Nem akarom, hogy a hirtelen megjelenő gyászom a kedvemet szegje. Jól indult ez a hétvége, és nem akarom, hogy úgy folytatódjon, hogy folyamatosan önmarcangolok. Elin fürkésző pillantásában látom, hogy kiült rám az enyhe rossz kedv, ezt igyekszem egy halvány mosollyal oldani. Legalábbis ezzel üzenni némán, hogy nincs baj, noha tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. A munkáról beszélve sok dologról ejthetnénk szót. Például, hogy miért tekinti magát ennyire másnak a többi embertől, csak azért, mert nem olyan életet él, mint a többség? Sokan vannak olyanok, mint ő, tudhatná ezt, és valamiért úgy érzem, hogy talán zavarja? Vagy legalábbis kevésbé magabiztos. Hiszen említette is, hogy valami új indíttatásból próbálná ki ezt a hajózást is. Egyébként olyan ő, mint Synnøve. Nem csodálom, hogy a páros jó barátok, szerintem könnyen megtalálhatják a hangot egymás között. Persze, Elin sokkal cserfesebb és beszédesebb, mint Syn, de az egyáltalán nem baj. Nekem is jól esii csak így kötetlenül beszélgetni valakivel. A szerelmi dologra egy rövid kívánsággal reflektálok, mire jön valami szólással, és én halkan elnevetem magam azon, ahogy előadja. - Ez a jós hangod volt, vagy fenyegetsz? - kérdezem kis nevetéssel. Amikor majdnem elesik, úgy érzem, hogy jobb ha most visszamegyünk, mert láthatóan nehéz a fenekén maradnia. Amikor beérünk a kikötőbe, azért rá kérdezek, hogy jó élmény volt-e, és amikor ragyogó, hálás szemekkel válaszol, míg lesegítem őt a szilárd talajra, akkor elnevetem magam. - A kivétel erősíti a szabályt, szóval továbbra is legyél elővigyázatos. Örülök, hogy megismertelek, Elin. Add át üdvözletem Synnøvenak, ha találkozol vele. - biccentek mosolyogva, aztán ha ő is elbúcsúzott, vissza ülök a hajóba, hogy ismét útnak induljak. Nem gondolom, hogy lehetetlen lenne újra találkoznom vele, főleg ha a kikötő környékén jár, de ki tudja. A sors kiszámíthatatlan.
//Köszönöm szépen a játékot, ic pár hónap és találkozunk. ;) //
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Egy kicsit úgy érzem rosszat mondtam. Axel arckifejezése eléggé elkomorul egy pillanatra, mintha valami rossz emlék jutna az eszébe. De vissza nyelem a kérdésemet, jobbnak látom, ha nem kavarom fel még jobban a dolgokat. Ha olyan dolog, amiről tudnom kell, vagy úgy érzi szeretné elmesélni, akkor úgy is úgy lesz. Így is úgy érzem túl sokat beszélek egy idegen férfinek. Bár kitudja, lehet a végén barátok leszünk. Valamiért olyan a kisugárzása, hogy őszinte akarsz vele lenni, és köntörfalazás nélkül elmondani, ami az eszedbe jut. De az is lehet, hogy a mai nap után nem fogunk találkozni többet. De legalább lett egy jó élményem, és a kellemes tudat, hogy vannak még normális, és kedves emberek. - Igen, mondjuk én sok mindennel így vagyok. A szakma egyértelműen a személyiségekhez vannak. Főleg szerencsés az, aki abban is tud dolgozni. A lényeg, hogy szereted amit csinálsz, és nyilván azért is csinálod. Én ilyen téren egyedi vagyok. - viccelem el a dolgokat kicsit, hogy feldobjam. A szerelemről, és a kapcsolatokról való véleményem is valószínűleg az egyedi kategóriát ékesítik. Ritkán van az, mikor egyetértenek velem, és nem akadékoskodnak. Viszont Axellel ebben is jó beszélgető társat találok. Nem nevet ki, és nem tart bolondnak romantikus meglátásaim miatt, és ezért is hálás vagyok neki. Még azt is látni vélem, ha egy pillanatra is, mintha elgondolkodna a dolgokat, és ezen csak mosolyogni tudok. - Kitudja, mit szoktak mondani? A szívnek, nem tudsz parancsolni! - kicsit erre bemélyítettem a hangomat, de inkább hangzott komikusnak, mint bölcsnek. De szurkolok neki, jó ember, és megérdemelné, hogy egy nő boldoggá tudja tenni. A szél viszont feltámad. Egyszerre dőlök meg egy kicsit, és megy az arcom elé a hajam, a hatalmas nagy hirtelen jött egy darab széllökéstől. Inkább biztonságba helyezem magam, és leülök, hogy biztos kezekben legyen a hajó. - Oh, hát persze. Nagy élmény! Imádom! - vigyorgok, miközben megközelítjük a szárazföldet. A visszavezető úton csak, csillogó szemekkel nézem a vizet, és csöndben gyönyörködök az egészbe. Néhol fotózok, és videózok, élvezem a látványt. Majd mikor megérkezünk, kikötünk, Axel lekísér a hajóról. - Tényleg nagyon szépen köszönöm! Mindig nem hiszem el, hogy ilyen kedves voltál. Nem sokan vitték volna el az embert így... csak a sorozatgyilkosok. - vigyorogok, de a tekintetem teli van őszinte hálával.
Észre sem vettem, hogy úgy beszéltem róluk, mintha még mindig lennének. Mintha még mindig élnének. Egy pillanatra elfog a rossz érzés, a kellemetlen emlékek, és az, hogy továbbra sem kerek velem valami, de nem említem meg Elinnek. Egyébként is szigorúan titkos minden információ a hajónkról és annak elsüllyedéséről, így talán nem is baj, hogy Elinnek úgy meséltem a legénységről, mintha még élnének. Pedig a hiányuk fájó űrt hagyott maga után, főleg Leoné, akit már-már testvéremként szerettem. Csendesen hallgatom őt, hogy ő nem bírná ezt az életet, hiszen ott nincs magánélet, én pedig elmosolyodok. - Ezért is hivatás. Munka. Nincs magánélet, vagy magány, de aki vállalkozik egy ilyen feladatra, az erre az életstílusra is fel kell, hogy készüljön. - mondom halvány mosollyal, míg a hajót a szél irányába állítom. A szerelemről és annak megtalálásának módjáról nagyban egyetértek a nővel, noha fogalmam sincs, hogyan is kéne elképzelni egy ilyet, vagy egy lelki társat. Volt ovis szerelmem, volt iskolás csaj aki bejött, de onnantól kezdve, hogy elég érett és nagy voltam már ahhoz, hogy a nők többet is akarjanak tőlem testiségnél, egyszerűen megálltam az érzelmek keresésében. És ez nem egy női csalódás miatt történt, hanem azért, mert nem akarok olyanná válni, mint az apám. Határozott célom volt a tengerészet, és nem akartam arra kárhoztatni egy nőt se, hogy megjelenek, majd eltűnök az életéből, rendszeresen, többször, és nem látom a gyerekemet felnőni, már ha az enyém lesz egyáltalán, hiszen a távollétnek velejárója az is, hogy a nők sokszor mások vállán sírják ki magukat. Aztán általában annak az ölét lovagolják meg, akinek a vállán korábban sírtak. Szóval számomra ez a dolog ugyan el volt temetve, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélgetnék róla. Például az is érdekes, hogy Elin mintha csak megjósolná, úgy mondja, hogy lelki társam lesz, mintha csak kiolvasta volna valahonnan. - Igazából nagyon remélem, hogy tévedsz. Nem tudom, hogyan kötném a munkámat össze egy szerelmi szállal. - mondom mosolyogva. Aztán a szél hirtelen erősebb lesz, és Elin megint majdnem kiesik a hajóból. Szerencsére megkapaszkodik, és helyet vált, de a szavaiból úgy érzem, hogy talán elege volt mára a tengerből, így elindulok vele visszafelé a kikötőbe. - Azért remélem élvezted a hajókázást. - pillantok rá kis mosollyal az arcomon. Ha egy boldog, jó élménnyel tudtam gazdagítani, akkor már megérte őt kihoznom egy kicsit a hullámokra.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Kicsitfurának érzem, hogy főleg első találkozásra beszélgetek ilyenekről egy férfival. De tetszik a nyitottsága, és az, hogy egyáltalán nem tolakodó, és nagyképű. Általában, ha hasonló téma került terítékre férfiak körében, mindig mindenki hatalmas nagy macsó lesz. Ő is tisztában van adottságaival, és mégis könnyedséggel beszél róla, és látszik nem akar kábítani férfiasságával. Amiért nagyon is hálás vagyok. A zavarom mostanra eltűnt, hisz közelsége már nem olya nagy újdonság, tisztáztuk a dolgokat, hogy nem akar randizni, és nem nyomul rám. Így könnyedséggel beszélgetek vele tovább, és egész nyíltan, őszintén beszélek az adott témáról. Nem szokásom köntörfalazni, és ahogy anyám mondaná: szeretek beszélni, sokat. - Mondjuk igen, a te helyzetedben teljesen jogos. Én őszintén szólva nem bírnám ki bezárva ennyi emberrel. Gondolom nem sok magánélet van ott. Nekem kell, a ... magány. Bár ez így hülyén hangzik. De a lényeg, hogy csodás, hogy egyben tudnak a családod lenni, és barátaid. Jó dolog lehet. - mosolyodom el kedvesen. Mindig is vágytam egy baráti társaságra, akikkel összegyűlünk nap végén, hétvégén programokat szervezünk, egy olyan: második családra, ahogy Axel is mondja, bár kicsit máshogy ahogy neki. Jó dolog, ha az ember tud több emberre is számítani. Az, hogy nem szokták visszautasítani, csak egy hamiskás mosolyt engedek meg magamnak. Én kemény dió vagyok, ami azt illeti, de más nő akinek nem gond az egyéjszakás kaland, azok nevében teljesen eltudom hinni, hogy Axel egy pillanatok alatt elcsavarja a fejüket. Jól néz ki, okos, és nem beképzelt. Hát igen, az ilyenekért sorban állnak a lányok, ritka kincs. És akkor elérkeztünk odáig, hogy be nem áll a szám. Egyszerűen megnyílok. Lehet véletlen, de nem rég gondolkodtam el egy könyv olvasása közben erről, így frissen tudom elmondani a véleményemet. - Az első látásra szerelemben, én sem hiszem. Csak abban, hogy mindenkinek megvan a lelkitársa. Azt én sem tudom elképzelni, hogy ránézek és egyből ezt meg is tudom. Ez marad a romantikus filmek varázslatának. - forgatom a szemem, majd elnevetem magam. Van egy gondolatom, amin elgondolkodom egy pillanatra, hogy jó e, hogy ennyire őszinte legyek, és tényleg be nem álljon a szám. - Tudod, valamirét úgy érzem te megfogod találni. Nem tudom, ne kérdezd honnan, csak belém hasított egy érzés, pókösztön. - mosolyodom el ismételten. A hajó kicsit meginog, meg kell kapaszkodjak, a szél feltámadt. - Na jó szerintem, most leszek neked útban. - mondom, miközben görcsösen kapaszkodok, és oda vezetem magam az egyik ülőhelyhez. Ez a hirtelen szél, és ahogy dobálja a hajót rögtön befogta a számat.
A szerelemről nem igazán tudok beszélni. Egyrészt azért, mert a tapasztalatok borzalmasak, más részt azért, mert a munkám miatt nem is nagyon akarok túl mélyen bele bonyolódni bármilyen kapcsolatba. A családomat is nehéz hátra hagynom, és nem gondolni rájuk, valahányszor frontvonalba kerülök, egyszerűen nem akarok plusz egy terhet, amely miatt aggódnom kell... Illetve aki aggódik miattam. Inkább barátaim vannak - abból viszont rengeteg. Amikor Elin felhozza, hogy ilyesmit még nehezebb találni, és én talán szerencsés is vagyok, akkor csak elmosolyodom. - A hajó legénysége a második családom, ha mondhatjuk így. Jó barátokkal inkább bővelkedek, mint szerelmi viszonyokkal. De hát összezárva egy rakat férfivel és nővel hónapokra, összenöveszti az embereket. Talán ezért se hiányzik a romantikus kapcsolat, mert az emberi kommunikációt és törődést megkapjuk egymástól, bajtársaktól. Ha pedig testiségre lenne szükségem, eh, hát nem nagyon szoktak visszautasítani itthon. - nem tagadom, hogy általában nem azért járok szórakozóhelyekre, hogy kipihenjem a tengeri őrjáratot, hanem azért, hogy felcsípjek valakit. A mai találkozás és hajózás csak hirtelen felkapott ötlet volt, és semmilyen hátsó szándékom nincs vele, de tény, hogyha kimegyek az éjszakába, akkor aznap éjjel nem konkrétan pihenésre vágyok. Amikor rá kérdezek, hogyan tudja magáról, hogy mikor esik szerelembe, akkor egészen "pontos" megfogalmazást kapok. Mármint nem valami ilyesmire gondoltam, hogy mondani fog, hanem valami olyasmit, hogy "csak tudod" meg ilyenek. De Elin egészen kézzelfoghatóan körbe írja, még ha az elmondása alapján nem is a saját tapasztalatait, hanem könyvek tudását meséli el. - Az első látásra szerelem szerintem tinédzserkorban még rendben van, de felnőtt fejjel már tudom, hogy nem létezik. Magával a romantikával nincs baj. Nem olvasok ilyen könyveket, de néha jó megnézni egy romcomot, egészen szórakoztatóak tudnak lenni. - válaszolok kicsit megnyugtatva. Noha teljesen romantikus, nyálfilmeket kerülöm, néha a családdal belefér egy romantikus komédia, főleg ha az embert egyszem nő neveli fel.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Őszintén szólva, ez a szerelem téma, nálam mindig is olyan volt, amiről nem nagyon szerettem beszélgetni. Mindig szánalmasnak éreztem magam, hisz körülöttem mindenki éli boldog, családias, romantikus életét, még akkor is ha teli vannak hullámvölgyekkel. De mégis vágytam rá, volt egy olyan időszakom, mikor görcsösen, így nagyon szépen beletrafáltam a dolgokba. Voltak szar kapcsolataim, ami azt illeti, jó nem is volt. Kifogom mindig a szerencsétleneket, és a hazugokat. Szeretnek férfiak azt mondani, amit hallani akarsz, majd nem tudják sokáig tartani álcájukat. Viszont Axel, rövid beszélgetésünk alatt is, rá kell jöjjek, ő őszinte. Női ösztönöm is ezt súgja, ezért is kérdezek rá bátran a szerelmi életére, hisz tudom őszinte lesz. Kissé lehangol, az amit mond, hogy mennyire nem foglalkozik ezzel, és tulajdonképpen jó neki így. Nem hazudik szerintem, max még önmagának is. - Jó barátokat sajnálatos módon, az a tapasztalatom, hogy még nehezebb találni, mint szerelmet. Szerencsés vagy, ha legalább az egyik megvan neked. - mosolyodom el kedvesen. Semmi szomorúság, vagy csüggedés. - Őszintén, én még nem voltam szerelmes. Megannyi könyvet olvastam, amiben a szerelemé volt a főszerep. Azt hiszem, hogy a legfontosabb, hogy mellette önmagad vagy, nem kell megjátszanod magad, és a legjobbat hozza ki belőled, támogat, nem húz vissza, hanem veled tart előre. Illetve űrt érzel magadban, mikor épp nincs melletted. - kissé mind ezt elmélázva mondom, miközben figyelem a végtelen tengert. - Tudom ez, lehet hogy egy férfinek túl nyálasan, és túl nőies romantikusan hangzik. De szerintem ez mindig jobb meglátás rá, mint amikor elkezdik az "első látásra szerelmet", ránéztem és már mindent tudtam. Na ebben nem hiszek. - a szél felhatalmasodik, így igyekszem a hajamat szinte, egyáltalán nem nőiesen kiverni az arcomból, miközben teljesen komolyan próbálok beszélni.
Nem akarom magam igazán felszívni azon, amit a tanáráról mesélt, de azért elmondom a véleményemet róla. Nem kellett volna úgy kezelnie a helyzetet, ahogy tette, és szerintem nem is való az ilyen tanárnak. Elin szerint persze a legtöbben ilyenek, mire megcsóválom a fejem. - Attól még nem helyes. - mondom, és hogy "adjak egy új esélyt" ennek a világnak, még fel is ajánlom, hogy a hajózáson kívül másra is megtanítsam. Bizonytalanul válaszol, ezért megnyugtatom, hogy nem is kell azonnal döntenie, mire kicsit megkönnyítem a dolgát. Megadom neki a számom erre - meg más esetre is, ha bajba kerülne -. A köszönetére csak kis mosollyal biccentek egyet, semmiség az egész, számomra legalább is. Jó fej lánynak tűnik, ha pedig új dolgokat akar kipróbálni, akkor abban ilyen módon tudok segíteni. A szó emiatt átterelődik a szerelmi kapcsolatokra is, és kiderül, hogy nem is úgy, mint én, de egy kicsit hasonlítunk. Ő keresi, de nem találja, én nem keresem, és nem is akarom találni az igazit. Ugyan szerinte a magány felemészti az embert, mire megingatom a fejem. - Jó barátokkal, ha eleget szocializálódsz, nem hiányzik az, hogy folyton melletted legyen valaki szerelemből. - tapasztalatból mondom, én így élek már cirka 10 éve, és nekem eddig működött. A lelkitársat említve kicsit elmosolyodok. - Na és honnan tudod, hogy megtaláltad? - kérdezek rá, mert nekem valahogy ez ilyen ezoterikus kategóriába tartozik, és nem igazán vagyok otthon ezekben, vagy hiszek egyáltalán benne.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Így ismeretlenben is egy nő védelmére kell, pedig nagyon kis apróságról van szó. Imponál, és nagyon jófej, illetve kedves. Túl szép, hogy igaz legyen. Nekem ilyenekhez sosincs szerencsém. Csak mosolygok. - Sajnos az a jellemző, hogy a legtöbben ilyenek. - válaszolom, kedvesen. Mikor a táncos dologra térünk, kicsit összezavarodok. Nem mintha rögtön azt hinném, hogy esetleg randit akarna, mert belső nőm azt sugallja, hogy nem. De azért olyan választ adok neki, hogy meg is tudjak erről bizonyosodni. Válasza pedig egyértelmű, hogy nem az a célja. - Nagyon kedves vagy, szuper. - majd számot cserélünk. Végülis ki tudja mikor használom fel, lehet tényleg egyszer segítségre lesz szükségem, még is egy katonával van dolgom. Majd rákérdezek nála erre, hogy miért nincs senkije, és nem érzi e magányosan magát. Mert nekem ez nagyon fura, aztán lehet van valaki az életében, csak lehet még ő sincs vele tisztában. Őszintén szólva lehetetlennek találom a dolgot. Féltékenység fut át rajtam, amit szégyellek. - Szerintem még nem találtad meg az igazit. Aki eléri, hogy mellette maradj. Én sem találtam meg, de azért hiszek benne, hogy létezik. Muszáj, hogy a magány ne eméssze fel az embert. - sóhajtok, kicsit hasonló helyzetben vagyok, mint ő, de nekem nem a munkám ami beleszól ebbe, csak a szerencsétlenségem. - Mindenkinek megvan a lelkitársa. - nézek rá biztatóan, bár néha magam is kételkedem benne. Lehet mindenkinek megvan a lelki társa, de abban viszont nem hiszek, hogy mindenkinek van is szerencséje megtalálni.
Én ugyan továbbra sem értem az ilyen embereket, akik türelmetlenül állnak neki az okításnak. Ha Elinnek nem sikerült abszolválni a lépéseket, akkor valószínűleg eleve nem tanította jól, és mindezt a stresszt még rá is tolta a nőre. Csak a fejemet csóválom arra, ahogy félig meddig magát okolja, pedig nem kellene. - Ha három év alatt tanulod meg az alapokat, akkor sem kellene így viselkednie. - mondom halk sóhajtással. Felajánlom neki, hogy egy egyszerű táncot megtanítok neki a klubban, de nem tud, vagy nem akar egyenesen elutasítani, ami megmosolyogtat. Amikor elkéri a számom, biccentek, felkelek az ülésből és a három fokos lépcsőn lesétálok a kabinba. Papírt, tollat keresek, felírom a számom, aztán vissza lépve, és ülve mellé, át nyújtom azt. - Facebookot nem használok. Úgy is csak álnévvel lehetnék fent, szóval itt a számom. Ha bajba kerülsz, hívj nyugodtan. Ha én nem tudok menni, küldök majd egy másik, jóképű katonát. - viccelődök rá kacsintva. Amikor rá kérdezek, miből gondolja a szingliségem, megmosolygom a választ. - Én valószínűleg nem sokáig lennék így egy nővel. Csak azért büntetni a bizalmatlansággal, mert barátságos vagyok, meglehetősen igazságtalan. - mondom el erről a véleményem, aztán Synnel kapcsolatban megértem, hogy nem mesél el sokat, de ez így is van jól. A komoly kérdésére egy kicsit gondolkodva fürkészem az arcát, mielőtt ismét a kezembe venném a hajó irányítását. Nem válaszolok egyből, csak irányba állítom vitorlát, és megint neki indulunk suhanni. - Nem tudom, milyen érzés az ilyen, úgy hogy hiányozni sem hiányozhat. Lehetne barátnőm, ha akarnám, de eddig senki sem volt képes elérni, hogy mellette akarjak maradni. Van egy furcsa kapcsolatom a tengerrel. A rabja vagyok, és szívesebben töltök időt a nyílt vízen, mint otthon. Ezt meglehetősen nehezen fogadja be bárki gyomra, aki hosszútávú kapcsolatot akar, meg le akar telepedni. - mondom a szél irányát figyelve, és szavaim közben hátra dőlök, elengedem a kormánylapátot és a motor mellé nyúlva rá fektetem az ujjaim, élvezve, ahogy a hideg víz siklik alatta. Nem tudom, hogy amit mondtam, valasz-e egyáltalán a kérdésére, de nem igazán tudom máshogy megfogalmazni.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Bevallom, kicsit jól mutatok rajta, ahogy ő sokkal jobban kiakad a volt tánctanárom miatt, mint ahogy akkor én tettem. Számomra leginkább ez megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett tovább oda járnom, ezerszer is inkább a tesi óra. Ez is tipikusan olyan dolog, hogy ami nem megy, azt nem is szabad erőltetni. - Hát gondolom neheztelt azért, mert ő próbált valamit nekem oktatni, én pedig fizikálisan, és mentálisan is képtelen voltam megtanulni tőle. Valószínű, hogy a nevetgélésemet is gúnyolódásnak találta. De hát ennek így kellett lennie. Túlvagyok rajta, bár nehéz volt a szakítás. - mondom szemforgatva, és jókedvűen. Úgy voltam vele, hogy ezt is kipróbáltam, de nekem nem ment. Felajánlásán meglepődök. Őszintén szólva nem tudom mire vélni, így hirtelen válaszolni se szeretnék, így eléggé ködösen fogalmazok. - Ha gondolod cseréljünk számot, vagy jelölj be Facebook-on. Ha úgy döntök ráveszem magam újfent a táncra, akkor rád írok, ehhez mit szólsz? - kérdezem mosolyogva. Szerintem ez elég fair ajánlat. Nem szeretnék semmit elkapkodni. Mikor Synről kérdez nem válaszolok teljesen. Nem kaptam felhatalmazást rá, hogy elmondjam bárkinek, pláne egy olyan férfinak akit mind a ketten alig ismerünk, és csupán egyszer találkoztunk. Szimpatikus, de nem ismerem. Illetve ez egy olyan dolog, amig Synnek kell elmondania, mikor erőt érez, és itt az idő rá. - Hát ha párod lenne, nem hiszem, hogy idegen nőket felhívnál vitorlázni. Lehet én vagyok féltékeny típus, de nagyon mérges lennék, ha a párom csinálná ezt. - az nem kifejezés, nálam talán váló ok lenne. Megkapom végül a választ, ami teljesen érthető. Mindig elég közel van hozzám, így látom a vonásait, és a szemét. Érzem, hogy őszintén beszél. - Értelek, és teljesen jogos. - húzom el a számat. - Viszont nem magányos így? Nem lenne jó inkább, valakihez célzottan haza érni? Várni, hogy haza érj valakihez? - kérdezem, ezúttal nem vigyorgok, hanem teljesen komoly vagyok. Eléggé magányos típus vagyok én is, így olyan mintha más magányos embert is "felismernék", de az is lehet, hogy tévedek.
A táncot érintve elmondom a véleményemet az ilyen tanárokról, és amikor arról beszél, hogy egyáltalán miért volt vele ilyen az ipse, akkor még ráncolni is kezdem a homlokomat - Már az is bűn, ha jól érzed magad? Nem a seregbe mentél, csak táncolni. Esküszöm néha a nagyobb elmebetegek vannak a legrosszabb helyeken. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha nevetsz a dolgon, sőt, egészséges kinevetni, ha netán bénázol, mert sírásra meg főleg semmi okod nincs. Ezek csak hobbik, pont az lenne a lényeg, hogy élvezd... - értetlenkedek egy sort, és rá is kérdezek arra, hogy akar e táncot tanulni jó kedvűen. A válasza nem egyértelmű. - Nem kötelező ám, meg válaszolni sem kell most, ha gondolkodni akarsz rajta. A country klub egész évben nyitva van. - nyugtatom meg, ez nem kötelező választható dolog. Synre térve megtudok egy két dolgot, és a kérdésemre ismét nem kapok pontos választ, de nem is kell. Értem én enélkül is. Ugyan a mélységébe nem láthatok bele, de megértem, hogy nem köti az orromra. A kérdésére egy apró, kicsit keserédes mosoly jelenik meg az arcomon. - Mitől olyan egyértelmű? Csak mert nem viselek gyűrűt? - kérdezek vissza először, aztán megrázom kicsit a fejem. - Tudod a sereg átka, hogy ritkán vagyunk eltávon, és a legtöbben ezért nem vállalják be a rendes kapcsolatokat. Én se, hogy őszinte legyek. Láttam eleget összetört katonát, mert amíg a fronton az életéért küzdött, otthon a nője több ágyba bújt, mint ahány ujja van. Egy jó apa figurám se volt, szóval én egyáltalán nem érzem úgy, hogy tartós kapcsolatra lenne szükségem, de soha nem is szoktam zsákbamacskát árulni, ha nőkkel kezdek ki. - magyarázom el az én oldalamat.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Csak mosolygok a reakcióján, mikor elárulom neki izgalmas kalandomat a tánccal. Igen volt benne egy kis furaság a tanárban, és némi türelmetlenség, ráadásul egy gyenge Patrick Swayze hasonmás volt, pechére én a Dirty Dancing kettőt jobban szerettem. - Bekell valljam én magam sem voltam valami könnyű esett. Am azt illeti állandóan vigyorogtam, és sokszor elnevettem magam, nem igazán tudtam komolyan venni. És, mint tapasztalhatod eléggé gyakran csinálom ezt. Főleg ha még zavarban is vagyok. Idióta tulajdonság, és sokak zsebében kinyílik a bicska erre. - válaszolom, bár ezt is eléggé jókedvűen. Ez van, ez vagyok én, ha valaki kedvel így kedveljen. Vannak jó tulajdonságaim is, nem vagyok annyira szörnyű, nem? - De igen, amúgy seggfej is volt. - helyeselek. Hisz egy jó fej ember ezt is tudta volna kezelni, vagy rám hagyja. A kérdésén meglepődök egyszerűen hirtelen nem tudom hova tenni. Soha nem tudom ilyenkor a férfi randira akar hívni, vagy csak barátkozik. Eléggé kellemetlen szitukat tudok ilyenkor saját magamnak kreálni. - Tudod pont nem rég fogadtam meg, hogy kimozdulok a komfort zónámból, és igyekszem kimozdulni, és dolgokat kipróbálni. - válaszolok neki eléggé ködösen, tudom. De tényleg Synnel most döntöttük el, hogy mind a kettőnknek jól jönne egy kis vidámság, és hogy az otthoni Mortal Kombatozás mellett kimozduljunk. Tulajdonképpen ez a vitorlázás is ilyen, ezért tudtam magam rávenni. Ekkor jut eszembe Syn-és amit mondott. Hevességemet követően baleset ér minket, de ráis térek miért vagyok ennyire izgatott. És a jóképű idegen is emlékszik rá. Na ez jó hallani, és lehet ő is jól fogja hallani. Hátha kap egy kis önbizalmat, kicsit féltékeny is vagyok. A kérdésére elkomorodok. Részleteket én sem tudok, sok mindent morzsákból raktam össze. Nagyjából tudom a dolgokat, de ez egy olyan dolog, amit nem fogok senkinek elfecsegni. - Az exe egy barom volt, mindannyiuknak volt már ilyenje... - sajnos nekem is volna mit mesélni, de Synnek a baba miatt nehéz leginkább, és ez okozta körülmények miatt. - Egyszerűen még túl kell lennie rajta, majd valakinek elnyernie a bizalmát. Igyekszem neki segíteni ebben, és ő is nekem az.... az én gondomon. Kimozdítjuk egymást. - mondom mosolyogva. EZ nem olyan ami titok. És ha tényleg esetleg őt Syn érdekli, akkor viszont tudja nagyjából mi a helyzet. Nem egy pillanatra elkapom lány. - Egyébként veled mi a helyzet? Egyértelmű, hogy szingli vagy, de hogy fordulhat ez elő? - kérdezem mosolyogva.
Csak sejtelmesen mosolyog, mint aki nem akarja elárulni az egyértelműt, de nem zavar. Amikor megemlíti, hogy ő ezt így tartja jobbnak, akkor végül is egyetértően biccentek egyet. - Igazából igazad van. A nőknek jól áll a misztikum, ez kétségtelen. - adok neki igazat, aztán amikor a táncról beszélünk, kicsit ráncolni kezdem a homlokom. - Nagy seggfej lehetett akkor az a tanár. Minek tanít az, akinek nincs hozzá türelme? Senki sem úgy kezdi, hogy tökéletesen lépked. - engedek meg magamnak egy kis mérges megjegyzést. Az ilyen embereket sose értettem, ráadásul láthatóan elvették a kedvét valamitől, amiben lehet, hogy nem is lenne olyan rossz, csak annak a köcsögnek nem volt kedve időt szánni rá. - A line-dance egész egyszerű. Megakarod tanulni? - kérdezem, hátha betudjuk neki pótolni ezt, és jóra formálni a rossz emlékeket a tánccal kapcsolatban. A fejelgetés után egyre másra derülnek ki információk, például, hogy azért többet emlegetnek engem a városban, mint gondoltam, hogy Syn megbízható, és hogy nincs okom aggódni amiatt, mit árult el Elinnek. Persze a szemöldök emelgetésére és a piszkos kis titkokra halkan elnevetem magam. - Neeem, nem történt semmi. Igazából láttam rajta, hogy valaki olyan szinten bántotta, hogy ez fizikailag ki tud ülni rá, úgy hogy nem is próbálkoztam. - vallom be férfiasan, a végére meglehetősen komoly arccal. - Bántalmazták? - kérdezem, és ha a válasz igen, még az is megfordul a fejemben, hogy meglátogassam az ipsét, és én is megbántalmazzam kicsit az öklömmel. Bár ez - szakmámból adódóan - valószínűleg nem marad más, csak egy ideges képzelgés.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Csak sejtelmesen nézek rá, nem fogom elárulni mire gondoltam, és a fantáziám épp mit kreált. Én még ódivatú vagyok, egy nőben legyen sejtelmesség, és tartás. Nem fogok rányomulni, egyértelmű, hogy ez az egész hajókázás nem erre megy ki. Nem az a fajta vagyok, és nem hiszem, hogy tartósan egy percig is érdekelném a férfit. Ennek ellenére is megmaradnak a titkaim. - Egyszerűen jobb, ha egy nő sejtelmes marad. - így legalább kíváncsi lesz, és nem kapja meg könnyen, amit akar. Ez jelen helyzetben csak a válaszra vonatkozik. - Hát akkor már sokkal jobb vagy, mint én. Engem jóformán kivágtak egy táncsuliból, a tanárnak fizikai fájdalmai voltak, attól ahogy próbálkozom. - teljesen igaz történet, még a suliban vettem fel, mert akkoriban nagyon menőnek találtam a hipp-hopp táncosokat. De úgy tűnik annyi közöm marad a zenéhez, hogy hallgatom. Szerencsétlen lefejelem, csupán azért, mert eszembe jutott, hogy van egy közös ismerősünk minden bizonnyal. Csak nevetek az egészen. - Na akkor tényleg tudod kiről beszélek. - nevetek. - Semmit nem mondott, annyit hogy betért hozzá egy férfi, aki tengerészgyalogos. Ennyi izgalma történt aznap. Én kérdeztem, hogy nézett ki, elmondta, amit elmondott, majd témát váltottunk. Ne aggódj semmi piszkos kis titkotok nem derült ki. - emelgetem a szemöldököm, ez rájuk vonatkozik bármi is történt. De kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy pont így jöttek össze a dolgok, és esetleg tényleg tetszett Synnek... nem mintha bármi történ volna, de akkor is.
Sokat mondó mosollyal nézek rá, amikor arról beszél, jobb ha nem tudjuk, mi jár az ellenkező nem fejében. Nem mintha általánosan ne lennék tisztában azzal, hogy a külsőm sok nő figyelmét felkelti, ráadásul elég jól olvasok az emberekből. Sokszor egy pillantás, egy karmozdulat, vagy egy egyszerű, automatikus reakció, mint a bőrpír, elárulja nekem, hogy éppen mi jár a másik kobakjában. Az a legegyszerűbb eset, amikor mint valami ragadozó a friss húst, úgy bámulnak, ennél sokkal apróbb jeleket is észreveszek. - Ennyire félelmetes, amire gondoltál, hogy jobb, ha nem tudom? - kérdezek vissza pimasz módon, aztán a tánctudásról beszélve bólintok egyet. - Középmezőny, mondjuk. - ha már a táncról beszélünk, ehhez kapcsolódik a zene is, szóval rá kérdezek, hogy ő milyeneket szeret. A spektrum elég nagy, és ez apró mosolyt csal az arcomra. - Legalább nem én vagyok egyedül mindennevő, ha zenéről van szó. - mondom elmerengve. Végül is képes lennék egy rock koncertről átmenni egy bárba DJt hallgatni, hogy aztán otthon pop számra tartsak kétszemélyes bulit. Az persze nagyon meglep mindezek után, hogy megfejel, de szerencsére semmi baja nincs, ő ezt nevetéssel vezeti le, én pedig mosollyal. A kérdésemre ki is derül, hogy miért is volt ilyen heves, és amikor megemlíti a könyvtárost, elmosolyodom. Aztán miután végig gondolom a dolgot, csicsergése közben, egy kicsi aggodalmas csengő kezd az agyam hátuljában csengeni. Persze a mosolyomat nem engedem le, nem akarom, hogy észre vegye, hogy valami aggaszt. Sőt, még el is vigyorodom, ahogy felidézi a szavait. - Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy így fogalmazott. - nevetek halkan a dologra. - Na és mit mondott még? - kérdezem rá pillantva kíváncsi tekintettel, és habár nem úgy tűnt a könyvtáros, mintha megbízhatatlan lenne, de a fene se tudja, hogy miket mesélt a barátnőjének a mesémből, és mivel elég egyértelmű volt, hogy rájött a félszavaimból is arra, ami történt velem, tudni akarom, ebből mennyit adott tovább.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Azt,hogy én miken gondolkodom jobbnak látom, ha nem kötöm az orrára. Sajnos a szingli nők többségének - bár lehet a tartós kapcsolatban élők is, bár ezt nem tudom megerősíteni - eléggé élénk a fantáziánk. Főleg, ha Mr. Tökély, akit futószalagon gyártottak, hogy mi nők még szerencsétlenebbül érezzük magunkat, éppen előttünk van. És igen, egy pillanatra előttem volt a kép, ahogy megül egy bikát, kissé férfias látvány. - Oh, szerintem azt jobb ha nem tudod, mi jár egy nő fejében. Hidd el. De szerintem ez fordítva is teljesen igaz. - Na igen, ha fizetnének se akarnám tudni a férfiak a sör és a szexen kívül vajon miről fantáziálnak. Persze nem vagyok előítéletes... ebben a pillanatban igyekszem legalábbis. - Akkor nem vagy kétballábas, de nem is vagy verseny táncos. - válaszolom elgondolkodva a végeredményt. Majd elmosolyodom. Mikor a zenei stílusomat kérdezi, hát elgondolkodom, hogyan is fogalmazzam meg. - Eléggé szélsőséges a stílusom, szerintem konkrétan nincs. A fő vonalam a rock, bár ,ha jó a zene bármilyen stílusból azt is meghallgatom. Szeretem az epic zenéket, illetve szívesen hallgatok viking, ónorvég stílusú népzenét is, nem tudom pontosan ennek a stílusnak mi a pontos neve. - válaszolom vigyorogva, igen eléggé hangulatfüggő nálam mit hallgatok, egyik pillanatban hallgatok egy tök átlagos divat zenét, majd a másikba szólnak is a csata dobok. Bedobom magam, azaz megint leégetem magam, szerencsétlen Axelt lefejelem. Az egész olyan vicces volt, és hirtelen történt, észre se vettem, hogy mindvégig tart engem és nagyon közel van. Tényleg próbálok uralkodni a zavaromon, szerintem most elég jól sikerült, már így is valószínű, hogy nagyon egyértelmű vagyok, de bizonyára tisztában van vele, hogy mit vált ki a nőkből. - Hát, nagyon jó ismerősöm igen. Bár én már barátnak is tekintem. - válaszolok büszkén. Nem igazán dobálózom a barát kifejezéssel, szóval, mert azt nálam kikell érdemelni. Syn is olyan. Viszont annyi mindent csinálunk mostanában együtt, és annyi mindent megosztunk egymásnak, kimondatlanul is, én barátomnak tekintem már. - Megkérdeztem milyen napja volt, és megemlítette, hogy egy "tök átlagos küllemű" tengerészgyalogos belépett hozzá. - forgatom a szemem, természetesen nem így mondta, csak próbálom szívni a vérét, és hogy ne növeljem még nagyobbra duzzadó egoját.
Ki is derül, mire gondol, mire halkan elnevetem magamat. - Ilyeneken gondolkodsz? - kérdezem pimasz kis mosollyal. A táncos dologra megingatom a fejemet. - Az egyszerű lépések jól mennek, de a nehezebbek borzalmasan. Az minek számít? - kérdezem kis vigyorral az arcomon. - Milyen fajta zenéket szoktál hallgatni? - kérdezem, mielőtt még bele merülünk a tanításba. Próbálok egyszerűen mondani mindent, főleg amikor a kezébe veszi a dolgokat. Egészen bele is merülök ebbe, csak úgy telik az idő és siklik a hajó, aztán azt veszem észre, hogy megfejelnek. Hirtelen azt hiszem, hogy rosszul van és éppen rám dől, mert rendesen megfejel. Még szerencse, hogy kőből van a fejem, és nem fájt annyira, meg nem sokáig, és habár kitör belőle a nevetés, én azért még tartom pár pillanatig a karjaimmal, mert kell pár pillanat, amíg leesik, hogy minden rendben. Visszaigazítom a hajót, míg rá kérdezek, rendben van-e, ő pedig az agysejtjeit számolja. Elnevetem magam én is, és megmosolygom, ahogy sajnálná, ha eltávozna belőlem a lélek. Végül a kérdésemre is választ kapok, és meglepetten tekintek rá. Milyen kicsi a világ. - Synnøve? Igen, igen, emlékszem a kisasszonyra. Segített nekem a könyvekkel, nekem egyedül biztos nem lett volna türelmem végig böngészni a könyveket. Barátnők vagytok? - kérdezem kis mosollyal. Egészen aranyos tőle, hogy ennyire fel lelkesült a felismeréstől, viszont ez azt is jelenti, hogy... - Szóval emlegetett engem? - kérdezem rá pajkos kis mosollyal. Miket meg nem tudok, még közszájon forgok!
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Be lelkesülök, mikor elárulja a furcsa hobbiját. Kicsit hirtelen el is kuncogom magam, mert egyáltalán nem fura, ami azt illeti én menőnek tartom. Szívom azért a vérét, jó olyannal beszélgetni, és hülyéskedni, aki érti eme tréfákat. - Oh kár, pedig lelkiszemem előtt már láttam, hogy megküzdesz eggyel.- mosolyodom el. - Szóval tudsz táncolni? Vagy csak élvezed csinálni, de annyira nem megy ? - tudom mondta, hogy egyszerű tánclépések, de hát nekem még azok se mennek valami jól. Olyan két bal lábas vagyok, hogy élvezet nézni. Egyszer jártam táncra, majdhogynem kivágott az oktató. Vicces volt. - A zenét megértem, én is mindig hallgatok. -konkrétan mindig mikor egyedül vagyok. Nem bírok egyedül, úgy utcán lenni. Elég hülye szokás, tudom. Mindenképp kiakarok próbálni mindent, ha már lehetőségem van rá. Viszont biztosra veszem, hogy nekem utasként sokkal jobb, és szórakoztatóbb a hajókázás, főleg, hogy nem hiszem, hogy bármikor máskor esélyem lesz a vezetésére. Így a lapát kezelése utána a vitorla jön. A lapátot nekem könnyebb volt kezelni, vitorlával már kevésbé vagyok olyan jóba. Szórakoztat, csak nagyobb feszültséget kelt bennem. Főleg, mikor eszembe jut valami, és a megvilágosodástól annyira belelkesülök, hogy hirtelen megfordulok, de sikerült lefejelnem szerencsétlen, ráadásul ki is nevetem a szitut. Viszont úgy látom aggodalmam ellenére teljesen jól van, de elég nagyot koccantottunk. - Oh én igen, csak újabb agysejtek, nálam már mindegy. - nevetek, inkább már magamon, majd a hozzászólásán. - Jajj dehogy, kár lenne érted. - jegyzem meg poénosan, de azért komolyan. - Csak eszembe jutott valami. Van egy barátnőm, aki mesélt egy tengerészgyalogosról, aki betért a könyvtárba. És pont összeraktam a képed, te vagy az nem? Synnøve-nek hívják. - kérdezem vidáman, mosolyogva. Nem tudom miért, enyhe győzelmet éreznék, egyrészt, hogy ilyen kicsi a világ, másrészt, hogy ilyen jó vagyok hogy összeraktam eme bonyolult képletet.
Jó, csak egy ici picit húzom az agyát a fura hobbival, mert olyan boci szemeket mereszt rám, hogy mindjárt ide olvadok tőle, olyan aranyos. Azért a tarkómat vakarva vallom be, hogy a norvég tájtól igen csak idegen dalokat szeretek hallgatni, és azokra táncolni. Amikor elvigyorodik, akkor csak kíváncsian figyelem, hogy mit fog szólni, de arra nem számítok, amit mond. Jót kacagok a képen, amit felvázol. - Bikát nem ültem még, pedig van egy olyan megülhető, pörgő műbika a klub szélén, amire fel lehet pattanni. Én eddig csak néztem az ilyeneket. Jobb szeretek táncolgatni. Egyszerű lépésekkel is jól el lehet szórakozni. Mondjuk én idekint is szívesen hallgatok a nyugalomban zenét. - mesélem, de amikor látom, hogy a pillantása eltűnődik és kicsit mintha megint kipirulna, egy apró mosollyal félre biccentem a fejem, ahogy nyelni is látom egyet. Mi járhat a fejében? - Azt már te tudod. - bólintok, amikor azt mondja, valószínűleg jobb lenne neki utasként, mint hajósként. Ezután siklunk kicsit a vízen arra, amerre ő akarja, majd felajánlom neki a lehetőséget, hogy a vitorlát is megtanulja kezelni. - Bonyolultnak tűnik, de igazából az a lényeg, hogy azon az oldalon legyen a vitorla, amerről érzed a szelet. - mondom mosolyogva, és átadok neki mindent a kezemből, és a hajó kormányzását veszem át. Látom rajta, hogy nagyon akarja, hogy sikerüljön, eléggé koncentrálva figyeli a vitorlát, és a köteleket is. Azért egész ügyesen megy neki. - Tökéletes. - bólintok határozottan, és érezheti, hogy az ő munkája nyomán ismét csak gyorsan siklunk a habokon egy kört. Aztán olyasmi jön, amire nem számítok. Összerezzenek, amikor kobakunk nagyot koccan, és hirtelen azt sem tudom, hogy mi történt. Rosszul van, vagy valami más miatt esik nekem? Elengedve a kormánylapát rúdját fogom meg karját és derekát, nehogy a vízbe szédüljön nekem, most hogy arra dől kicsit a hajó. Aggodalmas tekintettel mérem végig, de nem tűnik úgy, mintha baja lenne, még csak nem is sápadt. - Jól vagy? - kérdezem, de szitkozódása, bocsánatkérése, és nevetése megnyugtat. Mély levegőt veszek és fújok ki egy mosollyal. - Megölsz engem, te lány! Azt hittem rosszul lettél. - csóválom meg kicsit a fejem, és ha engedi, fél kézzel kiveszem kezéből a köteleket, hogy visszaállítsam a vitorla rendjét. - Mi történt az előbb? - kérdezem rá pillantva.
Vendég —
Elin ➶ Axel
ᚠᚢᚦᚨᚱᚲᚷᚹᚺᚾᛁᛃᛇᛈᛉᛊᛏᛒᛖᛗᛚᛜᛟᛞ
Már nagyon felcsigázott, hogy mi lehet az ő "cikis" hobbija. Kicsit csalódott leszek, és ezt nem mulasztom kimutatni arckifejezésemmel. Ezért bepróbálkozok bociszemekkel nézni rá, valakit megtud hatni, és reménykedem ezúttal is sikerem lesz vele. Majd elárulja, és gondolkodóba esek. Nem értem ez miért számítana cikinek, szerintem tök menő, és én is elmennék egy olyan bárba szívesen. Biztos hangulatos, és mulatságos, hisz a countryzene nagyon pörgős. Csak vigyorgok rá. - Szóval felcsapod a cowboy kalapodat, talán a pisztolytáskádat is viszed, és megülöd a bikát? - kicsit cukkolom, de az a baj, hogy a fantáziám elég élénk, ráadásul vizuális típus vagyok, így a kép előttem, hát nem is tudom... melyik szexibb? A tengerészgyalogos egyenruhás, vagy a cowboy keményfiús Axel ? Igyekszem a képet kiűzni a fejemből, ha jól tudom nem ezért vagyunk itt... no azért nyelek egyet. - Meglátjuk mennyire megy nekem, bár lehet utasként nekem ez élvezetesebb lesz. - válaszolom őszintén. Nem hiszem, hogy egymagam ráfogom venni magam, hogy holnap elmegyek egy oktatót keresni. Arról nem is beszélve, hogy saját hajóra soha nem lesz pénzem, így felesleges beleélnem magam. Mikor belekezdünk a tanulásba, és már magamtól is megy. Az valóban felüdülés. Olyan szabad érzés, amiről sejtettem csak, hogy ilyen lehet... de vágytam rá, már nagyon, hogy megbizonyosodjak róla, és megtapasztalhassam. Axel kiváló oktató, és ember lánya bizonyára nem bánná, ha ilyen férfi tanítaná. Egyszerűen magyaráz, és muszáj rá figyelned. - Hűha az kicsit bonyolultabban néz ki. - mondom vidáman, de azért oda megyek, és meghallgatom mit mond róla, majd követem az utasításait. Csak bólintok, mikor megértettem mit mondott, és igyekszem azt úgyis csinálni. - Jó így? - kérdezem végül, mikor már megszakadok, annyira koncentrálok. Majd eszembe jut hirtelen valamit. Syn, mintha említett volna valakit... egy jóképű tengerész gyalogost, aki betért hozzá a könyvtárba. A megvilágosodás, valósággal arcul csap, olyan hévvel fordulok felé, hogy konkrétan megfejelem. - Jesszusom, bocsáss meg! Ne haragudj! - de muszáj nevetnem, egyszerűen a szerencsétlen balesetet látok, nevetnem kell. Már a szám elé kapok a kezemet.- Ugye jól vagy ? - majd eszembe jut a kezembe végig ott volt a vitorla kormányzása, így picit meg is dőlünk.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 72 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 72 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
