajándékozni egy hamiskás kis mosollyal, amikor azt mondta, ne nézzem amatőrnek. – Itt állok előtted – tártam szét a karjaimat, mintha csak arra próbáltam volna rávilágítani, hogy talán mégis van még mit csiszolni a profizmusán. Amikor végre leengedte a könyvet, elégedetten vettem szemügyre a szája szélén tündöklő sérülést; én is ott hagytam a nyomomat. Elgondolkozva méregettem az arcát, a padon kényelmesen ülő alakját, de hiába is próbáltam leolvasni róla, hogy mégis miért így kellett újra az utamba kerülnie. Nem volt a homlokára írva. – Kettőnk közül nem én rendelkeztem megbízással – jelent meg a szám sarkában az előző kis mosoly. – És megleptél – vontam vállat könnyedén, mintha nem épp az lett volna a téma, hogy otthagytam-e a fogam valahol vagy nem. – Nem igazán számítottam... ilyen jellegű viszontlátásra. – Újra összefontam a kezeimet a mellkasom előtt, úgy tanulmányoztam tovább. – Szóval kinek dolgozol? Esetleg szabadúszó vagy? Egyáltalán a neved valódi volt? – soroltam a kérdéseket gyors egymásutánban... pedig tulajdonképpen egyikre sem reméltem választ. Az előbb amatőrséggel vádoltam, de én is tudtam, hogy nem az. Eddig ő jutott a legközelebb ahhoz, hogy tényleg megöljön.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : henry cavill Posztok száma : 52 User neve : dimitriy Csoport : berserker Pontgyűjtő : 50 Lakhely : all around the world Foglalkozás : fejvadász Keresem :
the hardest thing I have ever done is
walk away still madly in love with you Kor : 136
Malthe Hjelm —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 13, 2021 10:20 pm
Továbbra sem engedtem le a könyvet, még akkor sem, mikor megállt, és ugyan tisztes távolságot tartva de a szemeimbe nézett. Mindegy, majd megnézem a filmet, eddig még az elvétett pillanatok alatt sem tűnt túl izgalmasnak a könyvváltozat. Végigmértem, nem kerülte el a figyelmemet a heg, ami nem forrt be a múltkori találkozásunk óta. Nem is annyira meglepő, elég kevés idő telt még el, és ha saccolnom kellene, még legalább három árnyalatot fog felvenni, míg végleg eltűnne. De hasonló cipőben jártam én is, a szám széle volt felrepedve, és akárhányszor szóra nyitottam a számat, megfeszült a sérülés. Nem úgy kívántam viszontlátni Aviva-t, mint ahogy történt, de ezzel kellett gazdálkodnom. Talán mindketten el tudtuk volna viselni, ha ez az újraegyesülés soha nem történik meg, legalábbis nem olyan céllal, mint ahogy végül történt. - Egy parkban? Fényes nappal? - kérdeztem, a hangom azonban nem volt túl árulkodó. - Ne nézz teljesen amatőrnek - fintorodtam el, habár az, hogy itt állt velem szemben és éppen hozzám beszélt, akár azt is jelenthette volna, hogy tényleg amatőr volnék. De ő éppen annyira volt az, mint én. Elvégre még én is tudtam járatni a lepénylesőmet. Összecsuktam a könyvet, majd letettem magam mellé, és egy sóhajt követően széttártam a karjaimat, úgy dőltem hátra. Azt már a háttéranyagból tudtam, hogy nem én voltam az első, és valószínűleg nem is az utolsó, aki megpróbálta megölni. Arról is tudtam, hogy nem egy vasat tartottak a tűzbe, így akár rajtam kívül más is vadászhatott rá egyazon időben. Ez a gondolat furcsa idegességet ébresztett a gyomromban. Nem szerettem, ha valami kicsúszott az irányításom alól. Márpedig ebben a sztoriban minden többtényezősnek bizonyult. - De ezt akár kérdezhetném én is. Az én agyvelőm sem folyt szét a padlón - vontam meg a vállamat, mintegy összegzésként, kíváncsian várva, vajon ezt mivel fogja majd megmagyarázni. Habár én sem kezdtem heves magyarázásba azt illetően, hogy egyszerűen kisétáltam, megkímélve az életét. Ha rájött, hogy fejvadász vagyok, azt is tudhatta, hogy nem hagyok szemtanúkat élve, ahogyan a prédát sem hagyom elsétálni. Főleg nem én sétálok el.
coded by eirik
Vendég —
Malthe & Aviva
finding a spark deep down in the dark it's far from easy but I needed a brand new start
Muszáj volt kiadnom magamból azt a rengeteg frusztrációt és feszültséget, ami körbevett. Válaszokért érkeztem ebbe a rohadt hideg országba, mégis mintha minden csak egyre zavarosabbá vált volna körülöttem. Az egyetlen dolog, amibe mindig biztosan kapaszkodhattam, az én magam voltam, de eljutottam arra a pontra, amikor már saját magamat is meg kellett kérdőjeleznem. Hogy ki vagyok. Hogy honnan jöttem. Hogy mit keresek ezen a kurva világon. Hogy hová tartok. Minden ott kavargott a fejemben egyetlen kusza, kibogozhatatlan gondolatcsomóként, és minél többet próbáltam kibogozni belőle, annál katasztrofálisabb lett a végeredmény. Muszáj volt elmennem legalább futni egyet, hogy kiadjam a feszültséget, még akkor is, ha ezzel ezüst tálcán kínáltam fel magam az újabb és újabb próbálkozóknak. Már egyébként is kezdett elegem lenni belőlük és abból, hogy állandóan a hátam mögé kell néznem; és ugyanígy voltam a múltamból egyre gyakrabban felbukkanó alakokkal is. Úgy tűnt, ők is csak két végletet ismernek: vagy meg akarnak ölni, vagy teljesen összezavarják az életemet. Vagy mindkettő. Nem tudnám megmondani, hogy megláttam vagy megéreztem-e. Az ösztöneim működésbe léptek, de nem olyan intenzitással, mint a helyzetnek indokolnia kellett volna; vagy csak én magam is tudtam, hogy fényes nappal, egy park kellős közepén nem fogunk olyan jelenetet rendezni mint legutóbb. Ennek ellenére nem engedtem eltompulni az érzékeimet, olyan éberen figyeltem, mintha a támadás bármelyik pillanatban, bárhonnan bekövetkezhetett volna. Talán így is volt. Lelassítottam a lépteimet, először kocogássá, majd egyre lassabb sétává, míg végül megálltam előtte, körülbelül négylépésnyire, biztonságos távolságban. – Érdekes olvasmány – szólaltam meg, összefonva magam előtt a kezeimet. – Jöttél, hogy befejezd, amit elkezdtél? – Oldalra billentettem a fejem, úgy tanulmányoztam az ismerős vonásokat, amiket mintha mégis idegennek láttam volna. Pedig jól ismertem azokat a hideg kék szemeket, az álla markáns vonalát, talán még a haja tapintását is fel tudtam volna idézni. Sosem voltam szentimentális típus, de az emlékezetem világ életemben kiválóan működött. Arra is jól emlékeztem, hogyan szorult a hideg fém a homlokomhoz. A szemöldököm felett díszelgő sérülés pedig még jócskán távol állt attól, hogy begyógyuljon.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : henry cavill Posztok száma : 52 User neve : dimitriy Csoport : berserker Pontgyűjtő : 50 Lakhely : all around the world Foglalkozás : fejvadász Keresem :
the hardest thing I have ever done is
walk away still madly in love with you Kor : 136
Malthe Hjelm —
Elküldésének ideje — Hétf. Dec. 13, 2021 7:56 pm
Magam előtt őriztem a szemeit, mikor fegyvert szegezve a halántékához, tudatosult benne, hogy én álltam vele szemben. Valószínűleg az én tekintetem is hasonlóról árulkodhatott, mert ledermedtem. Számos helyzettel kellett már szembenéznem, de még soha nem öntöttek ekkora adag hideg vizet a nyakamba. Nem is voltam képes meghúzni végül a ravaszt, de ő sem tette. Azóta volt szerencsém megkapni egy átfogó anyagot Aviva-ról. És ezt mind el akarták titkolni előlem, úgy kellett volna eltennem láb alól, hogy nem tudtam, mit követett el, és hogy kinek ártott. Nem mintha ezekre kitért volna a jelentés. Mintha ők maguk se tudták volna, mit ártott ez a lány. Vagy egyszerűen csak szigorúan bizalmas információ volt. Hosszú ideig el tudott tűnni a kíváncsi szemek elől, és az nem szerepelt a jelentésben, hogy végül honnan szereztek tudomást az oslo-i hotelről, vagy arról, hogy úgy tűnik, most itt élt. A parancs továbbra is élt, ő volt a préda, én pedig a ráküldött vadász. Egy jó vadász pedig soha nem tért vissza a rábízott préda teteme nélkül. Még nem tudtam, hogy fogom kivitelezni. Még soha nem fordult elő velem hasonló. Mindig tettem, amit kellett, és jól meg is éltem belőle. De az áldozataim általában ismeretlenek voltak számomra, nem úgy, mint Aviva. Nem gondoltam többet a kettőnk légyottjaiba, mint amit valójában jelentett, de... nem tudtam megfogalmazni, mi tartott vissza attól, hogy meghúzzam a ravaszt. Volt egy olyan információmorzsa a jelentésben, hogy néha futni jár az egyik városi parkba. Pont oda, ahol egészen véletlenül most én is várakoztam, leülve az egyik padra, a kezemben egy érdekes könyvvel. A tekintetemet azonban két másodpercenként emeltem fel a lapokból, így mondhatni, az olvasmány érdektelen maradt. Ezúttal azonban nem akartam megölni - még. De nyilván tudnia kellett neki is, hogy egy fejvadász sem támad fényes nappal a park kellős közepén, a Casablanca-t olvasva.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 77 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 77 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
Nem hiányzott ez a találkozás. Sem. Ahogy az előző sem. Meghagyhatta volna nekem a szép emlékeket, ha pedig mindenáron vissza akart térni az életembe, tudtam volna jobb javaslatokat tenni, de ami történt, megtörtént. Ezért sem voltam rest megajándékozni egy hamiskás kis mosollyal, amikor azt mondta, ne nézzem amatőrnek.
Továbbra sem engedtem le a könyvet, még akkor sem, mikor megállt, és ugyan tisztes távolságot tartva de a szemeimbe nézett. Mindegy, majd megnézem a filmet, eddig még az elvétett pillanatok alatt sem tűnt túl izgalmasnak a könyvváltozat.