Eltökélt szándékom volt ma este kiadni magamból a haragot, és a furcsa, szinte soha nem érzett bizonytalanságot, ami a jövő irányából kacsintgatott rám. Mintha az apám elkezdte volna visszaszámolni a napjaimat a fejem fölött, ezt az érzést pedig szívből gyűlöltem, ezért is kerestem a menedéket Sienna karjaiban, mint mindig, mintha más már nem is maradt volna. Ennyi év után már-már olyan volt, mint egy személyre szabott drog, ami csillapította és kiszolgálta az ilyenkor bennem tomboló fenevadat, igaz, néha még ő sem birkózott meg vele, annak pedig minden alkalommal megvolt a maga súlyos következménye. Az olyan alkalmak után után mindig tudta, min kell változtatnia ahhoz, hogy többé ne forduljon elő.
Most is ezt tette. Elterelte a figyelmemet arról, hogy elkezdjem kutatni azt a bizonyos hibát, és arról is, hogy megpróbáljam rá vetíteni azt a dühöt, ami jelenleg az apám gondolatától égett bennem. Nem mindennapi volt ez a függőség, ami hozzáláncolt, úgy, hogy ő közben minduntalan gyűlölt, mégsem volt más választása, mint behódolni, mert mindennek ez volt a mozgatópillére. Ilyenkor akaratlanul is büszkeség töltött el, mert mégiscsak miattam volt itt, én emeltem ki a mocsokból, a kurvák elkerülhetetlen sorsából, drága csipkéket hordott, és elvártam tőle, hogy hálás legyen ezért az életért, amit ajándékba kapott, mert előtte soha senki útját nem igyekeztem ennyire egyengetni.
Már az első érintése nyomán felgyúlt bennem a vágy, nem is tudtam uralkodni magamon, hogy ne akarjam kihasználni a közelségét, és ne érintsem meg a fedetlen bőrfelületet. Ha valamihez nagyon is jól értett, hát az a csábítás művészete, egy másodperc alatt lerántotta a vállamról a világ terheit, a dühöm pedig szinte ugyanebben a pillanatban vált köddé. A kanapén ülve figyeltem, ahogy lassan lebontja magáról az amúgy sem sokat takaró melltartót, ezt követően pedig már nem is figyeltem a ruhadarab útját. Aligha tudott már újat mutatni, mégis úgy ittam magamba a látványát, mintha először láttam volna, a szúró vágytól szinte azonnal összezsugorodott a gyomrom. Nem is kellett sokat unszolnom, hogy odajöjjön és fölém másszon, a lábaival béklyóba fogta a csípőmet, így ereszkedve rám, a kezeimet szinte rögtön a combjaira irányítva. Mégis pontosan érzékelhető volt, hogy meghúzza a határt, ő nem irányít, csak ösztökél, mert az irányítás mindig, és most is az enyém. Ezt az egyet már elég korán megtanulhatta a saját bőrén tapasztalva, és ő soha nem esett kétszer ugyanabba a hibába.
A tenyereim combja bőrfelületére simultak, és csak akkor mozdultak el onnét, mikor a melleit szorosan a mellkasomhoz préselte. A fenekére markoltam, mintha így akarnám még inkább lecsökkenteni a kettőnk közötti távolságot, ami szinte már fizikai lehetetlenségnek tűnt, majd egyik kezemmel végigzongoráztam a gerince vonalán. Ajkai a nyakamon jártak, nem tudtam visszafojtani egy jóleső sóhajt, a vágy pedig tagadhatatlanul tört utat magának, ennek minden jelét érezhette, mikor a csípőjét szorosan az enyémhez préselte. Idejét sem tudtam, mikor vágytam rá utoljára ilyen elfajzott módon, mintha jelenleg tényleg ő lett volna az utolsó mentsvár, amibe menekülhetek, és ez már túlmutatott a jól megszokott forgatókönyvön, hogy az esetek nagy részében unaloműzésként jártam ide. Érinteni akartam, birtokolni, az eddig a gerincén nyugvó kezem feljebb siklott, a hajába markoltam, így húzva el a nyakamtól, hogy az ajkaimhoz rántsam, a nyelvem üldözött vadként kereste az övét, a másik kezemmel kettőnk közé nyúltam, hogy az övem kioldásával csökkentsem a nadrág okozta feszülést, de ez már aligha segített bármin is. Mégsem kapkodtam, pedig minden másodpercben a teste forróságába vágyódtam, a vérem szinte forró lávaként izzott ereimben, miközben éhes piócaként uralkodtam ajkain, a szabad kezemmel beleakaszkodva az alsóneműje vékony szegélyébe. Egy nyögésem elveszett a csókban, közben hallottam, ahogyan a vékony csipke megadja magát egy erősebb rántás hatására, így tüntetve el róla az utolsó ruhaneműt is.

Néha, mikor végignéztem rajta, akaratlanul is a fejembe kúszott a gondolat, hogy nélkülem sehol nem tartana. Bár a gyűlöletét és undorát sem vitathatta el tőle senki, mert minden okot megadtam rá, csak nem érdekelt. A szemeim előtt még élt a kép, mikor olyan volt, mint a többi, és bárki aki csak akarta, rátehette a kezét. Ezek után tényleg éles váltás lehetett egy ilyen lakásba költözni, és jóval többet kapni, mint ami egy egyszerű kurvát megilletett volna. Ivan-on és rajtam kívül pedig már csak kis számban kapott kuncsaftokat. Nem szerettem saccolgatni, de az esetek kilencven százalékában engem kellett szórakoztatnia, a helyében már én is utálatot éreztem volna. Mindig is érdekelt, vajon álmodott-e többről, egyáltalán eszébe jutott-e, hogy megszabaduljon ettől az élettől, igaz, ezzel a döntéssel talán aláírta volna a halálos ítéletét. Tudta, mire vagyok képes, nem egyszer esett áldozatául a haragomnak, de minden alkalom után simulékonyabb lett, mint előtte. Talán most értük el a kezesbárány szintet, ami még amúgy tetszett is.
A haragom nem párolgott el teljesen, talán felesleges is volt szavakba öntenem, hogy jelenleg a Papa állt az első helyen, mint a haragom forrása, de el kellett engednem. Legalábbis ma estére, mert holnap reggel minden ugyanott folytatódik, ahol most éppen félbevágtam a gondolatot. Ha már választanom kellett, hogy tovább morgolódom, vagy átadom magam Sienna egy újabb játékának, inkább az utóbbi mellett döntök, addig is volt esélyem elfeledkezni a saját nyomorúságos életemről, vagyis, arról az életről, amit éppen teremtettek a fejem fölött. Mindent olyan lassan csinált, a szája körül kirajzolódó csábító mosoly pedig azonnal megtette a hatását. Mindenkinek szüksége volt orvosságra, és amint ajkai az arcomhoz értek, a kezei pedig végigsimítottak a mellkasomon, majd eltüntette a nyakkendőt, az ingem pedig szétnyílt, már leplezni sem tudtam volna a hatást, amit rám gyakorolt. - Még lehetne jobb - törtem meg a csendet nem szégyellt mohósággal a válaszomban, a tekintetemben pedig felgyúlt a vágy, miközben megkerestem a szemeit. Néha el tudott kápráztatni a színészi játékával, de ehhez némi érdeklődés is szükségeltetett volna. Én őt csak egy dologra akartam, hol játékosan, hol mocskosan, de a lényeg mindig ugyanaz maradt.
Miközben ujjai a forró bőrömön játszottak, felemeltem az egyik kezemet, hogy a hasához nyúljak, majd mutatóujjammal felfelé indultam, megállva a csipkés melltartó egyik pántjánál. - Vedd le - hajoltam a füléhez, a hangomból pedig kiérezhette, hogy egészen más érzések uralkodnak rajtam, a haragot pedig sikerült elengednem. Szabad kezemmel marokra fogtam a haját, és elhúztam az útból, hogy ajkaimmal a nyakához férjek. - Túl szép ahhoz, hogy letépjem - fűztem hozzá két apró csók között, majd elléptem tőle, a következő állomásom pedig a kanapé volt. Leültem, közben a mutatóujjammal hívva magamhoz. De tudta már, hogy mi a dolga.