Iris && Dimitriy

Elég sok gondolat cikázott a fejemben, azonban mindet a szorult helyzet szülte. Mindenképpen szabadulni akartam belőle, annak ellenére, hogy az egész színjáték elején megfogtam, hogy én megpróbálok jó férj lenni. Nem kenhettem rá az egészet, de meg sem próbált elfogadni. Volt egy skatulya, amibe szerinte tartoztam, és nem tudtam csak úgy lemosni vagy épp levetkőzni magamról azt, aki voltam. A családját nem választotta  az ember, de én soha nem akartam, hogy más legyen az apám. Volt, hogy szigorúbb volt, mint azt a helyzet indokolta volna, és volt, hogy vajból volt a szíve, na csak szigorúan a négy fal között. De ezer bűne ellenére sem mondtam volna, hogy bárcsak nem ő lenne a Papa. Még most, nézve ezt a nőt, akit egyértelműen a Papa rángatott az életembe... nem akartam a Papa nélküli életet.
Az alkohol gondolata már egészen lázba hozott, és mit is tartanék a szekrényben jó ruszki módra, ha nem egy igazi vodkát. Ez volt a kedvenc fajtám, és csak jelképes alkalmakkor iszogattam belőle. - Nem tudom azt mondani, hogy menj, ha akarsz. Már nem tőlem függ - vontam meg a vállamat. - Az, hogy kezdjük elölről tiszta lappal, megadná az esélyt arra, hogy legalább békében próbáljunk meg egymás mellett élni, nem pedig... így - utaltam az iménti szópárbajra, és biztos voltam abban is, hogy ha ezt a csatát folytattuk volna, előbb-utób tényleg pofonosztás lett volna belőle.
Elővettem két poharat, majd lecsavartam a vodkás üveg tetejét, és megtöltöttem mindkét poharat, nagyjából a negyedéig. A nők általában nem szokták szeretni, de ez már hadd ne az én problémám legyen. - Itt kell maradnod. Velem. Ha tetszik, ha nem, egy ideig biztos ez marad a terv. - Átnyújtottam neki a poharat, habár nem voltam biztos benne, hogy nem vágja hozzám rögtön. Egész barátságos voltam, magamhoz képest, ezt pedig neki is értékelnie kellett volna, ha más nem, csak egy kicsit.  

bad guy -  coded by eirik

Iris && Dimitriy

Nagyjából a földkerekség minden káromkodása és szidalmazása végigvonult az agyamon. A mosolyt bármi áron le akartam takarítani az arcáról, de úgy tűnt, hogy végig megőrzi a szellemi fölényét. Nők. És a szellemeik. A kurva életbe. Én mindig a fizikai erőre hagyatkoztam, ebből éltem, és erre neveltek. A Papa sem volt kispályás, csak ő inkább rángatott magára hülye ingeket, meg öltönyöket, de régen ő is a legtöbb gondját a fizikai jelenléttel orvosolta. Ma már inkább előbb tárgyalt. De minek?
- Az apád tehetne egy gyors szívességet. - válaszoltam csak ennyit, bízva abban, hogy érti, mire gondolok. Elvégre mindenki tudta, hogy gondjai vannak az egészségével. Talán egy kis rásegítés kellett volna, hogy átsétáljon a túlvilágra, aztán már semmi akadálya nem lett volna annak, hogy azt csináljak ezzel a nővel, amit akarok. Nem nagyon volt mit megmenteni ebből a kapcsolatból.
Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem. - Ezt kaptam... habár a csomagolással semmi problémám nem lenne. - Mértem végig pofátlanul, kétséget sem hagyva benne, hogy mire is gondoltam, arról már szót sem ejtve, hogy egy tizedmásodperc elég volt ahhoz, hogy a lelki szemeim előtt meztelenül álljon. - És ne tégy úgy, mintha én akartam volna, hogy visszagyere. Felőlem úgy evickélhettél volna a delfinekkel és a francia kifutófiúkkal, ahogy csak akarsz. - Valahol mélyen persze bosszantott, hogy felszarvazott, de nem annyira, hogy egy fél kontinenst átkutattassak utána. Ez a nő soha nem fog tisztelni. habár én sem erőlködtem túlzottan. Az egész mögött persze a Papa rángatta a bábukat és a szálakat, és ebben a sztoriban mi is csak bábuk voltunk, míg nem kaparintja meg teljes egészében azt a híres vagyont. Még én sem ismertem pontosan az ügy részleteit. De biztosan volt egy szerződésük.
Vettem egy mély levegőt, amolyan lazításnak szánva, azonban továbbra sem mozdultam. Nem tudtam mire vélni azt viszont, hogy ő sem. Pedig biztos voltam benne, hogy félt tőlem, elvégre csak egy mocskos ruszki voltam. A véremben volt az erőszak. Az, hogy fájdalmat okozzak egy nőnek. - A legtisztább, ha elölről kezdjük. Ennek semmi értelme. - Legyintettem egyet, majd elléptem előle. Félő, ha mellette maradok, a szavak helyett előbb-utóbb tényleg a pofonok repkedtek volna, és őt ismerve az a játék nem egyoldalú lenne. - Bár ha akarod, behűttetek egy üveg pezsgőt. - Szemtelen vigyor rajzolódott az ajkaim köré, így pislogva rá. Ha félretettünk mindent, tényleg egy vonzó nőnek tartottam. Ezernyi nászéjszakát is eltöltöttem volna vele, de a normális értékek úgy diktálták, hogy ebbe neki is legyen beleszólása.

bad guy -  coded by eirik

Iris && Dimitriy

Mivel tudtam volna hatni rá? Ez is tökéletes tanúbizonyosság volt arra vonatkozóan, hogy nem tudtam kezelni az ilyen nőket. Nem is akartam. Úgy menekültem tőlük, mintha egy puszta szemkontaktussal képesek lennének teherbe esni, így hát nem érte meg kockáztatni. De Irist nem én az én tisztem volt megszelídíteni. Szelídítse az, akit hajlandó lesz a hálószobájába engedni, de ha helyesek voltak az emlékeim, ezt egyszer már megtárgyaltuk, mielőtt elszökött volna. Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy Soha. És még legalább háromszor Soha. Bár így legalább minket tényleg nem fenyegetett semmilyen gyerekáldás. A modern kor fogamzásgátlása. Jelentsd ki már a frigy előtt, hogy soha nem leszel hajlandó összefeküdni a leendő férjeddel. Abszolút siker.
Nagy levegőt vettem, de a düh továbbra is munkálkodott bennem, a kezeim ugyanúgy ökölben voltak, mint eddig, és volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem könnyedén fog elmúlni. Valójában már túl voltam azon, hogy nem akartam megsérteni. Ő is mindent elkövetett annak érdekében, hogy képletesen - legalábbis egyelőre -, de betörje az orromat. - Éjszakánként nincs időm utánad sírni - válaszoltam, nem mintha visszavágni akartam volna. Nem is volt mire. De a negédes hangja, a gunyoros vigyor az arcán egyre inkább kinyitotta a bicskát a zsebemben. - Játszhatunk így is, virágszálam. - Szinte az aurájába léptem, olyan közel kerültem hozzá. - Azt az egyet ne feledd, hogy ha elég fontos lettél volna az apádnak, akkor is megvédett volna, ha az az életével zsarolják. Ő a saját kis féreg életét választotta, a te boldogtalanságoddal grátiszban. Szóval tégy egy szívességet, és ha bajod van a helyzettel, a recepciónál reklamálj - fejeztem be a monológot, bár titkolni sem tudtam volna az ingerültséget, amit már így rögtön az elején belémb*szott. - Bár úgy tudom, a kasszától való távozás után nincs reklamáció. - Hozzá akartam tenni, hogy ne akarjon próbára tenni. A feszültség napok óta gyűlt bennem, és ha úgy hozza a helyzet, a két kicsi kacsója kurva kevés lesz abban, hogy megállítson.

bad guy -  coded by eirik

Iris && Dimitriy

A magamfajták úgy kerülték a házasság intézményét, mint a tüzet, de megesküdtem volna arra, hogy talán még annál is jobban. Soha nem szerepelt a dédelgetett álmaim között a nősülés, és Papa is maximum Nadia részéről számíthatott unokákra, nekem a jó isten nem teremtett kellő idegrendszert a porontyokhoz. Meg a nőkhöz se hosszútávon. Erre találták ki a kalandokat, és a kurvákat. Egy feleséggel csak a baj volt - lásd a mellékelt ábrát. Bár sokan mondták, hogy nem voltam olyan modoros, mint a Papa. Nem tudom, talán aggastyán koromra én is képes leszek olyan hatást gyakorolni az emberekre, mint az apám egyetlen puszta tekintetével.
Nem sok időt töltöttem ebben a helyiségben, annak ellenére, hogy mikor megvettem ezt a lakást, egyetlen álmom volt egy dolgozószoba. Akkor még eltökélt szándékom volt egyedül éldegélni e fedél alatt, így minden szeglete az álomból valósággá vált legénylakás. Ahol nem volt helye női pipere cuccoknak. A puszta gondolattól görcsbe rándult a gyomrom. Aztán jött Papa újabb térhódítási hadjárata. Nadia-t nem tudta erre a célra beáldozni, de szerencsére az Isten megáldotta egy másik gyerekkel, aki pont kapóra jött. Velem. Szerencsétlenségemre. Ha hétköznapi életet éltem volna, a két kezemet összetettem volna egy olyan nőért, mint Iris. Gyönyörű és karizmatikus. És valljuk be, tanultabb volt, mint én, én nem pazaroltam ilyen hülyeségekre az időmet. De egy jéghegy olvadási pontját előbb találtam volna meg, mint az övét. Talán csak a dac szólt belőle, hisz a modern korban egy kényszerített házasság... már annak idején sem állta meg a helyét. Nem még most. És összevetve a tapasztalataimat a nőkkel, hát nem feltétlenül teszi őket boldoggá egy elrendezett élet. És mindezt miért? Mert Gustafsson papának nagy földterületei vannak Dániától kezdve még az Urálon túl is. A Papa kezdett messzire menni a világmegváltó terveivel. Minek kellettek ezek neki? Nem volt hajlandó elárulni. Néha már ott tartottam, hogy megölöm.
Aztán megkaptam a hírt, hogy megtalálták Iris-t. Talán még hajlandó lettem volna a porba tiport becsületemet elengedni, és hagyni, hadd élje az életét. Mindketten jobban jártunk volna, ha ő a tengerparton homokozik és építi a homokvárakat, én pedig élem a szokványos életemet. De a Papa remekül értett ahhoz, hogyan gyakoroljon nyomást rám. Először közölte velem, hogy többé Sienna közelébe se menjek búfelejtés címszóval takargatva magam. Majd nyomatékosította, hogy ha Iris nem lesz Oslo-ban decemberig, nemcsak a férfiúi becsületem bánja a kudarcos házasságomat.
Ha már nekem szenvednem kellett, hát szenvedjen Iris is. Volt bennem egy legyőzhetetlen aljasság ilyen szempontból. Ha nekem szar volt, legyen szar másnak is. Nehogy már csak én szenvedjek egy hülyeség miatt. Akkor már szenvedjünk mindketten. Ifjú házasok módjára.
Már az ablakból láttam, hogy befutott az autó. Magam sem tudtam, mégis hogyan fogadhatnám ezt a nőt, az egész nekem éppen annyira tűnt felesleges foghúzásnak, mint neki. Amúgy is, mit tudnék vele kezdeni? Miért nem vette el már rögtön a Papa, ha ennyire kellett neki ez a biznisz? F*szom.
- Látom - válaszoltam, mikor belépett az ajtón, de megtartotta azt a biztonságos három méteres távolságot. Még azt sem tudtam, mit mondjak neki. Szívem szerint a saját kudarcomat abban vezettem volna le, hogy megfojtom. De ez sem volt opció. - Bizonyára éles a kontraszt a francia Riviéra és az új otthonod között, de egyelőre csak azt ígérhetem, hogy nem teszek zárat a szobád ajtajára - mondtam, közben nem törődve az ő biztonsági játékával, és megtörtem a méteres távolságot, hogy elé sétáljak. Az arcomról nem tudott leolvasni semmit, így azt sem, hogy vajon készülök-e tenni valamit. Erőnek erejével küzdöttem, hogy ne emeljek rá kezet. Tényleg... szinte összekoccantak a fogaim, a kezeimet pedig ökölbe szorítottam, így próbálva levezetni a felgyűlt frusztrációt. Papának köszönhetően más módom már nem maradt rá. Pedig a cölibátus már régen kiment a divatból. Ez a feleséged van, ne járj kurvákhoz-mottó a világ legnagyobb baromsága. Főleg ha a feleséged amúgy elszökött előled.

bad guy -  coded by eirik