Dimitriy & Vladimir

Okkal nem számítottam semmi jóra, miközben Dimitriy-re vártam. Úgy viselkedett, mint egy jól megtermett kamasz, akinek nem lehetett mondani semmit, és főleg nem lehetett józan gondolkodásra bírni. Szinte láttam magam előtt a listát, rajta a nevemmel és a strigulákkal, amelyeket a nevem mellé húzogatott. Talán úgy gondolta, hogy túl sok van már a rovásomon, főleg az utóbbi időben, de csak nem látta be azt, ami már régen a fejünk felett időzött. Ami sok, az sok. Egyszer ő lesz a felelős mindezért, és ha nem szedi össze magát, össze fog roppanni a teher alatt. Fel akartam készíteni erre az életre, az ezzel járó felelősségre, de egy dacos tinédzser attitűdjével nehezítette meg a dolgomat. Nadia-val fele ennyi gondom nincs. Ahogy mindenki mondta, a lánynak az az egyetlen problémája, hogy annak született, aminek: nőnek.
Amikor bevágtatott a dolgozószobába, szinte rám sem nézett. Az ilyesmit azonban nem szokásom magamra venni. Még közel sem csúcsosodott ki a neheztelése, hisz nem volt elég ideje rá, és ezúttal hagytam, hadd élje meg a dühöt. Elvégre most nősült meg, ezzel egyidejűleg pedig elveszítette a kedvenc játékszerét. Férfiból voltam én is, de ezzel nem tudtam azonosulni és mit kezdeni; de talán ez majd segít neki, hogy benőjön a feje lágya. - Már nem is akarhatok beszélgetni a fiammal? - Felé fordultam a szavai után, amelyek tökéletesen tükrözték a jelenlegi kapcsolatunkat, és ugyan a jelen helyzetben nem mutattam ki felé, de nem volt túl nagy öröm bennem amiatt, mert ő éppen szenvedett. - Ülj le. - Intettem a fotel felé, a hangomban pedig egyértelműsítettem, hogy ne most kezdjen ki velem, főleg ne dacoljon, mert továbbra is nálam a gyeplő. Talán ez volt a legnehezebb elfogadnia azok után, hogy szinte teljes felelősséget kapott bizonyos döntések terén. És ezeknek a döntéseknek általában meg is itta a levét valaki.
Kitöltöttem két pohárnyit a legközelebb eső vodkás üvegből, majd mellé lépve a kezébe nyomtam az övét. Leültem a szemközti fotelba, majd hátradőlve, szinte szem-, és arcrebbenés nélkül figyeltem őt. - Néha nehéz döntéseket kell meghoznunk, a családunk érdekeit képviselve és szem előtt tartva. - Ittam bele a poharamba, de szünet nélkül bűvöltem az arcát.