I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Lehunyt szemekkel adom át magam az utóhatásoknak, ahogy a heves szívdobogásom és a sűrű légzésem az övével szinkronban próbál csillapodni, de még érzem a lélegzetét a bőrömön, a testét az enyémnek préselődni, a bőre forróságát a simogató ujjaim alatt. Amikor felemeli a fejét és meglátom a kék szemek csillogását, tudom, hogy képes lenne újra elvarázsolni velük, akárcsak a csókjával, még akkor is, ha ez már érezhetően a lassuló szívverésünkkel van összhangban. Szavaira nem tudok nem mosolyogni, a nedves álmok említésére viszont el kell fojtanom egy sóhajt. – Ha ilyeneket mondasz, nem foglak egyhamar kiengedni innen – fenyegetem meg mosollyal a szám sarkában. Mikor már a lábaimon állok, ujjaimnak még megengedek egy kis kalandozást az oldala forró bőrén, de ezzel már nem elcsábítani akarom; még akkor sem, ha egyébként szívesen megtenném. A bár felemlegetése előcsal belőlem egy kis nevetést, de rábólintok a javaslatra, a kétségeim ellenére is, és úgy is, hogy tulajdonképpen egyikünk sem tudja igazán, mire számítson. Valamiért mégis úgy érzem, hogy az életemet - vagy talán az életünket - övező rejtélyekhez eddig azok a furcsa utalások vittek legközelebb. A következő szavaira és a mosolyára válaszul viszont finoman belemélyednek az ujjaim a bőrébe, a mosolyom pedig hasonlóan kétértelművé válik. – Figyelmeztettelek... – mormolom, de a fenyegetés csak játék marad, ennél tovább már nem fogom visszatartani a gondoskodó báty szerepéből. Nekem is van testvérem, akiért tűzbe mennék, bár esetünkben is a fiatalabbnak szokása a bátyja idegrendszerét karbantartani, hogy úgy mondjam. Ettől persze még nem vagyok rest kiélvezni az elém táruló látványt és szemeimmel felmérni tökéletes testének minden porcikáját, és tovább irigyelni a bőrén végiggördülő vízcseppeket. Néha rám néz a szeme sarkából és látom a mosolyát, de csak elégedetten visszamosolyogva jelzem, hogy eszemben sincs elmozdulni innen, örülhet, hogy nem próbálok meg neki segíteni. Kedvem nagyon is lenne hozzá, de akkor nem érnénk ki innen egyhamar, azt hiszem. Miután én is végeztem a zuhanyozással, őt már felöltözve, indulásra készen találom és nem tudok megállni egy kis megjegyzést az öccsével kapcsolatban. Szavaira értőn mosolyodom el; nem is tudja mennyire. Ephraimnek is rengeteg idejébe került, mire rájött, hogy nem tud megmenteni saját magamtól. Ma már tudja, de elfogadni még mindig nem fogadta el, azt hiszem. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy hiába tettem azt, amit, még mindig minden követ képes megmozgatni azért, hogy kapcsolatban tudjon maradni velem, akkor is, ha a lebukás könnyen az életébe kerülhetne. A figyelmemet eltereli, ahogy mellém lép, kék szemeivel olyan intenzíven néz, hogy a szívverésem egy pillanatra akaratlanul is felgyorsul egy kicsit. Elmosolyodom a szavaira, furcsa ígéret ez, amit én sem igazán hallottam még senkitől, de valami azt súgja, hogy ő sem gyakran fogalmaz meg ilyesmit. Aztán a szemei az ajkaimra szegeződnek, amik erre automatikusan elnyílnak kissé, pedig tudom, hogy nem jó ötlet arra gondolni, amire gondolok. Már így is éppen eléggé veszélyes hatással van rám. A bőröm szinte ég, ahol finoman az államhoz ér a kezével, akárcsak az alsóajkam, amikor finoman letöröl onnan egy vízcseppet. Viszonzom azt az apró mosolyt, azt hiszem, ugyanarra gondolhatunk, de nem mondja ki egyikünk sem, és ugyanígy értem azt is, miért nem búcsúzik el. Talán ez is közrejátszik abban, hogy végül maradok. Tudom, hogy őrültség, tudom, hogy az egyetlen okos megoldás az lenne, ha összeszedném minden holmimat és úgy tűnnék el innen, mintha soha nem is jártam volna itt; ma este meg tudott lepni, mert nem számítottam rá, hogy keresztezhetjük egymás útját, de ha valaki elől el kellett tűnnöm, az olyasmi, amiben mindig is profi voltam. Mégis ott van bennem az a furcsa érzés, ami már három éve is megfogalmazódott bennem, amikor gyűlöltem magam azért, hogy hazudnom kell neki. Ő nem ezt érdemli. És nem csak azért, amit az elmúlt órákban művelt velem. Így hát az egyetlen dolog, amiről nem mondok le, az a Beretta a kezem ügyében... és Axel.
A jelenléte térít magamhoz. Meglehetősen szokatlan érzés, normális esetben olyan éber alvó vagyok, hogy már arra fel kellett volna ébrednem, amikor az autó megérkezett a házhoz. Mintha csak elaltatná azt az általános veszélyérzetet, ami a nap huszonnégy órájában kiélezett az egész környező világra; nem a rossz, hanem a jó értelemben, mintha az ösztöneim is tudnák, hogy mikor kell jelezni és mikor nem. Vagy hogy egyszer is sok volt rászegezni azt a Berettát. A hangokból ítélve ki tudom következtetni, hogy ruhástól esik be az ágyba, valószínűleg olyan fáradt lehet, hogy ahogy lehunyja a szemét, aludni is fog. Az illata ismerősen kúszik az orromba, érzem, hogy egyik karja a testemre nehezedik. Egy pillanatra kinyitom a szemem, a fejemet épp csak egy kicsit fordítom el, hogy lássam az arcát, aztán újra a plafonra szegezem a pillantásom, de a szám sarkában egy kis mosoly játszik, aminek inkább nem fejtegetem az okát. Helyette hagyom, hogy a fáradtság engem is újra magával ragadjon.
Miután nem hagy elmenni, nem enged el, és újra forrósítja a hangulatot, végre eljön az a pillanat, ezután az egy-két óra után, hogy én is átéljem azt az ismerős katartikus élményt. Testem szinte ösztönösen reagált a jelekre, amikor ő is kezdte ismét elérni azt a pontot, és hajtva őt efelé, nem fogtam vissza a magam izgalmát sem. Amikor teste megfeszült, gyönyörű látvány volt, hangja visszahangzott a zárt, kis fürdőben, és ahogy körmei végig marták a bőrömet, éreztem, hogy és én sem bírtam sokkal tovább, mint ő. Csak pár mozdulat kellett, hogy felszakadó nyögéssel, megfeszülő izmokkal élvezzek el, a remegés pedig végig futott a testemen. Légszomjasan szorítom magamhoz, és míg ő hátra dönti a fejét, én élvezem a csitító simításokat, amelyekkel megajándékoz. A csók, amelyet váltunk, szintén nyugtató, már nem olyan heves, inkább lassuló, ahogy az én rohanó szívem is apránként lenyugszik. Szavaimra elmosolyodik, a huncut csillogás a szemében erre késztet engem is, még mindig, kissé rekedtes válaszára pedig elvigyorodom. - Én is. Főleg azok után a nedves álmok után, amit okoztál. - vallom be halkan dörmögve, míg leteszem őt, arcából pedig kisimítok egy ragaszkodó, fekete tincset. Kihasználom, hogy itt vagyunk, és végre tudunk másra is koncentrálni, szóval újabb kérdést teszek fel, a válaszára és bólintására pedig sokat mondó mosollyal nézek rá. - Persze, figyeltem rád akkor is, csak közben kicsit el is kalandoztam. - kacsintok rá egyet kis mosollyal, aztán befejezem, amiért eredetileg jöttem. Letusolok, néha szemem sarkából rá tekintek, és elmosolyodok, ahogy mint valami mozi, végig nézi az egészet. Ha nem éppen indulni készülnék valahová, segítenék neki lesutolni, habosítanám barna bőrét, és kiélvezném azok érintését, míg lehet, de már így is túl sok figyelmet adóztam vágyaimnak. Helyet engedek neki, kikészítek egy törülközőt a számára, aztán a szobámba sietek. Felöltözve megnézem még az időt, elteszem a telefont is, meg a pénztárcám, és amikor hallom meztelen lábának lépteit mögöttem, hátra pillantok. Szavaira egy keserédes mosoly kerül az arcomra. - Úgy se hallgat rám. Nem vagyok az apja. - ó mennyit veszekedtünk már ezen is... A szobából kilépés előtt, még megállok egyszer mellette, hogy egy utolsót gyönyörködjek vizes arcában, és abból, amit látni enged. - Nemsokára jövök. - ígérem meg neki halkan, egy víz cseppet nézve ajkán, és megirigyelve annak helyét egy pillanatra furcsa döntéshelyzetbe kerülök. Állához érintve kezem, inkább hüvelykujjammal törlöm le, erőszakkal távol tartva saját ajkaim az övétől, amely érzésem szerint képes a tudatomat megmérgezni. Talán már meg is tette. Még egy apró mosolyt megengedek a gondolkodó fürkészésem után, aztán elindulok. Nem búcsúzok el, mert bízom benne, remélem, hogy még mindig itt lesz.
Már világosodik, mire újra beállok az autóval a garázsba. Hét óra körül lehet, cirka három órát töltöttem távol, amiből másfél csak a rendőrségen volt. Habár hozzá vagyok edzve, hogy ha kell, több éjszakát sem alszok, még is csak a sereget erősítem, de még is érzem a fáradtságot. Az ajtón belépve bezárom azt magam után, ledobom a kabátot, cipőt, és felsétálok az emeletre. Kicsit félek attól, hogy mit fogok ott látni - vagy éppen attól, hogy kit nem, de félelmem alaptalan. Ahogy megállok az ajtóban, meglátom az ágyamban aludni. Megnyugszom, és a látvány szokatlanságát magamba iszom még pár másodpercig. Halk szusszanással lépek végül halkan közelebb. Látom a berettát az éjjeliszekrényen, és ez egyszerre mosolyogtat meg, és ébreszt bennem egyfajta sajnálatot. Az alvás gondolatára eluralkodik rajtam a fáradtság. Mellé fekszek, de még arra sem fordítok energiát, hogy a takaró alá bújjak, egyszerűen csak ruhástul, ahogy vagyok, ledőlök mellé, és nagyot sóhajtva, felé fordulva átkarolom betakart testét. Lehunyom a kék szemeimet, és átadom magamat a sötét mélységnek, ahová a fáradtságom húz.
//Köszönöm szépen ezt a csodás játékot is. //
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Ha jobban belegondolok, valójában egy percig sem volt kérdés, hogy utánamegyek-e. Az öccse nincs veszélyben, ha abban lenne, eszembe sem jutna húzni az időt, de így... így a hangsúly arra helyeződik, hogy az ügyünk még mindig befejezetlen, ezzel pedig aligha tudok kibékülni a mai este után. Amikor pedig csatlakozom hozzá a fürdőszobában és magamba ihatom a látványt, érezhetem a bőre érintését és a teste reakcióit az ujjbegyeim alatt, aztán láthatom a tekintetében azt a már-már csodálatot, aminek nyomán újult erővel lángolnak fel kék szemei, újra és újra megbizonyosodhatok arról, hogy jól döntöttem. Egyikünknek sem kell sok idő, hogy ismét átszellemüljünk, már a puszta csókjával és azzal, ahogy a teste és a csempe köze szorít, felforralja a vérem. A csípőm ösztönösen mozdul már akkor is, amikor csak az egyik lábamat húzza a teste mellé, aztán ahogy felemel, az érzés csak fokozódik. Élvezem az olyan apró reakciókat is, amivel minden egyes érintésemre reagál valahogy, és azt a hangot, ahogy elkínzottan kifújja a levegőt, szavakkal adom a tudtára, én is mennyire vágyódom utána. Ismét, vagy inkább még mindig, töretlenül, ki tudja, de nem is ez számít. Éhesen figyelem az elködösülő kékeséget a szemeiben, ajkaim az övéhez érnek, a csípőm mozdulására pedig szinte rögtön reagál. Ujjbegyeim a tarkójába mélyednek, felnyögök az érzésre, ahogy újra elmerül a testemben, rabul ejt a látvány, ahogy szemei elsötétülnek a kéjtől. Már meg sem próbál kímélni, pontosan tudja, hogy nincs rá szükség, a külvilág pedig ismét megszűnik körülöttünk, vagy talán még nem is tértem igazán vissza a valóságba. Ujjbegyeim néha elcsúsznak nedves bőrén, de az, hogy a víz még mindig záporozik ránk, ahogy érzem azt a bőrén, mintha csak fokozná a tudatot, hogy épp itt vagyok és épp vele. Ajkaink néha forró csókban találkoznak, máskor csak a ködös, végtelen kékséget nézem a szemeiben, miközben a testemben a forróság lassan újra elviselhetetlenné válik. Nem fojtom el a nyögéseimet, mert tudom, hogy szereti hallani, és ahogy csípője heves mozdulatai egyre biztosabban taszítanak a beteljesülés felé, az ujjbegyeim helyét átveszik a körmeim, amik a vállába vagy épp a tarkójába vájnak. Remegések futnak végig a testemen, érzem éhesen figyelő szemeit, a mozgása erősödését, ahogy rögtön reagál ezekre az apró jelekre. A testem megfeszül az övé és a csempe között, a nyögésem szinte reszketeg, körmeim hosszú csíkot hagynak maguk után a vállán, de erőszakkal tartom nyitva a szemeimet, mert látni akarom. Érzem a pattanásig feszülő izmokat az ujjaim alatt, hallom a zihálását, és ezúttal végre nincs telefon, ami elronthatná a pillanatot; most már egy apokalipszis sem tudná elvenni tőlem a látványt, ahogy végre őt is eléri a gyönyör, a hangot, ahogyan felnyög, az érzést, ahogy a teste megfeszül a karjaim alatt. Fejem a csempének döntöm, ujjbegyeim finom mozdulatokkal simogatják a bőrét, és sokáig nem marad más, csak a másodpercek, vagy talán percek, mialatt próbáljuk összeszedni magunkat és csak zihálva kapaszkodunk egymásba. Most már engedem eluralkodni a testemen azt a kellemes zsibbadást, most már elhiszem, hogy sikerült bevégezni, amit elkezdtünk, bár valamiért úgy érzem, ha akarná, még mindig egyetlen érintéssel képes lenne újra feltüzelni. Csak akkor nyitom ki a szemem, amikor felemeli a fejét, elégedett, fáradt mosollyal üdvözlöm a hasonló üzenetekkel bíró kék szempárt, a csókot lassan nyugvó szenvedéllyel viszonzom. Mosolyom kiszélesedik a szavaira, tekintetemben huncut fény csillan. – Azért örülök, hogy sikerült bepótolnunk – felelem elégedetten, még mindig kissé rekedt hangon. Lassan engedi le a lábaimat, de most már megtartanak a végtagjaim, még ha egyelőre nem is áll be köztünk különösebb távolság. Megmosolygom a kedves mozdulatot, ahogy kisimítja a hajam az arcomból, aztán a kérdését hallva halkan elnevetem magam. – Szóval mégis sikerült elültetni a bogarat a füledbe? – kérdezek vissza, de rögtön utána bólintok is, megadva neki a választ. Még mindig nem szívesen vállalom a kockázatot, hogy összekössék őt velem, de a mai eset után talán lesz néhány nap nyugalom, amíg senkit nem küldenek a nyakamra vagy állítanak a sarkamba, és ezt kihasználhatjuk. Miután lezuhanyzott - aminek a látványát azért nem voltam rest szintén elraktározni magamban -, én veszem át a helyét, még ha őt nem is szívesen mosom le magamról. Csak egy törölközővel a testem körül, még mindig nedves hajjal érek vissza a szobába, ahol ő már felöltözött és indulásra kész. – Ne bántsd nagyon – szólalok meg mindentudó mosollyal, az öccsére célozva, de most már nem tartom fel tovább, még ha kedvem lenne is hozzá. Valószínűleg az összes sört és vodkát kiizzadtuk magunkból, így nem aggódom, hogy milyen állapotban megy a rendőrségre. Miután elment, magamra maradok a gondolataimmal, de leküzdöm az ösztönt, ami menekülésre késztetne. Talán okosabb lenne most eltűnni az életéből, és vigyázni, hogy soha többé ne találhasson meg, de nem tudom megtenni. Nem akarom újra elárulni, és tudom, hogy ő annak élné meg. Nem öltözöm fel teljesen, csak a pólómat és az alsóneműt veszem vissza, a többi ruhámat felszedem a földről és a székre rendezem őket, aztán lemegyek a nappaliba. Felveszem a Berettát az asztalról, betöltöm a tárat a kabátomból és azzal a kezemben megyek vissza. Az éjjeli szekrényre teszem, a kezem ügyébe - vannak dolgok, amik nem változnak. A lámpafénynél kiszúrnak a szemeim néhány gyanús nyomot az ágy támláján, amin képtelen vagyok nem mosolyogni, de aztán lekapcsolom a lámpát és bebújok a takaró alá. Szinte még érzem itt az illatát, és a testem kellemes, zsibbadt fáradtsága is rá emlékeztet, talán ezért is merülök szokatlanul mély álomba.
Nem volt olyan nehezen kiismerhető a helyzete, mint azt gondolta. Pontosan tudom, hogy egy olyan helyzetben, mint amilyenben ő van, mikor jó, és mikor rossz, ha másokkal, családtagokkal találkozik. Azt is sejteni vélem, sőt, ösztönből tudom, hogy ha az öcsköst ide hoznám haza, akkor Aviva eltűnne, mint szamár a ködben, márpedig ezt nagyon nem akarom. Tényleg, őszintén segíteni akarok neki, nem azért hoztam haza, hogy legyen egy numera és ennyi. Felhozott egy problémát - amely akár közös is lehet -, meg egy helyszínt. Ki akarom vizsgálni az egészet, és egyszerűbb egyszerre, együtt menni, hogy fedezni tudjuk egymás hátát. Nem érdekel, ha vele látnak, nem érdekel, ha utánam jönnek, ezt a kockázatot vállalni fogom. Figyelem a kis mosolyt a szavaimra, tekintetében valami megfoghatatlant látok, még élvezem ajkamon az ízét, aztán nagy nehezen elszakadok tőle, hogy összeszedjem magamat. Habár a mai este jócskán túlhaladtunk azon, mint a legutóbbi alkalommal, még én is érzem, hogy egyikünk se elégedett ezzel a befejezéssel. A tusoló azonban hamarosan plusz egy fővel bővül, ahogy a nő csatlakozik, követelve a megkezdett este végét. Nem tudom, kaptam-e valaha ennyi figyelmességet egy nőtől, azok után, hogy annyi figyelmet szenteltem neki, és emiatt talán mintha nem csak a testem, de a szívem is egy picit forróbbá válna. Látványa, ígérete, simításai, csókja olyan szeduktív, hogy ha akarnék se tudnék neki nemet mondani. Akarnék? Ha az öcsi veszélyben lenne, nem választanám az édes perceket a nővel, hanem céltudatos lennék. Ilyen esetben valószínűleg Aviva sem környékezne meg újból, ha már itt tartunk, de a "tegyük fel" példában ez lényegtelen. Mivel azonban az öcsém jelenleg a legbiztonságosabb helyen üldögél, nem igazán érzem magamban a motivációt, hogy siessek érte. Így hát ismét engedem magam átszellemülni, elengedem a haragot, és visszaengedem a buja gondolatokat. Ismét "sarokba" szorítom, csókolom, marom, mintha csak az első alkalmunk lenne, és nem nehéz ezt a tüzet elérnie azzal az őrjítően hatásos mozdulatokkal, amikkel hozzám dörgöli magát. Míg megemelem, karjai, lábai körbe fonnak, ajkaink pedig hevesen forrnak össze újra. Amikor elhúzza ajkát, hogy arcát az enyémnek simítsa, szemeim lehunyva döntöm neki fejemet, és dörgölöm hozzá, élvezve ezt a kedves érintést. Kicsit félre biccentem a fejem, és elkínzottan felszusszanok, amikor a nyakamhoz érnek ajkai, de akkor lesz igazán sikeres, amikor bele nyögi azokat a szavakat a fülembe. Teljesen begőzölök tőle, és ahogy rám néz azokkal a gyönyörű szemekkel, ismét elvesztem a világom. Ajkaink össze érnek, és érzem, miként mozdul lent. Kezeimmel el nem engedve helyezkedek, hogy egy pillanat alatt megtaláljam a helyemet. Szinte pislogás nélkül figyelem arcát, veszek el szemeiben, míg teljesítem imént nyögdécselt kívánságát. Na meg az én vágyaimat. Mozdulataimmal egyáltalán nem finomkodok, tudom már, hogy így szereti, és ahogy eddig, úgy ezúttal se az a cél, hogy csak magamnak okozzak örömöt - még akkor is, ha én eddig még nem kaptam belőle abban a formában, mint ő már kétszer. A víz kitartóan csorog a hátamra, és én elvesztem az idő érzékem, egyszerűen csak ő létezik most, mély, ködös kéjjel telt íriszei, ajkának édes íze, bőrének lángolása, körmei, amivel vörös árkokat vájt belém, és hangja, amivel meg tud babonázni. Habár nem szándékos, még is az ő élvezetéhez kapcsolódik az enyém. Ahogy hangosodik, ahogy remeg, izgató látványára úgy reagálok én is, és az utolsó pillanatokban meggyorsítom a heves mozdulatokat, hogy őt is, és rá pár mozdulattal magamat is a csúcsra hajszoljam. Mellkasomból elégedett nyögés tör fel, és magamhoz szorítva testét, teljesen elmerülve benne állok meg, míg a lüktetésem alá nem hagy. Az eufóriától szinte vakon zilálok, tagjaim remegnek, de szilárdan tartom őt karjaimban, míg alább nem hagy az érzés. Amikor érzem a fejemben felszállni a ködöt, rá emelem a fáradtan, hálásan csillogó mély kék szemeim, és egy hosszú, forró csókot adok ajkára. - Ezt akkor nem tudtuk volna halkan kivitelezni, azt hiszem. - mondom légszomjtól halkan ajkára, egy cinkos kis félmosollyal. Egyik kezemmel elengedem lábát, finoman eresztem lábaira, és mély levegőt véve simítok ki arcából egy tincset, amelyet oda tapasztott a víz. - Mire visszajövök, lehet már aludni fogsz, szóval most kérdezem meg... holnap elmegyünk együtt abba a bárba? - kérdezem, tenyeremet arcára téve, hüvelykemmel megsimítva bőrét. A válasz után - legyen az bármi - gyorsan letusolok, aztán helyet hagyva neki kilépek a tusolóból. Hanyag módon megtörülközöm, a szobámba vissza sietve összekapkodom a ruháim, hogy magamra húzzam azokat. A telefon a földön háromnegyed négyet jelez. Az alsó és a nadrág után felveszem a földről a telefont, és zsebre vágom a pénztárcával együtt, aztán a pólót is magamra kapom.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Nem igazán voltam felkészülve arra, hogy így érjen véget ez az éjszaka, azok után, hogy honnan hová jutottunk. Az egyik pillanatban még szinte a gyönyör kapujában várunk a bebocsátásra, a következőben viszont az egész összedőlni látszik. Nagyjából sikerül kivennem a szavaiból, hogy az öccsével lehet valami, de az, hogy dühös, és nem aggódik, egy fokkal talán jobbat jelent. Rákérdezek a történtekre és ő el is meséli, de annál a résznél nem tudok elfojtani egy kis mosolyt, amikor azt mondja, nem hozza a nyakamra; mintha ő lenne nekem teher és nem fordítva. Inkább nem mondom ki, hogy ha idehozná az öccsét, engem már nem találna itt, mire visszaérnek - az ő érdekében. Axel már ismert és a ma történtek után egyértelmű volt, hogy meg kell osztanom vele az igazság egy részét, de arról szó sem lehetett volna, hogy ebbe akár részben is belekeverjem az öccsét is. Még akkor sem, ha most épp gyűlöli, és szó mi szó, én sem rajongok az ötletért, hogy ellopja tőlem Axelt. Talán ez utóbbi gondolat érik be akkor is, amikor az ágyon fekve, már egyedül, végül döntésre jutok. A testem még ég az érintéseitől és a csókjaitól, a számon még érzem az ízét, és eszembe jut egy nagyon hasonló pillanat három évvel ezelőttről, amikor hagytam őt elsétálni. Most pedig valahogy... nem akarom elfogadni, hogy ismét meg kellene tennem. Akkor nem, ha már idáig jutottunk, és ki tudja, mikor látom legközelebb, ha látom még egyáltalán. Megfogadta, hogy segít, amiben tud, de az én életem hosszú ideje nem volt már életbiztosítás; egyszer bárkinek lehetett szerencséje. A fürdőszobába lépve arra nem sajnálom az időt, hogy magamba szívjam a látványt, és arra sem, hogy megérintsem. A bőre hideg, ami elárulja, hogy megpróbálta lehűteni magát, de az én kezemre már langyos víz záporozik, ahogy hozzáérek, ez a figyelmesség pedig önkéntelenül is mosolyt csal az arcomra, miközben ujjaimmal és ajkaimmal és felfedezem a bőrét. Élvezem az izmok játékát a tenyerem alatt, a bőre ízét a nyelvem hegyén, és azt a tekintetet, amikor megfordul. A szemei újult erővel izzanak fel, ahogy végigmér, a vágyakozó sóhaj hallatán megborzongok, aztán egyszerűen a tudtára adom a döntést, amit meghoztam. Nem is hagyok neki időt a gondolkodásra, bár ahogy azonnal magához ölel, nem is érzem, hogy nagyon ellenkezni szeretne. A szemei elárulják, hogy valamilyen szinten megleptem ugyan, de egyben azt is, hogy benne sem hunyt még ki az a tűz, ami az előbb olyan pusztítóan lángolt. Vágyakozva csókolom meg, éppen úgy, mintha csak most kezdődött volna el ez az este, és ugyanilyen viszonzásra is lelek, amitől a forróság újult erővel árad szét a véremben. A csempe hidege éles ellentétben áll a bőröm hőmérsékletével, de még csak nem is érdekel, egyébként sem hiszem, hogy attól kéne tartanom, hogy fázni fogok. Beletúrok nedves hajába, és amikor a teste mellé húzza a jobb lábamat, azt automatikusan a csípője köré fonom. Hozzám simul, nyögésemet elnyeli a csókunk, ahogy megérzem töretlen vágyát, a csípőm reflexszerűen mozdul meg, hogy még többet hozzon ki az érintkezésből. Szinte most engedtük el egymást, de ugyanúgy képes lennék nekiesni, mintha még semmi nem történt volna, a bőrömbe mélyedő ujjak és a csókja szenvedélye alapján pedig ezzel nem vagyok egyedül. A nyaka köré fonom mindkét kezem, amikor a fenekem alá nyúl, és ahogy felemel, rögtön a csípője köré fonom a lábaimat. Hosszan, forrón csókolom tovább, a csípőm pedig meg-megmozdul, hogy vágykeltő súrlódást okozzon a megfelelő helyeken. Csak azért szakadok el az ajkaitól, hogy végigfuttassam a szám az arcán, élvezve, ahogy a borostája finoman karistolja a bőrömet, hogy aztán újra megízlelhessem a nyakát. – Érezni akarlak – nyögöm a fülébe újra azokat a szavakat, amikkel a mai este folyamán már megpróbáltam magamba édesgetni. Most már talán tényleg nincs vesztegetni való időnk, de amit még nyertem magunknak, azt szándékomban áll maximálisan kihasználni. Pontosan érezheti, hogy a testem készen áll rá - nem is igazán szűnt meg készen állni -, de az elnehezült lélegzetem és a szemeimben kavargó vágy sem árulkodik másról. Visszatérek az arcához, tekintetem elmélyül abban az elsötétült, izzó kékségben, ajkaim épp csak végigsimítják az övéit, a csípőmmel pedig elősegítem neki a megfelelő szöget, hogy szinte ne is kelljen elszakadnunk egymástól ahhoz, hogy újra érezhessem. A vérem úgy forr, mintha soha nem is hagytuk volna abba, amit elkezdtünk.
A telefon rettentően idegesít, és kész vagyok arra, hogy aki ilyenkor hívogat, azt elküldjem a francba, de a terv sajnos változik, amikor meghallom az öcsém hangját a vonal túlsó felén. Rövid - és egyoldalú - vita után idegesen vágom a földre a telefont, és gyászolom meg az elmúlt pillanatot. Bocsánatot kérek Avivától, akinek az arcán még látom a mosoly árnyékát a dühömre, de kedves simítása és nyugtató pillantása elülteti bennem a viharos dühöt. A kérdésére fújtatok egyet. - A fogyatékos öcsém úgy gondolta néhány barátjával, hogy vandálkodni jó dolog, de elcsípték őt. Szóval mehetek be, fizethetem ki a bírságot, és vihetem haza... De a belvárosba ledobom a lakásomon, nem hozom ide a nyakadra, ettől ne félj. - dörmögöm még egy kicsit morcosan a bőrére a választ, aztán hátára fektetve még picit élvezem, hogy itt van a karjaim között, aztán elengedem, hogy elmenjek tusolni, és összekapva magam az öcsémért menjek. A fürdő azonos emeleten van a szobával, és mivel nem volt rajtunk kívül senki a házban, ahogy voltam, meztelenül mentem át. Kutattam magamnak egy törülközőt, aztán magamra zúdítottam a jeges vizet, hogy lehűtsem magamat. Felemelve arcom hagytam, hogy tetőtől talpig végig érjen rajtam a hideg víz, megmostam arcom, hátha sikerül kijózanodnom. Át öblítettem hajam, és épp hátra túrtam azt az arcomból, amikor meghallottam az ajtó hangját. Egy cinkos félmosollyal támasztottam a falat két kézzel, és amikor megéreztem a hátamon a selymes, forró kezeket, a vizet jegesről langyosra állítottam, hogy neki is kellemes legyen. Tudom, hogy a nők a pokolból hozzák maguknak a vizet, olyan forrón szeretik, de akkor biztos elájulok az alacsony vérnyomás miatt. Megérezvén ajkait bőrömön ismét mély levegőt veszek, izmaim megfeszítem ujjai alatt. Nem kellett sokat noszogatni, hogy forduljak meg, és ahogy ez megtörtént, ismét felszakadt belőlem egy vágyakozó sóhaj. Látva a tökéletes testet, ahogy végig simítja a víz, képes ismét elvenni az eszemet. Nem csoda. A világon a két legjobb dolog kombinálva. A szavakra pedig az öklömbe tudnék harapni, és ha az a fajta férfi lennék, simán azt gondolnám, hogy most azonnal bele szeretek ebbe a nőbe. Pupilláim kitágulnak, minél többet akarok befogadni a látványból, de a többi érzékem sem maradhat ki, a karjait körém fonja, csodáló szemekkel ölelem magamhoz én is, és figyelem, ahogy aranyosan lábujjhegyre áll, hogy ajkai az enyémre forrjanak. Épp csak sikerült valamennyire megnyugodnom, már most érzem, hogy ennyi levegő nem elég. Ismét elkap a hév, és valahogy, az agyam egyik szegletében a családját féltő bátyó egyre kevesebb hangot kap, és egyre mélyebbre kerül a tudatomban. Anyám lehet lefogja vágni a fejem, de ami azt illeti... ezért most nagyon megéri. Legalább az öcsi is kicsit magába tud szállni, és gondolkodni a hűvösön. Várakozás nélkül szorítom hátát a hideg csempének, csókjaim épp oly forróak, mint mikor bele kezdtünk ebbe oda lent. Lejjebb hajolva balommal felhúzom jobb térdét a csípőmre, hozzá simulva éreztetem vele, hogy ez a láng nem aludt még el, olyan hatással van rám, hogy még mindig rettentően kívánom őt, a jeges víz, a hívás, és a hülye öcsém ellenére is. Nem tudom mik a tervei, hogy vannak-e egyáltalán, de ha rám bízta magát, én szívesen improvizáltam. Karjaimmal szorosan magamhoz szorítottam, kezeim a puha bőrébe markoltak, és úgy éreztem, hogy képes lennék szét tépni őt itt helyben. Lejjebb hajolva nyúltam feneke alá, megemeltem, és a falnak szorítottam. Ha nem tette meg automatikusan, lábait magam köré fonom. Könnyebb volt így csókolni őt, meg hát egyéb okok is vezérelnek - ismét.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
A tomboló forróság és a vágy lassan elviselhetetlenné válik, mégsem sajnálom az időt ara, hogy kiélvezzem az érzést, a látványt, az ízét. Még a kérésének is hajlandó vagyok eleget tenni, érintésére ösztönösen tör elő nyögés a torkomból, szemeim égőn figyelik bódult tekintetét. Érzem, ahogy a kínzó feszültség lassan kialakul a testemben, már az sem érdekel, amikor magától ül fel; felnyögök az ajkai érintésére, kezeim a teste köré fonódnak, ujjaim a hajába túrnak. Csak egy pillanatra hunyom le a szemem, ajkaim a halántékára simulnak, kész vagyok mindkettőnket átlendíteni a határon... A rezgés kizökkent, mint minden váratlan hang, de csak egy pillanatra, mert tekintetem hamar megtalálja a forrását. Látom Axel tekintetében a frusztrációt, de oda sem nézve némítja el a hívást, én pedig az arcára simítom a kezem és magamhoz húzom egy csókra, hogy olyan gyorsan feledkezzünk meg róla, ahogy jött. A csípőm újra megmozdul, de mielőtt még újra felépíthetnénk az előző érzést, a telefon ismét életre kel, és amikor Axel a képernyőre néz és nagy levegőt vesz, tudom, hogy fel kell vennie; talán a munka. Másik kezével szorosan ölel magához, mintha legalábbis bármi rá tudna venni, hogy elmozduljak onnan. Bosszús hangját nem tudom nem megmosolyogni, enyhítő csókot hintek el a nyakán, de aztán - bár csak a beszélgetés egyik oldalát hallom - hamar világossá válik, hogy nem munkaügyben keresik. A dühe nem csillapodik, kutatón figyelem az arcán, míg szavaiból ki nem tudom következtetni, hogy az öccsével beszélhet, és hogy valami baj lehet. A szemei most már a haragtól viharosak, de ahogy a tekintetünk egy pillanatra találkozik, rámosolygok, hüvelykujjam enyhítőn simítja végig az arcát. Leteszi a telefont, de tudom, hogy a dühe már valószínűleg jócskán elterelte a gondolatait az előzőekről, még akkor is, ha érzem, hogy a teste még nem feledkezett meg az enyémről. Ujjaim finoman, nyugtatón bújnak a hajába a tarkóján, ahogy az arcát nekem dönti, amikor pedig sajnálkozva felnéz rám, csak megrázom a fejem. – Mi történt? – kérdezem halkan, szabad kezemmel újra megsimítva az arcát. A testem még mindig beleborzong a vállamra adott csókokba, és amikor ismét a hátamra dönt, már tudom, hogy az előző pillanatokat elveszítettük. Mégis töretlenül viszonzom a csókját, nekem sem könnyebb elengednem őt, főleg, ahogy a nyakamba csókol. Következő szavaira halkan felnevetek, ujjaim még mindig a hajában játszanak, de a következő csókból már kiérzem a búcsút. Kék szemei vágyakozva néznek rám, ami még az iménti kis közjáték után is képes felperzselni a vérem. Magamra hagy, én pedig elkínzottan szorítom az arcomra a tenyereimet. Persze, mondhatnánk, hogy nekem nincs okom panaszra, de ettől még a legkevésbé sem érzem úgy, hogy befejeztük volna azt a bizonyos ügyünket, hiszen nem tettük. És ahogy fekszek néhány másodpercig az ágyán, egyedül, az arcomra fektetett kezeimmel, a helyzet kísértetiesen ismerős valahonnan. Elmosolyodom a tenyerem árnyékában. Mit is mondott, most senki kedvéért nem kell visszafognunk magunkat? Nincs vészhelyzet és nem élet-halál kérdés - máskülönben eszembe sem jutna, hogy felkeljek az ágyról, de így megteszem. Felhangzik a víz csobogásának a hangja, én pedig arra veszem az irányt. Nem zárta magára az ajtót, ami mosolyt csal az arcomra, de ahogy belépek, engedélyezek magamnak pár rövid pillanatot, hogy magamba igyam a látványt. Háttal áll nekem a zuhany alatt, tekintetem felméri az alakját, irigylem a vízcseppeket, amik végigsiklanak meztelen bőrén, de nem hagyom meg nekik sokáig ezt a kiváltságot. Belépek mögé, egyik kezem felsiklik a hátán, a másik előresimít a hasára, ajkaim forró csókokat hintenek el a lapockáján. Ha magától nem fordul meg, akkor én fordítom magam felé, ujjaim a bőrét simítják a mozdulat alatt, ahogy a hátáról a mellkasára költöznek. – Ugye nem gondoltad, hogy ennyi volt? – nézek bele szemeinek csábító kékségébe. Másik kezem felsiklik a nyakára, lábujjhegyre állok, hogy elérhessem az ajkait. – Egyszer már hagytalak elsétálni. Másodszor nem foglak – ígérem, az ajkaira suttogva a szavakat, mielőtt megcsókolnám.
A bőröm lángolt, olyan forrónak érzem a szobát, és minden érintését, hogy a verejték még úgy is kiül rám, hogy most ő mozog többet. Minden egyes alkalommal, amikor megemeli, és leengedi magát, testemen végig cikázik az élvezet, így nem vagyok rest kezeimmel rá segíteni erre erejében, hevességében. A látványával nem bírok betelni, szemeimet egy percre sem veszem le róla, ahogy hol hátra, hogy előre, rám hajol. Csókját fáziskéséssel viszonozom, és amikor megállítja a kezem, majdhogynem könyörgőre fogom. A nő végül megkegyelmez rajtam, kezemet felvezeti a mellére, én pedig nem vagyok rest kihasználni ezt. Kezem finoman marja érzéki testét, és amikor végre meghallom hangját, ismét abba a bódult állapotba jutok, mint pár perce. Rá segítek a mozgására, és nem tudom visszafogni magam, az egyik pillanatban felülök, ajkaimmal megtalálom másik mellét. Már érzem, ahogy közeledek a beteljesülés felé, torkomból halk nyögés szűrődik fel, aztán... Az ütemes rezgés az éjjeli szekrényen elsőre fel sem tűnik, nem jut el az agyamig, hogy hívnak. A képernyő világossága hamarabb éri el a tudatom. Ködös szemeimben harag gyúl, oda nyúlva rá sem nézek, csak az oldal gombot megnyomva lenémítom a telefont. Újra Aviva felé fordulva ismét elkezdem vele felépíteni azt a várva várt feszültséget, de fél perc múlva ismét rezeg az a kurva telefon. Dühösen nyúlok a rezgő tárgyért, és pillantok a képernyőre. Privát szám. Ha munka, addig fognak hívni, amíg fel nem veszem. Veszek egy mély levegőt, Avivát úgy ölelem magamhoz félkézzel, mint aki figyelmezteti, hogy el ne merjen onnan mozdulni. - Bergström!! - dörrenek bele dühösen a telefonba, az se érdekel, ha a felettesem van a vonal túlsó felén. Azonban egy pillanatra megváltozik az arckifejezésem, a dühös forgatagú szemeim pár másodpercig értetlenül fürkészik a falat. - Miért hívsz privát számról? Nem érek rád! - próbálom le rázni a másik vonalon lévőt, de a következő mondatára haragosan villannak meg a szemeim, és ismét a képernyőre bámulok, majd a fülemhez teszem a telefont. Hajnali 3 van. - Hol??! Ezt nem hiszem el, egy éjszakára nem tudlak egyedül hagyni? Nem vagy már dedós! Anyának bezzeg nem dicsekszel el azzal, hol vagy és miért, hm? Rögtön engem kell hívni. - a rövid válasz után úgy tekintek az ég felé, mintha akaraterőért könyörögnék, hogy ne öljem meg. Ha már felfelé nézek, bosszús tekintetem Avivára siklik, látványa kicsit enyhít ezen a viharon a szemeimben. - Helyezd magad kényelembe, mert nem fogok sietni. - mérgesen teszem le a telefont és dobom a földre. Mély levegőt véve hunyom le szemeim és döntöm arcom Aviva szegycsontjára. Még mindig rettenetesen kívánom őt, amit érezhet is még mindig, de fejben már teljesen máshol járok, leginkább magam elé képzelem, ahogy az öcsémet fojtogatom. - Sajnálom a közjátékot. - pillantok fel rá, bocsánatkérőn, kék szemeimben őszinte sajnálattal. Vállára adok néhány csókot, de tudom, hogy ezt ma már nem fogom befejezni, mert amint alább hagy a lendület, a fáradtság mindkettőnket meg fog szállni. Újra nagyot sóhajtok, és erőt veszek magamon. Át fordulva az ágyra fektetem, csókot adok ajkára, de majdnem ott is ragadok. Erővel kell elszakítanom magam tőle, messzire nem megy, mert magammal akarom vinni illatát, ízét, nyakába csókolok még egyszer. - Aludj inkább itt, az én szobámban. Félek attól, hogy milyen mocskos zoknikat találnál nála. - dörmögöm kecses nyakának vékony bőrére, aztán egy vágyakozó pillantást még vetek rá, mielőtt felkelek, hogy zuhanyozni menjek. Mondjuk az se zavarna, ha csatlakozna, de megint mocskos dolgok kezdenek az agyamban felderengni a gondolatra.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Minden érintése fokozza és tüzeli a gyönyör okozta kellemes zsibbadást a testemben, és hiába juttatott másodszor is a csúcsra, érzem, hogy a vérem töretlenül forr. Képtelen vagyok betelni vele, az ajkai ízével, az érintéseivel, a vágytól sötétlő szemeivel és ezzel a pusztító, szűnni nem akaró vággyal, ami dolgozik bennem. Amikor pedig fordít a helyzetünkön és átadja nekem az irányítást, elégedetten veszen tudomásul, hogy nem csak ő fog az őrületbe kergetni engem. A mosolya és a vágytól csillogó szemei tovább pezsdítik a vérem, rekedt hangja pedig csak olaj a tűzre. Elképesztően izgató látvány, ahogy átadja magát nekem és a történéseknek, ahogy a teste minden érintésemre reagál. Nehéz beérnem azokkal a kezdeti mozdulatokkal, miközben ismét megízlelem az ajkait. Egyik keze a hajamba túr, a másik a gerincem mentén hagy forró, borzongató ösvényt maga után. Újra érezni akarom, látni minden egyes reakcióját, és addig hajszolni, míg ő is átadja magát az elsöprő gyönyörnek. Az a reszketeg sóhaj a fülembe ég, amikor újra megérintem, szinte kiéhezetten figyelem az arca minden egyes rezdülését, ahogy újra magamba fogadom. A reakciói ugyanúgy feltüzelnek, mint az érintései korábban, a csípőm mozdulatai hatására feltörő sóhajokkal képtelen vagyok betelni. Egy pillanatra hagyom magam elveszni a vágytól ködös kékségben, aztán felemelkedeve folytatom tovább a mozgást, még intenzívebben. A bőröm szinte lángra gyúl a pillantása alatt, a bőrömbe mélyedő ujjai tovább forrósítják a vérem, és amikor az ő csípője mozgása is találkozik az enyémmel, én sem tudok megállni egy reszketeg sóhajt. Amikor hátra támaszkodok és meghallom a nyögését, a hangtól gyönyörteljes borzongás fut végig a gerincem mentén. Nem bírom sokáig a távolságot, ismét meg akarom kóstolni az ajkait, a bőre ízét; szinte bódultan csókol vissza, mintha egy másik világban lenne, amit elégedett mosollyal veszek tudomásul, mielőtt megízlelném a bőrt a nyakán is. Amikor egyik keze felfelé mozdul, megállítom, de szinte könyörgő szavai hatására meggondolom magam. Ismét felemelkedek róla, szemeimet a ködös kékségbe fúrom, aztán megfogom a kezét és én magam helyezem a mellemre. Az érintése nyomán már én sem próbálom visszafogni magam, vagy éppen elnyomni magamban az ingerek hatását, kezének érintésével és a csípőnk mozgásával szinkronban adok teret a testemben forrongó érzéseknek és a hangomnak. Érzem a tenyerem alatt a pattanásig feszülő izmait, hallgatom a zihálását, mozdulataira és érintésére szabadon nyögök fel, és szinte félek lehunyni a szemem. Tekintetem őt figyeli égőn, várva a pillanatot, amikor ő sem bírja tovább; az én testem is éhezik az újabb feloldozásra.
Amikor már másodjára hajszoltam a csúcsra, elégedettnek mondtam magamat, de édes hangjával, finom illatával és tüzes karmolásával teljesen beteltem, és tudtam, hogy most már nem fogom tovább bírni, muszáj volt magamnak is engedni. Igyekeztem az erős ingerektől forró testét tartani, és míg kiheverte az előbbi játékom fáradalmait, én nem álltam meg testének simításában, csókolásában. Élveztem, ahogy meg-meg rezdül, karmolása a tarkómon szinte égett, tüzelte a lelkem, és testem. Már azt sem tudom, ezen a napon hányadszorra forr össze ajkunk, de képtelen vagyok őket megunni, újra és újra, vagy ő, vagy én kezdeményezem. Akkor is, amikor éppen átadom neki az irányítást. Tekintetének villanása, és elégedett mosolya felpezsdít, szavaira egy halvány, vágyakozó mosollyal nézek fel rá. - Csak arra várok szét tépj. - incselkedek vele rekedtes hangon, tekintetem szinte részegesen figyeli a vadból kikerekedő vadászt, és nem tudom elnyomni magamban az izgatott várakozást, ahogy rám ül. Most, hogy helyet engedek érzékeimnek, minden érintésére megfeszülnek az izmaim, fejem lassan megtelik égető csókjának érzésével, hangjának csengésével, és az a finom, izgató mozdulat annyira beindít, hogy már szinte fáj. Kisimítom a rakoncátlan tincseket az arcáról, selymes hajába fúrva ujjaim veszek el csókjában, szabad kezem hátára téved, ujjaimmal érzékien simítok végig lefelé gerince mentén. Amikor keze kettőnk közé simul és én megint megérzem magamon az ujjait, reszketeg sóhajtás hagyja el az ajkam. Ismét benne lenni most egészen más érzés, mint az imént, és emiatt egy pillanatra lehunyom a szemem. Nem tartom ám csukva, nincs olyan isten ezen a világon, aki rá tudna venni, hogy maradjon is csukva. Megérzem mozgását, belőlem pedig újabb sóhajok törnek fel. Hátán lévő kezem combjára simul, hajában lévő ujjaim akkor engedik el, mikor elszakadva tőlem felemelkedik. Megfeszítem a mellizmomat, hogy megfelelő alapja legyek támaszának, Testét csodáló, csillogó tekintettel figyelem őt, és nem tudom visszafogni, hogy mindkét kezem ujjaim húsába ne mélyedjenek a csípőjén. Zilálva veszem fel a ritmust, csípőm már automatikusan rá mozog a mozdulataira. Amikor hátra támaszkodik, és feltárul előttem egész testének látványa, és az, ahogy lovagol, halkan felnyögök. Kiéhezett, telhetetlen módon rántom magamhoz a megfelelő pillanatokban, rá erősítve ezzel az érzésre. Bódultan, kicsit késve csókolok vissza, amikor oda hajol hozzám, láthatóan nem ebben a világban járok. Csípőmet és kezeim nyomását hozzá igazítva, heves mozdulataimmal segítek neki. Egyik pillanatban elengedem, hogy kezem mellére simuljon, de galád módon megakadályozza. - Hallani akarom a hangodat... - mondom légszomjasan, szinte könyörgően. Anélkül is elfogom érni hamarosan a csúcsot, de a hangja tudja fokozni számomra az izgalmakat.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Az új pozíció csak tovább fokozza az élmény intenzitását. Már az a pillanat is végtelenül izgató, ahogy a hátamhoz simul és ajkaival felforrósodott bőrömet érinti a hátamon, de amikor ismét elmerül a testemben és felhúz magához, a végletekig borzolja az érzékeimet, különösen, amikor a kezeit is bevetve rögtön három ponton kezdi ingerelni a testemet. A hátam a mellkasához simul, érzem a bőre forróságát, a fülemben hallom a zihálását, a nyakamat a csókjai égetik, míg végül nem marad számomra más, csak az, hogy átadjam magam neki és mindennek, amit tenni akar velem. A testem minden egyes rezdülésére és mozdulatára reagál, nincs inger vagy érzés, amit ne élnék meg teljes intenzitással, mintha pontosan azt adná nekem, amire vágyom, anélkül, hogy elmondtam volna. A kezem hátranyúl, hogy ujjaim ismét elveszhessen a hajában, a csókomat ugyanolyan forró szenvedéllyel viszonozza, de egy pillanatnyi nyugalmat sem hagy a testemnek, ami végül nem tudja tovább halasztani az elkerülhetetlent. Átadom magam a gyönyörnek, ami erőteljesen éri el a testem, megfeszülök a karjaiban, de még mindig nem áll meg, a végletekig kihajszolja a testemből az elsöprő érzést. Az agyam néhány pillanatra teljesen elveszíti a valóságot, pedig az ilyesmi ritkán esik meg velem; ő még ezen is átsegít azzal, hogy a karjával tart meg, szorosan fogva a testéhez, jóformán az ölébe ültetve. Zihálva, lehunyt szemekkel kapcsolódom vissza a valóságra, bár a testemben még mindig érződnek az orgazmus utózöngéi. Keze a testemet fedezi fel finom, de izgató érintésekkel, ajkai végigjárnak egy forró utat a vállamtól a nyakamig. A libabőr ugyanúgy fut végig minden egyes érintése nyomán, mintha csak most kezdtünk volna bele ebbe az egészbe; és rá kell jönnöm, hogy én is még mindig ugyanúgy vágyom rá. Még egyébként sem fejeztük be. Amikor ismét teljesen jelen vagyok, ismét a hátamra dönt az ágyon. Átölelem a nyakát, testem az övéhez szorítom, miközben szenvedélyesen viszonzom a csókját. Amikor szorosan a testéhez fog és fordít a helyzetünkön, hogy én kerüljek felülre, a tekintetem felizzik, ajkaimon pedig egy elégedett ragadozó mosolya jelenik meg. Egyik kezemmel megtámaszkodom az ágyon, aztán a füléhez hajolok. – Ezúttal nem menekülsz – súgom a fülébe halk, vágytól terhes hangon, és be is fogom tartani az ígéretem. Másik kezemmel magamhoz húzom egy forró, ígéretekkel teli csókra, miközben a csípőjére helyezkedek a sajátommal, de a csók idejére csak vágykeltő súrlódást keltek a megmozdításával. Elhúzódom tőle, de csak annyira, hogy feltámaszkodhassak, a szabad kezemet pedig közénk vezethessem, hogy a megfelelő helyre igazítsam és újra magamba fogadjam. Az érzés semmivel nem kevesebb, mint eddig volt, de ez most számomra is inkább róla szól, szinte kiéhezetten figyelem az arcát, a szemeit, a teste reakcióit. Nem húzom sokáig az időt, mielőtt megmozdítanám a csípőmet, rövid időre maradva ebben a pozícióban, mielőtt a mellkasára támaszkodva feljebb emelném a felsőtestem. Nem veszem le róla a szemeimet, végigpásztázom az arcát, az alattam fekvő testét, a verejtéktől csillogó bőrét. A combizmaimmal segítek rá a mozgásra, de neki csak azt engedem, hogy a combjaimat vagy a csípőmet fogja meg, máshoz nem érhet hozzá. Ez most nem rólam szól. Vágytól ködös szemeimet csak akkor szakítom el róla, amikor elengedem a mellkasát; teljesen leengedem magam, a testem kissé hátrahajlik, hogy meg tudjak támaszkodni magam mögött az ágyon, és egy kis ideig csak a csípőm mozogjon gyors ritmusban. Túl sok pillanatot viszont nem akarok elszalasztani, ezért egészen visszatérek hozzá, ismét lehajolva és vágytól terhes csókot lopva tőle. Ajkaim ezután tovább haladnak a nyakára, megízlelem az érzékeny bőrt a füle alatt, aztán fogaimat is finoman a bőrébe mélyesztem, mielőtt visszatérnék az arcához. Még mindig nem hagyom, hogy hozzám érjen, legfeljebb azt, hogy saját csípője lökéseivel ráerősítsen a mozgásra. Most én is végig fogom nézni, ahogy átlép a gyönyör kapuján.
A levegőt fülledt sóhajok és az ő nyögései töltik meg. Igyekszem minél nagyobb örömet szerezni neki, nem csak miatta, de magam miatt is. Élvezem minden percét annak, amit csinálunk, és úgy, hogy nem kell vigyáznom rá, mint egy törékeny virágra, sokkal megkönnyíti a dolgomat. Azt hiszem, az ágyat sikerült eltörnöm, és talán az ujjaimnak is maradt nyoma a kereten, de ez a legkevesebb. Karcsú, forró testét nekem megfelelően pakolom, és kifejezetten élvezem, hogy nem akar a saját feje után menni: lesz erre ideje bőven. Nem tudom, hogy mióta dolgozom csodálatos testét, de azt igen, hogy már nagyon vágyom arra, hogy én is megkóstolhassam a gyönyört, amelyet ő tud, és akart okozni. Előtte azért nem vagyok rest másodszorra is a csúcsra hajszolni őt. Élvezem, ahogy testünk összesimul, hátra hajtott feje csak még több rá látást ad nekem gömböjded melleire. Forrón viszonozom csókját, amivel üzenni akar, és értem, mit akar vele. Ahogy ölelve őt hevesen hajtom, érzem rajta, miként kezd egyre közelebb érni a csúcshoz, és nem csak a tarkómba mélyedő körmökre gondolok. Teljesen más, és rettentő izgató érezni a lenti szorításokat, és amikor megfeszül, a heves lüktetést. Testét karjaimmal tartom, hogy elgyengülő lábain ne essen össze, de a mozgást ismét csak akkor hagyom abba, amikor már eleget nyújtottam orgazmusán. Végig simítom testét tenyeremmel, füle mellett vágyakozóan fújtatok. Kicsit szusszanva ülök le sarkaimra, és fújom ki magam, őt pedig ölembe húzom, hogy combjaimon ülve tudjon új erőt szerezni a folytatáshoz. Félre söpröm haját, és puha csókokkal hintem vállát, nyakának vonalát fölfelé, nyelvem hegyével megízlelem bőrét, és kezemmel újra, kellemesen bebarangolom testét, mintegy levezetve neki az előbbi feszültséget. Az ágyra a hátára döntöm, ismét fölé támaszkodva hajolok ajkára szomjas csókkal. Átölelve testét húzom közel magamhoz, és fordulok alulra, jelezve ezzel neki, hogy átadom neki az irányítást, amelyet annyira akart még korábban. Szemeim csillogó tekintettel fürkészik őt, és érezhetően alig várom már, hogy kibontakozzon.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Egy újabb pillanat, ami az agyamba ég, amikor szavaimra elengedi azokat a korlátokat, amiket addig próbált tartani. Már a tekintete elsötétülése is tovább forralja a vérem, és amikor megváltoztatja a pózt és a mozdulatai erejét és hevességét, felszabadultan adom a tudtára, hogy ez milyen hatással van rám. Szemeim izzón figyelik őt, ködös tekintetét, a bőrén megcsillanó verejtékcseppeket, a megfeszülő izmokat, és amikor úgy érzemy nem bírom tovább az ajkai íze nélkül, lehúzom magamhoz egy szenvedélyes csókra. A sóhaja zene a füleimnek, érzem, hogy a mozgása is erőteljesebbé válik bennem. Az ennek nyomán érzett gyönyörömet a szájára nyögöm, körmeim a tarkójába vájnak, míg ő a fejtámlában talál kapaszkodót. Ajkaim hol a száját kóstolják két nyögés között, hol borostás állán futnak végig, valami mintha reccsenne, de nem érdekel különösebben, rajta kívül semmi nem jut el a tudatomig. Szemtanúja lehetek, amikor tekintete felizzik, talán ezért sem tölt el csalódással, amikor egy erőteljes lökést követően kihúzódik belőlem, csak várakozásteljes borzongást érzek. Hamarosan már a hasamon találom magam, a bőröm szinte izzik, ég a tekintete alatt, nem is kell látnom az arcát ahhoz, hogy magam elé tudjam képzelni a pillantása forróságát. Vágyakozó remegés fut végig a gerincem mentén, amikor érzem újra az enyémhez simulni a testét, ujjaim a takarót markolják, ajkai érintése nyomán libabőr borzolja az érzékeimet. A csípőm önkéntelenül is az övével mozdul, ahogy hozzám dörzsöli magát, az ölemben érzett forróság lassan elviselhetetlenné válik. Készséggel segítek rá a mozdulatra, amikor megemeli a csípőmet, nyögve vonaglok meg, ahogy újra a testembe merül. Kínzó érzés, hogy még nem mozdul meg, de annál készségesebben emelem fel a testem a takaróról, miközben magához húz, hogy hátammal forró, verejtéktől nedves mellkasához simuljak. Túl sok ingerrel támad egyszerre, a fejem hátrabukik a vállára, a hajam nedves bőrünkre tapad, a testem szinte reszket a csókjai és érintései alatt. Egyik keze elölről nyúl a combjaim közé, a másik a mellemet veszi célba; izgató hangjára és szavaira csak egy elhaló nyögéssel vagyok képes válaszolni. A csípője megmozdul, ezúttal nem is próbál kímélni, ujjaival ezzel szinkronban izgat, míg a végén már nem marad belőlem más, csak egy remegő, izzadó, nyögdécselő test, ami szinte elolvad az érintése alatt. A szemeimet sem vagyok képes végig nyitva tartani, de mielőtt még átadnám magam az elkerülhetetlennek, kezemmel hátranyúlok, beletúrok a hajába, aztán oldalra fordítom a fejem és minden érzést egy szenvedélyes csókkal próbálok elmondani neki. Nem próbálom visszatartani az elkerülhetetlent, de nem engedem le a kezem, körmeim a fejbőrébe vájnak, a testem elnyúló nyögés kíséretében feszül meg, ahogy a gyönyör elemi erővel csap le rám. Zihálva ejtem újra a vállára a fejem, a testemen még remegések futnak végig, de nem engedem el a valóságot, még nem. A szemtanúja akarok lenni annak, ahogy őt is eléri a beteljesülés.
Sűrű ködön át figyelem őt. Még az elégedettséget sem fogom fel, hogy végre megkaptam őt, annyira lefoglal amit művelünk, hogy nem jut eszembe, micsoda kísértés voltunk egymásnak. Csak a jelen, csak ő tölti ki agyam és érzékeim minden szegletét, és még ezt is lehet fokozni, hiszen azért ügyeltem arra, nehogy összetörjem. Ez a felesleges aggódás is eltűnik, amikor megkér rá, én pedig készséggel teljesítem kívánságát egy póz váltással. Megajándékoz így hangjával, és gyönyörű látványával, én pedig iszom a látványt, megállás nélkül. Amikor körmével bőrömbe mar, végig cikázik rajtam egy érzés, amitől libabőrös leszek, de rögtön ezután magához is húz. A csókba sóhajtok, amikor elér a tudatomig, hogy milyen hajlékony, és ez az izgató érzés eléri, hogy erősítsek a mozdulataimon. Az ágy támlájába kapaszkodok fél kézzel, a másikkal még mindig mellette támaszkodom, hogy tartsam lábát, így növelem az intenzitást. Azt hiszem a nő nyögései között hallom az ágyat fájdalmasan ropogni szorító ujjaim alatt, és talán mintha a matracot tartó bordák egyike is reccsent volna, nem foglalkozok vele. Aviva arcát fürkészve adom meg neki, amire vágyott, két fullasztó csók között őt fürkészem. Egy idő után telhetetlen vágyat érzek... Ismét látni akarom, ahogy reszket forró teste, a kéjt a szemében, hallani akarom az örömteli nyögdécselését, ahogy át billen a határon. Egy erős mozdulattal állok meg, hogy kedvem szerint pakoljam őt. Másik lábát is visszább hajtom, de csak azért, hogy utána egy oldalra engedhessem őket. Csípője alá nyúlva így már könnyebben fordítom hasra. Ismét elhelyezkedek a lábak közt, és hátulról is végig mérem kecses alakját. Hatátához simulok, kezem fenekébe mar, ajkaim a lapockájára csókolnak. Feszülő ágyékomat buján dörzsölöm formás fenekéhez, és pár pillanatig élvezem, ahogy törékenynek tűnő teste hozzám simul, és elveszik az enyém alatt. Nem hagyok magamnak sok időt a pihenésre, felemelkedek róla, és csípőjét megragadva húzom fel azt, hogy feltérdeljen. Kecsesen ívelő testét megbabonázva nézem, mielőtt ismét elmerülök benne, de még nem kezdek el mozogni. Előre nyúlva húzom fel karjánál fogva, mikor elérem végre másik kezemmel átkarolva testét húzom fel, és szorítom magamhoz. Hátának selymes bőre a mellkasomhoz simul. Bal kezemmel át karolom, de kezem feljebb csúszik jobb oldalán a keblére, amelyet finoman gyúrni kezdek. Ajkam nyakába csókol, szabad jobb kezemmel jobb térde alá nyúlva emelem és fordítom kijjebb, egyrészt, hogy véletlenül se tudjak kicsúszni, másrészt azért, mert kezem vissza vándorol ölére... Amikor biztosnak érzem, hogy nem dőlünk el, és mindenhez hozzáférek, megmozdítom a csípőmet, mély hangon sóhajtok fülébe. - Engedd el magad. - hiszen tudom, hogy az én örömömet épp annyira akarja, mint én az övét. Viszont ha én elmegyek, akkor utána nem lesz már más, csak alvás, így magamat most leghátulra sorolom. Fokozatosan gyorsítok fel, de mivel tudom, hogy nem kell kímélnem, így nem is teszem most se. A heves és erős mozdulataimmal egy időben kezeimmel egyszerre izgatom, beváltva azon ígéretem, hogy még nem végeztem vele, és még kíméletlenebbül hajszolom a gyönyör felé, mint pár perce. Lent az ujjaim csípőm ritmusát követik, de amikor érzem, hogy elindul az emelkedőn, markolászás helyett mellbimbóját kezdem finoman morzsolni, ajkammal pedig fülét, nyakát csókolom, heves zihálásaim között.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
A testemben forró vágy tombol, olyan intenzitással, hogy azt hinném, ennél jobban már nem lehet fokozni, de erre bőven rácáfol az érzés, amikor végre magamban érezhetem. Ahelyett, hogy valamicskét apadna az érzékek intenzitása azzal, hogy a testem megkapta, amire annyira vágyott, az egész csak tovább fokozódik. Megőrjítenek az apró ingerek, a sóhaja, a látvány, a ködös, izzó kékség a szemeiben, az érzés, ahogy újra megmozdítja a csípőjét. Hevesen viszonzom a csókját, kiélvezem ajkai ízét, de miközben ujjaim újra és újra felfedezik a testét, nem tudom nem észrevenni, hogy érezhetően visszafogja magát. Sötétlő szemeiben is sokkal több minden kavarog, én pedig nem azt szeretném, ha porcelánbabaként bánna velem, hanem ha őt magát kaphatnám meg, teljes valójában, ahogy van és ahogy akar engem. Ezt neki is elmondom, és a látvány, ahogy a tekintete egészen megváltozik ennek hatására, megbabonáz. Eltűnik a szemeiből a felesleges féltés, a helyét átveszi valami ösztönös, mély, izzó szenvedély, amikor átengedi magát ennek az érzésnek. Szavai nyomán újult erővel forrósodik fel a vérem, pedig eddig is csoda volt, hogy nem forrt el minden a bőröm alól; ígéretét forró csók pecsételi meg, amit ugyanolyan hévvel viszonzok. Nem okoz gondot az új pozíció, amit felvesz a lábammal, és csípőjének első hevesebb mozdulatára felszabadultan nyögök fel, mintha csak pont erre lett volna szükségem - és talán erre is volt. Az igazi valóját akartam magamnak, amikor nem gondolkozik, csak cselekszik és átadja magát az ösztönöknek, annak a vágynak és a kéjnek, ami most dolgozik bennünk, köztünk. Fenntartja a tempót és a hevességet, izzó tekintete engem kutat, de nem láthat rajtam mást, csak a mámort, amibe beletaszít. Kapkodó lélegzetem mellett is szabad utat engedek a gyönyör hangjainak, ujjaim most a csípőjébe kapaszkodnak, körmeim finoman vájnak a bőrébe. Úgy érzem, képtelen vagyok elviselni a távolságot, a vállához húzott lábammal ellentétes oldalon nyúlok fel a tarkójához, hogy magamhoz húzzam. A lábam így is bírja a kiképzést, sőt, ettől mintha még intenzívebbé válna minden érzés, miközben hevesen és szenvedélyesen csókolom meg. Képtelen vagyok betelni az ízével, a látvánnyal, az érzéssel, ha még képes lennék józan gondolatokat megfogalmazni, biztosan azt mondanám, végtére is örülök, hogy ma este egymás útjába sodort minket a sors, de a józan gondolatoknak már rég nincs itt a helye. A világom beszűkült rá és az érzésre, ahogy a gyönyör hullámai felé taszigál.
Az utolsó ruhadarab is oda kerül, ahol a helye van: a földre. Ehhez kezeivel és lábával játszott közre, és meg kell hogy valljam, nagyon imponáló a leleményessége, amivel elintézte, hogy alig kelljen tőle eltávolodnom ahhoz, hogy lelökhessem magamról az anyagot. Túl sokat nem tudok ezen gondolkodni, ugyan is figyelmem eltereli, hogy immár teljesen meztelen testem simul az övéhez, és ennek nyögve örömteli hangot is ad. Érzem, hogy megtudnék vadulni, hogy feltudnám falni most más fajta értelemben is, de egyelőre magamra erőltetek egy kis nyugalmat, hogy ne siessek el semmit feleslegesen. A mozdulatokat tettek követik, és ahogy belé hatolok, a világ teljesen beszűkül számomra. Elveszek tekintetének forgatagában, fülemet megtölti, ahogy zilálni kezd, és belőlem is felszakad egy erősebb sóhaj, amikor testünk teljesen összeforr. Egy-két pillanatig élvezem ezt a szűkös gyönyört, amelyet okoz, addig a párnába marva igyekszem kontrollálni magamat. Leengedve magam hozzá csókolom meg forrón, és ezzel együtt lassú mozgásba is kezdek. Az ajkaimra simuló nyögése, a markolása a bőrömön és tarkómon, lábának helyezkedése, heves csókja próbára tesz. Az érzés annyira intenzív, hogy félek elengedni magam, nehogy olyat tegyek, amely számára kényelmetlen, vagy kellemetlen. Tapasztalatból tudom, hogy általában a fokozatosságot szeretik a nők, de amikor rám pillantva kimondja azokat a szavakat, megváltozik a tekintetem, és eltűnik belőle az az enyhe aggodalom, amikor rá pillantok. Ha így szeretné, nem fogok a boldogsága útjába állni. - Nem foglak... - mormogom, és ezt az ígéretet egy forró csókkal pecsételem meg. Állom a szavam, és elengedem magam. Bízva hajlékonyságában, félkézzel nyakamhoz emelem egyik lábát, azt a vállamra teszem, majd megtámaszkodok, hogy vissza se tudjon csúszni. Nyújtott karokkal pillantok le rá, és most már a csípőm mozgását sem kényszerítem lassúra. Talán elsőre hirtelen a kezdő mozdulat, de a ritmust kitartóan tartom, ahogy elkezdem. Szemeim a kéjes gőz ködén át őt fürkészik, igyekszek nem fájdalmat okozni, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos képes vagyok rá. Vagy csak az előző lányok voltak törékenyek...
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Szempilláim árnyékából nézek fel rá, hagyva, hadd élvezze ki a látványt, de amikor visszatér hozzám, a csók hevével mondom el neki, amit a testem reakciói már egyébként is elárultak. Mégsem könyörül meg rajtam azonnal, talán az előbbi szemtelen mosolyt bosszulja meg édesen, talán csak élvezi, hogy kínozhat, talán mindkettő; nem kell sok idő ahhoz, hogy csókjaival és érintésével, a nyakam érzékeny bőrébe mélyedő fogaival együttesen újra teljes erővel lobbantsa lángra a vágyat a testemben. Láthatóan nagyon elégedett a rám gyakorolt hatásával, de nem is rejteném el előle, hogy mennyire vágyom már rá. Egy utolsó reményteli próbálkozással igyekszem legalább az alsónadrágtól megszabadítani, és ahogy felemeli a fejét, hogy a tekintetünk találkozhasson, szinte előbb olvasom ki sötétkéknek tűnő szemeiből a választ, mint hogy kimondaná. Csókja az államra vándorol, arcát a hajamba és a nyakamba fúrja, borostája finoman karcolja a bőrömet, ujjai pedig még mindig a testemen játszanak, és ez az összjáték a végletekig kiteljesíti az érzékeimet. Nehéz így koncentrálnom, de nem vesztegetem az időt, a másik kezem is végigvándorol az oldalán, le a csípőjéig, hogy ujjaim kiszabadíthassák a ruhadarab fogságából. Addig gyűröm le az anyagot, ameddig képes vagyok rá anélkül, hogy el kelljen távolodnom tőle, aztán az egyik lábamat használom ki ügyesen, hogy még lejjebb tolhassam a feleslegessé várt utolsó ruhadarabot is, így már szinte csak le kell rúgnia magáról. – Mindjárt más – nyögöm elégedetten az ajkaira, amikor végre a textil nélkül simulhat össze a testünk minden ponton. Kezeim felsimítanak a hátán, egészen a válláig, miközben a csípője ismét megmozdul, tovább fokozva a már egyébként is tetőfokára hágó vágyat a testemben, de ezúttal nem kínoz olyan sokáig. Az ajkamba harapok, amikor a megfelelő helyre igazítja magát, a tekintetünk összekapcsolódik, ahogy megtámaszkodik a fejem mellett. Lassú mozdulattal merül el a testemben, a légzése felgyorsul, akárcsak az enyém, még az elnyújtott sóhaj közben sem vagyok képes elszakítani a tekintetemet vágytól izzó szemeitől, ahogy végre eggyé válunk. Inkább hallom, mintsem látom, hogyan marnak a párnába az ujjai, az izmai megfeszülnek, és én szinte magamba iszom a látványt. Egyik kezem ujjai lejjebb siklanak az oldalára, ujjbegyeim a forró bőrbe mélyednek, miközben a másik a mellkasán át felsimít a nyakára, hogy magamhoz vonhassam. Nyögésem az ajkain veszik el, ahogy megmozdítja a csípőjét, lábamat feljebb húzom a teste mentén, ujjaim a tarkójába mélyednek, ajkam hevesen kóstolja meg az övét, de alig van levegőnk. Újra megszűnik minden, csak ő van, az íze az ajkaimon, a tekintete izzása a szememben, az illata az orromban, és az érzés, ahogy mozog a testemben. Még a tudatom ködén át is érzem viszont a testén vándorló ujjaimmal, hogyan feszülnek pattanásig az izmok a bőre alatt, és mindent látok a szemében, amit kell. – Nem kell kímélned – súgom forrón a fülébe, a hangom rekedt és vágytól terhes, de a szemeim sem árulkodhatnak kevesebbről.
Néma elégedettséget érzek, ahogy figyelem alattam reszkető testét, kipirult arcát, sűrűn emelkedő és süllyedő kebleit, amint a gyönyör mezejére vittem őt. Barna, selymes bőre finoman csillog a beszűrődő holdfényben, valamiféle istennői kápráztattal körbe véve őt. Miután eleget csodáltam, hozzá simultam, ajkaim nyakát harapták, kezeim formás mellét markolta, és lassan hallom reszkető hangjában a könyörgést. Először mikor sürget, aztán amikor a nadrágot akarja lehúzni. A rá gyakorolt hatásom persze újabb elégedettséggel tölt el, és a csókját csak azért szakítom meg utána, hogy az élvezettől és vágyaktól csillogó szemeibe nézve ajkára suttoghassam az "engedélyt". - Vedd csak le. - lehelem ajkára, aztán állának szép vonalára csókolok, borostás arcom finoman az övének simítom, magamba szívom illatát a hajába hajolva. Lassan elengedem magam, behunyva szemeimet adom át a többi érzékemnek a helyet. Ujjbegyeim alatt érzem bőre selymességét, nyelvem hegyén ízét a nyakán, míg várok, hogy akarata szerint megszabadítson az alsótól. Kicsit elhúzódok tőle, hogy aztán levehessem magamról amit lehúzott, aztán újra lábai közé helyezkedem. Forró férfiasságom épp úgy simítom hozzá, mint az imént, de csak párszor, utána lenyúlva a helyére igazítom azt. Megtámaszkodom kezeimmel, és őt figyelve lassú mozdulattal tolom előre a csípőmet, hogy minél tovább élvezhessem ezt a forró, nedves, és szűk érzést. A párnába marva feje mögött állom meg, hogy neki essek, de sűrű zilálásom, és látványában elvesző tekintetem elég árulkodó lehet arról, hogy mik járnak most lelki szemeim előtt.
Vendég —
Axel & Aviva
I think it will heal me to enter your mind I know that I'm numb and I think it will cure me to make you mine
Eszemben sincs hagyni, hogy ez az egész csak rólam szóljon, egyébként sem az a típus vagyok, aki csak fekszik és hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Ezt ebben a tekintetben még nem volt lehetőségem kifejteni neki, de hamarosan inkább tettekkel bizonyítom a dolgot számára is. Élvezettel figyelem, milyen reakciókat sikerül kicsalnom belőle, de nem hagy sokáig játszadozni és az ágyra fogott kezeimmel azt is kifejezi, hogy ez itt most az ő játszótere. Szemtelen mosolyomra megvillan a tekintetében valami, amitől az izgalom újabb hulláma söpör végig a testemen, és egy heves csók után már el is indul lefelé a testemen, hogy megmutassa, mire gondolt. Ajkai, nyelve és aztán az ujjai játékával valóban hamar sikerül minden épkézláb, a gyönyörtől független gondolatot kiűznie a fejemből, hogy ne maradjon a helyén más, csak ő és az a forró érzés, amit okoz a testemben. Tehetetlenül vonaglok az ágyon, ujjaim elvesznek a hajában, de hiába akarom felhúzni magamhoz, mielőtt túl késő lenne, lefogja a kezem és zavartalanul folytatja, amit elkezdett és úgy tűnik, be is szándékozik fejezni. A pillanat nem is várat sokára magára, már éppen eléggé feltüzelte a testem ahhoz, hogy minden porcikám ki legyen éhezve a gyönyörre, ami aztán ennek megfelelő intenzitással uralkodik el rajtam, ahogy átsegít azon a bizonyos határon. Nem hagyja abba azonnal a játékot odalent, elnyújtja a pillanatot, amíg a testemen végigfutó apró remegések meg nem szűnnek. Feltérdel, tekintete elégedetten pásztáz végig, a tekintete akár a vadászé, aki már elejtette a prédát, de még tervei vannak vele. A gondolatot az ölemben érzem összpontosulni, pedig alig hevertem ki az előző orgazmust; nem mintha én befejezettnek tekinteném kettőnk ügyét ezzel. Ezt nem is vagyok rest megosztani vele a szenvedélyes csókunkat követően, a mosolya azokban nem sok jót ígér - vagy inkább nagyon sok jót és még több őrületet. Lejjebb engedi a testét, így az ágyéka az enyémhez simul, hogy érezhesse, ő is ugyanúgy vágyik rám, a szavai azonban arról árulkodnak, hogy ezt sem tervezi elsietni. Elhaló nyögéssel hunyom le a szemeimet, a hang elnyúlik egy kissé, ahogy fogai finoman a nyakamba mélyednek. Keze ismét megtalálja a mellemet, csípője pedig kínzóan lassú, ritmikus mozgásba kezd, csak az az átkozott alsónadrág még mindig rajta van. Az én kezeim sem maradnak tétlenek, kihasználom, hogy ismét elérek mindent, ujjaim a forró bőrt simítják és fedezik fel, miközben ajkaim újabb csókra invitálja az övét. A testem az övének feszül, nem telik sok időbe, hogy ismét elemi erővel uralkodjon el rajtam a türelmetlen vágyakozás; a csípőm is az övével szinkronban mozdul meg. Tényleg meg fog őrjíteni, ha nem könyörül meg rajtam hamarosan. – Legalább ettől megszabadulhatnánk – simítok le egyik kezemmel a csípőjéig, hogy ujjamat beakaszthassam az alsónadrág peremébe; a hangom inkább nyögés, mintsem suttogás, de ez nem csoda azok után, amit tesz velem. Most a másik fajta önuralmamat teszteljük, és az biztos, hogy hamar el fogom veszíteni a fejem, ha még sokáig kitartja ezt az édes kínzást.
Az a fajta vagyok, aki azt szereti, ha a partnere élvezi az együtt töltött időt. Persze, az sem rossz, amikor engem vesznek kezelésbe, de szerintem egy élvezettel teli nyögdécselésnél kevesebb izgató dolog van a világon. Ezért élvezem is ennyire minden percet, amikor ajkaim és kezeim kényeztethetik, és ezért szeretem, ha a másik egy körrel már előrébb van. Persze, amikor Aviva viszonozni akarja nekem az élvezeteket, nem utasítom el egyből. Amikor ebben a felhevült állapotban hozzám ér, belőlem is szinte sikerül kicsalnia egy nyögést, hiszen ez az érintés éppen olyan kellemesen ér, mint amikor én értem hozzá. Hagyom, hogy keze játsszon a férfiasságommal, és az érzést egy pillanatra becsukott szemmel élvezem, de aztán rájövök, hogy jobb ha ezt a látványt is az elmémbe vésem. Még azelőtt ragadom meg a kezét, mielőtt elveszteném a fejem, és át is fordulok, hogy ismét magamhoz ragadjam az irányítást. A szemtelen mosolyára egy kihívó pillantást kap tőlem: mindjárt adok én mosolyogni valót. Heves csókkal kezdem a játékot, és ahogy elindulok lefelé, látom rajta, hogy már érti. Amikor célt érek, csodás hangja betölti a szobát szobát. Teste megfeszül, ujjai a hajamba és a takaróba marnak. Nem engedem őt szenvedni, és amikor megpróbál felhúzni, finoman fogom le kezét, hogy tudja, most csak élveznie kell ezt. Megadóan nyög fel, és engedi, hogy az orgazmus kellemes hátárára repítsem őt ez alatt az idő alatt. Fáradhatatlanul dolgozok is ezért, és habár homlokomon gyöngyözik az izzadtság, elmondhatom azért, hogy hozzá szoktam már az ilyen edzésekhez. Amikor mozgásán és hangjain tudatosul, hogy közeleg a határhoz, csak egy kicsit rá gyorsítok a ritmusra, hogy ezzel lendítsem át a csúcsra. Ívbe feszülő teste gyönyörű látvány, és azt sem bánom, hogy kicsit húzza a hajam. Nem engedem el egyből, egy két másodpercig még dolgoznak ujjaim, hogy elnyújtsák neki ezt a pillanatot, de aztán elengedem őt, és egy elégedett pillantással mérem végig, feltérdelve. Miután eleget csodáltam gyöngyöző, pihegő testét, ismét fölé támaszkodtam, és most inkább szenvedélyesebb, mint heves csókkal ajándékoztam meg egymást. A rekedt suttogására most én nézek rá szemtelen mosollyal, alsó testem hozzá simítom, hogy érezze - Még nem végeztem. - dörmögöm bele fülébe, majd nyakához hajolva finoman a bőrére harapok. Kezem ismét élvezettel simít keblére, míg lassú, igazán lassú ritmussal újra és újra hozzá simulok, hogy ismét a lehető legjobban felcsigázzam.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.