Hallgatom, ahogy a hobbijairól beszél, és elmosolyodom rajta. - Akkor lehet egyedül vagyok ezzel. A gáz hobbival. - mondom jó kedvűen. Amikor rá kérdez, hogy akkor nekem van-e, akkor csak sokat sejtetően rá mosolygok. Nem árulom el elsőre, hogy mi az, húzom kicsit az agyát. Aztán nagy nehezen megingatom a fejem. - Country klubbokba járok. - válaszolok kis mosollyal, rá nézve. Ez Norvégiában elég kevés helyen van, és nem is nagyon van rajongó tábora, legalábbis is nem akkora, mint mondjuk a metálra. Egy elrejtett kis zugban azért gyöngyszemre lehet találni. Amikor a gyakorlásról beszélek, arra gondolok, hogy nagyon egyszerű és kikapcsolódásra jó sport ez, ha megtanulják. Persze a nő, ha nem szán rá időt, nem jut el erre szintre, de most legalább egy kicsit bele kóstolhat. - Ez rajtad áll, szerintem ha találsz egy jó oktatót, akkor egész jó áron oktathatnak. - mondom, majd el magyarázom neki az alapokat. Amikor a megnyugtatom, hogy nem tud bajt okozni, akkor bele megy abba, hogy egy kicsit át vegye a hajó kormányzását. Engedi, hogy elhelyezzem kezét a rúdon, és persze észre veszem zavarát, de nem hozom szóba, nem szeretném kényelmetlen helyzetbe hozni, egyszerűen csak élvezem a kipirult arc látványát. Vesz egy mély levegőt, én pedig nem siettetem, van hely bőven az öbölben, ahová siklani tudunk. Amikor összeszedi a bátorságát, rá bízom a hajó irányát, és csak akkor fordítok a vitorlán, amikor nagyon szükséges. Látom rajta, hogy kicsit megnyugszik, és élvezni is kezdi, ez pedig megmosolyogtat, így végül is egymásra mosolygunk. - Örülök, hogy tetszik. Megpróbálod a vitorlát? - kérdezem, a köteleket a kezemben felé nyújtom. - Ha szeretnéd, mondom, hogy mit csinálj. - nyugtatom meg előre, hogy ebben sem hagyom cserben. Ha beleegyezik és elveszi őket, érezheti, hogy azért van a kötélnek egy alap tartása, mert a vitorla szeretne tovább fordulni. Kezemmel a hajót nagy ívben fordítom oldalra, és így a szél iránya is változik hozzá képest. - Azt húzd most, egészen addig, amíg a szél bele nem kap a vitorlába. Fogjad erősen a kötelet, ne rántsa ki a kezedből a szél. - mondom, figyelmeztetve a főbb dolgokra.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Örülök, hogy vette játékos hozzászólásomat, reakciómat. Sokszor nem merek viccelni, mert sokan nem ismerik fel a poént, vagy ha csak szarkasztikusan, viccesen mondasz nekik valamit. Ez is szerintem beletartozik amiét távolságot tartok az emberektől. Én és a ciki hobbik? Oh drága fiam, ha azokat tudnád... - Persze van nekem is. Bár én őszintén nem tartom cikinek őket, mert ez is a személyiségemet képezik. Én például imádok a videójátékokat, könyveket, és nagyon érdekelnek a vikingek. - bár az utóbbi fura lenne, ha egy norvég embernek ciki lenne, ha érdekelné a múltuk. Én minden ilyen dolgomat büszkén viselem, ha valaki barátkozni akar velem, így barátkozzon, ha valaki mást akar tőlem akkor így akarjon. - Neked akad még a hajókázáson kívül? - kérdezem mosolyogva, és remélem ő sem titkolja el, ahogy én se. Hisz lehet ez a nap után úgysem találkozunk többet. Mondjuk még kitudja mit rejteget a jövő. Mostanában csupa furcsaság történik velem, így nem merek már kőbe vésni semmit. Megy, mint a biciklizés, ha egyszer megtanulja az ember. Itt kicsit elmosolyodom, pont nem rég próbáltam ki egy ismerősöm bicikliét, és hála az égnek egy fal mellett voltam, így egyenesen annak dőltem neki, mint egy szerencsétlen krumpliszsák, de én mondom szerintem ott azzal volt a gond, hogy túl magas volt. - Gondolom. - válaszolom jókedvűen az emlék miatt főleg. - De nem hiszem a mai nap után több esélyem lesz gyakorolni. - ez a tény csak most tudatosul bennem. - Na az szuper, ha nem tudom magunkat elsüllyeszteni, akkor valóban nincs gond. - válaszolom nevetve, kissé szórakozottan. Aztán engedelmesen teszem, amit mond. Kissé ideges leszek, nem mondom, hogy nem keletkezett gombóc a torkomba. Lehet elsüllyedni nem fogunk, de amilyen szerencsétlen vagyok még úgy teszek kárt a hajóban, hogy valamit eltörök, elszakítani. De mindent megteszek ne így legyen, így mindent úgy teszek, amit mond, és mutat. Engem, hogy megfogja a kezemet, is és segítsen a lapáttal. Itt mély levegőt kell beszívnom. Nagyon gáz vagyok tudom, de igyekszem nem még jobban zavarban jönni, hogy ennél jobban legyen. Már így is szerintem tisztában van vele, milyen feszengést vált ki belőlem. - Rendben, te akartad. - mondom, majd valóban elkezdek vele játszani, persze óvatosan. Egy darabig így elvagyunk, nagyon évezem. Csak mosolyogva kormányzunk, és élvezem a látványt, és a vizet. - Pont ilyennek gondoltam. Mármint az érzést. Tényleg felszabadító. - mosolygok rá. Ez nem csak a boldog mosolyom, hanem a hálámé is.
A fenyegetést inkább veszem játékosnak, mint igazinak, amikor azt mondja, hogy erős a rúgása, és a válaszomra adott pajkos, de egyben gúnyos mosolyát sem veszem vérre. Inkább csak halkan nevetek, ahogy azt mondja, minden titkát felfedtem. - Ugyan, biztos vannak még. Mondjuk minden embernek van valami ciki hobbija, amit nem mer bevallani másoknak. Biztos neked is van ilyen. - mondom jó kedvűen társalogva. Ezután elkezdem a kikötést, míg ő a telefonját nézi. Remélem, nem fogja a vízbe ejteni, és erről eszembe jut, hogy nekem is jobb, ha felhúzom a cipzárt a kabátom zsebén, nehogy kicsússzon belőle mindenem. Figyelmeztetem a szélre is, és arra, hogy hideg van kint, majd megindulunk. A magyarázást próbálom igen csak leegyszerűsíteni, aztán elmosolyodok, amikor a koncentrációról beszél. - Ezt is meg kell tanulni, mint a biciklizést, de ha egyszer megy, utána már nagyon kikapcsoló tud lenni. - válaszolom még mindig mosolyogva, aztán rá kérdezek, hogy meg akarja-e próbálni. A kérdésére halkan elnevetem magam. - Nem tudsz olyat csinálni, amivel kárt okoznál a hajóban, így persze. És úgy se tudsz elrontani semmit, hogy ne lehessen kijavítani. - biztosítom róla, hogy semmi baj nem tud lenni. Aztán az ijedtségére elvigyorodom. - Ne aggódj, nem megyek sehová. Mit szólnál, ha egyszerre csak egy dolgot csinálnál, és ha az megy, akkor utána kipróbálod a másikat is, és aztán kombináljuk? Kezdjük ezzel. - nyúlok kezéért és ha engedi, azt finoman a lapát rúdjára teszem, annak végére, ahol a legnagyobb erőt fogja tudni kifejteni rá, én pedig közvetlenül mögötte fogom meg a rudat, csak hogy ne aggódjon. - Ha ebbe az irányba tolod, arra fordul, ha magad felé húzod, erre fordul a hajó. Próbáld ki nyugodtan, a vitorlával majd én törődök addig. - biztatom mosolyogva.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Még most sem hiszem el, hogy megteszem. Felszálltam egy vadidegen hajójára hajókázni. Még soha nem volt ekkora bátorságom ilyet megtenni. Kicsit nem mondom, hogy nincs bennem félsz, de valamiért belső női megérzésem azt súgja, nem kell félnem ettől a férfitól. Remélem a megérzésem nem fog cserben hagyni. - Rendben, köszönöm. - válaszolok, majd leülök gyorsan, hogy ne legyek láb alatt neki. A reakcióján felnevetek. - Megfejtetted az összes titkomat. - válaszolom jókedvűen, és próbálom utánozni a pajkos mosolyát viszonzásul, de kis gúnyosság is belesikerült. Gyorsan rálesek a telefonomra, hogy keresett e valaki, utána minden figyelmemet Axel-re szentelem. Lelkesen elkezd magyarázni, én pedig hallgatom. Jó érzés látni, hogy más is valamiért annyira rajong, mint. Ugyanis Axel rajongással mesél a hajózás minden csínyjáról. Kicsit azért aggódok, lehet nagyon udvarias, így nem szeretném pazarolni az idejét, de hamar megnyugtat, hogy nem így van. Kicsit így próbálok jobban ellazulni, és koncentrálni az oktatására. - Értem. - válaszolok arra, hogy egyenlőre motorral megyünk ki. Végülis teljesen logikus. - Rendben, köszönöm, szólok ha fázok. - mosolyodom el. Olyan ez a férfi, mintha valami tökély katalógusból lett volna rendelve, túl szép, hogy igaz legyen. Tuti van vele valami, valami fura. Majd követem az utasításait, mikor mondja, hogy üljek mellé, így teszek, és figyelek mindenre amit mond. Őszintén szólva, ez nekem főleg elsőre elég bonyolult, kicsit ideges leszek. Igen a motorcsónakok gondolom ennyivel könnyebbek lehetnek, de ahhoz sem értek. - Értem, na látod nem hittem volna, hogy ilyen magas koncentrációt igényel. - mondom kissé szórakozottan. Majd megfordulok, és most esik le már eléggé bent vagyunk a vízen. Az illat mesés, és tiszta, a hajamat pedig csak cirógatja a szél. Nagyon jó érzés. - Mernéd rám bízni? - kérdezem mosolyogva. - Na jó próbáljuk meg, de ne menj messzire, kérlek. - pillantok rá, kissé ijedten.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
A nő végül lelkesen beszáll a hajóba. Figyelem, ahogy hátra sétál az ülésekhez és remélem, nem fog a vízbe esni. Gond nélkül ér végül hátra. Én elkezdem a kikötést, közben pedig megkérdezem, hogy akar e segíteni, vagy tanulni, vagy csak hallgatni egyáltalán a pofázásom róla. A válaszára bólintok, látom kicsit félszegen álldogál még. - Ide nyugodtan ülj le, nem leszel útban. - mutatok az egyik párnázott padra tőlem egy lépésre, oldalt. Amikor a rúgása gyilkosságáról szól, akkor elvigyorodom. - Ezek szerint erős és hajlékony vagy. Az jó kombináció. - jegyzem meg kis pajkos mosollyal, aztán újra a kötelékre koncentrálok. Kérésére magyarázni is kezdek, hogy miért fontos leszorítani ezeket, meg hogy milyen fajta csomók vannak. Utóbbiakról a kabin belsejében talál is egy rajzolt ábrát. Miután kiengedtem a kellő köteleket, a motorhoz léptem és beindítottam közben hallgattam, amit mond, és kedvesen rá mosolyogtam. - Semmiség, eltávon vagyok, szóval van időm szép hölgyekre bőven. Amíg a kikötőből ki nem érünk addig motorral kell hajtani a hajót, de utána már a szelet használjuk. - bókolok egyet, mielőtt megmagyaráznám a motort. Aztán beülök a gép mellé, és lassan elkezdünk kihátrálni a helyünkről. Egy Y fordulót teszünk meg, és elkezdjük elhagyni a kikötőt. - A vízen nagyobb lesz a szél, ha fáznál, szólj. - kérem meg. Még az kellene nekem, hogy megfázzon. Amikor kiérünk a kikötőből, még kicsit hagyom, hogy a lendülettel előre menjünk, aztán felkelek, felhúzom a fő vitorlát és kiengedem a másik kicsit. Leülve a motor mellé középre, rá tekintek. - Három dolgot kell Igazából használni. Ezt a két kötelet fogjuk használni ahhoz, hogy a fővitorlát jobbra, vagy balra forgassuk, hogy bele kaphasson a szél. Emiatt jobb, ha most inkább mellém ülsz, nehogy a rúd fejbe vágjon. - paskoltam meg magam mellett a helyet, aztán folytatom a magyarázatot. - A harmadik dolog ez. Ezzel kanyarodsz a hajóval. - fogom meg a kormány botot, amely kettőnk között van/lesz, attól függően, mellém ült-e már. - A trükkje igazából az a dolognak, hogy egyszerre kell két dolgot csinálni, figyelni. Ha fordítod a hajót, akkor a szélirány megváltozhat, ezért a vitorlát is fordítani kell. - mondom, és ezt a gyakorlatban is megmutatom azzal, hogy a kormányt használva irányba állok, és mellette arra húzom a vitorlát, amerről fúj a szél. Hangos csattanással kapja fel a szelet a fehér vászon, a hajó pedig lendületesen elindul, suhan a kék vízen. Szerencsére jó időnk is van ehhez, hét ágra süt a nap. - Szeretnéd kipróbálni? - kérdezem, rá mosolyogva.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Szolgálaton kívül, SAJNOS nem kell hordania. Hát ez az én szemszögemből, igencsak sajnálatos dolog. Bár meghiszem, hogy neki eléggé kényelmetlen, ez tény. Viszont a bókom valós, és valóban piszkosul jól néz ki benne. A fantáziámnak magányos nőként főleg, nem igazán tudok gátat szabni, és most hálát adok az égnek, hogy nem létezik olyan, mint gondolat olvasás. Majd itt az idő, az invitálás után bemutatkozni. Nem sokáig kell gondolkodnom azon, hogy mit tegyek, mert minden porcikám fel akar szállni. Az igazolvánnyal igencsak sikerült megnyugtatnia, így az a félelmem elpárolog, így bátrabban állok hozzá. Sajnálatos módon a kíváncsiságom nagyobb, mint a félelmem idegen emberektől ebben a pillanatban. Hisz egy kis titkos vágyamat válthatja valóra. - Ezt örömmel hallom, egyébként meg gyilkos a rúgásom, elég magasra tudok rúgni. - nézek fel az úgy majdnem 180cm-es férfira. Alakformáló tornán viszont, tényleg egyszer megjegyezték, hogy jó a rúgásom, miért nem megyek harci edzésekre. Hát, lehet ezekután elfogok, bár remélem nem kell ma gyakorolnom. - Először csak figyelnék, szoknám a dolgot. Aztán lehet tanulnék egy keveset. És remélem tényleg nem pazarlom az idődet. - mosolygok kedvesen, közben próbálom akkor a megbeszéltek szerint először megtalálni a helyem, hogy olyan helyen álljak meg ahol nem zavarok, de mégis lássam, hogy miket csinál. - És amúgy, köszönöm. Kedves vagy, hogy így idegenben megteszed ezt. Akár mondjuk én is lehetnék sorozatgyilkos. - mondom hangosan gondolkodva, bár az is tény, hogy egy tengerészgyalogos, szerintem ettől nem igazán fél. Azért megnézném akció közben.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
Rendkívül bölcs döntés a nőtől, hogy nem száll be csak úgy valaki mellé egy hajóba, úgy, hogy a nevét sem tudja, vagy ilyesmi. Nem jövök zavarba az ilyesmitől, szóval gond nélkül nyújtom át az ID-mat és figyelem, ahogy bámulja... és bámulja, mint aki nem hisz a szemének. Mosolygássá fojtok egy vigyort, aztán amikor az egyenruháról beszél, halkan elnevetem magam. - Szolgálaton kívül szerencsére nem kell hordani. - mondom jókedvűen, aztán köszöntve őt biccentek, mikor bemutatkozik. - Elin. Örvendek! - ismétlem meg a nevét, hogy megjegyezzem, aztán felteszem a ládát a hajóra, míg elmondom, hogy tulajdonképpen nincs semmi sem ráerőltetve. Amikor visszasétálok, látom rajta, hogy lassan elhatározásra jut, ajkába harap, és gondolkodik, én pedig csak figyelem, és visszatartok minden nem ide illő gondolatot az ajak harapással kapcsolatban. Komolyan, miért csinálják ezt a nők? Olyan ez nekünk, mint a kriptonit Supermannek. Amikor végre elhatározásra jut, nyújtom a kezemet, hogy a hajóra segítsem. Megfogom felém nyújtott kezét és óvatosan, de határozottan felsegítem a fedélzetre. A kérdésére elmosolyodom. - Semmihez nem ragaszkodom, amihez te sem. - kacsintok egyet, majd helyet adok neki, hogy a hajó szélén végig sétálva le tudjon ülni a motorhoz. - Akarsz segíteni? Elrontani nem fogsz tudni semmit. Magyarázhatok közben, ha szeretnéd, de egyszerűen hátra is dőlhetsz, és élvezheted az utazást. - kérdezem, míg kilépek a hajóról, hogy a kötelet, amivel ki van kötve a hajó, kiengedjem. Ezután azt a kezem és könyököm segítségével feltekerem, és leteszem. Belépek mellé, és további köteleket kezdek el feloldani, amelyek leszorítják a vitorlákat, de nem húzom fel őket, még nem.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Szóval magabiztos hajós, ez nekem éppen elég, és amúgy is látszik rajta, hogy ért hozzá. Főleg ahogy levezette a hajók főbb fajtáit. Látszik rajta, hogy ért hozzá, és a rajongása, és ez többet ér minden magyarázatnál. Csak elmosolyodom, viszont, mikor felajánlja, hogy elvisz egy körre, egészen meglepődök. Nem igazán tudok vele mit kezdeni, ha nagyon bíznék az emberekben, meg HA olyan lány lennék szó nélkül beugranék mellé. Viszont kicsit félek, tényleg manapság nem lehet tudni. Én meg amilyen szerencsés vagyok. Azért tréfálkozva megemlítem jó lenne, ha tudná bizonyítani, hogy nem sorozatgyilkos, vagy erőszaktevő. Erre nevet, jól esik, hogy jóízűen megtudtam nevettetni. Erre valóban előkap egy igazolványt, de cseppet sem azt, amire számítottam. Egyik gyengém férfi téren? Hogy az egyenruha? Ráadásul tengerészgyalogos? Neeeem Elin ilyen nincsen. Ezt a férfit szerintem futószalagon gyártották. Lehet kicsit túl sokáig is nézem azt a kártyát. - Hűha, hát ez több, mint elég. Köszönöm, hogy megmutatta. Jó... jól áll az egyenruha. - jelzem meg viccesen, mivel nem tudok flörtölni, még ha akarnék is, akarok én? Akkor se sikerült szerintem. - Örvendek Hadnagy. Én Elin vagyok. Elin Vallen. - nem szoktam bemutatkozásnál a teljes nevemet mondani, azt csak bizalmas emberik ismerik. - Értem... - közben nézem, ahogy felkapja a hűtőládát, majd pakolászni kezd ismételten. Egy hivatásossal, csak biztonságban leszek, nem? Nem hiszem, hogy olyan fickó lenne. Őszintén szólva, nem is nézem ki belőle. Illetve, nem hiszem, hogy bejövök neki, ami kicsit azért rosszul esik, de azért a hajó... mély levegőt veszek, majd mikor visszatér, és kérdőn tekint rám. Ajkamba harapok, mély levegőt, és nem hiszem el, hogy ezt csinálom. - Rendben, ha így felajánlja. Amúgy ragaszkodik, akkor a továbbiakban a tegeződéshez? - nem igazán szeretem, de udvarias vagyok. Ha már egy hajón evezünk... Csak nyújtom a kezemet, hogy felsegítsen.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
Kíváncsian hallgatom a tapasztalatait a komppal kapcsolatban, és én is elmesélem a sajátomat. Mondjuk én már jó ideje nem kompoztam sehová, mert nem volt szükséges, és ha a tengerre akartam kimenni, akkor inkább vitorlást használtam. Azt persze megértem, hogy nem tetszik neki az ottani környezet, és nem is kell kifejtenie ezt hozzá. Csak bólogatok a szavaira, majd kifejtem, hogy is számolják -rendkívül leegyszerűsítve- az ilyen hajók méretét. Vissza is kérdez, mire elmosolyodok, és bólogatok párat. - Elég tapasztaltnak tartom magam, de biztos van, aki rajtam is túl tesz. - mondom, aztán figyelem a vágyódását, és ezzel együtt tudok érezni. Imádom a tengert, és ha tehetném, csak egy hajón laknék kint a nyílt vízen. Felajánlom a lehetőséget, hogy egy rövid körre elvigyem, de ezzel igencsak megdöbbentem. Elmosolyodok a reakcióra, már-már büszkén. - Igazából ez a helyes hozzá állás, egyáltalán nem haragszom. Van egy igazolvány, ami azért talán elég lesz. - viccelek halkan nevetve, és a kabátom belső zsebéből előveszem a pénztárcám. Kiveszek belőle egy plasztik kártyát és oda nyújtom felé. Azon hivatalos nyomással, színezéssel és mindennel ott van a rangom, a képem egyenruhában - sima pofával, mert fotózkodni csak borotválkozva lehet -, és hogy a tengerészgyalogság tagja vagyok. Mint ahogy a rendőrségnek, úgy a hadsereg különböző részeinek (szárazföldi haderők, légierő, tengerészgyalogság) is meg van a maga, mindenki másétól különböző fényképes igazolványa. - Axel Bergström hadnagy vagyok. Örülök a szerencsének. - mutatkozok be mosolyogva, türelmesen várva, hogy megnézze és majd visszaadja az igazolványomat. Ha ez meg történik, elteszem a pénztárcába a kártyát, és felveszem a földről a hűtőtáskát. - Nem erőszak egyébként, csak egy ajánlat volt! - nyugtatom meg azért, nem akarom, hogy azt higgye, most elvárom tőle, hogy felpattanjon a hajóra. Lelépek a mólóról a hajó orrára, könnyedén egyensúlyozva lépek a hajótestbe süllyesztett kabinhoz, és beteszem a táskát, míg az egyik kötélbe kapaszkodok, ami a legnagyobb vitorlát tartja. Ezután még visszasétálok az orrhoz, és így a nőhöz is, hátha döntésre jutott, vagy van kérdése, vagy bármi.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Sajnos mikor kompon ültem, valóban nem volt a legjobb élményem. Mindig teli volt, mindig volt egy síró gyerek, vagyis ha pontos szeretnék lenni: minimum három síró gyerek. Egy helyi hülye, aki mindig jópofizik, és egy olyan, aki MINDIG ott akar fotózni, ahol éppen te elfértél, és neki feltétlen oda kell mennie, ahol te állsz. Nem a kompot kifejezetten nem szeretem. De nem akarom ezt hangosan kimondani, bár látom rajta, hogy egyetért, de ha bővebben kifejteném mindezt, akkor lehet hisztisnek nézne. - Az elsőt, én is izgatottan vártam, aztán ahogy felnőttem jöttek a zavaró tényezők. Biztos nyugalomban teljesen más az egész. - van egy kis vágyakozás a hangomban, de nem akarok szánalmasnak sem tűnni. Miközben magyarázatot add a hajótípusokkal kapcsolatban, csak bólintok, és minden szavára figyelek. Egyre jobban feloldódok, és kezd a zavarom elpárologni, varázslatos módon. Sokkal szabadabban kezdek vele már társalogni. Végülis, ez a jó, így látja meg a másik a valódi énem. Az is tény, hogy nem szoktam ilyen hamar feloldódni. - Értem. Akkor ezek szerint Ön gyakorlott hajós? Vagy társakkal megy ki? - kérdezem őszinte érdeklődéssel. A következő felajánlása meglep, kissé el is akad a szavam, és hirtelen azt sem tudom, hogy mi válaszoljak. - Hogy most? Mi? - kérdezem kissé nevetségesen hangzik, ismételten, de elnevetem magam. - Ne haragudjon, csak meglepett a felajánlása. Őszinte leszek magához. Nem igazán van bizalmam, főleg az idegen emberekben. Nincs véletlenül egy igazolványa, amiben az áll, hogy nem hivatalos sorozatgyilkos? - kitudja, még az is lehet. Lehet így cserkész be nőket, hogy nekik megy, majd felcsalja a hajóra őket. Az tény, hogy hatalmas nagy kísértés, hogy menjek egy kört a hajón, viszont azt se szeretném, hogy félre értene. Én nem vagyok olyan lány, távol áll tőlem. Ez tényleg a hajózásról szólna.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
Apró ütközésnek indul a dolog a mólón, még is milyen kellemes beszélgetés alakul ki. Kérdéseimre habozás nélkül választ kapok, bár azt látom rajta, hogy zavarba hozom - tisztában vagyok a nőkre gyakorolt hatásommal. Ezt fel sem hozom, inkább próbálok csak jót nevetni vele ezen az egészen, hiszen nem kell komolyan venni mindent, és minél többet nevetünk a saját hibáinkon, annál boldogabbak leszünk. Persze, nem akarom, hogy azt higgye, nevetséges, és körbe röhögöm, de tény, hogy már-már aranyos az, ahogy össze-vissza beszél. A kompokról alkotott véleménye egyébként megegyezik az enyémmel, és elmondja, hogy nem is volt olyan jó élmény neki az. - Hát azt meghiszem, de sokat változott ez az évek alatt. Kiskoromban rengeteget utaztam komppal, csak azért, hogy a vízen legyek. - mesélem, aztán a típusokról beszélve legyintek egyet. - Laikusnak nehéz ezeket megjegyezni, de a méretük főleg attól függnek, hogy hány embert tudnak elszállásolni, és hányan kellenek a kezelésükhöz. Ez a hajó épp a határán van a kettő és három személyesnek. Tapasztaltak tudják egyedül is kezelni, de többen elférnek rajta. - mesélem, aztán figyelem, ahogy vágyódva nézi a hajót, és ezzel teljesen együtt érzek. - Igazából... nem sietek sehová. Ha akarja, mehetünk vele egy kört az öbölben - ajánlom fel a lehetőséget egy mosollyal, a nő reakcióját figyelve, arcát fürkészve.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Nagyon kedves, egyáltalán nem bunkó, és ez a mai világban sajnálatos módon igencsak meglepő. Így nem csoda, hogy zavarban vagyok, és teljesen zavarba hoz a szituáció. Legutóbb, mikor véletlenül neki mentem egy férfinak, majdhogynem elküldött a francba, meg miért nem néztem a lábam elé. Sajnos ehhez a fajta hozzáálláshoz szoktam. Ezért is van, hogy zavaromban többször is bocsánatot kérek, és nem igazán tudom hova tenni a férfi kedvességét, de igyekszem hálás lenni érte. Szomorú, nem ? Én mindig igyekszem mindenkivel kedves lenni, hisz anyám mindig azt mondta: " Azt add, amit szeretnél kapni" Vagyis, úgy viselkedjek, és beszéljek mással, ahogy szeretném, hogy velem viselkednének. De ezt nem igazán lehet, mindig tartani. Sajnos sokszor kinyílik a bicska a zsebembe. De ezúttal nem. Így csak kedvesen mosolygok a férfira. Látom, hogy visszafog egy vigyort, mert gondolom a viselkedésem miatt kikívánkozik belőle, de azért én helyette is bocsánatkérő mosolyt adok neki. Nem szeretném, ha bolondnak nézne, így próbálom moderálni magam. - Ültem kompon, de az nem az igazi. Az nem adja meg azt az igazi szabadság érzetett, amit eltudok képzelni. Mindig zsúfolt volt, ahova megtudtam állni, vagy ülni összepréseltem magam vadidegenek körül. - mindig nevetve. - Nem így képzelem az igazi hajózást. Szóval ez nem az övé, viszont van sajátja, és szokott vízre szállni. Ez több, mint nekem elég, mármint a infószerzésről. - Őszinte leszek, én nem értek hozzájuk. Nem ismerem a fajátjukat, és ilyenek. Egyszerűen kijövök ide fárasztó munka után, és jó nézni. És elképzelem, hogy kihajózok egy jóképű fickóval, és végre megtapasztalom milyen lehet, mikor bármerre néz az ember mindenhol a gyönyörű kék vizet látja. Az is lehet, hogy engem megfog rémíteni, bár nem hiszem. De ezeket persze, mind nem mondom ki hangosan. Akkor már tényleg teljesen bolondnak nézne.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
Amikor újra bocsánatot kér, akkor mosolyogva megrázom a fejemet. Legalább már bátrabb a mosolya. - Nekem kéne bocsánatot kérnem ennyiszer, végül is én löktem magát bele majdnem a vízbe. - bizonygatom egy kicsit, de nem csak azért, hogy jobban érezze magát, hanem azért is, mert végül is tényleg így történt. Leellenőrzöm a ládában a dolgokat, de egyelőre mindent rendben találok, és meg is próbálom megnyugtatni. A válasza azonban megemeli a szemöldököm, mert még ő köszöni meg nekem. Próbálom visszafogni a kikívánkozó mosolyt, mert nem szeretném, ha sértésnek venné, de tényleg vicces a szituáció. Rendesen zavarba is jön tőle, amitől ismét bátorítóan rá biccentek. - Máskor is, szívesen. - nevetem el végül magam halkan, csak hogy viccet csináljak ebből. A kérdésemre a hajókra néz, aztán a szavakra megingatom a fejemet, de valami fura abban, ahogy fogalmazott... - Ezt úgy mondja, mintha sose hajózott volna. Kompon ült már? - kérdezem kíváncsian, aztán a vitorlásra nézek. - Csak bérlem most pár napra ezt a gyönyörűt. Van egy kisebbem, egyszemélyes, de azzal nem lehet túl messzire menni, ez viszont már egy fokkal komolyabb hajó. - már lelki szemeim előtt látom, ahogy szelni fogom a vizet ezzel a rosszfiúval, miközben tengerésznótákat dúdolok.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Csak én lehetek ilyen béna, hogy neki menjek valakinek, és aztán majdnem a vízbe is essek. De hála az égnek, hogy ilyen jó a férfi reflexei, és mielőtt szörnyet halnék - költői túlzással élve -, ahogy beesem a vízbe megragad. Annyira megijedek, talán túl görcsösen ragadom meg a karját, hogy el ne engedjen véletlenül se, netán kicsússzon a karom a kezei közül. Viszont, amint ránézek, - mit ne mondja, a szingli nők drámai élete - és realizálódnak bennem a dolgok, a félelmemet lányos, gyerekes zavar veszi át. Sajnos ez amolyan átok nálam, nem is volt sok férfi az életemben, így nemtanultam meg kezelni az ilyen szitukat, így, ha helyes férfivel kerülök szemtől szembe, ráadásul beszélnem is kell vele, egyszerűen idióta leszek. Most is, hebegek- habogok. Lehet hülyének néz, de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, de tényleg elkéne kezdenem gyakorolni. - Akkor jó, tényleg sajnálom. - mosolyodom el kedvesen, és igyekszem moderálni magamat. Mikor viszont a kisasszony szó elhangzik a szájából, úgy érzem magam hirtelen mintha, egy Jane Austin regényben lennék. Udvarias, és még jól is néz ki. Na itt elengedem, ez túl szép hogy igaz legyen, is bizonyára az ilyeneknek rég van párja. Ha meg szingli nem is akar párt magának. SAJNOS, nem sajnos ezek tapasztalatok így 31 évesen. - Köszönöm, igazán kedves... - öhm izé, oké ha most tényleg nem lesz tök baromnak, akkor egyáltalán nem. A tekintetem pedig a hűtőládáról a hajóra vándorol, ami előtt vagyunk. És összerakom a képet. Majd meg is kérdezi szoktam e vitorlázni. Mély levegőt veszek, és elszámolok háromig, most nem fogok hablatyolni, hanem társalogni, mint egy felnőtt nő. - Én? Nem, dehogy. Inkább csak szeretem őket nézni, csodálom azokat, akik kitudnak menni a tengerre. Sajnos nekem még nem volt szerencsém hozzá, csak ábrándozom róla. Ha jól sejtem magáé ez a szépség. - biccentek a már nyilvánvaló felé. - Milyen kint lenni? - kérdezem, mosolyogva, de annál komolyabb a kérdésem. Nem szeretném feltartani, főleg, ha kiakar hajózni, gondolom dolga van épp. De ő kérdezett elsőnek, amíg nem ráz le, még valami izgalmasat is megtudhatok, én pedig ráérek, mondhatni: időm, mint a tenger.
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
Sikeresen fellökök egy nőt, de még van annyi reflexem és gyorsaságom, hogy elkapjam, és visszahúzzam a víz fölül. Hideg van, jobb ha nem esik bele most. A kezeim még mindig tartják alkarjait, akkor is, mikor látom, hogy megáll a két lábán, mert azért szeretek biztosra menni. Végül rám néz, és lányos zavarában habogni kezd. Elmosolyodom, aztán biccentek a köszönetére. - Semmiség. - amikor elengedem a karját, ő is elenged, pedig elég görcsösen markolt eddig. A hűtőtáskára tekintek a kérdésére, és letérdelve felnyitom a fedelét. - Nem hiszem, de ha igen, a többi üveget nem lesz nehéz majd lemosni a tengeren. - válaszolom. Víz, üdítő, és sör is pihen a ládában. Ahogy félre hajtom az üvegeket, nem látok egyiken se repedést, de ha valamelyik rejtve van, később úgy is tudni fogom, ha folyik. Visszateszem a fedelét a hűtőtáskának, aztán felkelek. - Ahogy látom, minden rendben van, szóval ne aggódjon kisasszony. - nézek rá nyugtatóan, egy biztató mosollyal, mert láthatóan aggódós fajta. Még azt is eltudom képzelni, hogy fizetni akarjon, ha netán valami megsérült a ládában, pedig nem az ő hibája. - Vitorlázik? - kérdezem érdeklődően, bár lehet ostoba feltételezés. Még is, soha nem tudhatja az ember, hogy milyen érdekes hobbijai vannak egy félénk nőnek egy kikötő közepén.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Nincs ma kedvem haza menni, nagyon jó idő van, és egyszerűen sétálnom kell. Jól esik a friss levegő, és tulajdonképpen csak egy kis kitérőt teszek: megveszem a kedvenc kávémat, majd a kikötő felé veszem a sétát. Imádom nézni a hajókat, és a vizet. Olyan megnyugtató érzésem lesz tőle. Gondolom mindenkinek vannak ilyen fura dolgai. Nekem ez-az egyik a sok közül... Miközben sétálok megiszom a kávémat, az üres poharat kidobom. Majd sétálok tovább, teljesen elvagyok a gondolataimmal, és szokásomhoz híven a fülhallgató is bevan dugva a fülembe, ami, hát bevallom nem éppen halkan szól. Ez is hozzájárul a nyugalmamhoz, csak is akkor veszem le, mikor a parton vagyok a titkos helyemen. Imádom ott hallgatni a vizet. Néha olyan, mintha távoli hangokat is hozna felém a szél, és történetet képzelek hozzá. Rég voltam ott kint, teljesen lekötött a munka, és rögtön haza mentem, vagy épp Synnel programoztam. Hiányzik az a hely, lehet holnap oda megyek. Meglátjuk milyen kedvem lesz. Hirtelen csak annyit veszek észre, hogy egy folt közeledik hozzám, reflexszerűen hátrább lépek, de mivel totálisan béna, és kétlábas vagyok, olyan hirtelen lépek hátra, hogy beleakad az egyik lábam a másikba, és megdőlök. A fülhallgató is kiesik a fülemből, ilyenkor adok hálát, hogy nem haladok fülhallgatónál a kórral, így a zsinór megtartja, és nem esik a vízbe. Valaki megragad, és visszahúzza. A szívem majd kiugrik a helyéről, nagyon megijedtem, hogy beleesek a vízbe. Vagy azért, mert hideg, vagy a kövek miatt, minden ijesztő a kikötőben a vízbeesés miatt. - Se, semmi gond, én sem figyeltem. - dadogom kissé zavarban. Mikor a férfira nézek, egy zavart mosolyt is elejtek. Tyűha.... próbálom rendbe szedni magam, de mondom eléggé vonzó férfi, így nehéz. Nyugi Elin, az ilyen pasiknak te nem jössz be, az tuti. - Igen, persze. Egyedül az ijedség, de gondolom kiheverem, hisz nem történt nagy gond. Köszönöm, hogy nem engedte, hogy beesek. - hadarok, megint. Komolyan gyakorolnom kéne, hogy kell férfiakkal beszélgetni... Csak akkor veszem észre végig görcsösen kapaszkodtam a kezébe, mikor elenged. Na ez, aztán ciki. Látom közben valami elejtett. - Én is sajnálom, remélem nem volt törékeny...
↢ ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ ➵
Vendég —
Elin <<>> Axel
And our arms they are strong Over oceans and rivers we glide
A könyvtári eset után rájöttem, hogy soha nem lehetek biztos semmiben, hacsak nem magam megyek ki a vízre, és derítek fényt arra, ami történt. Szóval kölcsönkértem profi búvárfelszerelést a főnöktől - kivételesen nem kérdezősködött, csak örült, hogy javulok. Egy palack, egy teljes búvárruha, szemüveg, békatalpak, és a többi és a többi. Ritkán szoktunk a víz alá merülni, csak ha valami gáz van, akkor, így most senki nem fogja hiányolni ezt a darabot. Kibéreltem a hétvégére egy vitorlást, és feltankoltam itallal, étellel a hétvégére két hűtőládával. Pakoltam be takaróból kettőt, meg párnából is többet, mert sejtem, hogy a lyukam be fog fagyni oda kint a vízen éjjel. Licenszet ellenőriztettem, aztán amikor eljött a nap, elkezdtem a pick-upomból bepakolni a hajóra. Több kör volt az egész. Éppen a harmadik körömet tettem a második hűtőládával, amikor hátulról a kikötőőr füttyentett nekem egyet. Hátra fordultam, de hátrálva sétáltam tovább. - Igyekezzen a kikötéssel, ha jót akar, mert hamarosan jön az apály! - kiáltja nekem oda, mire elmosolyodom, és intek egyet, hogy köszönöm, és vettem. Mikor visszafordulok, látómezőmben hirtelen tűnik fel egy nő. Túl későn, hogy megakadályozzam az ütközést. - Jajbocsánat! - hadarom, megtántorodva, de látom, hogy épp ő is így járt, csak ő a víz felé lép. Ijedten kapok keze után és elengedve a hűtőládát hagyom azt a földre koppanni, csörgő tartalmával együtt. Így már két kézzel húzom vissza és tartom meg a kisasszonyt, hogy megmentsem a vízbe esés borzalmától. Elég hideg a víz, szóval jobb ha nem most megy pancsikolni. - Elnézést, nézhettem volna a lábam elé. - mosolygok rá, de azért végig pillantok rajta, hogy a saját szememmel is lássam, hogy rendben van. - Rendben van? - kérdezem, és elengedem őt, mielőtt még túl kínos lenne, hogy még mindig tartom.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
