Sienna & Vladimir

Azt még éppen elkaptam, hogy elkezdte lehámozni magáról a köntöst, de úgy ítéltem, hogy az én szerepem itt és most véget is ért. Ahhoz képest, ahogyan az este indult, kiváltképp jó szolgálatot tettem, és ezt remélhetőleg ő is így ítélte meg. Nem mintha egy másodpercig is csalódottságot láttam volna rajta.
Egy szót sem szóltam, mikor becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, és ahogy elkezdtem egymás után szelni a lépcsőket, és már tudtam, hogy senki nem lát, egy le nem vakarható mosoly ült ki az arcomra. Nem tudtam meghatározni a pontos okát - talán ez az egész összezanzásítva -, mindenesetre úgy léptem be a nappaliba, mintha egy egészen más földrészre kerültem volna.
Ledobáltam a feleslegesnek titulált párnákat, majd elővettem a zakóm zsebéből a mobilomat, és egy gyors üzenetet küldtem Maksimnak. Elvártam, hogy reggel pontban fél hatra a kapu előtt álljon, és ő aztán főleg ismert annyira, hogy tudja, mennyire elrontja a kedvemet, ha elkésik.
Még odafentről hallottam halk neszezést, de próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy hol is vagyok, és hogy kivel. Egyetlen párnát hagytam, egy darabig azonban a mennyezetet bűvöltem. Nem jött az álom, amit annyira kergettem az este folyamán, a láztól izzadva.

És tudtam, hogy Sienna is pontosan tudja: nem leszek itt reggel, mikor felébred.

Sienna & Vladimir

Amíg ő a ruhatárat ment átkutatni, volt lehetőségem jobban lemosni magam, és minden porcikámat alaposan beszappanozni. Most, hogy már nem volt szemtanúja, megengedtem magam, hogy kicsit megfájlaljam a sérülésemet, ami valószínűleg a víz hatására kezdett el csípni, de amúgy sem volt kellőképpen pihentetve. Valahol mélyen mondjuk bíztam abban, hogy nem a fiam levetett holmijaival fog visszatérni, már ha talál majd valami nekem valót.
Végül mikor visszatért a fürdőszobába, egy törülközőt és egy kényelmesnek tűnő melegítőt tett le a közelbe, de nem szalasztottam el a pillanatot, hogy végigmérjem az alakját. Ami már kicsit sem volt egyszerű mutatvány, tekintve, hogy a fürdőköpeny minden ívét elvette a gyönyörű testének. Valahol mélyen örültem is ennek. Eleget láttam. A telhetetlenség pedig túl ártalmas, egy olyan illúzióba ringat, ami elhiteti veled, hogy többet kaphatsz.
Szinte azon nyomban elzártam a vizet, majd a törülközőért nyúltam. Tudtam, hogy nem úszom meg a sebem körüli érdeklődést, de szívesen elkerültem volna ezt a beszélgetést. Bár talán végre megszokta azt, hogy lényegtelen dolgokról amúgy sem nyitok diskurzust, és nem próbál újabb mondatokat kicsikarni belőlem olyasmi miatt, amit láthatóan túléltem. - Ha jól tudom, egy hálószoba van a lakásban. - Törtem meg végül a feszítő csendet, ekkor már rajtam volt a nadrág, a törülközővel pedig a nedves hajamat törölgettem. - Én megelégszem a kanapéval. - Fűztem még hozzá, meg sem várva, hogy válaszoljon az előző mondatomra. Az, hogy ismét közöny költözött a hangomba, kevésbé miatta volt. Megszoktam, hogy így kezelem az embereket, függetlenül attól, hogy kicsodák. És habár messzemenően emlékezetes estét varázsolt a földi poklomban, megváltoztatni nem volt képes. - Nem kérek jóéjt puszit. - Tettem még hozzá, mielőtt kiléptem volna a fürdőből, majd hátra sem nézve kivonultam, és célba vettem a földszintet.

Sienna & Vladimir

A múltat jóvá - vagy legalábbis jobbá - tenni számára... nem tudtam. Túl sok időt töltött ebben a béklyóban, amelyért közvetve felelős voltam, és még az összeget is pontosan tudtam, amennyiért megvásárolták a szüleitől. Nem szabadott volna így tekintenem rá. Az első adandó alkalommal hagynom kellett volna, hogy elsétáljon, kiadni a parancsot Dimitriy-nek, hogy soha többé nem érhet hozzá, majd minden ment volna tovább a hétköznapi kerékvágásban. Úgy tűnt, az élet máshogy írta meg ezt a történetet. Még én sem számítottam rá, pedig sok mindent számításba veszek.
Nem reagáltam a szavakra, arra sem, amikor megköszönte. Valahol nagyon is fájó volt hallani ezt a szót ebben a helyzetben, mindezek után, tudván, hogy min ment keresztül. De ez volt az életünk. Ő holnap ugyanúgy rendelkezésre fog állni, és Ivan ugyanúgy kirendelheti akárhová, akárkihez. Sok élethelyzetben rosszul döntöttem, mikor még fiatal voltam, de ma már nem követem el a kivételezés bűnét. Annak idején Ivana-val is így kezdődött. És ha egyszer híre megy a lányok között, soha véget nem érő viták születnek. - Az esélytelenek nyugalmával kérdezem, de van a lakásban bármilyen lazább viselet? - Nem is tudom, milyen válaszra számítottam. Megtette volna bármi, nem érdekelt, hogy kinek a levetett gönce, de ne egy feszes ing vagy nadrág legyen a viseletem.
A válaszától függetlenül elindultam a fürdőkád felé, de nem akartam megmártózni benne, csupán egy gyors és rövid zuhannyal akartam eltüntetni magamról a mai nap nyomait. Őt.
Megengedtem a vizet, és a kellemes hőfok megtalálása után beálltam alá. Ez a fürdő maga a megváltás volt. Bevizeztem a hajam, majd dörzsölni kezdtem a sötétebb vérfoltokat a mellkasomon, ahol már teljesen befeketedett a vérem. Csupán egy pillanat erejéig sandítottam hátra, mintha csak arra lettem volna kíváncsi, vajon még mindig ott áll-e tétlenül.

Sienna & Vladimir

Nehezen tudtam olyan forgatókönyvet elképzelni, amivel meg tudott volna lepni. Ilyenkor kapóra jött az, hogy elég jó emberismerő voltam, nagyjából meg tudtam ítélni és fel tudtam mérni, hogy mi járt a másik fejében. Rá is nyitott könyvként tekintettem, szinte mindent tudtam, ami a születése után történt vele, főleg ami a nagy fordulópontokat illette. És éppen ezért azzal is tisztában kellett lennem, hogy egy ilyen nőt bűn csak úgy kihasználni. Az aljasság egy egészen új fokára pályázhattam volna, ha úgy teszek ezek után, mint ahogyan eddig minden férfi tett az életében. De én nem szorultam rá arra, hogy tönkretegyem egy nő önbecsülését, és ripityára törjem a lelkét. Tudtam, hogy milyen érzés. Azonban ezt nem sikerült megtanítanom Dimitriy-nek, mikor volt rá lehetőségem. Meg is lett az eredménye.
Az, hogy a rögtönzött börtönből még továbbra sem próbált meg szabadulni, inkább azt sugallta, hogy nem tudott dönteni. Talán azt is elfelejtette, hogy hogyan kell. - Nem mondhatom meg neked, hogy mit tégy vagy ne tégy. Ahogyan azt sem, hogy mire emlékezz és mire ne. - Tekintetem ragadozóként leste minden apró mozdulatát, a szája mozgását. Én nem szándékoztam elfelejteni, de értelemszerűen ezt hangosan nem mondtam ki. Miért öntöznék egy kihalásra ítélt növényt? A főnöke vagyok, a szeretője apja, mindazon mocsok vezére, ami beszennyezte az életét. És nem mellesleg, még az apja is lehetnék. Ezt pedig nem tudtam csak úgy kitörölni az életemből. Az életünkből.
Az egyik kezemet elhúztam a falról, majd a még mindig csupasz vállára helyeztem az egész tenyeremet; nem durván, de jól érezhetően. - Ma este nem az alkalmazottam voltál. - Mondtam ki a választ a kimondatlan kérdésére, ám tovább nem fitogtattam a kérdést. Holnap úgy kellett felébrednie. - Férfi vagyok, aki megkívánt egy nőt. És minden további szó üres fecsegés volna. Az üresjáratokat pedig nem szeretem. - Fejeztem be, majd elhúztam a kezem a válláról.

Sienna & Vladimir

Időbe telt, míg rendszerezni tudtam a lélegzetvételeimet. A kéj, ami végigszántott minden porcikámon, még néha-néha visszaköszönt egy kellemes, csiklandozós érzéssel, de közben lassan elengedtem a lányt, ő pedig ismét a két lábára tudott állni. Szinte olvastam a tekintetében, nem volt szükség kimondania, hogy mi jár a fejében. Bizonytalanságot láttam magam előtt, és azt, hogy nem tudja, mire számíthat. Mi lesz a következő lépése valakinek, akit nem ismert, és akiből eddig csak annyit látott, hogy mereven és ridegen viszonyul minden történéshez. De valljuk be, amik mögöttem álltak, indokolták a merevséget, a közönyt. Az egész létemet határozták meg; ezért féltek tőlem. És inkább féljenek, mint bátrak legyenek.
Jó darabig nem szólaltam meg, de nem is léptem el előle. A bal karommal a csempébe támaszkodtam, alig pár centire a feje mellett, így az egyik oldalon már el is vágtam a menekülési útvonalát, ha esetleg időközben úgy döntött volna, hogy velem ellentétben elsőként ő hozza meg a döntést a távozásról. Amit természetesen nem néztem ki belőle.
Nem kérdeztem, nem mondtam semmit, csak álltam, fürkésztem a tekintetét, nem kis szándékkal arra vonatkozóan, hogy zavarba hozzam. Végül újabb mozdulatot tettem, ekkor már a másik karomat is a csempének támasztva, így már tényleg nem maradt menekülési útvonala. Persze kibújhatott volna a kezem alatt, de talán ennyire nem fojtogatta a mehetnék. Félrebillentettem a fejem, majd felsóhajtottam. Ugyan nem ismert, de azt biztosan tudta, hogy nem készülök érzelmes monológgal. Minden, amit tudnia kell, azt láthatta. Érezhette a bőrén. A testében. Újra és újra. - Ha jót akarsz magadnak, erről nem beszélsz. - Nem titkolózni akartam, hisz egész szép bűnlajstrom volt már a listámon, nem láttam volna értelmét, hogy titkoljak egy affért. Inkább az ő érdekét szolgálta, mert ha Dimitriy fülébe jutna, valószínűleg nem érdekelné semmilyen eltiltás, és előbb töltené ki a dühét ezen a lányon, mint rajtam.
Még mindig nem mozdultam, továbbra is fenntartottam az ideiglenes börtönét, de valójában csak vártam. Soha életében nem hozhatott döntést semmivel kapcsolatban. És én most tűkön ülve vártam. Vártam, hogy megtegye. Mondjon valamit. Vagy kérdezzen. Vagy egyszerűen csak ki akarjon menni.

Sienna & Vladimir

Nem akartam lemaradni semmiről, minden momentumot magaménak akartam, ezzel együtt az összes sóhajt, ami elhagyta a száját; a vágytól fűtött pillantásait; a simogatásait; és minden csókot. Mintha életemben először csókoltam volna meg nőt, ami azért meglehetősen távol állt a valóságtól. De annak ellenére, hogy neki még soha nem ajánlották fel a döntés jogát, én ugyanúgy birtokoltam, mint eddig mindenki mást az életemben, még talán soha nem voltam ennyire önző, és még soha nem is vállaltam ennyire büszkén.
Belőle is elő-előtört az ösztön, ahogy a hajamba markolt, majd szomjasan itta a csókokat, amikből azért egyikünk sem szenvedett hiányt. Néha a számban éreztem a feltörekvő nyögéseit, a tenyerem alatt éreztem az izmait, azt, ahogyan nedvesedett a bőre. A szavait hallva pedig mintha egy láthatatlan kapcsoló lépett volna működésbe. Idejét sem tudtam megmondani, hogy mikor koncentráltam utoljára ennyire egy nőre. Vagy akár azt, hogy mikor múlattam így az időt női társaságban... hát féltem, hogy ha ennél is jobban önmagam adom, ha eluralkodik rajtam a valóm, túl gyorsan vége szakadna ennek az önfeledt szórakozásnak. Talán valamelyest a gyógyszerek mérsékelték a fel-feltörő sóhajaimat, a halk nyögéseket, azt, hogy túl gyorsan köszöntsön be a mindent elsöprő mámor... mégis úgy döntöttem, hogy nem kezelem őt törékeny kislányként.
A mozdulataim vehemensebbé váltak, szorosabban húzva őt magamhoz, majd kiszakadva a csókból, a nyakába temettem a verejtékes arcom. Nem tudom, mi történt, azt sem, hogy mivel volt képes mindezt kiváltani belőlem, de az ösztönök egyre hangosabban súgták a fülembe, hogy a régóta bennem rejlő vágy gondoskodni fog arról, hogy ne bírjam sokáig teste forróságát. Az önzőség azonban olyannyira távol állt tőlem, képes voltam annyira uralkodni magamon, és nem csupán magamra gondolni, hogy megvárjam azt a pillanatot, mikor az ő teste is megfeszül a mámor alatt. Minden jót, amit jelenleg akarhattam, vele együtt akartam, megosztani, mintha ez valami elsöprő állomása lenne két különböző élet egybefonódásának.
Az időérzékem teljesen megszűnt, nem tudtam, másodpercek vagy percek múlnak el a fejünk felett, a gerincemen végigvonuló érzésből következtettem azt, hogy valószínűleg az utóbbiról van szó. Teljesen belefeledkeztem, minden elképzelést felülmúlt az, amit egyetlen érintésével adott, és most nem is akartam semmi mást, csak ezt az örökkévalóságnak tűnő beteljesülést. Pontosan ezt támasztotta alá, mikor teste szorítását érezvén én magam sem fékeztem tovább; megadtam magam az engem kergető kéjnek, hangosabb, mormoló nyögés kíséretében, gyengéden markolva bele a combjába ismét.

Sienna & Vladimir

Már nem éreztem a sebet, azt, hogy az imént még feszült a mellkasom miatta. Mintha minden fájdalmat eltüntetett volna ez a furcsa hőség, amely kialakult a fürdőszobában, épp csak a verejtékcseppek nem jelentek meg a homlokomon. A szorgos kezek szinte meghallották a néma kérést a nadrágjával kapcsolatban, így ugyan el kellett szakadnia tőlem, de a nadrág pár másodpercen belül már a földre került, ő pedig, mint egy éhező kislány, szinte rögtön visszakövetelte az ajkaimat. Szerettem az ösztönöket. Mindent, ami ilyenkor felszabadult a testemben. Az ígéretet, mely azt sugallta, ez az este soha nem ér véget. Legalábbis nem egyhamar.
Ujjai ezúttal az én nadrágom gombja körül kezdtek cikázni, és maga a művelet jóval egyszerűbb volt, mint az imént. Elég volt meglazítani a cipzárat, a nadrág pedig készségesen csúszott lentebb, egy kis rásegítéssel pedig hamarosan már nem maradt semmi, ami közénk keveredhetett volna. Kivéve persze az ellenállást. Még mindig mondhatott volna nemet, de az, ahogyan újra és újra elveszett a csókban, egyértelmű jele volt annak, hogy nem akar elszakadni. Ezt a fürdőt már csak a testemen keresztül hagyhatná el. Már nem tudtam megállni, egyszerre akartam megkaparintani a testét, a vágyát és az élvezetét. Mindent, amit e testben hordozott, egyszerre akartam birtokolni, és nem kis szándékom volt arra vonatkozóan, hogy életében először megmutassam, milyen, ha törődnek vele.
Ajkam a nyakára siklott, kezeim pedig egészen a derekától indulva haladtak lefelé. Körkörös mozdulatokkal haladtam át a derekán, egészen a csípőjéig, félkezemmel ismeretlen tájakra tévedve, mintha terepszemlét akartam volna tartani, készen áll-e. Szemernyi kétségem sem maradt, miután megérintettem a forróságot a két combja közé férkőzött ujjaimon. Az pedig, hogy én készen álltam, már régen nem volt titok; érezhette, ahogyan hozzám simult.
Ajkaim visszatértek a szájához, nyelvemmel kíméletlenül törve utat magamnak, közben kezeimmel már ismét a combjai körül foglalatoskodtam, majd egy erőteljes mozdulat után emeltem meg, hogy a lábai közrefogják a csípőmet. Elszakadtam tőle. Látni akartam az arcát.
Lassan és óvatosan mozdultam, átlépve az eddig mindig oly' szigorúan betartott, képzeletbeli határvonalat - mind lelkileg, mind pedig fizikailag, a testem egyetlen mozdulattal vált az övével egyenlővé, a forróság pedig, ami befogadott, nem okozott csalódást. Egyszerre volt bennem a vágy, hogy önmagam legyek, mégis, közben vigyázni akartam rá, mintha el tudnám törni egy hevesebb mozdulattal. Számomra ő egy apró, már megsebzett porcelánbaba volt. Leginkább emiatt vártam, habár a türelmetlenség, amely bontakozni érződött a gyomromban, csak pár másodpercre volt képes türtőztetni magát; megmozdítottam a csípőm, szinte teljesen a falra préselve, közben ragadozóként csapva le a szájára ismét.

Sienna & Vladimir

Ilyen alkalmakkor soha nem azon gondolkodom, hogy mit hoz majd a holnap. Hogy mennyire válik egy cselekedet bűnné a saját szememben, de valószínűleg ha nem akartam volna, hogy megtörténjen, tettem volna ellene. Sajátos mentsvár. Arról sem tudtam megfeledkezni, hogy nemrég még egy jégheggyel is kellemesebb beszélgetést folytathatott volna le, mint velem. Voltaképpen azért, mert sem hozzászólni, sem ránézni nem akartam odalenn. Mindent magam akartam megoldani, ahogyan ezt hosszú évek óta teszem. Fogalmam sem volt, mikor billent át a mérleg nyelve. Mindenesetre az az idő elég volt ahhoz, hogy mind a felsőjétől, mind a melltartójától megszabadítsam. A csodálatot pedig, amellyel a teste irányába adóztam, magamba fojtottam.
Nem volt rest viszonozni a csókot, amivel szinte már adósa voltam. Az ajkai puhák, édesek, mint az érett nyári gyümölcs zamata, de egy másodpercre sem próbálta meg elvenni tőlem az irányítás jogát. Elengedtem az arcát, mikor karja a nyakam köré kulcsolódott, ezzel téve szabaddá azt, hogy a mellkasa az enyémhez simulhasson. Nehéz lett volna lepleznem az ébredező vágyat, bár nyilván tudta, hogy milyen hatást gyakorol a férfiakra. Minden báj, amivel rendelkezett, tökéletesen bevethető fegyver volt... voltaképpen bárki ellen. Még ellenem is.
Aztán megszakította a csókot, szinte láttam a szemében a ki nem mondott kérdést. Egy kóbor ujjam a haja vonalán simított végig, közben már nem törődve azokkal a maró - és józanul gondolkodó felemtől érkező - érvekkel, amelyek megpróbáltak lebeszélni erről az egészről. Régen nem éltem már meg a pillanatot, és habár a sérülésem indokolt volna némi ágynyugalmat, de elég időm lesz holtan békésen feküdni, nem? Meg akartam élni a pillanatot, és habár volt egy erőtlen próbálkozásom az ellen, hogy a foglyommá tegyem, a következő adandó alkalommal ismét megízleltem az ajkait, ellépve a fürdőkád mellől, egészen a hideg csempefalig toltam. A szájától még mindig nem szakadtam el, úgy nyúltam be kettőnk közé, hogy elkezdjem róla leküzdeni a nadrágját. Nem tűnt egyszerű körnek - a mai szűk nadrágok divatja és a nők...

Sienna & Vladimir

A testének reakciói, a levegővételek lerántották a leplet arról, mi ment végig benne. Én még viszonylag jól tartottam magam, évtizedek óta pályáztam a jégkirályoknak járó jelképes koronáért. Ez is egy szabály volt. Valamit, valamiért. Hogy nehezemre esett-e? Nem, egy kicsit sem. Nagy rutinom volt rezzenéstelen arccal bámulni, a kérdés inkább az volt, hogy ő hozzá van-e szokva az ehhez hasonló játékszabályokhoz? Ebben a kérdésben nem kellett sokat gondolkodni. Nincs. A testét úgy használták, mintha áruba bocsátották volna - valójában tényleg ez történt. És szinte fogadást kötöttem volna arra, hogy én voltam az első, aki azt mondta neki, hogy nem muszáj itt maradnia.
- Akkor nemcsak szép, de ostoba is vagy. - A kérdése valószínűleg csak költői volt, de nem restelltem őszinte lenni. Fogalma sincs, hogy mibe keveredik. Ha azt gondolná, hogy Dimitriy-nél nincs rosszabb, akkor téved. De tényleg meg akarja tudni? Tényleg erre van szüksége?
Az érintése bátrabbá vált, majd mikor lábujjhegyre állt, hogy még közelebb kerüljön hozzám, a tenyereim közé fogtam az arcát. A szem a lélek tükre. Egy másodpercnyi ellenkezést sem láttam benne, de még mindig nem volt késő meghoznia ezt a döntést. Talán nekem is az lett volna a legkönnyebb, ha úgy dönt, kisétál. Bár megtette volna! Kinek volt erre úgy isten igazából szüksége? Az ősi ösztön, amely mint szunnyadó oroszlán, felébredt és most követelte az első neki járó, kívánatos falatot.
Ezúttal nem állítottam le. Nem léptem el tőle, habár a mellkasomban érzett szúrás jelezte, hogy ez most nem feltétlenül a legjobb alkalom arra, hogy a felébredő oroszlán jót lakmározzon. A francba minden fájdalommal. Egy utolsó mozdulattal húztam magamhoz, éppen annyira, hogy ajkaimmal kegyetlenül csapdába ejtsem a száját, és a csók, amelyben összeforrtam vele, továbbra is két kezem között fogva az arcát, kicsit sem volt hűtlen a mivoltomhoz; vad, ellentmondást nem tűrő, birtokló.

Sienna & Vladimir

Sokkal bátortalanabb mozdulatokkal rukkolt elő, mint legutóbb. Igaz, ott elég egyértelműen fogalmaztam, hogy milyen elvárásaim vannak vele szemben. Az a játszma egy merészebb fele volt, sok kérdőjellel a fejemben, mert akkor még nem tudtam, meddig megy el annak érdekében, hogy elcsábítson valakit. Csak azt tudtam, hogy jó abban, amit csinál.
Itt azonban már az elejétől kezdve kusza szabályok uralkodtak. Mostanra többé-kevésbé visszatért belém az az erő, amire szükségem volt a hétköznapokban, és amit egy átkozott golyó nem tudott megtörni. Több kellett ahhoz, hogy hatástalanítsanak. Mégis mindez elég volt ahhoz, hogy tudjam, teljesen összezavartam a lányt. Nem tudta, hogy mit tehet és mit nem. Egyáltalán hogy milyen játékot űzök vele, hisz ő még sosem játszott a szabályaim szerint. - Tudom. - Biccentettem alig láthatóan, egy pillanatig pedig valami kósza mosoly futott át az arcizmaimon. Az első meglepetés akkor ért, mikor megérintett a kezével. Vártam, hogy mikor fog megtörni a jég, mikor meri meglépni, vagy egyáltalán fel tudja-e mérni a helyzetet annyira, hogy tudja, megéri-e ezzel próbálkoznia. Talán ezt a bátorságot kerestem az életem során mindenkiben; ezért sem szoktam előre elárulni, mit fogok csinálni.
A bal mutatóujjammal végigsimítottam a hasán, félrebillentett fejjel figyelve tekintetét, azonban egyre gyakrabban időzött el a tekintetem a telt ajkakon is. Egy váratlan mozdulattal nyúltam a háta mögé, hogy három ujjam segítségével kipattintsam a melltartó csatját, az pedig megadva magát hullott a földre, követve a sötét felsőt, amely egy ideje már a padlón időzött. Ekkor törtem meg a szemkontaktust, hogy felmérjem az ismeretlen terepet. Azt, hogy mit rejtegetett mindeddig előlem. A csupasz testének látványa csak még inkább beindította a fantáziámat, ezzel együtt pedig a vérem is forrni kezdett, egyetlen célt véve irányba a testemben.
Melegedő tenyeremet először a vállára csúsztattam, majd onnan lentebb haladva érintettem meg a formás mellét, hamarosan pedig a másik kezem is követte az előző útját. - Most még elmehetsz. - Hajoltam közelebb hozzá, megadva ezzel azt, amit valószínűleg soha senkitől nem kapott még meg: a választás jogát.